2018 második félévének legizgalmasabb megjelenései III. – A zenék // Ecto:[Polis]

2018 második félévének legizgalmasabb megjelenései III. – A zenék

// Szerző Kovács Krisztián
// Dátum 2018. augusztus 3.

// Kategória Álláspont

// Hozzászólás Nincs

// Címkék

Úgy döntöttünk, érdemes átnézni, mi is vár ránk az év második felében a kultúrtermékek frontján, így az elkövetkező három napot arra szánjuk, hogy a figyelmetekbe ajánljunk néhány fontos megjelenést 2018 augusztusától egészen az év végéig. Miután pedig az ectopolis.hu tematikája meglehetősen eklektikus, megengedhetjük magunknak, hogy átnézzük, mi várható a könyv, a film és a zenei megjelenések piacán is. (Korábbi cikkeinket a könyvmegjelenésekről ITT, míg a leginkább várt filmek listáját ITT éred el.)

Itt az ectopolis.hu-nál meglehetősen beszűkültek vagyunk, ami a zenei ízlést illeti, legalábbis, ha a manapság divatos trendek felől közelítjük meg a dolgot. Mi a jól bevált, és bejáratott műfajok rajongói vagyunk, rock, heavy metal, blues, jazz bármilyen mennyiségben jöhet, de azért persze olykor-olykor elkalandozunk más zsánerek vizeire is. 2018 első fele igen izgalmas volt albummegjelenés szempontjából, talán izmosabb is, mint a második lesz, no, de azért ott is akadnak igazi finomságok. Mutatjuk, mire gondolunk!

Alice in Chains: Rainier Fog (Megjelenés: 2018. augusztus 24.)

A július elején a Budapest Parkban is kiváló koncertet adott veteránok másodvirágzásukat élik, pedig nem sokan fogadtak volna erre a zseniális Layne Staley halála környékén, ám William DuVall szerencsére úgy tud új ízt és karaktert adni az AIC daloknak, hogy közben nem másolja nagy elődjét. A Black Gives Way To Blue és a legutóbbi The Devil Put Dinosaurs Here után ez már az új formáció harmadik albuma. Élőben szenzációsak, és ez annak is köszönhető, hogy nincs éles határvonal a régi és az új korszak dalai közt, az egész diszkográfia szerves egészet alkot. A Rainier Frog remélhetőleg ezt a vonalat viszi tovább, mindenképpen a második félév egyik kötelező vételévé téve a lemezt.

Riverside: Wasteland (Megjelenés: 2018. szeptember 28.)

A zseniális lengyel prog-rockerek történetük legfájóbb veszteségét szenvedték el nemrég, mikor két éve elhunyt Piotr Grudziński, a csapat gitárosa, ám miután zenei kreativitásból náluk sosem volt hiány, alighanem ezt párosították most a gyászból fakadó fájdalommal. Az eredmény a Wasteland, mely az előzetes hírek szerint meglehetősen keményre és komplexre sikerült, ezáltal talán kicsit el is távolodva a 2015-ös, kissé talán lágyabbra vett Love, Fear and the Time Machine albumnál. A legnagyobb probléma most már csak az, hogy egyelőre úgy fest, a lemez bemutatóturnéja elkerüli majd Magyarországot, pedig a Riverside zenéje élőben ugyanolyan csodálatos, mint lemezen.

Slash feat. Myles Kennedy and the Conspirators: Living the Dream (Megjelenés: 2018. szeptember 21.)

Saul Hudsonnak kemény évei vannak, nem elég, hogy újra egyesült az eredeti Guns N’ Roses háromötöde, valahogy mégis jutott ideje saját bandájával is egy lemez elkészítésére a gigantikus stadionturné közben. Myles Kennedy szintén kihozta idén első szólólemezét, ezért nem is értem, hogy a közös lemezt mikor írták meg, és vették fel, de az biztos, hogy szeptemberben jönni fog. A Living The Dream 4 évvel követi a legutóbbi World On Fire-t, én pedig remélem, nem követik el azt a hibát, mint ott, az a lemez ugyanis meglehetősen hosszúra sikerült, emiatt több töltelékdal is becsúszott. Ha kicsit feszesebbre veszik a dolgot, mint annak idején az Apocalyptic Love-nál, nem lehet hiba a képletben.

Lenny Kravitz: Raise Vibration (Megjelenés: 2018. szeptember 7.)

A négy egymást követő évben is Grammy-díjjal jutalmazott Lenny Kravitz is meglátogatta Budapestet idén nyáron, egy a beszámolók szerint kiszámítható, ellenben vérprofi koncertet adva. Kravitzre sokan szeretnek rocksztárként hivatkozni, ami persze baromság, zenéje hihetetlenül eklektikus, számtalan stílus jellemzőit ötvözi, így a rock, a soul, a funk, a R&B, vagy a pop, de persze az az idő már így is elmúlt, amikor kuriózumnak számít egy-egy új Kravitz-album megjelenése. Mindazonáltal vérprofi muzsikusról van szó, aki épp tizenegyedik lemezével sem árul majd zsákbamacskát. Kravitz letette már az asztalra, amit a könnyűzenéért letehetett, részemről, ha ahogy eddig, úgy ezután is 2-3 évente kihoz egy korrekt lemezt, én biztosan meghallgatom, ahogy most szeptemberben érkezőt is.

Tokyo Police Club: TPC (Megjelenés: 2018. október 5.)

Az Indie rock már rég nem az az underground műfaj, mint aminek indult, bizonyos a zsánerben alkotó bandák vitathatatlanul a mainstreamhez tartoznak, én most mégsem őket cibálom ide, hanem a Tokyo Police Clubbot, akik első lemezük, a 2008-as Elephant Shell óta folyamatosan magas minőséget alkotnak. Kedvelem őket, mert éppúgy merik használni a valódi rockzenei elemeket, mint pl. a legutóbbi Forcefield album háromtételes nyitódalának progresszív kísérleteit is, ami zenéjüket kiemeli a hasonszőrű bandák tengeréből. A kanadai srácok a TPC-vel a negyedik stúdióalbumuk megjelentetésére készülnek idén októberben. (Egyelőre sajnos még nem adtak ki hivatalos single-t a lemezhez.)

Josh Groban: Bridges (Megjelenés: 2018. szeptember 21.)

Groban egyike azon énekeseknek, akiktől azt is jólesne hallgatni, ha egy étlapot, vagy telefonkönyvet olvasnának fel, ezúttal ráadásul a három évvel ezelőtti Stageshez hasonlóan ismét rendes sorlemezt, és nem karácsonyi válogatást kapnak a bariton hangú zenész rajongói. Számomra Groban csúcsát a 2013-as All That Echoes, és persze a második album, a Closer jelenti, rajta az elementáris erejű, és szinte mindenki által ismert You Raise Me Up című dallal, de ahogy mondtam, Groban hangját igazi öröm hallgatni, ráadásul mind kizárólag a zenére fókuszálva, elmélyülve, mind háttérben hallgatva képes elérni ugyanazt a hatást.

Prince: Piano and a Microphone 1983 (Megjelenés: 2018. szeptember 21.)

Nem vagyok híve a posztumusz albumoknak, üzleti szempontból sokkal inkább rókabőr, és nyereségvágy szaguk van, semmint tiszteletadás az életmű felé. Továbbá mindig is úgy véltem, nem véletlen, hogy ezek a felvételek nem jelentek meg az előadó életében, ráadásul itt a sztori nem arról szól, mint Jimi Hendrixnél, hogy több a kiadatlan, mint életében kiadott felvétel. Itt inkább a Michael Jackson-féle modell látszik érvényesülni, és ez még csak az első kiadvány lesz Prince neve alatt, az énekes halála óta. Bizonyára több is követi, mindenesetre azért belehallgatunk. Az eredetileg 1983-ban kazettára rögzített dalokat vették fel egyébként, köztük a világhírű Purple Rainnel, szóval az azért kétségtelen, hogy kuriózumról van szó.

Voivod: The Wake (Megjelenés: 2018. szeptember 21.)

A kanadai Voivod bizonyos szempontból elképesztő zenekar. A stúdióalbummal legutóbb 2013-ban jelentkezett progresszív metálosok tulajdonképpen egész karrierjüket, és minden egyes sorlemezüket egyetlen tematikának, egy Voivod nevű karakter időn és téren át történő kalandozásának szentelték. Ugyan számomra az 1991-es The Outer Limits, mind dalokban, mind hangszerelésben felülmúlhatatlan, természetesen a sokat ígérő címmel ellátott The Wake is kötelező hallgatnivaló lesz szeptember végén. Ami pedig még fontosabb, hogy szeptember 15-én, mindössze hat nappal az album hivatalos megjelenése előtt már a magyar rajongók számára is élőben mutatják majd be a Dürer Kertben, ami szintén kötelező programnak tűnik.

Vélemény, hozzászólás?

Legutóbbi cikkeink a témában