7 képregény, ami mozivászonra kívánkozik

Szerző Kovács Krisztián
Dátum 2018. július 9.

Rovat Álláspont

Hozzászólás Nincs

Címkék

Amennyiben jól sikerült képregényadaptációról beszélünk, nekem nem a DC, vagy a Marvel fősodorbeli szuperhőstörténetei jutnak eszembe. Az én listámon Vasember, és társai, meg az Igazság Ligája brigádjának kalandjait jóval megelőzi egy Men In Black, egy Hellboy, egy 300, vagy egy Dredd, a lista elején pedig olyan filmek állnak, mint a Nolan-féle Sötét lovag, a Watchmen, vagy a V mint Vérbosszú.

Szerencsére, különösen a Netflixnek hála a világ sorozatok formátumán át fedezhetett fel egy rakás kiváló képregényt, mint a Daredevilt (a Ben Affleck-féle filmet ne is vegyük figyelembe), a Luke Cage, a Jessica Jones, a Legion, a Preacher, vagy épp a hosszú évek óta készülő Constantine (tudom-tudom, ebből is akad egy messze nem olyan pocsék verzió, de mégis több bizalmam van a mostani adaptációban, bármilyen lassan is készül.)

Így is akad persze egy nagy rakás képregény, melyeket még nem fedezett fel magának egyik sorozatokat sorozatban gyártó szolgáltató, vagy épp hollywood-i produkciós cég sem. A magam részéről persze sokkal jobban kötődöm az alapanyaghoz (még úgy is, hogy a Watchmenből a filmadaptáció rajongója is vagyok), és vélhetően bárki is készít filmet a következő hét kiváló képregényből, az nem űbereli majd az eredetit, de nézzük is meg, melyekről beszélek, és vajon kik lehetnek azok a szakemberek, akik kezébe szívesen adnánk őket.

Transmetropolitan

Egy személyes kedvenccel kezdek, és bátran kijelentem, hogy minden bugyutaságával, és bigott politikaellenességével együtt is a Transmetropolitan az egyik legkülönlegesebb, és legjobb képregény a világon. Az önkéntes száműzetésből visszatérő öntörvényű gonzó újságíró, Spider Jerusalem kalandjai a politikai machinációk mocskába, az író, Warren Ellis zsenialitását tükrözik. A karakter egész egyszerűen ordít az adaptálásért, noha hozzáteszem, amennyiben a képregény értékét és mondanivalóját meg akarják őrizni, egy az egyben lenne szükséges vászonra ültetni, akkor viszont egy erősen korhatáros, komplex és olykor nehéz, mindenképpen szűk rétegnek szóló formációról lenne szó, ami nem hiszem, hogy megérné bármely stúdiónak.

Ki rendezze? Kevin McDonaldnak jó szeme van a politikai thrillerekhez, A dolgok állása kitűnő film, Oliver Stone-t nyilván senkinek sem kell bemutatni, de tőle mégiscsak szokatlan lenne egy képregényadaptáció, hiába nincsenek benne szélben fodrozódó köpenyek. Én most gondolok egy merészet, és azt mondom, ültessük a rendezői székbe James Franco-t, és Seth Rogent. Hogy miért? Láttuk már Az interjúnál, hogy kellően agyamentek ahhoz, hogy érzékeny politikai témákból sajtolják ki a legjobb poénokat, és Spider története épp valami ilyesmi.

Ki legyen a főszereplő? Erre sokkal könnyebb válaszolnom. Amióta megláttam Spider Jerusalem kopasz fejét, számomra a karakter egyszerűen kiált Woody Harrelsonért. Neki egyébként is parádésan állnak a szélsőséges figurák, minimum egy Emmy meg egy Golden Globe-díj ki is nézne neki ezért a szerepért.

Milyen formátumban jelenjen meg? Egyértelműen sorozatként, minimum 10 epizód/évad. A politikai paranoia nem az a téma, amit el kéne fecsérelni egy két órás filmre, ráadásul Spider post-cyberpunk világa ad hozzá annyi színezetet, amit érdemes kellő részletességgel bemutatni.

Transmetropolitan

Transmetropolitan Forrás: www.vertigocomics.com

Fear Agent

Rick Remender agymenése, amit egyetlen másik történetével sem sikerült felülmúlnia számomra (igen, a Black Science-szel sem.) A Dark Horse és az Image Comics sci-fi sorozata nem az a típus, amely a sci-fi tudományos oldalát domborítja ki, itt a hangsúly a kalandokon, és a humoron van, ebből a szempontból, ha jelenleg tévés párhuzamot keresek, talán az Ash vs. Evil Dead-et lehetne idecitálni, hiszen a félelem ügynökének, Heathrow Hustonnak alkoholista, cinikus karaktere mutat némi hasonlóságot Ash Williams-szel.

Ki rendezze? Sorozatról beszélünk, ahol általában divat epizódonként rendezőt váltani, azonban a True Detective első évadánál láttuk, hogyha minden egy kézben összepontosul, igazi klasszis végeredmény születhet. A sors egyébként úgy hozta, hogy a képregény olvasása egybe esett a Sztálin halála című szatíra megjelenésével és megtekintésével, így én bátran ajánlom a rendező székbe a diktátor halála utáni hatalmi cicaharcot rendkívül kreatívan megjelenítő Armando Iannucci-t.

Ki legyen a főszereplő? Mikor olvastam a képregényt, két arc lebegett mindig előttem, az egyik Matthew McConaughey, akiről most már biztosan tudjuk, hogy szinte bárkit el tud játszani, de az biztos, hogy egy alkoholista ügynök nem esne nehezére, a másik pedig a Lost és Colony sorozatokból ismert Josh Holloway. Ő már eleve egy cinikus alakot játszott J.J. Abrams sorozatában, harcolni is láttuk a Colonyban, szóval pont ide passzolna.

Milyen formátumban jelenjen meg? High-concept sorozatként talán kevésbé állná meg a helyét, ha mégis, inkább 26-30 perces epizódokkal, mint az Ash vs. Evil Dead, nagyobb mennyiségben félek, megfeküdné az emberek gyomrát. Azonban, ha kedvenc ügynökünk heti ügyeket derítene fel, az a fogyaszthatóságot is könnyebbé tenné. Persze, ki tudja, a párhuzamként emlegetett Ash vs. Evil Dead is egyetlen átívelő szálat mozgat, ráadásul mindezt liternyi vérrel, kifordult belekkel, és levágott végtagokkal, de éppen ezért működőképes az a maga 25-30 perces epizódjaival. Más kérdés, hogy sci-firől beszélünk, ahhoz, hogy működjön, és az összes beteg sztorit át tudja adni, meglehetősen nagy büdzsére lenne szüksége.

Fear Agent

Fear Agent Forrás: pinterest.com

Batman: The Killing Joke

A Year One-nal együtt talán a leghíresebb Batman képregény, a zseniális Alan Moore tollából (aki egyébként mai napig legrosszabb munkájaként emlegeti), a rajongók körében kultikus státusznak örvend, és bár közvetlenül nem filmesítették meg soha (kivéve a nem túl acélos animációs filmet), ám mind Tim Burton első 1989-es Batman filmjére, mind Christopher Nolan Sötét lovagjára hatással volt, olyannyira, hogy akadnak jelenetek a fenti filmekben, főleg Jokerrel kapcsolatban, melyek mintha egy az egyben át lennének emelve Moore történetéből.

Ki rendezze? Az életben nem gondoltam volna, hogy egy DC adaptáció után azt mondom, ebben a filmben bizony Ben Affleck volt a legjobb, márpedig az Igazság Hajnalában ez történt. Bár előzetesen nem gondoltam volna, hogy az Affleck-Batman páros bármilyen formában is működhet, az általa megjelenített, kiöregedett, kiégett és kissé paranoiás szuperhős egyértelműen üde foltja volt annak a borzalmas filmnek. Miután színészként nem tartom valami nagyra, a rendezői munkásságát viszont kedvelem, a Tolvajok városa, a Hideg nyomon, és az Argo-akció is kitűnő filmek, szerintem a Gyilkos tréfával is elboldogulna.

Ki legyen a főszereplő? Tekintve, hogy kukázták a saját forgókönyvét, Ben Affleck nem vállalna több Batman-szerepet, ellenben a Gyilkos tréfához nem igazán passzolna egy Christian Bale-féle karakter sem, így én most helyből a The Walking Dead levitézlett főgonoszát alakító Jeffrey Dean Morgant javaslom. Egyrészt kiváló színész, és ezt egyébként legkevésbé Negan figurája mutatja meg, másrést a Watchmen Komédiása révén van már tapasztalata képregényfilmben. Nagy kérdés még Joker figurája, én megnézném Joaqium Phoenix-szet a szerepben, manapság, amikor már mindenki szűk rucit és köpenyt húz, ő sem maradhat ki, ráadásul az a karakter, aki Heath Ledgerhez hasonlóan kellőképpen meg tudná ragadni a pszichopata komplex figuráját (emlékszünk még Commodus szerepére a Gladiátorból?)

Milyen formátumban jelenjen meg? Egész estés mozifilm, Affleck kivételével eltávolítva mindenkit a környékről is, akinek bármi köze volt a korábbi Acélember, Superman Batman ellen, vagy Igazság ligája filmekhez, a játékidőt pedig szigorúan két órában maximalizáljuk, a 150-160 perc már Nolan Batman-filmjeinek sem tett jót, az Igazság hajnaláról nem is beszélve, ami konkrétan unalomba fulladt.

Batman: The Killing Joke

Batman: The Killing Joke Forrás: www.dccomics.com

Daytripper

Egy Magyarországon kevésbé ismert darab, a brazil szerző(és testvér)páros, Fábio Moon és Gabriel Bá 2010-es keltezésű 10 részes minisorozata, mely az egyik legmagávalragadóbb, legcsodálatosabb dolog, ami valaha megjelent képregényformában. A főszereplőnk Bras de Olivias Dominguez minden egyes rész végén meghal, története mégis folytatódik, egy egészen komplex, életigenlő történetben. Ha a sztori regényként jelenik meg, valahol a mágikus realizmus és a szépirodalom határán helyezhetnénk el, de tény, hogy ez így is jóval túlmutat bármilyen összetett szuperhősös képregényen, és pont annyira rétegmű, hogy emiatt vélhetően sosem jelenik meg magyarul.

Ki rendezze? Megfelelő érzékenységgel, és látásmóddal bíró rendezőre van szükség, úgyhogy a Grand Budapest Hotel direktorát, Wes Andersont javaslom, vagy esetleg Alexander Payne-t, aki az Utódok és a Nebraska című filmekkel is bizonyította, hogy rendkívül érzékenyen képes emberi kapcsolatok és érzések átadására.

Ki legyen a főszereplő? Akárki is lesz, számára igazi ajándék ez a szerep, az olykor mélabús képű Benedict Cumberbatch például jó választásnak tűnik, a Patrick Melrose-ban, és a Kódjátszmában is bizonyította, hogy sokkal több van benne Sherlocknál, vagy Dr. Strange-nél, ráadásul a fickó karaktere is olyan, akire testreszabott lehet Bras szerepe. Miután viszont egy spanyol ajkú szerzőpárosról beszélünk, el tudom képzelni a Narcos főszerepéért spanyolul is megtanult Wagner Moura-t is a főszerepben.

Milyen formátumban jelenjen meg? Alighanem a téma túlságosan is tömény lenne 10 részre elnyújtva, ráadásul a mondanivaló 120 percben jobban átjönne, így mindenképpen egy egész estét mozifilmet javasolnék. Az a fajta film lenne belőle, melyek itthon el sem jutnak a mozivászonig, olyannyira nem bíznának benne a magyar forgalmazók.

Daytripper

Daytripper Forrás: www.vertigocomics.com

DMZ

Itthon talán kevésbé ismert képregény Brian Wood tollából. Valahol a közeljövőben járunk, ahol a második amerikai polgárháború harcai miatt Manhattanből demilitarizált zóna válik, a konfliktus pedig az Amerikai Egyesült Államok szövetségi kormánya és a Szabad Államok hadserege közt áll fent. A történet ott kezdődik, mikor Matthew Roth riporter öt évvel a harcok kirobbanását követően a szigetre érkezik tudósítani. A DMZ kicsit olyan, mintha Tom Clancy írta volna, ám itt a politikai vonal mellett a szociológiai legalább olyan erős, Wood pedig mindezt kitűnő karakterekkel fejelte meg.

Ki rendezze? Fogós kérdés. Ha már Tom Clancy-t említettem, érdemes lenne idecitálni a legjobb mozis Clancy-adaptáció, a Vadászat a Vörös Októberre rendezőjét, John McTiernant, aki ezt követően a Kiképzőtáborral is bizonyította, hogy ért a katonai témákhoz, de nevezhetnénk a posztra Gareth Evanst, aki a 2011-es nagy sikerű, és elképesztő intenzitású Rajtaütést is készítette.

Ki legyen a főszereplő? Ezt is rögtön rá tudom vágni. Matty szerepére Jake Gyllenhall tökéletes választás lenne, mert egy kimondottan sokoldalú színészről beszélünk, aki ugyanúgy képes lenne a történet kezdetén a naiv fiatal fotóriporter eljátszására, mint a később a harcok mocskában élő tapasztalt szakember megformálására is.

Milyen formátumban jelenjen meg? A DMZ 7 éven keresztül futott 2005-től, egészen 2012-ig, 72 lapszámot élt meg, tehát nem kérdés, hogy ragaszkodnék a sorozatformátumhoz. Annál is fontosabb ez, mert az Egyesült Államok eme alternatív történelmi szakasza megérdemli a részletes bemutatást, és igényli is azt, hogy ne intézzék el mindössze néhány odavetett gondolattal.

DMZ

DMZ Forrás: wall.alphacoders.com

Sandman

Vélhetően a Sandmant még itthon sem igen kell bemutatni a képregényeket szerető közönségnek, a mára már kult státuszt elért író, Neil Gaiman zseniális sorozata 1988 és 1996 között futott az Egyesült Államokban a DC és a Vertigo kiadónál, és néhány éve szerencsére az első részek Magyarországon is kaphatóak, nemrég pedig a Fumax Kiadó húzott egy merészet, és kiadta Halál teljes történetét kemény kötésben (óriási pacsi Nektek). A Sandman a világ és mitológiateremtés iskolapéldája, és a Watchmennel karöltve megmutatják azt, hogy a képregények milyen elképesztő irodalmi értéket képviselhetnek.

Ki rendezze? Nehéz, rettenetesen nehéz kérdés. Láthattuk az Amerikai isteneknél is, mennyire nehéz hatékonyan vászonra adaptálni Gaiman rendkívüli összetettségű műveit, sokszor éreztem úgy azt a sorozatot nézve, hogy Gaiman, akárcsak Stephen King legtöbb sztorija inkább írott, vagy épp rajzolt formában működik hatékonyan. Tehát a kérdés nehezebb, mint bármelyik listában szereplő képregény esetében. Kreatív, és határozott rendező kell, aki bátran lép ki a filmkészítés komfortzónájából, és ennek hála most két ember ugrik be, akinek rendezői világa egybeeshet Gaiman képregényével. Az egyikük Terrence Malick, akit azonban nehezen képzelek el egy képregényadaptáció rendezői székében, a másik Terry Gilliam, akit annál inkább, és most, hogy végre tető alá hozta vágyálmát, Don Quijote történetét, végre szabadabban dolgozhat.

Ki legyen a főszereplő? Talán még a rendező személyénél is keményebb kérdés, de talán Johnny Depp végre kaphatna egy szerepet a sokévi bohóckodás után, amiben kiteljesedhet. Sandman valahol még hasonlít is kusza hajával, és vékony, sápadt arcával Ollókezű Edwardra, bár hozzáteszem Depp esetében vélhetően vagy elképesztően betalált castingról, és nem várt sikerről beszélhetnénk, vagy bődületes bukásról, attól függ, milyen napja van éppen.

Milyen formátumban jelenjen meg? Egyértelmű, elképesztő világ és mitológiateremtő képessége miatt kizárólag sorozatként állná meg a helyét, hozzácsapva némi őrült vizualitást, de végülis ezzel már az Amerikai isteneknél sem volt gond.

Sandman

Sandman Forrás: www.vertigocomics.com

Superman: Red Son

Mark Millar gondolt egy merészet, és a DC Elseworlds című világába írt egy háromrészes történetet, melyben elképzelte, mi lett volna, ha Superman nem Kansasban, hanem Ukrajna egyik mezején ér földet, mikor szülei a Földre küldték a Krypton pusztulása után. Így a kis Kal-El a Vasfüggöny másik oldalán állna az igazság szolgálatába, az Egyesült Államok pedig, felkészülve arra, hogy vesztes félként zárhatja a hidegháborút, szövetkezik Lex Luthorral. Millar rövid szériája igazi ötletbörze, számomra, aki sosem kedvelte Superman mindenható karakterét, ebben a formában egészen elfogadhatóvá teszi a szuperhőst.

Ki rendezze? Tudom, néhányan csak legyintetek, de Bryan Singerre voksolnék, több szempontból is. Egyrészt, bár megbízhatatlannak tűnik az ürge (se szó-se beszéd lelépett a Queen-film forgatásáról, ráadásul a zaklatási botrányban is felmerült a neve), ellenben készített már filmet a második világháború egy kevésbé emlegetett epizódjáról, a Hitler elleni merényletről (Valkűr), és nem kis tapasztattal rendelkezik a képregényadaptációk terén sem, többek közt Superman-filmet is rendezett már, az X-Men első részéből pedig mindent kihozott, amit a mutánsok sztorijából akkor ki lehetett.

Ki legyen a főszereplő? Miután Superman külalakra is tulajdonképpen egyfajta eszményi férfikép, ezért – és a dolog pikantériája miatt – én megtartanám Harry Cavillt. Nem lenne gond, tudja, milyen a feszülős kék macskanadrág, ráadásul DC képregényről van szó, tehát a jogokkal sem lenne vélhetően probléma, viszont így megfelelő ellenképe születne az Igazság Ligájában a porba alázott szuperhősnek, érdekessé téve a Cavill által hozott figurát. Más kérdés, hogy a nem túl acélos színészi kvalitásokat mutató Cavill miként tudná magáévá tenni a dolgot, a Red Son ugyanis kissé összetettebb, mint Clark Kent.

Milyen formátumban jelenjen meg? Miután egy háromrészes történetről van szó, alighanem egy két órás filmben kimerülhetne az adaptáció, a magam részéről Superman és Lex Luthor szembenállására, és a politikai háttérhatalmak csatározására húznám fel a dolgot, egy kicsit a Watchmen hangulati felépítése felé tendálva, illetve hiába jelenik meg a képregényben Batman és Csodanő, őket elfelejteném egy időre.

Superman: Red Son

Superman: Red Son Forrás: geektyrant.com

Vélemény, hozzászólás?

Legutóbbi cikkeink a témában