2019. május 20., hétfő

Az Alapítvány, a Robotok és a Birodalom ura – Isaac Asimov kulturális hatásai

Kovcs Krisztin
Kovács Krisztián
2019. március 4.

A biokémia professzora, a sci-fi aranykorának egyik legkiemelkedőbb és leghíresebb szerzője, aki tetemes, több mint 500 kötetből álló életművet hagyott maga után, mikor 1992-ben egy tragikus vérátömlesztés miatt AIDS-betegségben elhunyt. 72 éves volt, és tekintve, hogy szellemileg tökéletesen frissnek mutatkozott, telve ötletekkel, és célokkal, bizton állíthatjuk, hogy az általa kreált gigantikus, közel 10 000 évet felölelő sci-fi univerzum szegényebb lett ezáltal néhány további remekművel, noha kézjegyét így is örökre otthagyta a zsáner, az irodalom, és az ismeretterjesztés törekvésein.

Korábban kijelentettük azt, amit előttünk már mások is megtettek, hogy a science fiction, mint műfaj, valahol Jules Verne, H. G. Wells, és persze a különös találmányairól is ismert Hugo Gernsbacknek köszönheti önálló műfajjá válását. Ha ez így van, márpedig tudjuk, hogy igen, akkor Asimov volt az, aki kortársaival egyetemben, mégis némileg kiemelkedve közülük nem hagyta, hogy ez az épp csak újszülötti státuszban lévő műfaj beleragadjon valamiféle szűk irodalmi gettóba. Hiába Arthur C. Clarke, vagy Robert A. Heinlein, minden mesterművük dacára is Isaac Asimov volt az, aki legitimálta a sci-fit, és aki ötleteivel, kreatív energiájával és fáradhatatlanságával egész generációk számára mutatta meg, mi is a terület követendő irányvonala.

A sci-fi nagymestere

A sci-fi nagymestere Forrás: wikipedia.org

A sci-fi népszerűsítője

Asimov kétségtelenül a sci-fi nagymestere, saját tudományos hátterének köszönhetően a műfaj egyik első írója volt, aki nem esett a jövőábrázolás divatos és fals végleteibe. Bár Hugo Gernsback 1926-ban azzal a céllal indította útjára az Amazing Storiest, hogy eltávolítsa a sci-fit a Wells-féle elrugaszkodott, és tudománytalan irányvonalról, törekvése végül saját buzgalmának hála majdnem visszafelé sült el, és épp Asimov generációja kellett ahhoz, hogy a helyzet normalizálódjon. Korábban, végzett tudósok nem feltétlenül éreztek kedvet ahhoz, hogy ötleteiket kvázi játékos formában hozzák a köz tudomására, de Asimov, Heinlein és Clarke 1950-es években megjelent regényei éppen ezért gazdagították egészen új színekkel az akkoriban főleg ponyvákra épülő szórakoztatóirodalmi piacot.

Asimov, aki maga is a biokémia professzora volt, és még egy sor elképesztő fejlődés előtt álló tudományág iránt érdeklődött élénken, végre a meglévő tudományos, szociológiai és pszichológiai ismeretek köré képes volt izgalmas történetet szőni, így egyfelől befogadhatóvá tette a száraz tényeken és megállapításokon alapuló tudományos diskurzust, másrészt miután tudósként korábban már nevet szerzett magának, regényei, és így az általa választott műfaj keretei is egyre hitelesebbnek tűntek a neve alatt. Ezzel mintegy nem csak a sci-fi-t, de magát a tudományt is népszerűsítette, amit jól jelez az, hogy későbbi értekezései aztán olyan tudományágakban jelentek meg, mint a vallás, a pszichológia, az alkalmazott tudományok, a művészet, a történelem, vagy a földrajz, és rá jellemző módon egyik sem afféle dilettáns szócséplés volt csupán.

Asimov a dolgozószobájában

Asimov a dolgozószobájában Forrás: www.massmoments.org

A műfaji határok elmosása

Amennyiben olvastátok Asimov Robottörténeteit, különösen az Acélbarlangok, A mezítelen nap és A Hajnal bolygó robotjai kötetekből álló trilógiát, akkor pontosan tudjátok, hogy azok a regények gyakorlatilag sci-fibe oltott krimik. Adott a tudományos háttér, egy, látszólag az Asimov által létrehozott Robotika három törvényét áthágó robotok által elkövetett gyilkosság, sok fordulat, filozófiai, pszichológiai, morális és etikai kérdések, valamint a jövőbe helyezett Sherlock Holmes és Dr. Watson klasszikus kettőse Elijah Baley, és a szintén robot, R. Daneel Olivaw alakján keresztül.

Míg addig a sci-fi vagy valamiféle jövőbe helyezett kalandot, vagy leginkább afféle filozofikus értekezést jelentett az emberiség elkövetkező századairól, addig Asimov volt az egyik első, aki a hard-boiled krimik virágzásának korában a cselekményét kiszabadította a ködös nagyvárosi utcákról, és egy távoli galaxis sarkába, vagy épp a távoli jövőbe helyezte, és ezzel talán tudtán kívül is egy új zsánert teremtett a sci-fin, vagy épp attól függően, honnan nézzük, a krimin belül, melynek a későbbiekben épp Asimov munkásságának hála olyan követői lettek, mint Jack McDevitt, Robert J. Sawyer, Richard Morgan, vagy épp a júniusi könyvhétre az Agave kiadó jóvoltából Budapestre látogató John Scalzi.

A legendás Alapítvány-trilógia

A legendás Alapítvány-trilógia Forrás: www.calibanbooks.com

A robotika alapelveinek kidolgozása

Kezdjük azzal, hogy a robotika, mint fogalom, vagy tudományos fejlesztési irányvonal már a névadását is Asimovnak köszönheti, de alighanem ő maga sem gondolta volna, hogy az eredetileg 1941-ben írt három alaptétele jövőkutatók, és a mesterséges intelligenciákat fejlesztő szakemberek számára meghatározó jelentőségű lesz gyakorlatilag a XX. század második felében, de még a XXI. század elején is. Bár az eredeti hármas törvényt azóta számtalanszor módosították, kiegészítették, de a mai napig vita tárgyát képezi tudományos körökben, vajon tételei mennyire használhatóak a való életben.

Egyesek szerint tökéletesen hasznavehetetlen, hiszen a robotok fejlesztésének egyik elsődleges finanszírozója a hadsereg, amennyiben pedig egy gép harcászati céllal jön létre, vélhetően rögtön áthágná az első törvényt. Mások szerint a három törvény afféle ideál, mely gyakorlatilag elérhetetlen marad örökre, de bárhogy is legyen, ez a három törvény olyan gondolatindító volt, melynek hatására komplett tudományágak épültek ki, az olyan  humanoid robotok pedig, mit amilyen a Honda cég által gyártott Asimo, tökéletesen magukon hordozzák Asimov ígéreteit. A robotokkal kapcsolatos kutatásaiért fizikai Nobel-díjjal kitüntetett Leon M. Lederman pl. azt vallotta, hogy sosem kezd bele a pályába, ha Asimov művei nem keltik fel iránta az érdeklődését.

Az idős szerző

Az idős szerző Forrás: www.smithsonianmag.com

Pszichológia és filozófia beemelése a sci-fibe

Arthur C. Clarke számára fontos volt a fizika, és a tudományos fejlesztések ábrázolása műveiben, így történhetett, hogy pl. a tablet már évtizedekkel kifejlesztése előtt megjelent a 2001 Űrodisszeiában is. Asimovnak sosem a technológiai háttér jelentette a lényeget, sokkal inkább a fejlődés, és fejlesztések által az emberre ható és személyiségét alakító pszichológiai, valamint a társadalom egészét formáló filozófiai következmények. Ennek egyik lényegi pontja a pszichohistória kreált tudománya, mely köré a teljes Alapítvány-trilógia, majd az évek során születő folytatásai és előzményei is épültek.

A Sigmund Freud és Erik Erikson által is alkalmazott, a pszichoanalitikus nézőpontra épülő jelenség lényege a pszichológia alkalmazása a történelemre vonatkoztatva. Asimov ezt fejlesztette tovább leghíresebb, és egyben műfajformáló remekében, hiszen az Alapítvány kialakulásának és fennmaradásának lényege éppen a komplex társadalmak viselkedésének elemzése, és előrevetítése, magatartásminták és viselkedési anomáliák alapján egyfajta jóslás. Asimov emellett, különösen a robottörténetekben gyakran filozofál arról, mi teszi emberré az embert, és vajon a gépi tudatok eljuthatnak-e egykor az érzelmi intelligencia megismeréséig, és vajon egy érzelmekkel rendelkező gép egy szinten emelgethető-e egy emberrel.

A magyarul a Szukits kiadó jóvoltából megjelent teljes Asimov-életmű

A magyarul a Szukits kiadó jóvoltából megjelent teljes Asimov-életmű Forrás: vatera.hu

Asimov hatása a popkultúrára

Az Asimov által kitalált Alapítvány-Birodalom-Robot ciklusból számtalan későbbi film, regény, rendező és író táplálkozott. A robotok megformálása, a robotika elvei nem csupán a tudományra, és a mesterséges intelligenciakutatásra voltak hatással, de olyan legendás sci-fi filmeposzok robotalakjait ihlették, mint a Star Wars, vagy épp a legendás Tiltott bolygó, főszerepben a fiatal Leslie Nielsennel.

Sci-fi írók egész generációja tekinti példaképének. Ő maga többek közt Clifford D. Simaktól tanulta a szakmát, és továbbadta olyanoknak, mint Ray Bradbury, Philip K. Dick, Frank Herbert, Dan Simmons, Orson Scott Card, Douglas Adams, vagy épp John Scalzi. Legfőbb művét, az Alapítvány-trilógiát általában párban emlegetik Frank Herbert Dűnéjével, amikor arról vitáznak, melyik volt minden idők legnagyobb hatású sci-fi remeke. Asimov megtalálta a tökéletes határvonalat az ismeretterjesztés és a popularitás közt, művei fordulatosak, változatosak, nem fulladnak technológiai és futurológiai fejtegetésekbe, éppen ezért lehettek népszerűbbek a kortársainál, Arthur C. Clarke-nál, vagy épp Robert Heinleinnél. És nem véletlen az sem, hogy mikor Elon Musk Föld körüli pályára állította Tesla Roadsterét, a kesztyűtartóban ott pihent Asimov legendás műve is, mintegy az örökkévalóságnak szánva.

 

Tetszett a cikk? Akkor olvasd el ezeket is, és nyomj egy LIKE-ot, hogy ne maradj le a legújabb írásokról!

A világirodalom 9 hátborzongató szörnyetege

A science fiction irodalom valóra vált jóslatai

10 szépirodalmi mű, mely sci-finek se utolsó

Címkék

Legutóbbi cikkeink a témában

A Neurománc 1984-ben műfajt teremtett

Álláspont Irodalmi teóriák

2019. április 16.

Az MI-k és a noir ízű neonvilág – William Gibson és a cyberpunk

Az ember, aki megírta a Neurománcot, és ezáltal a mi saját jelenünket.

A popkultúra egyik legnépszerűbb mítosza

Álláspont Irodalmi teóriák

2019. április 1.

A nincstelen, szörnyteremtő novellista – H. P. Lovecraft kultusza

Egy szerző, aki nem érhette meg művei kultikus státuszát.

Javítás közben a Francia história egyik készülő kötete felett

Álláspont Irodalmi teóriák

2019. március 25.

A nagy ötletek, és különös történetek mestere – 15 éve hunyt el Robert Merle

Egy szerző, aki egyetlen kategóriába sem illik, és akit mégis milliók olvasnak.

Facebook