Inspiráció vagy átok – Oscar-díjas rendezők munkássága az Oscar-dj után

// Szerző Kovács Krisztián
// Dátum 2018. szeptember 14.

// Kategória Álláspont

// Hozzászólás Nincs

// Címkék

(becsült olvasási idő: 5 perc)

Majdnem biztosan egyetérthetünk benne, hogy a világ legrangosabb, és leghangosabb filmes díjának, az Oscarnak az elnyerése legalább akkora löketet adhat egy rendező karrierjének, mint amennyire fékként tud működni, az pedig, hogy végül kit, milyen irányba visz el a hihetetlen siker, természetesen helyzet és személyiségfüggő. Összeszedtem most néhány példát azon rendezőkre, akik lényegében bármit megtehetnek pályájukon, akik képesek kiugró filmekkel előrukkolni, de beleszürkülni a tömegbe, és azok, akik lényegében megkapták a díjat, és azzal kimondva-kimondatlanul befejezték karrierjüket.

Az Akadémia döntőbizottsága érdekesen működik. Akadnak slágertémák, melyek jó eséllyel bezsákolják az aktuális évi díjat, néha-néha viszont jön egy-egy ítélet, mely előtt a közönség is értetlenül áll. Ezen felül akadnak preferált rendezők, akik mindig egyetlen megbízhatóan magas színvonalon teljesítenek, ezáltal az Akadémia kegyeltjeinek nevezhetők, és azt is hozzá kell tegyük, hogy az Akadémia nem felejt. Aki egyszer felemeli ellenük a szavát, vagy értékrendjükkel szembe megy, jó eséllyel jó ideig a jelöltségig sem jut el, mindegy mit tesz le az asztalra.

A minden filmszakmában érintett számára legfontosabb díj

A minden filmszakmában érintett számára legfontosabb díj Forrás: her.ie

Akik bármit megtehetnek

Steven Spielberg

Spielberg prototípusa azon rendezőknek, akik folyamatosan képesek Oscar-színvonalon alkotni, és ezt meglehetős tudatossággal teszik, hiszen szinte mindig olyan témákból válogatnak, melyek borítékolhatóan legalább az Oscar-jelölésig viszik. Ilyen a holokauszt, a II. világháború, a terrorizmus, az amerikai rabszolgaság, vagy épp az egyik legnépszerűbb amerikai elnök élete, ráadásul az is elmondható róla, hogy mindig a lehető legjobb emberekkel barátkozott, mint amilyen George Lucas, és mindig kiváló alapanyagokhoz nyúlt, mint amilyen Michael Crichton regénye, és a belőle készült Jurassic Park. Rendezőként 1994-ben a Schindler listájával, 1999-ben a Ryan közlegény megmentésével nyert, filmjei mindig magas minőséget képviselnek, és mindig fontos alkalmat jelent, mikor új filmje debütál a mozikban.

Tom Hanks és Spielberg a Ryan közlegény megmentése forgatásán

Tom Hanks és Spielberg a Ryan közlegény megmentése forgatásán Forrás: geektyrant.com

Oliver Stone

Némileg másabb kategória, mint Spielberg, hiszen míg utóbbi rendezésében inkább magasztalja az Egyesült Államokat, addig előbbi nem rest oda-odaszúrni a rendszernek, és így mintegy az ország hierarchiájának és politikai döntéseinek legnagyobb kritikusaként feltűnni. Stone 1986-ban A szakasz című, a Vietnámi-háború borzalmait tökéletesen lefestő remekével hozta el a díjat első és egyetlen alkalommal, ám ezt követően inkább csak emelte a színvonalat, minthogy visszaesést produkált volna. A Született július 4-én, a JFK – A nyitott dosszié, a Nixon, vagy a Minden héten háború mind igazi remekmű, és szerencsére Stone – bár kevesebbet dolgozik – a mai napig aktív, így pl. két évvel ezelőtt is kijött egy remek politikai botrányról szóló műve, Edward Snowden ténykedéséről.

Oliver Stone dirigálja színészeit A szakasz forgatásán

Oliver Stone dirigálja színészeit A szakasz forgatásán Forrás: mashreghnews.ir

Clint Eastwood

Az egykori pisztolyhős, és Piszkos Harry megformálója újfent eltérő kategóriát takar. Míg a fenti két direktor általában globális, nemzeti témákat érint, addig Eastwood akkor van igazán elemében, ha kisebb közösségek viszonyairól, vagy átlagemberek sorsáról mesélhet, ahogy tette ezt a kiégett fejvadász történetével az első Oscar-díjat hozó Nincs bocsánat című filmmel, vagy a boxolók világát bemutató Millió dolláros bébivel, mely a második aranyszobrot jelentette. A már 88 éves Eastwood munkáira a mai napig figyelni kell, ráadásul szerencsére nem igazán vesz vissza a tempóból, és az elmúlt években is kiváló alkotások egész sorával bombázta meg a nézőközönséget. Egymás után debütált az Invictus, a J. Edgar, az Amerikai mesterlövész és a Sully című film is, hamarosan pedig érkezik a legújabb, A párizsi vonat címmel, mely a 2015-ös terrortámadásokat tárgyalja.

Eastwood instrukciókat ad a teljesen elmaszkírozott Leonardo DiCaprionak

Eastwood instrukciókat ad a teljesen elmaszkírozott Leonardo DiCaprionak Forrás: www.dustinlanceblack.com

Az időszakos siker esete

Mel Gibson

Az egykori vígjáték és akciósztár nagyot dobbantott, amikor 1996-ben elkészítette a valaha volt egyik legjobb, és legszebb történelmi filmet, A rettenthetetlent, és rögtön el is orozta az Oscar-díjat. Az ezt követő évek viszont inkább a botrányokról szóltak, az ittas vezetésről, a hatóságok megsértéséről, antiszemita kijelentésekről, ezeket pedig Hollywood nem szereti, így Gibson hamar kiesett Oscar-bácsi kegyeiből. Saját bevallása szerint a 2003-as A passió a hihetetlen naturális és brutális jeleneteivel is emiatt vált olyanná, amilyenné. Gibson olykor már-már B-kategóriás minőségű filmekben is szerepet vállalt, és bár 2006-ban elkészítette az általam a legjobb filmjének tartott Apocalypto-t, ezt követően 2016-ig egyáltalán nem rendezett. Akkor viszont megint megvillantott valamit saját zsenialitásából, és A fegyvertelen katona 2017-ben, több, mint 20 évvel A rettenthetetlen után ismét Oscar-jelölést hozott neki.

Gibson talán legjobb filmje, az Apocalypto forgatásán

Gibson talán legjobb filmje, az Apocalypto forgatásán Forrás: imdb.com

John Schlesinger

A fentiek után talán egy a plénum számára kevésbé ismert név, a brit színházi rendezőből lett filmrendező, John Schlesinger 1969-ben a Jon Voigt és Dustin Hoffman főszereplésével megrendezett Éjféli cowboy című filmért nyerte el a díjat. Schlesinger már abban az időben sem volt rest ellentmondásos témához nyúlni, és rendkívül érzékenyen mutatta be a férfi prostitúciót a Texasból elvándorolt cowboy alakján át. A díjat követően Schlesinger felváltva dolgozott a színházaknak és Hollywoodnak, és összeszedett még néhány jelölést, pl. egyet díjra is váltott a Golden Globe-gálán a Maraton életre-halálra című filmért, 1970-ben és 1972-ben pedig David di Donatello-díjat is nyert. Pályafutása végéig folyamatosan egységes színvonalon alkotott, mindegy, hogy horrorfilmről volt szó, thrillerről, vagy drámáról, ám többé már került a legrangosabb filmes díj közelébe. Legutolsó munkái közül talán az 1996-os Szemet szemért a legemlékezetesebb Ed Harris-szel és Kiefer Sutherlanddel a főszerepben.

Jon Voigt és Schlesinger (jobbra) az Éjféli cowboy forgatási szünetében

Jon Voigt és Schlesinger (jobbra) az Éjféli cowboy forgatási szünetében Forrás: shotonwhat.com

Franklin J. Schaffner

Az ő neve azért talán többet mondhat, mint Schlesingeré, neki köszönhetjük a Pillangót, A majmok bolygóját, és A brazíliai fiúkat is, de az Oscart mégsem ezek, hanem a Patton tábornok című film hozta meg neki 1970-ben, a rendkívül ihletett alakítást nyújtó George C. Scott-tal a címszerepben. A közel három órás, monumentális alkotás az azévi gála díjesőjét hozta el, hét aranyszoborral, köztük a legjobb film és legjobb eredeti forgatókönyv díjával. Schaffnert ekkor először és utoljára jelölték a díjra, bár később is készített az utókor és a filmkészítés számára is lenyűgöző filmeket, ilyen volt a már említett Pillangó, és A brazíliai fiúk, a Cárok végnapjai, valamint az Ernest Hemingway posztumusz regényéből készült Szigetek az áramlatban, de persze olykor ő is mellényúlt, mint pl. a Szfinx vagy az 1987-es Oroszlánszív című fantasy esetében is.

Franklin J. Schaffner (kalapban) a Pillangó forgatásán

Franklin J. Schaffner (kalapban) a Pillangó forgatásán Forrás: gettyimages.com

Egy díj és más semmi

Michael Cimino

Ismét egy talán kevésbé ismert név, pedig ha azt mondom A szarvasvadász, akkor alighanem tudjátok, miről beszélek, hiszen talán csak Oliver Stone Született július 4-én című filmje tudta ennyire húsbavágóan megragadni a háborúból visszatért veteránok életében felbukkanó poszttraumás stressz jelenségét. A szarvasvadász 1978-ban tulajdonképpen minden létező díjat elnyert, az Oscar-gáláról is öt szoborral távozott, Cimino karrierje pedig beindulni látszott, de ahogy a kortársak is megfogalmazták, Cimino legendásan nehéz természetű ember volt, már-már rögeszmés maximalizmussal, melynek nem igazán lehetett megfelelni, ez pedig egész későbbi pályájára rányomta a bélyegét. A szarvasvadász sikere után készített még pár filmet, köztük az öt Arany Málnára jelölt A sárkány évét (mely messze nem olyan rossz ám), aztán végül 1996-ban visszavonult, és 2016-os haláláig már csak ritkán bukkant fel filmek közelében.

Cimino ad tanácsokat a fiatal Robert de Nironak

Cimino ad tanácsokat a fiatal Robert de Nironak Forrás: cinephiliabeyond.org

John G. Avildsen

Elsőre talán a lista leginkább ismeretlen neve lehet az Illinois-ból származó amerikai rendező, pedig többek közt az általa dirigált Mentsük meg a tigrist! című filmért kapta második Oscar-díjat a legendás Jack Lemmon, Avildsen pedig 1976-ban nyert rendezőként a Sylvester Stallone forgatókönyvéből készült Rocky című filmmel, mely a mai napig az egyik legfelemelőbb történet a kitartásról, és az egyik legnagyobb tisztelettel övezett sportfilm, melyet valaha készítettek. Avildsennek nagyjából ennyi jutott az igazi sikerből, a Rocky-t követően egyetlen nagy durranást sem sikerült összehoznia, hacsak nem vesszük ide a VHS-korszak egyik sokat emlegetett filmjét, A karate kölyköt, és annak folytatásait. Avildsen nevéhez fűződik egyébként a legkevésbé sikerült, és a rajongók által talán leginkább utált Rocky film is, az 1990-es ötödik epizód. Avildsen 1998-ban hagyott fel a filmkészítéssel, 2017-es haláláig nem próbálkozott újra.

Sylvester Stallone és John Avildsen

Sylvester Stallone és John Avildsen Forrás: filmidiot.com

Kevin Costner

A végére hagytam egy egykor igazi nagyágyúnak számító nevet. Costner a mai napig feltűnik színészként egy-egy nevesebb filmben, mint amilyen Az acélember, a Számolás joga, vagy az Elit játszma, hogy csak a legutóbbi éveket említsük, de hírneve messze van attól, amilyen a 90-es évek elején volt. Costner első rendezésével, a Farkasokkal táncolóval rögtön megnyerte az Oscart 1991-ben, és hiába kapott Arany Málnát egy évvel később egy Robin Hood-filmért, a legnagyobb rendezők várták a filmjeikbe, így Oliver Stone, Lawrence Kasdan, vagy épp Clint Eastwood. A hanyatlás valahol a 90-es évek második felében következett be két iszonyatos bukással. A Waterworld és a Jövő hírnöke, egyaránt Costner (társ)rendezésében elhasalt a kasszáknál, Costner pedig ezt követően romantikus vígjátékokban keresett kiutat, és igazi terepére, a politikai drámák közegébe csak 2000-ben tért vissza a Tizenhárom nap című filmben. Rendezéssel ezt követően már csak egyetlen egy alkalommal próbálkozott, 2003-ban a Fegyvertársak című westernnel, mely nem rossz, de inkább korrekt iparosmunkának mondható.

Kevin Costner itt színészként Oliver Stone-nal

Kevin Costner itt színészként Oliver Stone-nal Forrás: shotonwhat.com

 

Tetszett a cikk? Akkor olvasd el ezeket is, és nyomj egy LIKE-ot, hogy ne maradj le a legújabb írásokról!

Oscar-díjas alakítások Oscar-díj nélkül

A nyugdíjas színészóriás – Búcsú Daniel Day-Lewis-tól

Fóbiafilmajánló – Avagy filmek, melyek ösztönös félelmeinkhez kötődnek

Vélemény, hozzászólás?

Legutóbbi cikkeink a témában