Rockerszemmel a Rock FM

Szerző Kovács Krisztián
Dátum 2018. július 26.

Miért is hallgatok Rock FM-et? Mert szeretem a rockzenét. Igen? Igen. Pont. Oké, a dolog ennél azért összetettebb, bár kétségtelenül ide vezethető vissza, és ez mindennek az alapja. Ahogy hozzám hasonlóan sokan, akik szintén szenvedtek attól, amennyire a rádiók elnyomták a különböző rock és metál zsánerek muzsikáit, nekem is felcsillant a szemem, amikor először elkezdték rebesgetni, hogy hamarosan tematikus rockrádió indul. Miután aztán a csatorna 2016. május 17-én, tehát több mint két évvel ezelőtt útjára indult, a lelkesedésem sajnos hamar alábbhagyott, és időre volt szükségem, míg újra értékelni kezdtem a Rock FM (akkor még Rock Rádió) létét.

De ne szaladjunk ennyire előre. Kezdjük inkább ott, vajon, miként is indult az, hogy zeneszerető emberként ennyire ki voltam éhezve, hogy autóvezetés közben a rádióban hallhassam az általam leginkább kedvelt stílusirányzatokat? Furcsa, de ez a vágyam valahol néhány évvel ezelőtt az Egyesült Államokban tett kiruccanás közben kapott erőre, ahol azzal szembesültem, hogy főműsoridőben bármelyik nem-tematikus rádió hajlamos bedobni egy Van Halen, egy Journey, vagy egy Kansas dalt, ami ott teljesen természetes, ahogy az is, ha egy hentesüzlet, vagy egy ruhabolt előtt elhaladva nem Taylor Swift, vagy James Blunt szól a rádióból (ahogy idehaza általában), hanem Metallica, AC/DC, vagy, hogy az újabb generációkat is érintsem, Slipknot, vagy épp a Five Finger Death Punch.

Dübörög a rock, meg a munka

Dübörög a rock, meg a munka Forrás: www.rockfm958.hu

Más ország, más trendek

Kérdés persze, hogy bár tisztában vagyunk a zenei trendek utóbbi években végbement, és folyamatosan végbemenő átalakulásával, mégis miért számít idehaza a mai napig perifériára száműzött stílusnak a rock és a metálzene. Érdemes megfigyelni egyébként pl. a skandináv országok tehetségkutatóit (amikből idehaza is minden egyes évben 2-3 legalább lefut). Ott északon teljesen normálisnak számít, ha az énekes a keményebb könnyűzenei műfajok dalait részesíti előnyben, sőt, az sem lepi meg a zsűrit, ha valaki death vagy thrash metal dalt választ magának, mindez viszont idehaza totálisan elképzelhetetlen. Jól jelzi ezt, micsoda felhördülés zajlott a magyar közéletben, mikor A dal 2018-as válogatóját egy metálbanda, az AWS nyerte meg, és így ők képviselhették az országot az Eurovíziós Dalfesztiválon. A győztes dalban hallható rekesztés (ne nevezzük azért hörgésnek, akkor se, ha több portálon is így emlegették), még kiváló (és felvilágosultnak tűnő) magyar művészeknél is kiverte a biztosítékot.

Igen, határozottan érdekes, hogy a nyugati és északi országokkal szemben miért részesítjük annyira előnyben az elektronikus zenét, vagy azokat a zenei műfajokat, melyek a szintetizátor kivételével még a hangszereket is nélkülözik. Félreértés ne essék, egyáltalán nem nézem le a popzenét (ellentétben az eletronikus zenével, amit viszont igen), hiszen kiváló popelőadók és popdalok léteznek, de általában ennek a műfajnak is az értéktelenebb és könnyebben fogyasztható vége népszerű itthon. Egy Rihanna, vagy épp a fentebb már említett Taylor Swift kevéssé képviseli a popműfaj zeneiségét, és az értékteremtés törekvését, mint inkább az üzleti célt, vagyis relatív biztonságos és egykaptafára készült slágerekkel és a látványra építő színpadképpel nagy pénzek lekaszálását. Persze itt is akadnak kivételek, ahogy mindenhol, de ezek a zenék olyannyira mélyen beépültek a magyar könnyűzenei kultúrközegbe, hogyha felharsan egy horzsoló gitárriff, az emberek összenéznek, hogy mi a fene történik.

A RockReggel eredeti felállása még Kovács Áronnal

A RockReggel eredeti felállása még Kovács Áronnal Forrás: www.rockfm958.hu

A túlzó elvárások átka

Rock rádió indítása éppen a fenti okok miatt idehaza egy zeneszerető laikus számára is túlzó kockázatvállalásnak tűnik, és nem csak azért, vajon lesz-e elég hallgató, akik száma biztosítja majd a frekvenciát. A magyar rockzeneszerető közeg ugyanis, mondjuk ki, meglehetősen begyepesedett. Mi rockerek hisszük, hogy a mi zenénk képes csak igazán értéket közvetíteni, noha már 30-35 évvel túlhaladtuk azt a kort, amikor ez valódi lázadást jelentett a társadalmi konvenciók ellen, mégis sok zenehallgató véleményének gyökerei visszanyúlnak a múlt ama traktusába. Ez rögtön két problémát vet fel, és sajnos egyik következik a másikból. A rockrádió indulásának hírére én magam is úgy gondoltam, hogy ez valami különleges lesz, végre hallhatom majd a kocsiban vezetés közben a Queensryche-t, a Danger Dangert, a Celtic Frostot, a Forbiddent, vagy a Kreatort, az Exhordert, vagy a Panterát, az Opethet, és a Toolt, a Machine Headet, meg a Meshuggah-t, és gondoltam végre más Guns-dalt is játszik majd egy rádió a Paradise City mellett. Aztán hopp és kopp, az első néhányan napon szinte kizárólag számomra ismeretlen magyar bandák dalai hangzottak fel, megbolondítva egy kis Keresztes Ildikóval, meg Rúzsa Magdolnával.

A probléma ott kezdődött, hogy az én elvárásaim, és az induláskor sok negatívan nyilatkozó társam elvárása nem találkozott a rádió fenntarthatóságának üzleti és piaci érdekeivel. Miért is tette volna, hiszen mi csak a zeneszerető közeg vagyunk, nem kell, hogy érdekeljen, hogy a dal, ami a rádióból szól, milyen megvalósulási formákon keresztül juthat el odáig. Aki azonban nyitott szemmel jár, pontosan tudja, milyenek az uralkodó zenei trendek idehaza, és ahogy sokan, úgy én is elkövettem a hibát, hogy erre nem figyeltem oda.

Ez pedig hozta magával a második problémát. A kezdeti csalódottság (se Tool, se Pantera, se egy mennydörgő Meshuggah) hatására rövid időre én is elfordultam a rádió hallgatásától, és szomorúan konstatáltam, hogy továbbra is komplett cd-gyűjteményt kell tartanom a kocsiban, ha nekem tetsző zenét akarok hallani vezetés közben.

Ganxsta Zolee, a Rock FM hivatalos hangja

Ganxsta Zolee, a Rock FM hivatalos hangja Forrás: www.rockfm958.hu

A megismerés boldogsága

Az autórádióm cd-lejátszója beadta a kulcsot (örökre magáévá téve a KISS Crazy Nights című lemezét), ezzel mintha a sors szólt volna közbe (dehogy), így miután kényszerűségből átszörföltem az összes lehetséges rádión, és vagy 80-as évekbeli ABBA, vagy klasszikus diungdisum, esetleg Justin Bieber komplett diszkográfia szólt egyik-másikon, végül visszatértem a Rock FM-hez, ahol akkor éppen – és erre pontosan emlékszem – a Helo Zep! Kezdeni elölről című dala szólt éppen. Sosem hallottam korábban a bandáról, ami természetesen az én szűklátókörőségemet is alátámasztja, és egyben kritikája a magyar zenei közegnek, ez a dal ugyanis bitangul odavert. Kaptam is elő a XXI. századi ember kisenciklopédiáját, a Google-t, hogy rákeressek a banda nevére, és akkor jött a felismerés, hogy hé, hát még csak nem is elsőlemezes kezdő zenekarról van szó (ez mondjuk a dalból is egyértelműen lejött). Persze felkutattam az albumaikat és az EP-ket, ez az impulzus pedig valamit megváltoztatott bennem, és onnantól árgus szemekkel (hegyes tündefülekkel) figyeltem a Rock FM-et.

A rádió ugyanis messze nem csak annyit tett, hogy megpróbálta kiszolgálni a rockzeneszerető közönséget, hanem (így vagy úgy), de esélyt adott, fiatal, magyar feltörekvő bandáknak arra, hogy dalaik napi szinten pörögjenek, és közönséget toborozzanak a számukra. Ha korábban azt írtam, hogy a Rock FM már elindulásával sokat kockáztatott, hiszen puszta létjogosultsága sem volt feltétlenül bizonyítható, úgy itt még rápakolt erre egy hatalmas lapáttal.

És alighanem nyert, ezt a több mint kétéves működés is alátámasztja, ezért a húzásért pedig óriási pacsi a zenei szerkesztőknek. Arról nem beszélve, hogy a rádió egy idő után – nyilván ehhez kellett piaci tapasztalat – tökéletesen eltalálta az arányokat az ismertebb, és a relatíve ismeretlenebb nevek közt, így a kohézió simán működött egy Ozzy Osbourne-Supernem-Megadeth-Kaiser Chiefs-Bruce Springsteen-Piramis-Pink Floyd kombinációval is. És igen, a Gunstól más nótát is ismernek a Paradise City-n kívül. Újabb pacsi. Az pedig már csak az én bajom, hogy komolyan elhittem, hogy majd Septicflesh, Haken és Lamb of God fog szólni, ez viszont nem a rádió válogatási elveinek kritikája, hanem az én naivitásomé.

A Helo Zep!, akiknek hála visszataláltam a Rock FM-re

A Helo Zep!, akiknek hála visszataláltam a Rock FM-re Forrás: hammerworld.hu

Az értékteremtés útja

A Rock FM a fiatal bandák promotálásával már megvett volna magának, de a rádió szerencsére ügyesen válogat, és tervez műsorokat magának, így a teljes 0-24-es adásidőt értékes tartalommal képes megtölteni. Minden műsornak karaktere van, amit egyfelől a struktúra, másrészről maguk a műsorvezetők adnak. A RockReggel Kiss Orsi, és Bűdi Szilárd egymást húzó párosa, komoly és vicces témák közti lavírozása viszi a hátán, a RockDélután, és a RockMunkát, ahogy fentebb is írtam, kiváló arányérzékkel válogatja a zenéket, a RockKocsma pedig egy igazán színvonalas műsor hiteles vendégekkel, mint Zacher Gábor, vagy Vikidál Gyula, és kiváló, fontos és aktuális témákkal, mint amilyen az otthonszülés, vagy a szexuális zaklatás. A Rocksztár Simogatóhoz hasonló kezdeményezések pedig már csak felteszik az i-re a pontot.

Összességében a Rock FM talán nem az, amit egy tőzsgyökeres rocker elképzel, de ennek ellenére kiváló metszéspontja ennek a szélsőségesebb könnyűzenei szubkultúrának, és a még határon belüli popularitásnak, egy friss, és értékes szigete a mai kor rádiótörténetének, olyan jelenség, amit egy kicsit nagyobb nyitottsággal az is élvezni tud, aki annyira rocker, hogy acélbetétesben alszik, és drótkefével most fogat.

Címkék

Legutóbbi cikkeink a témában

A Steel Panther mind zenéjével, mind megjelenésével a glam metal-éra paródiabandája manapság

Álláspont Zenei elméletek

2018. szeptember 18.

Tupírozott haj a Sunset Stripen – 10 meghatározó glam metal album

Avagy az étvized, amikor a könnyűzenei élet legmeghatározóbb stílusa a rockzene volt.

Álláspont Zenei elméletek

2018. augusztus 3.

2018 második félévének legizgalmasabb megjelenései III. – A zenék

Zene a füleknek, avagy válogatás a legígéretesebb zenék közül.

Dübörög a rock, meg a munka

Álláspont Zenei elméletek

2018. július 26.

Rockerszemmel a Rock FM

Elvárások, csalódások, megvilágosodások, és végre egy tematikus rockrádió.

Facebook