Szennyes kultúrmissziók

Szerző Kovács Krisztián
Dátum 2018. március 27.

Minden reggel automatikus mozdulattal kapcsolom be a tévét, leginkább azért, hogy aztán úgy is hagyjam egész napra, mert odahaza egy hároméves fekete-cser tacskó őrködik, aki különösen érzékeny a zajokra (leginkább a kopogó cipősarkak zavarják össze), aminek hála olykor hosszú percekig morog és puffog magában. A tévé, ha nem is tökéletesen, de elnyomja a kinti zajokat, hogy ez a kis méregzsák békében lehessen egész nap, mert hát felelősségteljes gazdiként fontos a kutya kiegyensúlyozottsága. Eleve megverte a sors azzal, hogy a tacskó hardver mögött egy dán dog szoftver fut, legalább a kopogó cipők zajától legyen békében.

Előfordul persze, hogy már akkor kell elindulnom otthonról, mikor javában a délelőtti műsorsáv dübörög, ott pedig kivételes műsorok várják azokat a szerencsétleneket, akiket a balsors akkor épp tévénézésre ítéltetett.

Aleister Crowley, angol okkultista író – akit már életében a „The Wickedest Man In the World”, azaz a világ leggonoszabb(rosszabb) embere névvel illettek – a XIX. és XX. század fordulóján mágikus írásaival szerzett magának hírnevet, és akinek 1904-ben állítólag egy Aiwass nevű szellem, egy magasabb intelligenciát képviselő entitás diktálta le a később főműveként hivatkozott Liber Al Vel Legist, vagyis A Törvény könyvét. Azok az okkult, túlvilági és a miszticizmusban gyökerező tanok, melyek akkoriban még az olyan világi elméket is tévútra csalták, mint Sir Arthur Conan Doyle, Sherlock Holmes alakjának megalkotója, és olyan szenvedélyes mágiaellenes harcra buzdítottak, mint amilyet a magyar származású Harry Houdini folytatott a kuruzslók leleplezéséért, mára konkrétan közröhej tárgyává redukálódtak, de cserébe egész délelőttökre elfoglalják a kereskedelmi csatornák képernyőjét.

Mikor ezen a délelőttön a tévé előtt ragadtam, vélhetően nem egy magasabb, sötét intelligenciát képviselő entitás tartott ott, és nem bilincselt oda semmiféle ködös alakú ectoplazma (bár, ha úgy vesszük, talán mégis). Zoltán volt az, aki miatt ledermedtem, és rászántam pár percet erre a kétséges expozéra.

Zoltán, szakmáját tekintve Átoklevevő. Így, csupa nagybetűvel, gondolom, van OKJ száma, vagy valamilyen szakképzési azonosítószáma, iskolarendszeren kívül oktatják, előzetes tudásszintmérésként kanalat kell hajlítani a delikvensnek. Zoltán fehér A4-es papírlapra szór hamut, majd név és életkor bemondása alapján diagnosztizál.

A Crowley-utód Zoltán, aki maga sem tud róla, hogy az

A Crowley-utód Zoltán, aki maga sem tud róla, hogy az

Lenke, 69 éves, reménykedve telefonál, hogy megtudja, miért olyan kevés a nyugdíj, és miért fáj neki olyan helyeken, ahol ötven éve még nem fájt. Zoltán távvizsgálatba kezd (szórja a hamut, mintha a lecsót sózná), majd 1,4 másodperc múlva automataként mondja az eredményt, Lenke magán sajnos PÉNZBLOKK van (Crowley fordult egyet a sírjában). De sebaj, van remény: a papírlapot, melyre a hamut öntötte, és amire szerencsétlen öregasszony nevét karcolta, négy darabra tépi, mondván, volt-nincs átok. (Crowley visszafordul.)

De ez semmi, mondja Zoltán, Lenke, sajnos ez a kisebbik baj. De magának DÉMON VAN A HÁTÁN. Nos, elképzelhető, hogy a XVI. századi alkimisták, mint a civilben csillagász, angol John Dee (az ún. „szent asztal” kiötlője) sem különbözött sokban a mi Zoltánunktól, de talán naivitásomból fakadóan úgy hiszem, ő legalább még komolyan elhitte, hogy beszél valakivel onnan a létezés túlsó dimenziójából. Persze Zoltán már rég nem az olyan egyébként összetett hitrendszerek prófétája, mint a spiritizmus, a teozófia, vagy teszem azt a szcientológia, még csak nem is rózsakeresztes, vagy szabadkőműves, és nem tagja a New Age mozgalomnak sem. Zoltán pusztán ki akar csikarni néhány emelt díjas sms-t abból a precízen megcélzott hatvan feletti korosztályból, akik emlékeiben még úgy él a kép a televízióról, mint a hiteles tájékoztatás első és legfontosabb eszközéről. És Zoltán ezért mindent megtesz.

Merthogy van gyógymód, mondja Zoltán. Van bizony, maradjon vonalban, és kérje kollégáimtól A VÉDELMET. Gondolom, mindannyian vizionáljuk a képet (vagy talán csak egy túlvilági entitás vezérli a gondolatainkat?), ahogy az RTL Klub stúdiójában Security feliratú pólóban unottan ücsörgő papok, headsettel a fejükön a monitor előtt görnyednek, és a megfelelő billentyűkombinációt keresik az átok levételéhez. Olyan kora délelőtti mirelithorror ez, amihez képest az Ördögűző, a Rémálom az Elm utcában, John Carpenter összes rémálma, és Stephen King minden egyes teremtménye pusztán együgyű dajkamese, vagy annak szereplője.

Nem bírálom senki hitvilágát, hiszem, hogy mindenkinek joga van követni azokat a tanokat, melyeket magához a legközelebb érez, Zoltán kulturmissziójában, melyben kisnyugdíjasoknak kínál pár másodperces üdvösséget sem a jóslás hiedelemrendszere zavar, hanem annak megnyilvánulási formája egy kereskedelmi csatorna képernyőjén, melynek immáron semmi köze a segítő szándékhoz, vagy a hit filozófiai, teológiai, vagy pszichológiai értelmezéséhez.

Mindössze egy dologhoz van köze, az egyszerű ember szándékos butításához. Persze felmerül a kérdés, vajon Zoltán-e a hibás (vagy a szerkesztő, esetleg a producer), mert lehetőséget teremt a bűnbeesésre, vagy épp azok, akik élnek ezzel a lehetőséggel. Elvégre ez a remény rövid ideig laktat csupán, akárcsak a sajtburger és a sült krumpli, no de ha épp üres a has, mégis gyakran gurulunk a Burger King felé.

Címkék

Legutóbbi cikkeink a témában

A visszatérő műsor Csernus Imrével és Hajós Andrással

Álláspont Vélemény

2018. július 17.

Kulturális tarkólövés – A magyar televíziózás értékes, mégis megszűnt műsorai

Kulturális vállalkozások a valóságshow-k és tehetségkutatók árnyékában

Grecsó Krisztián

Álláspont Vélemény

2018. július 5.

A tehetség siratófala – Kifogytunk a jó magyar írókból?

Keresünk néhány példát arra, miért érdemes olvasni és olvasással támogatni honfitársainkat.

Max Schreck a vérszívó gróf szerepében

Álláspont Vélemény

2018. június 1.

Dracula, a legvámpírabb vámpír, akit Orloknak hívtak

Stoker legendáriuma, és egy közel száz éves filmalkotás, ami magára haragította az író örököseit.

Facebook