Zsugori Hollywood, avagy az igazi esszencia megspórolása

Szerző Kovács Krisztián
Dátum 2018. május 29.

Azt hiszem, nem fogunk összeveszni a következő kijelentésen: egy film legolcsóbb kelléke a forgatókönyv. Egy forgatókönyv általában annyi oldal, ahány perces a film. Ha átlagban két órás filmekben gondolkodunk, ez filmenként 120 oldalt jelent, kétoldalas nyomtatással számolva 60 db lap. Egy csomag jó minőségű (mondjuk Canon) A4-es nyomtatópapír csomagjának ára durván bruttó 3.500 forint. Egy csomagban 500 lap van, vagyis ha leosztjuk, kijön, hogy 1 db lap ára nagyjából bruttó 7 forint. Egy 60 lapos, de 120 oldalas nyomtatás költsége oldalanként átlagban 10 forint. Vagyis: 7*60 Ft az anyagköltség, 120*10 Ft a nyomtatás költsége, és tegyünk még rá egy 300 Ft-os spirálkötést, így megkapjuk az egyszerű képletet: 420+1200+300=1920 Ft. Vagyis a forgatókönyv ára nagyjából ennyire jön ki, plusz természetesen a nem elhanyagolható ötletek, karakterek és sztori, amit ez a nyomtatás magában rejt. Jelenlegi árfolyamon számolva ez nagyjából 7 dollár.

És mégis, és mégis, és mégis, ez az, amit Hollywoodban mostanság (évek óta tartó tendencia) pofátlanul megspórolnak, így aztán olyan fércmunkák látnak napvilágot (és robbantanak olykor kasszát a mozi pénztáraknál), melyek érezhetően nélkülöztek egy tisztességgel átgondolt forgatókönyvet.

Az Elfújta a szél forgatókönyvének egy oldala

Az Elfújta a szél forgatókönyvének egy oldala Forrás: bookcityscripts.blogspot.hu

Nem tisztem szapulni az álomgyár látványorgiáit, amilyenek a Marvel, vagy DC-képregényadaptációk (néhány kivétel azért akad, pl. Watchmen, vagy a Nolan-féle Batmanek), a Transformers nevű meghatározhatatlan valami, a saját maga paródiájává süllyedő Halálos iramban-széria, Ridley Scott legújabb, megszállott és elkeseredett Alien-utánérzései, vagy épp egy-egy szabadnapos rendező legújabb Star Wars projektje, mégis ezek a munkák tökéletesen bemutatják Hollywood szellemi sivárságát.

A legnagyobb problémám a forgatókönyvek hiányával egyáltalán nem az, hogy a hiányuk pocsék filmeket eredményez se füle-se farka történettel, hanem az, hogy pazarol, eltékozol lehetőségeket maradandó filmalkotások megteremtésére, és ez a szememben bűn.

Valaki azt mondta egyszer nekem, ha nem tetszik, minek nézem? Egyszerű a válasz, ha nem nézném, honnan tudnám, hogy milyen? Akkor csinálj jobbat! Nem, barátom, nem tisztem jobbat csinálni, mert én a fogyasztó közeg vagyok, az, aki pénzt ad érte, hogy jól szórakozzon egy-egy filmen. Ezek a filmek arra vannak, hogy kikapcsold az agyad! A baj az, hogy a sok sületlenség hatására a film még ezt a funkcióját sem képes maradéktalanul betölteni, és csak arra lesz jó, hogy percről-percre egyre inkább felhúzzon, pedig igen, én szórakozni jöttem. De kérdem én, miért nem lehet úgy szórakozni, hogy közben, amit kapok, az logikus, átgondolt, a maga keretein belül nem nélkülöz némi realitást, megfogható hús-vér szereplőkkel dolgozik, nem pedig nevetséges karikatúrákkal. Számomra ez lenne a szórakozás, és ennek hatására bizony ki tudom kapcsolni az agyam.

Matt Damon és Ben Affleck 1997-ben a Good Will Hunting forgatókönyvéért kapott Oscar-díjjal

Matt Damon és Ben Affleck 1997-ben a Good Will Hunting forgatókönyvéért kapott Oscar-díjjal Forrás: www.aol.com

De visszatérve a pazarlásra. Jól tudjuk, hogy a hollywoodi stúdiók asztalán, és fiókjaiban sok-sok ezer forgatókönyv lapul, melyek nyilvánvaló üzleti szempontokat szem előtt tartva javarészükben ott is fognak maradni, a producerek pedig igencsak szigorú válogatási elvek alapján időről-időre kihúznak közülük egyet, és ha szerencsénk van, akkor ezekből születnek az olyan filmek, mint a Faun labirintusa, az Amerikai szépség, az Éjjeli féreg, a Spotlight, a Homár, vagy ép a Három óriásplakát Ebbing határában, ha nincs, akkor a fentebb említett remekek sülnek majd ki az izzadságszagú próbálkozásokból, és nevetséges fogadkozásokból.

Nyilvánvaló, hogy manapság más az ingerküszöb, és a célközönség más típusú filmeket képes jóízűen befogadni, mint akár húsz vagy negyven évvel ezelőtt, de hiszem, hogy van egyetlen szó, egyetlen megfoghatatlan fogalom, mely időtálló jelenség, ez pedig az érték. Ha egy film összetett emberi érzelmekkel dolgozik, ha reálisan és érzékenyen nyúl emberi viszonyokhoz, konfliktusokhoz, ha ezeket következetesen tudja ábrázolni, ha meglepő, de logikus fordulatokkal dolgozik, ha pozitív vagy negatív reakciókat vált ki belőlem egy-egy szereplő személyiségével, vagy tetteivel kapcsolatban, akkor az a film számomra értéket teremt.

A 2010-ben az évtized legrosszabb filmjének választott Háború a Földön John Travoltával és Forest Whitakerrel, melynek forgatókönyvírója, J. D. Shapiro személyesen vette át az Arany Málna-díjat

A 2010-ben az évtized legrosszabb filmjének választott Háború a Földön John Travoltával és Forest Whitakerrel, melynek forgatókönyvírója, J. D. Shapiro személyesen vette át az Arany Málna-díjat Forrás: www.fernbyfilms.com

Örömmel üdvözlöm a XXI. század Cameron Avatárjához hasonlóan stílusteremtő technikával készülő filmjeit, megemelem a kalapom a megvalósítás, és a technikai újításokra történő kitartó törekvés előtt, de önmagában nem tartom értéknek, pusztán eszköznek, melyet csatarendbe lehet állítani egy megfelelő alapanyag szolgálatában. Hollywood azonban nem ezt teszi vele, hanem kijelöl egy utat, és a filmkészítést valamint annak termékeit a gyorséttermek sajtburgerének minőségéig csonkolja le, pedig ott van a kulcs a kezében, hogy besétáljon a Gundelbe, és kikérje a legdrágább fogást.

A leginkább szomorú mégsem ez, hanem a néző, a befogadó közeg, melynek számaiból a filmstúdiók a maguk meggyőződését lobogtatva táplálkoznak. Évről-évre látjuk, hogy magas bevételt kizárólag CGI-orgiával terhelt film érhet el, kosztümös képregényhősök üres kalandjaival, melyekre néhány évvel később a kutya sem emlékszik már, míg az igazán ütős filmek kongó vetítőtermekkel hamar lekerülnek a műsorról, hogy aztán majd az arra vevő közönség kis idővel később újra felfedezze őket magának. Addig azonban telik az idő, fogy a popcorn, és a kóla, a mozikban pedig újabb és újabb köpenyek lobognak, és gonosztevők acsarognak, akik kézzel fogható motiváció nélkül a Föld elpusztításán munkálkodnak.

Címkék

Legutóbbi cikkeink a témában

A visszatérő műsor Csernus Imrével és Hajós Andrással

Álláspont Vélemény

2018. július 17.

Kulturális tarkólövés – A magyar televíziózás értékes, mégis megszűnt műsorai

Kulturális vállalkozások a valóságshow-k és tehetségkutatók árnyékában

Grecsó Krisztián

Álláspont Vélemény

2018. július 5.

A tehetség siratófala – Kifogytunk a jó magyar írókból?

Keresünk néhány példát arra, miért érdemes olvasni és olvasással támogatni honfitársainkat.

Max Schreck a vérszívó gróf szerepében

Álláspont Vélemény

2018. június 1.

Dracula, a legvámpírabb vámpír, akit Orloknak hívtak

Stoker legendáriuma, és egy közel száz éves filmalkotás, ami magára haragította az író örököseit.

Facebook