„Sokat tanultam a kutyáktól” – Interjú Nyakas Gábor, kutyaviselkedés-szakértővel

Szerző Kovács Krisztián
Dátum 2018. április 6.

Négylábú társaink életünk szerves részét képezik, nem hiába hívják őket az ember legjobb barátjának. Ahhoz viszont, hogy kutyatartók és kutyáik, valamint az esetlegesen kutyátlan környezet kapcsolata harmonikussá váljon, olykor elengedhetetlen egy jó szakember segítsége, aki bizonyos tévedéseket, sztereotípiákat idejében képes a helyére tenni.

Nyakas Gábor, alig húsz évesen alapította saját kutyaiskoláját Székesfehérváron, immáron 22 éves szakmai karrierje pedig a tudatos építkezés kiváló példája, melynek hála nevét még a csodálatos kutyadokiként elhíresült Cesar Millan is megismerte. Gáborral egyik budapesti csoportfoglalkozása után sikerült beszélgetnem kicsit életről, mindennapokról, tervekről.

Kutyatitkok című esten

Kutyatitkok című esten Fotó: Odrobina Tamara

Kezdjük a legelején, jól tudom, hogy tulajdonképpen sosem volt más munkád a kutyák és gazdáik oktatásán kívül?

Ez így van! Kivéve, ha a sorkatonaságot is beleszámítjuk, de végül onnan is hamar leléptem, hogy a kutyákkal tudjak foglalkozni.

Volt valamilyen különleges indítóélményed, ami miatt azt mondtad, ez lesz a te utad?

Konkrét indítóélményre nem emlékszem.  Az egyik gyerekkori barátomnak volt egy barna dobermannja, aki az Ergo névre hallgatott. Első látásra beleszerettem ebbe a fajtába, és nagyon hamar eldöntöttem, hogy nekem is kell ilyen kutya. Tulajdonképpen miután megvettem az első dobermannomat, Nicót, már biztos voltam benne, hogy minél rövidebb időn belül kizárólag a kutyákkal és gazdikkal akarok foglalkozni. Ez a 90-es évek elején-közepén volt, és bizony akkoriban a terveim miatt a legtöbben kinevettek. Mindenki, de még a felnőttek is csak úgy hívtak a „kutyás gyerek”. Már akkor is önfejű voltam, úgyhogy a kételyeiket motivációra fordítottam át, és elterveztem, hogy bebizonyítom, igenis, Magyarországon ebből meg lehet élni, és én meg fogok élni, ezt fogom csinálni. Önmagamnak és a szüleimnek is meg akartam mutatni.

Volt olyan szakember, akinek a munkásságát irányadónak neveznéd a saját karrieredre nézve?

Sok szakembert tanulmányoztam, Bart Bellont, Victoria Stilwellt, Csányi Vilmost, de sosem ragaszkodtam egy adott módszerhez. Minél több szakember munkáját követjük és minél több nézőpontot ismerünk meg, a tudásbázisunk annál nagyobb lesz. Ezt nevezhetjük akár az egyik mottómnak is: tanulj mindig és mindenkitől!

Amikor elindítottad az Alba Dog Centert most már 22 évvel ezelőtt, mi volt a gondolatod, hova nőhet majd ki ez a történet?

Azon sosem gondolkoztam, hova juthatok el. Nagyon céltudatosan építettem magam mindig is, pontosan tudtam, hova akarok eljutni. Voltak céljaim, mindig kitűztem egy tervezett időpontot, ameddig meg akarom valósítani őket. Aztán egy részét sikerült a kitűzött időpont előtt elérni, másokat meg csak évekkel később, de nincs ezzel semmi gond.

Kutyájával Andantéval

Kutyájával Andantéval

Időközben kidolgoztál egy módszert, amit gyakorlatban igyekszel megismertetni a hozzád fordulókkal. Miben áll ennek a bizonyos New Generation Training-nek a lényege?

A saját módszerem lényege tulajdonképpen az, amit az imént már érintettünk. Szorosan kapcsolódik ahhoz a bizonyos mottóhoz, vagyis tanulj mindig és mindenkitől. A hozzám forduló gazdiknak ez az egyik első dolog, amit megtanítok. Minél nagyobb ismeretanyagot és tapasztalatot halmoznak fel, egy-egy adott élethelyzetben majd annál könnyebb dolguk lesz az feladat elsajátításában, vagy épp a felmerülő probléma megoldásában.

Számomra úgy tűnik, hogy a választott szakmád nem csupán hivatás, sokkal inkább életforma. Hogy fér bele ebbe a család, feleség, barátok?

Sokat tanultam a kutyáktól, az egyik legfontosabb, hogy ők mindig a jelenben élnek, és én is erre igyekszem törekedni, csak az adott pillanatra, és az éppen előttem álló feladatra koncentrálni. A barátaim sokszor mondják, hogy lassan már életviteli tanácsadást is tarthatnék, hiszen igyekszem megmutatni a hozzám forduló gazdiknak, hogy a kutyákkal történő közös foglalkozást miként tudják beépíteni hatékonyan a mindennapi életükbe. Így nem vesznek el időt a saját családjuktól. Ha én meg tudtam oldani, hogy minden szerettemre jusson idő, ők is meg tudják tenni.

Ha jól tudom, jelenleg négy kutyusotok van, ők milyen úton kerültek hozzátok, mit kell tudnunk róluk?

Legidősebb kutyusunk Róza, rövidszőrű belga juhászkutya, idén már tizenkét éves is elmúlt, őt örökbe fogadtam, még az akkori Vám- és Pénzügyőrség Kiképző Bázisáról. Mani a csíkos német boxer lányunk is már lassan 10 éves lesz, ő már nálunk született. Andante a barna dobermann, akivel legtöbbször látni a különböző televíziós forgatásokon, most áprilisban múlt hat éves. Őt egy nagyon kedves barátomtól, dr. Kovács Mihálytól kaptuk nászajándékba. Aztán ott van Queeny, az amerikai staffordshire terrier lányunk most két éves, őt szintén ajándékba kaptuk a méltán híres Tiger Tattoo Kennelből. Volt egy fekete dobermannunk, Lionel, és egy csíkos boxer fiúnk, Blacky, de ők azóta sajnos már elmentek.

Cesar Milannal a legutóbbi budapesti előadásakor

Cesar Milannal a legutóbbi budapesti előadásakor

Ha jól tudom, kutyapanziót is működtettek, egyéni és csoportos foglalkozásokat tartotok, előadásokat tartasz szerte az országban. Hogy néz ki Nyakas Gábor egy napja általában?

Hacsak nem dönt le a lábamról valamilyen betegség, akkor az év minden napján hajnali fél 5 és 5 óra közt kelek. A napom első felében mindig a ránk bízott kutyákkal foglalkozom. Késő délelőtt következnek az egyéni foglalkozások, ilyenkor vagy én megyek a gazdikhoz vagy ők jönnek hozzám a kutyaiskolába, esetleg a kutyapanzióba. Dél körül már muszáj időt szakítanom a saját kutyáinkra is, sétálunk egy nagyot, általában a Velencei-tó partján. Ez az idő egybeesik a saját magamra szánt idővel is, ilyenkor magamat is átmozgatom. Kora délután aztán visszamegyek, és folytatom a munkát a többi kutyával, késő délután pedig, mikor a gazdik elszabadulnak a munkahelyükről, következnek a csoportos tréningek. Ha esetleg egy-egy felkérés, tévé felvétel, vagy bármi egyéb kötelezettség elszólít, a feleségem, Orsi tartja a frontot helyettem. Általában egész hétvégén is neki kell helyt állnia a panzióban, mert szombaton és vasárnap konkrétan reggeltől-estig csoportjaim vannak. Ilyenkor Budapesten kezdem a napot, aztán következik a Velencei-tó környéke, este pedig Székesfehérváron zárok.

Néhány éve saját termékek gyártásába és forgalmazásába kezdtél, miért volt erre szükség, és miben mások, jobbak ezek a termékek, mint az átlag kutyatartó eszközök, melyeket a boltokban megtalálunk?

Leginkább azért kezdtem saját termék gyártásába, mert a magyar piacon nagyon kevés igazán jó minőségű, tartós és ténylegesen használható felszerelést találtam, így inkább megpróbáltam a magam erejéből kifejleszteni azokat az eszközöket, amik szerintem a legjobban szolgálják a gazdikat és a kutyáikat. Ezeket jellemzően csak a hozzám járó vendégeknek biztosítom. Egyébként az igencsak magas előállítási költségek miatt nem is valószínű, hogy Magyarországon érdemes volna nagyobb tételben forgalmazni. Nem is tervezem a közeljövőben, ellenben a külföldi piacra minél hamarabb szeretnék eljutni velük.

Cesar Millan, vagyis a Csodálatos kutyadoki magyarországi előadásai alkalmával az őt segítő team tagja voltál, hogy kerültél bele ebbe a körforgásba, és milyen volt vele dolgozni?

Nagyon jó élmény volt vele és a csapatával dolgozni. Megtisztelő volt számomra, hogy eleve az ő saját teamje, valamint a magyarországi produkciót bonyolító team keresett meg, hogy segítsem az itteni fellépésüket. Ami különösen nagy öröm volt a számomra, személyesen látva és megtapasztalva a munkájukat, módszereiket, hogy biztosan állíthatom, ami a kutyákkal kapcsolatos szakértelmet illet, mi magyarok semmivel sem vagyunk lemaradva a külföldi szakemberek mögött. De csak ebben az egyben, ugyanis minden másban, ami egy ilyen jellegű produkcióhoz kapcsolódhat, fényévekkel előttünk járnak.

Négylábú pszichológia című előadásán

Négylábú pszichológia című előadásán Fotó: Odrobina Tamara

Mit gondolsz, melyek a legfontosabb teendők, hogy kutyás és nem kutyás közösség békében élhessen egymás mellett?

Erre nagyon egyszerű és tömör a válaszom, a kulcs a megfelelő tájékozottság.

Ha valaki most gondolkodik azon, hogy kutyatartó legyen, melyik megoldást javasolnád, tenyésztőtől vegyen kölyökkutyát, vagy inkább menhelyről fogadjon örökbe?

Ha valaki tenyésztési szándékkal venne kutyát, és komolyan tervezi, hogy ezzel foglalkozik, akkor egyértelműen tenyésztőtől vegyen kutyát, ez nem is kérdés. Amennyiben viszont hobbi célra, házi kedvencnek, barátnak szeretné a négylábút, akkor én mindenképpen az örökbefogadás mellett voksolok.

Jelenleg melyek azok a fórumok, ahol a kutyabarátok megtalálnak és esetleg napi szinten követni tudnak téged?

Több fórumon is jelen vagyok, általában mindegyik naponta frissül, kerülnek fel tippek, trükkök, beharangozók, közérdekű információk a kutyákkal és kutyatartással kapcsolatban. Facebookon Nyakas Dog Couch néven találhattok meg, de fent vagyok az Instangramon, valamint most már jó néhány hónapja elindítottuk a Youtube-csatornámat is, ahol videoblog formájában sűrűn jelentkezek.

Több nagyszabású ötletet is futtatsz párhuzamosan, esetleg elárulnál-e nekünk valami ezekből a jövőbeli tervekből?

A legközelebbi projektem címét mindenképpen: Kutyareform. És hogy pontosan miről szól, arról természetesen hamarosan majd többet is elárulok, amint a részletek publikussá válnak.

Címkék

Legutóbbi cikkeink a témában

Az első edző a sporttörténelemben, aki három egymást követő olimpiai aranyhoz vezette csapatát

Eszmecsere Tehetség hangjai

2018. szeptember 6.

„A tudás, a munka és a tehetség eredője” – Interjú dr. Kemény Dénes, volt szövetségi kapitánnyal

A sporttörténelmi sikerek felett bábáskodó tréner kezdetekről, motivációról, és a sport jövőjéről.

Szente Vajkkal a Magyarország Szeretlek című műsorban

Eszmecsere Tehetség hangjai

2018. augusztus 17.

„Nem hiszek benne, hogy munka nélkül van siker” – Interjú Jakupcsek Gabriella újságíróval

Az elmúlt 20-25 év egyik leghitelesebb hazai riportere kezdetekről, karrierről, és szakmáról.

Előadáson

Eszmecsere Tehetség hangjai

2018. július 25.

„A zenélés a pillanat művészete” – Interjú Bolyki László, zenésszel, a Bolyki Brothers tagjával

Szerénység, hit, alázat és tehetség szerteágazó találkozása.

Facebook