Kövess minket a Facebookon! Kövess minket az Instagramon! Kövess minket a YouTube-on! Iratkozz fel az Ectopolis hírlevelére!

2019. november 21., csütörtök

Film

7+1 legendás film, mely a hardcore filmőrülteknek is feladja a leckét

2019. október 31.
Becsült olvasási idő: 6,5 perc

Alig néhány hete, hogy felújított változatban az amerikai mozik előbb egy fesztivál keretében, majd azon túl is újra vászonra tűzték Tarr Béla legendás Sátántangóját, melyet a Nemzeti Könyvdíjra is jelölt Krasznahorkai László regénye alapján készített, és ennek, no meg a nemrégiben, a 2001 Űrodüsszeia című filmről íródott cikkünk miatt is úgy gondoltuk, érdemes lenne ezúttal néhány olyan alkotást listázni, melyekbe alkalomadtán még az igazán keményvonalas filmőrültek bicskája is beletörhet.

Merthogy szerencsére a filmművészet a maga végtelen változatosságában igazán elkényeztet minket, és ez olyasvalami – a legtöbb művészeti ággal együtt – melyben ízléstől függően mindenki megtalálhatja a maga számítását. Aki azonban ki akarja próbálni, hogy mit bírnak el az agytekervényei, vagy épp a türelme a mozgókép terén, azoknak most íme egy lista néhány olyan alkotással, melyek bár szerintünk egytől-egyik fantasztikusak, nézőknek, kritikusoknak, de még a szakmának is alaposan feladták a leckét.

Legendás filmek, melyek a hardcore filmőrülteknek is feladják a leckét

Legendás filmek, melyek a hardcore filmőrülteknek is feladják a leckét

Mullholland Drive – A sötétség útja

David Lynch nem a könnyen érthető, és könnyed hangvételű filmek mestere, aki látott akár csak egyetlen epizódot is a Twin Peaks-ből, pontosan tudja, miről beszélek. Véleményem szerint a Kék bársonnyal együtt a Mulholland Drive a legkiérleltebb Lynch-munka az összes közül, kiváló zenével és mindent átható neo-noir hangulattal, minden ízében tipikus Lynch, a színésznő, és amnéziás barátnője közt kibontakozó furcsa románcról. A Mullholland Drive nehézségeit nézői oldalról a fojtott hangulaton túl a film nehéz története és szerteágazó értelmezési lehetőségei adják, amivel Lynch is tökéletesen tisztában volt, nem hiába, a bemutató idején több „házi feladatot” is adott a nézőknek, többek közt szerinte, ha mindenki erősen figyel az első perctől fogva, akkor már a kezdő stáblista előtt kiderül két fontos dolog is, melynek később jelentősége lesz.

Mullholland Drive – A sötétség útja

Mullholland Drive – A sötétség útja

2001 Űrodüsszeia

Stanley Kubrick és Arthur C. Clarke közös vállalkozásával terjedelmes cikkben foglalkoztunk néhány hete, de okvetlenül idekívánkozik erre a listára is. Tulajdonképpen megértem azokat, akik nem értékelik a filmet, eleve meglehetősen lassú, szimbolikák egész során át kommunikál csak a nézővel, az első és az utolsó 20 perc narráció nélkül telik, a snittek hosszúak, ráadásul a konfliktust nyitó monolit rejtélyére sem kapunk egyértelmű válaszokat. Ugyanakkor ez itt messze nem hiba, sokkal inkább dramaturgiai bravúr, ahogy pedig Clarke fogalmazott néhány évtizeddel a bemutató után: ha a néző úgy érzi, hogy mindent megért a 2001 történetéből, akkor a film megbukott. Kubrickkal ugyanis szándékosan arra törekedtek, hogy több kérdést tegyenek fel, mint ahány választ adni tudnak, és éppen ez a hozzáállás emeli ki annyira a filmet a tömegből, és teszi kultikussá, ugyanakkor nem egyszerű néznivalóvá is.

2001 Űrodüsszeia

2001 Űrodüsszeia

A forrás

Darren Arronofsky filmje megjelenésekor alapos fejvakarást okozott a nézőseregnek. Az egyként is meglehetősen egyedi hangulatú, és nyomasztó filmjeiről ismert rendező viszontagságos úton jutott el oda, hogy saját szerelemprojektjét tető alá hozhatta, és beleadott bizony apait-anyait. A forrás, ha nagyon lecsupaszítjuk, a szerelem és halál több idősíkon játszódó meséje, egy rendkívül furcsa, olykor kifejezetten zavaró történetszövésű darab, szerkezetileg kicsit hasonló a Felhőatlaszhoz, de annál jóval súlyosabb, és emiatt még műfaji besorolása sem tisztázott. Sci-fi, mágikus realizmus, szürreális dráma? Akárhogy is, szemet gyönyörködtető operatőri munka, fantasztikus vágásokkal, és gondoltátok volna, hogy a harmadik idősíkon bonyolódó történetszál, mely 2500 környékén játszódik a távoli jövőben, teljes egészében CGI-mentesen készült? Hiperérzékeny film, egészen megterhelő moziélmény.

A forrás

A forrás

Sztalker

A film, aminek legalább a címét alighanem mindenki ismeri, ám rendkívül kevesen vannak, akik valóban értő módon képesek végignézni. A legendás orosz rendező, Andrej Tarkovszkij kultikus alkotása a Solarissal együtt, ezúttal az Arkagyij és Borisz Sztrugackij írópáros egyik regényét használja alapanyagnak, amit aztán némileg átértelmez. A Sztalker általában ott van minden idők legjobb sci-fijeit összesítő listák élbolyában a 2001 Űrodüsszeia, vagy épp a Szárnyas fejvadász társaságában, ugyanakkor mindkettőnél nehezebben befogadható darab. Az ún. Zónába tett kirándulás lényegében egy óriási metafora az önmagunkban való utazásra, emiatt sokszor úgy érezhetjük, amit látunk, nem is a valóság, csupán főszereplőnk képzelgéseinek tárgya, míg a halál közelsége olybá tűnik, egyfajta őszinte feloldozást ad az embernek. Monumentális alkotás Tarkovszkij remek, rendkívül lassú rendezésével, telis-tele szimbólumokkal, de aki egyszer végigrágja magát rajta, garantáltan nem felejti el a hangulatát.

Sztalker

Sztalker

Alphaville

A valaha volt egyik legnagyobb francia rendezőnek tartott Jean-Luc Godard egyik kimagasló alkotása ugyan nem egy tökéletesen érthetetlen darab, ellenben filmművészeti értelemben rendkívül „szürke”, képi világánál, hangulatánál fogva, mely leginkább a 60-as évek szocreál díszleteire emlékeztet minket, ráadásul alig-alig találkozunk nappal játszódó jelenettel. Ebben a disztópiában, a háttérben egy rettenetes gépi hang narrálja nekünk a történetet, és rág a szánkba rövid, de egyetemes igazságokat, egy a saját valóságunkkal többé-kevésbé megegyező idegen bolygón, Alphaville-ben, a galaxis fővárosában. Az egész filmen egy furcsa, és olykor egészen képtelen kettősség vonul végig, a nagy igazságok állnak szemben a képtelen humorral, és olykor nem igazán tudjuk, melyikkel is szembesülünk éppen, ráadásul az komplett filmet a kezdő képsorok egyik mondata tökéletesen össze is foglalja: néha a valóság túlságosan összetett ahhoz, hogy szóban kifejezhető legyen.

Alphaville

Alphaville

Sátántangó

Ha nehéz filmekről beszélünk, alighanem megkerülhetetlen a bevezetőben is említett Tarr Béla-alkotás, egy rendhagyó munka, melyet többek közt még New Yorkban a Museum of Modern Art is speciális vetítéseken mutatott be a közönségnek. A Krasznahorkai László regénye alapján készült film már hosszával is kihívás elé állítja a nézőjét, ahogy egy kritikus fogalmazott a bemutató után nem sokkal: „ezért a filmért mindenki áldozatot hoz. A néző is.” És valóban így van, a hagyományos változat is közel 450 perces, olykor 10-11 perc hosszúságú snittekkel, és meditatív lassúságú cselekménnyel, melynek köszönhetően számtalan párhuzam fedezhető fel Tarr Béla és Andrej Tarkovszkij stílusa közt is. Bár a film a rendszerváltás előtti időszakban egy mezőgazdasági kollektíva széthullásáról beszél elsősorban, Tarr megjegyezte, hogy olyan világot ábrázol, ami mindig volt, és mindenhol létezik, talán éppen ez adja a Sátántangó időtállóságát.

Sátántangó

Sátántangó

A felszín alatt

A listán szereplők közül a legfiatalabb alkotás Jonathan Glazer műve, akiben első filmjei alapján Stanley Kubrick megtestesülését emlegették, és kétségtelen, hogy hangulat tekintetében van benne némi igazság. A felszín alattban Scarlett Johansson bújik egy idegen lény bőrébe, aki a szexualitást felhasználva vadászik férfiakra az olykor kihalt, de mindenképpen szürke skót tájakon. Különleges technikával készült független alkotás, ahol mindent eredeti környezetben vettek fel, és ahol még a statiszták sem tudtak róla, hogy ők valójában azok, Johansson pedig kitűnően hozza ezt az egyébként eszköztelen, ám mégis szuggesztív játékot. Ugyanakkor persze maga a szürreális elemekkel dolgozó történet, mely sokszor zene és szöveg nélkül, egyszerűen a képek erejével kommunikál rendkívül nehéz, és még műfajilag is borzalmasan problémás behatárolni, mindenesetre végső formájában egy nagy utazás a nőiség, és az emberség egyes szakaszain át.

A felszín alatt

A felszín alatt

+ 1 Andalúziai kutya

Okvetlenül idekívánkozik Salvador Dalí és Luis Bunuel 1929-es alkotása is, mely az első szürrealista filmalkotás is egyben, egy rémálomszerű vízió, mely valóban a két alkotó álmaiból táplálkozik. Bár a mindössze két hét alatt elkészült alkotás összesen 16 perces, mégis olyan erőteljes jelenetekkel dolgozik, melyek alaposan megterhelik a nézőt, és megnehezítik a film befogadását, hiszen elsőre blikkre még a képsorok egymáshoz való viszonya sem igazán mutatja a legcsekélyebb kohéziót sem. Ennek oka egyértelműen az alkotók célja is volt egyben, hiszen Bunuel később az önéletrajzában meg is fogalmazza, hogy a forgatókönyvet annak szellemében írták, hogy semmi sem kerülhet a filmbe, amit – ahogy fogalmazott – „racionális, pszichológiai vagy kulturális alapon meg lehet magyarázni”. Ennek fényében még maguk a színészek sem voltak tisztában vele, miben is vállaltak szerepet, alakításukat Bunuel ködös, metaforikus megjegyzéseihez kellett igazítaniuk. Mindezek fényében az Andalúziai kutya a filmtörténelem egyik legfurcsább alkotásává vált.

Andalúziai kutya

Andalúziai kutya

Kapcsolódó cikkek

Elfeledett horrorfilmek a 80-as évekből

2019. november 20.

Film

8 elfeledett horrorfilm a 80-as évek VHS-korszakából

Kevéssé ismert „remekek”, mely nem mindig érdemtelenül lettek elfelejtve.

Előzményregény készül a Kínai negyedhez

2019. november 19.

Hírek

A Hetedik rendezője készít előzményt Roman Polanski legendás noirjához

Fincher ismét azt a műfajt erőlteti, amiben mindig is a legjobb volt.

Clive Owen lesz Bill Clinton

2019. november 19.

Hírek

Clive Owen Bill Clintonként igyekszik majd megúszni a Lewinsky-botrány

Az American Crime Story ezúttal Golden Globe-díjas színészt igazolt az új évadra.

Sin City

2019. november 19.

Hírek

Az eredeti alkotókkal készülhet sorozat a kultikus Sin City képregényből

Két filmadaptáció után is folytatódik a vásznon a bűnös város története.

Legutóbbi cikkek

Elfeledett horrorfilmek a 80-as évekből

2019. november 20.

Film

8 elfeledett horrorfilm a 80-as évek VHS-korszakából

Kevéssé ismert „remekek”, mely nem mindig érdemtelenül lettek elfelejtve.

Legendás el nem készült filmek

2019. november 15.

Film

9 hírhedt film, mely óriási siker lehetett volna, de végül sosem készült el

Meg nem született filmek, melyek így is legendává értek.

Az elveszett frigyláda fosztogatói

2019. november 13.

Film

Hollywood-i akták 5. – Az elveszett frigyláda fosztogatói

A kalandor régészprofesszor világrengető debütálása.

Életrajzi filmek neves írókról

2019. november 8.

Film

7 életrajzi film, ha tudni akarod, hogy működött a nagy írók élete

Az emberek, az irodalmi remekek mögött, sorsok a hírnéven túl.

James Dean

2019. november 5.

Film

James Dean, a szomorú lázadó, aki haragban állt a világgal

Mindössze három film, mely mégis halhatatlanná tette a nevét.

Facebook közösség