Facebook logó Instagram logó YouTube logó

2019. október 21., hétfő

Film

9 világhírű rendező 9 alulértékelt filmje

2019. szeptember 17. Becsült olvasási idő: 6,5 perc

Korábban foglalkoztunk már világhírű színészek alulértékelt filmjeivel, akárcsak világhírű írók keveset emlegetett regényeivel, ezúttal korunk legnagyobb rendezőegyéniségeit citáljuk ide, hogy végignézve filmográfiájukon, megvizsgáljuk, melyik az a művük, melyet összességében kevesebbet emlegetünk. Hogy ennek mi az oka? Az itt felsorolt filmek nagy része véleményünk szerint remekmű, egyes rendezők azonban a filmtörténelem kultikus filmjeit tették le az asztalra, melyek mellett érthető módon elhalványultak egyéb alkotásaik.

Jelen lista sokszorosan díjazott rendezői mindig is híresek voltak egyéni hangjukról, jellegzetes témaválasztásaikról, precízségükről, melyeket még azon filmjeikben sem hazudtoltak meg, amik esetleg nem kapták meg a nekik kijáró figyelmet, holott minőségben olykor bőven felveszik a versenyt műfajteremtő, vagy épp formáló alkotásaikkal, arról nem beszélve, hogy olykor éppen egy ilyen lista ad nagyobb rálátást egy-egy művész teljes pályájára, eszközeinek, rendezői hangjának szélesebb spektrumára.

Elsikkadt kiválóságok

Elsikkadt kiválóságok

Francis Ford Coppola: Magánbeszélgetés

Coppola két halhatatlan remeket is ajándékozott a filmtörténelemnek: a Keresztapa, és az Apokalipszis most vitathatatlan és sokat hivatkozott klasszikusok, de Coppola mindezeken túl még megalkotta Bram Stoker Draculájának egyik legjobb adaptációját is. Bár Coppola mára igencsak beleszürkült Hollywood filmtermésébe, legutóbbi filmjei pedig szinte semmilyen kritikai visszhangot sem kaptak, rendkívüli tehetségét jól jelezte, hogy már 1974-ben hazavitte az Arany Pálmát a Cannes-i Filmfesztiválról a Gene Hackman főszereplésével készült Magánbeszélgetésért. A Hackman által játszott lehallgatási szakember pechjére egy gyilkossággal kapcsolatos hangfelvételbe fülel bele, hogy aztán ennek nyomán megpróbálja megakadályozni a tragédiát. Coppola kiváló arányérzékkel, kellően visszafogott stílusban mutatja be a kisember látszólag kilátástalan harcát egy felettes hatalom ténykedése ellen, és a politikai gépezetek kattogása okozta állandó paranoiát.

Magánbeszélgetés

Magánbeszélgetés

Richard Donner: Bérgyilkosok

Donner nevét leginkább a Superman eredeti adaptációja, no meg a Halálos fegyver-széria, vagy épp a Kincsvadászok kapcsán szokás emlegetni, pedig a 90-es évek egyik legjobb – akár neo-noirként is aposztrofálható – bűnügyi filmjét készítette el a két rivalizáló bérgyilkos történetével. Sylvester Stallone a kiégett, meghasonlott profi, és Antonio Banderas, a feltörekvő, heves és kíméletlen trónkövetelő kettőse közti dinamika egészen kiváló, a kettejük közti párbeszédek élvezetesek, Stallone visszafogott mimikájához egész jól passzol a szerep, Banderas pedig az olykor begőzölt, dührohamokban kicsúcsosodó forrófejű gyilkológép szerepében megmutatta, igenis képes színészkedni, ha akar. Bár a film fordulatai mai szemmel már némileg kiszámíthatóak, de a fojtott hangulat, a vágás és a fényképezés még így is kiemeli a szürke tömegből.

Bérgyilkosok

Bérgyilkosok

Clint Eastwood: Éjfél a jó és a rossz kertjében

Eastwood, bár nem mindig teljesít tökéletesen, mégis olyan magas minőséget képes folyamatosan termelni, mely valóban a legnagyobbak sajátossága. Az egykori westernhős, és Piszkos Harry megformálója Hollywood egyik legérzékenyebb hangú rendezőjévé vált a 2000-es évekre, aki mind történelmi témákhoz, mind bűnügyi történethez kiválóan nyúlt. Ezt tette meglehetősen keveset emlegetett, sztárokat felvonultató filmjében, az Éjfél a jó és a rossz kertjében című John Berendt-regény adaptációjában is, mely egyértelműen Eastwood rétegfilmjei közé tartozik. A kellően misztikus, többnyire valós alapokon nyugvó, de fikcióval kevert bűnügyi sztoriban Kevin Spacey, John Cusack és Jude Law is feltűnik. Kiválóan adagolt feszültség, az amerikai dél sejtelmes atmoszférája, amit Eastwood csak úgy jellemzett, mint az Elfújta a szél meszkalinnal átitatott változata, az egyik legjobb, ami az idős rendező kezei között született, és véleményem szerint még manapság is leköröz bármit, amit az elmúlt 5-6 évben készített.

Éjfél a jó és rossz kertjében

Éjfél a jó és rossz kertjében

Tim Burton: Ed Wood

Burton nagyot, és látszólag saját hangjától némileg eltérőt húzott, mikor filmre vitte a minden idők legrosszabb filmjének tartott, A 9-es terv a világűrből című mozi megalkotójának viszontagságos küzdelmeit. Burton, aki olykor rémálomszerű, szatirikus, de mindenképpen azonnal felismerhető saját stílust teremtett, mely meghatározta a Batmant, a Beetle Juice-t, az Ollókezű Edwardot, vagy a Karácsonyi lidércnyomást, ezúttal egy kissé más irányba tett lépéseket, és megalkotta véleményem szerint karrierje legjobb filmjét. Az Ed Wood a rendező és Lugosi Béla különös barátságán át mutatja be egy megszállott ember történetét, aki úgy engedett teret filmrendezői ambícióinak, hogy látványosan nem voltak meg hozzá a szükséges kvalitásai. Johnny Depp kiválóan hozza a sikerre és elismerésre áhítozó Woodot, de a show-t egyértelműen az alakításáért Oscar-díjjal jutalmazott Martin Landau lopja el, aki hihetetlen érzékenységgel kelti életre a vámpírkarakterből végleg kiöregedett Lugosi Bélát.

Ed Wood

Ed Wood

Brian De Palma: Carrie

Hihetetlen, de idén már De Palma is 79 éves lesz, az Aki legyőzte Al Caponét, és a Sebhelyesarcú későbbi rendezőjének tarsolyában pedig már a 70-es évek elején akadt néhány kiváló alkotás, de végül azzal húzott nagyot, hogy megvásárolta Stephen King 1973-ban megjelent első regényének megfilmesítési jogait. A szinte betűről-betűre adaptált mű kiválóan beszél a vallási megszállottságról, a nőiség megéléséről, vagy épp a felnőtté válással járó nehézségekről, és mindez egy brutális és katartikus végkifejletben csúcsosodik ki. Az akkor már kiváló névnek számító Piper Laurie hátborzongató módon kelti életre a vallásos téveszmékben tobzódó anyát, a fiatal Sissy Spacek alakítását Carrie szerepében pedig nem hiába dicsérték a kritikusok, felnőtt színészeket megszégyenítő módon hiteles volt karakterében, ráadásul érdekesség, hogy ez a film volt az egyik, mely igazán lökést adott az épp csak 22 éves John Travolta karrierjének is.

Carrie

Carrie

Darren Aronofsky: A forrás

Ismét egy rendkívüli érzékenységéről, és egyedi hangjáról ismert rendező, aki saját bevallása szerint műveiben leginkább a klasszikus amerikai filmek, és a hip hop kultúra hatásait ötvözi. A pankrátor, vagy a Fekete hattyú alighanem mindenki számára ismert filmek, A forrás viszont, talán épp rendkívül súlyos hangulata, összetett mondanivalója, több síkon futó, és ezáltal több síkon is értelmezhető története, és olykor szürreálisnak ható képsorai miatt sem találta meg annyira a közönséget, mint a fentebb említett két, jóval direktebb és egyszerűbb alkotása. Aronofsky abban alkot elképesztőt, hogy egy egyszerűnek távolról sem nevezhető romantikus drámába keveri bele a fantasy, a sci-fi, és a történelmi filmek hangulati és képi elemeit, eszköztárát, mindezt nyakon öntve egy jó adag spiritualitással. Hugh Jackman és Rachel Weisz kapcsolatának krónikája így egy időn és téren átívelő tragikus szerelmi történetté válik.

A forrás

A forrás

David Ayer: Az utca királyai

Ayer legutóbb a rendkívül félresikerült Öngyilkos osztag című filmmel hívta fel magára a figyelmet, előtte pedig a Brad Pitt főszereplésével készült, erőteljesebb kritikai visszhang nélkül maradt Harag című háborús mozival jelentkezett. Előbbi beleszürkült a tömegbe, utóbbit pedig aki csak látta, szidta, ahol érte, holott Ayer (aki egyébként a Kiképzés forgatókönyvét is írta), igenis képes jó alapanyagból kiváló filmet készíteni. A noir író, James Ellroy forgatókönyvéből készítette el 2008-ban Az utca királyai című mozit Keanu Reeves, Forest Whitaker és Hugh Laurie főszereplésével, mely véleményem szerint az egyik legjobb zsarufilm, ami valaha is megjelent. Nem csupán egy kőkemény krimi, de hatásosan mesél a hatalommal való visszaélésről, a korrupcióról, a rendőri munka morális kérdéseiről, vagy az ember igazságvágyáról és becsületéről, mindezt egy pörgős, hangulatos akciómozi kulisszái előtt.

Az utca királyai

Az utca királyai

Milos Forman: Larry Flynt, a provokátor

A film, amiért Woody Harrelsonnak kijárt volna az Oscar-díj, és amivel Edward Norton végleg Hollywood A-listás sztárjai közé emelkedett. Forman életrajzi mozijának, és a Hustler pornómagazin születésének rendkívül sokszínű, és izgalmas krónikája sajnos kevesebbet emlegetett darabja a legendás csehszlovák születésű rendező életművének, hiszen ő korábban olyan filmtörténelmi alapvetéseket tett le az asztalra, mint a Száll a kakukk fészkére, a Hair, vagy az Amadeus. A Larry Flynt, a provokátor egy rendkívül érzékeny témáról beszél egy céltudatos, kemény férfi életének tragédiáján és törekvésein át, aki eltervezte, hogy végleg felszabadítja az álszent amerikai hétköznapok tabutémáit, és egy máig létező médiabirodalmat hozott létre ezáltal. Larry Flynt élete a lemondások, a kompromisszumok, és a fájdalom története egy meglepően hiteles alakítást hozó Courtney Love-al Flynt feleségének szerepében, aki állítása szerint ezzel a karakterrel tudta némileg feldolgozni férje, Kurt Cobain két évvel korábbi öngyilkosságát.

Larry Flynt - A provokátor

Larry Flynt – A provokátor

Steven Soderbergh: Fertőzés

Az Arany Pálmával, és Oscar-díjjal is kitüntetett Soderberghnek olyan filmeket köszönhetünk, mint a Traffic, az Ocean’s Eleven-trilógia, vagy a Julia Roberts-nek Oscar-díjat hozó Erin Brochovich – Zűrös természet, így aztán meglehetősen visszafogott, és rendkívül tényszerű, már-már dokumentarista jellegű vírusmozija, a Fertőzés ezek mellett alig-alig kapott visszhangot, holott még a szakemberek is elismerik, hogy kevés film dolgozta fel egy globális fertőzésből fakadó egészségügyi világválság krónikáját ennél hitelesebben. A filmben hiába tűnt fel kisebb-nagyobb szerepekben Laurence Fishburne, Marion Cotillard, Gwyneth Paltrow, Kate Winslet, Matt Damon és Jude Law, a korábbi vírusfilmektől eltérő hangnem és a hatásvadászat helyett a valósághű ábrázolásmódot követő történetmesélés hatására végül alig érdekelt bárkit is, pedig úgy tudott drámai elemeket vegyítő kőkemény biológiai thriller lenni, hogy egyetlen pillanatra sem hagyta el a konzekvensen végigvezetett tényszerű nézőpontját.

Fertőzés

Fertőzés

Kapcsolódó cikkek

Egy másik életben /Forrás: papageno.hu/

2019. október 18.

Film

A karma utolér, avagy kritika az Egy másik életben című filmről

Egy eredeti koncepció, egy felemás megvalósítás.

David Fincher és Gary Oldman együtt dolgozik

2019. október 18.

Hírek

Gary Oldman lesz a főszereplője David Fincher új, életrajzi filmjének

A Hetedik és a Zodiákus rendezője több mint 5 év után készít mozifilmet újra.

Ray Harryhausen

2019. október 17.

Képzőművészet

Ray Harryhausen, és az álomgyár szörnyeinek tengere

A stop-motion keresztapja, aki átformálta Hollywood látványfilmjeit.

2001: Űrodüsszeia

2019. október 15.

Film

Hollywood-i akták 4. – 2001: Űrodüsszeia

Porondon a filmtörténelem legtöbbet elemzett sci-fi története.

Legutóbbi cikkek

Egy másik életben /Forrás: papageno.hu/

2019. október 18.

Film

A karma utolér, avagy kritika az Egy másik életben című filmről

Egy eredeti koncepció, egy felemás megvalósítás.

2001: Űrodüsszeia

2019. október 15.

Film

Hollywood-i akták 4. – 2001: Űrodüsszeia

Porondon a filmtörténelem legtöbbet elemzett sci-fi története.

The Big Bang Theory

2019. október 11.

Film

Nagy bummból nagy reccs – Az Agymenők, és a sitcom alkonya

Idén májusban véget ért a The Big Bang Theory című sorozat.

Donnie Darko

2019. október 9.

Film

10 legendás filmklasszikus, mely csúnyán elhasalt a mozipénztáraknál

Filmek, melyek a büdzséjük ellenére sem találtak utat a nézők szívéhez.

Bohemian Rhapsody vs. Rocketman

2019. október 7.

Film

Párhuzamos életek, avagy miért hitelesebb film a Rocketman a Bohém rapszódiánál?

Az életrajzi musicalek reneszánszának két zászlóshajóját vetettük össze.

Facebook közösség