Irodalom

7 kiváló, retro sci-fi regény, melyről rég megfeledkeztünk

Kovács Krisztián 2019. május 14.
Becsült olvasási idő: 6,5 perc

Aki valaha is olvasott sci-fit, vagy a legcsekélyebb mértékben is érdeklődik a műfaj iránt, pontosan ismeri azokat a kultikus alakokat, akik ott bábáskodtak a tudományos-fantasztikum felfutása és népszerűvé tétele körül. Ők kívülről fújják a széles körben elfogadott műfajalapítók névsorát, mint amilyen Jules Verne, H. G. Wells, vagy a különös lapkiadó és feltaláló Hugo Gernsback, és pontosan tudják azt is, hogy kinek köszönhető, hogy a sci-fi a XX. század közepére egyre nagyobb népszerűségre tett szert.

Az olvasók a sci-fi kapcsán napestig sorolnák a legendás szerzőket és regényeket. Bizonyára említésre kerülne Isaac Asimov és az Alapítvány-ciklus, Frank Herbert és a Dűne, Arthur C. Clarke és a 2001 Űrodüsszeia, Robert Heinlein és a Csillagközi invázió, vagy épp Alfred Bestertől a Tigris! Tigris! Akadnak azonban a nyilvánvaló klasszikusokon túl is kiváló alkotások, melyek egy jó része magyarul is elérhető, és melyekről manapság, a kiadók sci-fi kiadási dömpingjében vélhetően mi magunk is elfeledkeztünk már. Ezekből elevenítünk fel most 7 remeket!

Antológiadömping az Egyesült Államokban

Komacu Szakjo: A sárkány halála

Kevéssé ismert japán szerzőről beszélünk, pedig idehaza is több kötete jelent meg, közülük is az egyik legjobb talán az eredetileg 1973-as kiadású A sárkány halála, melyben a szerző egy borzalmas utópiát vetít előre, melyben természeti katasztrófák baljós összejátszása végett Japán, Atlantisz sorsára jutva elsüllyed az óceánban. Egy fiatal tudóscsapat azon dolgozik, hogy megjósolja a pusztulás végső időpontját, és fokozatait, míg a szigetország politikai elöljárói a mentési terveken dolgoznak, hogy Japán több mint százmilliós lakosságának menedékjogot harcoljanak ki a szövetséges országokban. A Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatában 1985-ben, két kötetben megjelent regény nagyon japán, mégis reálisan mutatja be a katasztrófa megjóslásán és túlélésén munkálkodó kisemberek harcát, és a rendkívül érzékeny és ellentmondásos nemzetközi diplomáciát, mely még akkor is nehezen szakít saját protokolláris hagyományaival, mikor a világ egyik vezető gazdasági hatalmának léte a tét.

Komacu Szakjó: A sárkány halála

Alexandr Beljajev: A kétéltű ember

Beljajev regénye eredetileg 1928-ban jelent meg, számomra általános iskola harmadik osztályban az első sci-fi regény volt, melyet kézbe vettem. A történet szerint Buenos Aires partjai közelében különös teremtményről suttognak az emberek, aki delfinháton lovagol, emberszerű, ám mégis képes lélegezni a víz alatt, és aki mindig a bajba jutottak segítségére siet. A szovjet szerző regénye már 1947-ben megjelent magyarul, leghíresebb kiadása azonban a Móra Kiadó égisze alatt, a Delfin-könyvek sorozatban megjelent, Benkő Sándor által illusztrált kiadás volt, mely a maga idejében meglehetősen népszerűnek számított. Vérbeli ifjúsági, sci-fi kalandregény ez, a legszebb verne-i hagyományokat követve, és tartalmaz némi áthallást Mary Shelley Frankenstein című regényéből is, Salvador doktor kutatásai, és teremtménye rávilágít a XX. század második felének egyik központi tudományos problémájára, a génmanipuláció etikai és erkölcsi felelősségére, tökéletesen megelőzve a korát.

Alexandr Beljajev: A kétéltű ember

Clifford D. Simak: A város

Tavaly múlt 30 éve, hogy nincs köztünk a sci-fi aranykorának egyik legnépszerűbb amerikai szerzője. Simak novellafüzérként folyóiratokban megjelent, később egy kötetben 1952-ben kiadott regénye elnyerte a Nemzetközi Fantasy Nagydíjat is. Magyarul két kiadás is létezik, hála Kuczka Péternek, aki előbb a Kozmosz Fantasztikus Könyvek, majd az SF mesterei sorozatábaa is beillesztette 1970-ben, majd 1991-ben. A város egy korokon átívelő, lazán összefüggő epizódokból álló történet, melyben az emberiség hátrahagyja a hanyatló Földet, hogy a Jupiterre költözzön, ám a bátor kevesek hátramaradnak, hogy végignézzék, ahogy a bolygó feletti uralmat az intelligens kutyák veszik át, akiknek évezredek múlva humanoid robotok mesélik el a tábortűz mellett az emberi faj legendáit. Hihetetlenül megkapó, és érzelmes történet, ami tökéletes bizonyította, hogy nem szükséges féltéglákat írni komplex mondanivaló átadásához.

Clifford D. Simak: A város

John Brunner: A Yan játékmesterei

Brunner Asimov és Clarke kortársa volt, hazájában a mai napig igen népszerű, leginkább 1968-ban Hugo-díjat nyert kultikus és rendkívüli életlátásával a mai napig aktuális regényének, a Zanzibárnak hála. Ez a mű Brunner egyben legkomolyabb műve is, de életműve további darabjai is említésre méltóak, köztük az 1972-ben megjelent A Yan játékmesterei is, melyet az amerikai premier után meglehetősan gyorsan ültettek át magyar nyelvre, és illesztették be a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatba. A regény igazi lélektani sci-fi, kicsit talán rokon Philip K. Dick klasszikusaival, mind hangulati elemeit, mind eszköztárát és karaktereit illetően. Kiválóan mutatja be a különböző népcsoportok egymás mellett, szimbiózisban élésének buktatóit, és feszültséggel teli légkörét, ugyanakkor rávilágít, mennyire emberi gyarlóság is a másik elfogadásának tökéletes hiánya. Mindezek mellett Brunner regénye kellemes elmélkedés a kultúra fejlődéséről, vagy a művészetek hatásairól is.

John Brunner: A Yan játékmesterei

Szergej Sznyegov: Istenemberek

A Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozat, egyrészt elhivatottságból, másrészt a regnáló politikai rendszernek való megfelelési kényszerből meglehetősen széles nemzetközi skálán válogatott szerzőket. A Sztrugaczkij-testvérek remekein túl legjobb orosz regényválasztásuk talán Szergej Sznyegov két kötetes, Istenemberek című műve, melynek magyar kiadása 1988-ban, hat évvel követte az eredetit. Az Istenemberek valahol az űropera, és a hard sci-fi közt lavírozik, egy félisteni magasságokba emelkedett emberiséggel, mely több idegen fajjal közreműködve teremtett békét az univerzumban, ám most egy rejtélyes, távoli háború veszélyezteti ennek létét. Sznyegov több mint ezer oldalas, monumentális regénye kilóg némileg a zsáner hasonló alkotásai közül, köszönhetően leginkább végtelenül, és olykor kellemesen naivan optimista hangulatának és nézőpontjának, emellett pedig rendkívül kalandos, és fordulatos gyöngyszeme a szovjet sci-fi irodalomnak.

Szergej Sznyegov: Istenemberek

Wolfgang Jeschke: A teremtés utolsó napja

A kitűnő német fantasztikus irodalmi szerkesztő nevét nem sokan ismerik idehaza, pedig több regénye is megjelent, 2015-ben bekövetkezett haláláról is alig-alig számoltak be a zsánerrel foglalkozó oldalak, arról nem beszélve, hogy gyakorlatilag Jeschke munkálkodásának hála lehetett Szepes Mária bestseller író Németországban. 1981-es első regény A teremtés utolsó napja egy egészen különleges fizikai és lélektani értelmezését adja az időutazásos tematikának egy csendesen csordogáló, mégis kifejezetten hangulatos történetbe csomagolva. Jeschke tudatosan átgondolt műve az időutazás filozófiai és tudományos vonatkozásait is felnőttként kezeli, és ügyesen építi bele a témába a Bermuda-háromszög rejtélyét, vagy épp utal Atlantisz legendájára, miközben intelligensen lavírozik hard sci-fi, soft sci-fi, vagy épp a military sci-fi határain, hatása pedig jól érezhető olyan későbbi műveken, mint Sylvain Neuveltől az Alvó óriások, vagy épp László Zoltántól a Keringés.

Wolfgang Jeschke: A teremtés utolsó napja

K. W. Jeter: Isten veled, láthatár

Jetert sokan arról ismerik, hogy ő volt az, aki három hivatalos folytatást is írt a Szárnyas fejvadász című filmhez, ugyanakkor az ő nevéhez fűződik a már leszálló ágban lévő eredeti Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozat egyik legeredetibb darabja. Az Isten veled, láthatár a szerzőtől megszokott módon rendkívül naturalista leírásokkal operál, és egy igen zord, és barátságtalan világképet rajzol fel, melyben egy graffexművész a világot jelentő Henger lakója, ahol saját hibájából belekerül törzsek és bandák sosem csituló harcának kellős közepébe. Fantasy és horror elemekkel bőven átszőtt, elsőre talán kissé szürrealista mese ez, mely a végére több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol, éppen emiatt komplex és rétegzett története és világa számtalan értelmezést kínál, miközben kikacsint az akkoriban még virágkorát élő, William Gibson által elindított cyberpunk mozgalom eszközeire is. Nagy kár, hogy az 1991-es kiadás épp egybe esett a könyvpiac átrendeződésével, így igen kevesen emlékeznek már rá.