Facebook logó Instagram logó YouTube logó

2019. október 21., hétfő

Irodalom

A cowboy, aki sosem látta a vadnyugatot – Karl May világa

2019. október 8. Becsült olvasási idő: 7 perc

May Károly. Karl May, a név, amit alighanem az is ismer, aki soha, egyetlen könyvét sem vette a kezébe, Winnetou és Old Shatterhand kalandjai, háttérben a csodálatos jugoszláv tájakkal még jóval Sergio Leone spagettiwesternjei előtt elhozták a vadnyugati hangulatot egy olyan messzi vidékre is, mint amilyen Magyarország. Ezeket a képsorokat látva, vagy épp May regényeit olvasva mi is úgy érezhettük, ott sétálunk a prérin, orrunkban a puskapor szúrós szagával, indiánok figyelő szemétől kísérve.

Különös, hogy mennyire hiteles volt ez a táj, mennyire érző és lélegző a környezet, és mennyire visszacsengtek a vadnyugati karakterek, pisztolyhősök és indiánok a későbbi amerikai filmekben is. Ami az igazán különös, hogy mindezt egy olyan ember vetette papírra, aki nem hogy a vadnyugaton nem járt, de még az Egyesült Államok keleti partvidékére is mindössze egyetlen egyszer tette be a lábát. May, akárcsak Jules Verne, határtalan fantáziájának fotelkalandora volt, egy író, akinek szenvedélye és lendülete meghatározta a fiatalkorunkat.

Karl May (1842-1912)

Karl May (1842-1912)

A vadkelet csirkefogója

Ha valaki, hát az 1842-ben született Karl May életútja minden volt, csak épp szokványosnak nem nevezhető. Bár a vélemények megoszlanak, a legtöbb forrás arra hivatkozik, hogy a kisfiú anyja és így a saját alultápláltsága miatt gyakorlatilag vakon született, és csupán négy éves korára kapta vissza szeme világát. A család Chemnitzben, Németország keleti felén élt, rettentő szegénységben, egy gondoskodó nagymama közelében, és egy hirtelenharagú, agresszív apával egy háztartásban.

Ebben a rendkívüli nélkülözésben a kis May kis túlzással azonnal munkába állt, ahogy látása megjavult, és megtanult olvasni, vagyis alig tíz évesen már alkalmi munkákkal segítette a családját, miközben a nagymama meséi nyomán beleszeretett a világ távoli tájaiba, majd szenvedélyesen gyűjteni kezdte a könyveket. Nem is feltétlenül legális módon, bár ő maga korán magába szippantotta a kereszténység tanításait, ezeket végül meglehetősen sajátságosan értelmezve számtalanszor áthágta a törvényt. Bár felnőtt pályája falusi tanítóként kezdődött, végül bátran kijelenthető, hogy a sikeres íróvá válásáig tartó útja sokkal inkább egy igazi csirkefogó alakját mutatta, semmint a köztiszteletben álló, csendes és szabálykövető állampolgárét.

Pózolás közben saját villájában

Pózolás közben saját villájában

Börtönévek, és az új élet kezdete

May-t először egy tanártársa zsebórájának eltulajdonítása miatt zárták börtönbe, bár ő váltig állította, hogy a kölcsönkért órát valójában „csak” elfelejtette visszaadni. Rövid raboskodásával egyetemben örökre eltiltották a tanári pálya gyakorlásától, a kudarc pedig az egyébként is szegény, és mélyszegénységben felnőtt férfit egy csapásra törvényen kívülivé tette. May ráadásul az a fajta bűnöző volt, aki mintha titkon élvezte is volna, amit csinál. Előfordult, hogy doktorként mutatkozott be, és álnéven méregdrága öltönyt készíttetett magának, majd fizetés nélkül távozott, máskor rendőrtisztnek adta ki magát, és hamis pénz után kutatott, amit pedig talált, bizonyítékként lefoglalta, majd távozott.

Ahogy későbbi regényei főhősei, May is rendkívül ravasz és ezzel együtt végtelenül kreatív ember benyomását kelti, ám visszaesőként egy-egy lebukás alkalmával így sem úszhatta meg a jogos büntetést. 1865-ben, 23 évesen került ismét börtönbe, ekkor három és fél évre, majd szabadon bocsátása után rövidesen Szászországban tartóztatták le, és további négy évet kellett raboskodnia. Elítéltként töltött évei alatt a falakon belüli főhadiszállása a könyvtár volt, és állítása szerint gyakorlatilag minden kötetet elolvasott, melyet ott megtalált. Szabadulása után, immáron 33 évesen döntött úgy, hogy végleg szakít korábbi életével, és tisztességes munkával keresi majd a kenyerét.

A Winnetou egyik leghíresebb magyar kiadása

A Winnetou egyik leghíresebb magyar kiadása

A nincstelen író

Érdekes, hogy May amennyire ravasz és fondorlatos volt bűnözőként, tisztességes állampolgárként annyira naivnak bizonyult. Heinrich Gotthold Münchmeyer könyvkiadóval való találkozása ugyan beteljesítette egy régi vágyát – főmunkaidőben történeteket írhatott, és adhatott ki a kezéből – ám Münchmeyer kíméletlenül kihasználta May büntetett előéletének tényét, és rettenetesen alávaló módon zsákmányolta ki a még egyelőre végső hangját kereső férfit. Előfordult, hogy egy-egy újabb történetével May összesen 35 márkát keresett, míg a kiadó a több tízezer eladott példányért közel 5 milliót.

May érezte, hogy nincs ez rendben, és számtalan kiadóváltáson esett át, miközben fizetése kiegészítéseképp alkalmi jelleggel különböző folyóiratoknak is dolgozott, ám bármely kiadóhoz is került, büntetett előéletének híre így is megelőzte, még akkor is, mikor 1875 környékén először írt Winnetou és Old Shatterhand kalandjairól. Arról nem beszélve, hogy a kis pénz, amit megspórolhatott volna, önmagát rettenetes módon túlköltekező feleségénél, Emmánál végezte, aki gondolkodás nélkül szórta el May fizetését, így hiába kezdte egy ország megismerni a nevét (vagy épp számtalan írói álnevét, mint Karl Hohenthal, Prinz Muhamel Lautréamont, vagy épp Ramon Diaz de la Escosura), ő maga gyakorlatilag alig javított közben saját anyagi helyzetén.

Pózolás közben saját villájában

Pózolás közben saját villájában

Végső jutalom, ami nem volt elég

May már elmúlt ötven éves, amikor először találkozott Friedrich Ernst Fehsenfelddel, az első olyan könyvkiadóval, akit egyáltalán nem érdekelt May előélete, de rendkívül nagyra tartotta a férfi mesélőtehetségét, így igencsak kényelmes és nagyvonalú honoráriumot biztosított a számára egy-egy új történet megírásához. May előleget kapott, jogdíjat, sikerdíjat, így gyakorlatilag nem csak arra jutott ideje, hogy új történeteket írjon, de elővette, és jelentősen átdolgozta, újraírta korábbi, többek közt Winnetou-történeteit is. Az a forma, melyben a magyar közönség megismerte az apacsok törzsfőnökének életét, ekkoriban öltött testet.

Furcsa, de May esetében, amint jött a siker és a pénz, az igen hamar az író fejébe szállt. A csekkeket elkezdte Dr. May-ként aláírni, miközben semmiféle tudományos fokozata sem volt, ez pedig irodalmi és tudományos körökben hamar rossz megítélést hozott neki. Váltig állította, hogy nagy utazó volt, és a könyveiben bemutatott kalandokat személyesen is átélte, holott nagyobb külföldi utazásra először csak 1899-ben vette rá magát, akkor Egyiptomban és Szumátrán fordult meg. Mindezek mellett legendákat szőtt saját rendkívül tehetségéről és intelligenciájáról azzal, hogy gyakorlatilag haláláig kitartott mellette, miszerint utazásai során 40 különböző nyelvet és dialektust sajátított el. Az utazásokra bizonyítékként fotókkal szolgált, melyek azonban saját házában, hatalmas néprajzi- és fegyvergyűjteményével pózolva készültek róla.

Első kiadású May-kötetek egy múzeumban

Első kiadású May-kötetek egy múzeumban

Old Shatterhand valódi énje

May regényeinek főhősei tisztaszívű, keresztény érzelmiségű alakok, egyesek szerint egyik leghíresebb teremtménye, Old Shatterhand valójában annak megtestesítője, hogy milyen is akart lenni May világéletében, és a beszámolók szerint ez egyértelműen nem sikerült neki. Bár a vadnyugati történetek leírásai, karakterei tökéletesen megfelelnek a későbbiekben autentikus amerikai alkotásokban látottaknak, May valójában saját szemével sosem látta az általa sok tucatszor megénekelt világot. Az Egyesült Államokban is mindössze egyetlen alkalommal járt, 1908-ban, de akkor is csupán New Yorkból a Niagara-vízesésig jutott.

May, bármilyen ember volt is, írásaiban egyértelműen a vadnyugat lelkiismeretét alakította, nála az indiánok és a melléjük szegődő sápadtarcúak voltak az igazi hősök, akik a fehér ember őslakosok elleni elnyomása ellen igyekeztek harcolni. May gigászi enciklopédia-, lexikon-, és útleírásgyűjteménye segítségével lényegében ugyanazt a módszert használta, mint pályatársa, Jules Verne. Míg a francia legenda tudományos kötetek és világtérképek közt írta meg egzotikus tájakon játszódó, a sci-fi előfutárának tekinthető regényeit, addig May úti beszámolókat felhasználva a kalandregények prototípusait alkotta meg James Fenimore Cooper, és Robert Louis Stevenson munkáinak hatása nyomán.

Ahogy mindenki ismeri őket, Winnetou és Old Shatterhand

Ahogy mindenki ismeri őket, Winnetou és Old Shatterhand

May Károly mindenkié

Biztos vagyok benne, hogy közületek sokan a kiváló német írót May Károlyként ismertétek meg a könyvek borítójáról, holott a világon semmi köze nem volt Magyarországhoz. A külföldi írók neveinek magyarítása, akárcsak a művek politikailag kényes tartalmának kigyomlálása rendkívül nagy divat volt a szocialista rendszerben, ugyanakkor regényeinek iszonyú népszerűsége is ekkorra tehető. May művei idehaza még a szerző életében elkezdtek megjelenni, a Winnetou első magyar nyelvű kiadása pl. 1904-re datálódik, a hetvenes években közreadott javított kiadás eladott példányszáma pedig a ma már elképzelhetetlen 120 ezres példányszámot súrolta.

May élete során elképesztő, közel 50 ezer oldalnyi szöveget írt, jelenleg ő minden idők legtöbb példányban elkelt német szerzője, akinek gyakorlatilag a teljes életműve megjelent még latinul, és eszperantó nyelven is, világszerte pedig vagy 200 millió kötetet adtak el regényeiből összesen. May-t egy kicsit nem csak mi, de mindenki magáénak érzi, nemzetköziségére pedig kiváló példa műveinek számtalan filmadaptációja. Egy német író művéből, német rendezők amerikai, francia és szerb főszereplőkkel, olasz mellékszereplőkkel Jugoszláviában forgattak Amerikában játszódó westernfilmeket.

Kapcsolódó cikkek

John Le Carré: Ügynök a terepen

2019. október 20.

Hírek

A világpremierrel egy időben érkezik magyarul John Le Carré új regénye

A kémregények keresztapja ezúttal aktuális problémákat is feszeget.

Irodalmi évtizedelő

2019. október 18.

Irodalom

Irodalmi évtizedelő V. – 10 kiváló regény az 1920-as évekből

10 év 10 remek regény a gazdasági világválság évtizedéből.

Umberto Eco: Óriások vállán

2019. október 17.

Hírek

Posztumusz esszékötet jelenik meg magyarul Umberto Eco-tól

Három évvel az író halála után irodalom kuriózum érkezik válogatott esszéiből.

Harold Bloom

2019. október 16.

Hírek

Elhunyt Harold Bloom, a legrettegettebb amerikai irodalomkritikus

Az ún. nyugati kánon szószólója jövőre töltötte volna a 90. évét.

Legutóbbi cikkek

Irodalmi évtizedelő

2019. október 18.

Irodalom

Irodalmi évtizedelő V. – 10 kiváló regény az 1920-as évekből

10 év 10 remek regény a gazdasági világválság évtizedéből.

Cormac McCarthy: Odakint a sötétség

2019. október 10.

Irodalom

Cormac McCarthy és az amerikai dél éjsötét világa – Könyvkritika

Ajánló a nemrég megjelent Odakint a sötétség című regényről.

Clarke regényeit a mai napig rengetegen olvassák

2019. október 3.

Irodalom

A távoli ismeretlen dalai – Arthur C. Clarke és a sci-fi valósága

Asimov kortársa, akinél a sci-fi valóban tudományos fikciót jelentett.

Richard Matheson: Legenda vagyok

2019. október 1.

Irodalom

Világirodalmi krónikák 3. – Richard Matheson: Legenda vagyok

Stoker megteremtette, Matheson továbbfejlesztette a vámpírmítoszt.

Facebook közösség