Kövess minket a Facebookon! Kövess minket az Instagramon! Kövess minket a YouTube-on! Iratkozz fel az Ectopolis hírlevelére! Fogadj értesítéseket az új tartalmakról!

2020. február 19., szerda

Irodalom

A Jane Austen-jelenség, avagy feminizmus és házassági piac

2020. február 4.
Becsült olvasási idő: 8,5 perc

Rögtön in medias res, egy vallomással kezdeném a cikket: kövezzetek meg, de én nem túlságosan kedvelem a klasszikus angol irodalmat, ráadásul sosem voltam a tömény romantika híve. Emellett, nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én hajlamos vagyok mindenféle sztereotípiákat aggatni a nagy klasszikusokra, még mielőtt elolvastam volna (tudom, tudom, ez egy rossz szokás). Hasonlóan történt ez Jane Austen Büszkeség és balítélet című regényével is, ahol ezekkel a képzeletbeli jelzőkkel illettem magamban: vaskalapos, merev, régimódi és nyálas. És úristen, de nagyot tévedtem.

Nők! Na, végre! Jane Austen regényeinek főszereplői nők, és már csak ezért is megéri olvasni. De, hogy női regény lenne csupán? Ezt nagyon is kétlem, akarom mondani: ez balítélet.  Austen szellemes és éles eszű meglátásait a férfiak nagyon is élvezhetnék, ha végre valahára félretennék férfiúi büszkeségüket. Szóval Uraim, le a macsó előítéletekkel, és Jane Austen könyveket a kezekbe.

Büszkeség és balítélet (Forrás: lithub.com)

Büszkeség és balítélet (Forrás: lithub.com)

Férjvadászat felsőfokon

Történetünk a 19. századi Angliában veszi kezdetét, ahol Mr. Bennet – a jómódú, ám nem túlságosan gazdag földbirtokos – viszonylagos boldogságban tengeti polgári hétköznapijait, a kevésbé okos, ám annál pletykásabb feleségével, Mrs. Benettel és öt lányukkal. Az unalmas hétköznapok azonban felbolydulni látszanak, amikor is szomszédjukba költözik a jóképű és nem mellesleg roppant gazdag Mr. Bingley és barátja. Ekkor veszi kezdetét a „kíméletlen” férjvadászat.

Mai szemlélettel talán nehéz megértenünk a korabeli angol úri szokásokat, ahol bizony-bizony a társaság idősebb nőtagjai minden igyekezetüket latba vetve próbálták meg befolyásolni az ifjabb hölgytagokat abban, hogy melyik férfit válasszák maguknak. Hogy pontosan miért is? Nos, az 1700-1800-as évek Angliájában a nők társadalmi felemelkedésének szinte egyetlen módja, ha megfelelő rangú és vagyonú férjet választanak maguknak. „Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség. Ez az igazság oly mélyen bevésődött a vidéki családok lelkébe, hogy ha ilyen ember csöppen a szomszédságukba, rögtön egyik vagy másik leányuk jog szerinti tulajdonának tekintik, még ha nem ismerik is érzéseit vagy nézeteit” – így kezdődik a regény.

Mindezeket hallva talán nem is túlságosan meglepő, hogy valódi hajsza indul Mr. Bingley megszerzésére, aki végül fülig belezúg a legidősebb Bennet lányba, Jane-be. Ám történetünk főszereplője nem a szépséges, és szelíd természetű Jane, hanem az okos és csípős nyelvű Elizabeth (Lizzy), aki heves szócsatákat (majd később csókcsatákat) vív, Mr. Bingley gőgös és roppant kellemetlen természetű barátjával, Mr. Darcy-val. A nemek csatája még csak most veszi kezdetét…

Bálozás (Forrás: hu.pinterest.com)

Bálozás (Forrás: hu.pinterest.com)

Mr. Darcy esete a Bennet lánnyal

 Mielőtt még elugranánk a csókcsatákig, addig az olvasó több ízben megbizonyosodhat a két főszereplő kezdeti ellenszenvéről, amit egymás iránt éreznek. Hiába ugyanis Mrs. Bennet megszállott vágya, hogy a lehető legjobb partit találja lányainak, Lizzy közel sem ilyen életre vágyik, egész más perspektívában gondolkodik, amiben ráadásul még apja is támogatja. A bálokon gőgösen pózoló Mr. Darcy-t pedig a hideg is kirázza a faragatlan vidéki bagázstól.  Egy szóval teljes az ellenszenv.

Lizzy ráadásul sok rosszat hall Mr. Darcy-ról, akinek arrogáns viselkedése mindezt csak alátámasztani látszik. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy főszereplőnőnk egy házassági ajánlatot is kap a Bennet vagyont öröklő unokatestvértől, ráadásul Mr. Bingley is hirtelen visszautazik Londonba, magára hagyva szegény kétségbeesett Jane-t, a szakításért Lizzy pedig Mr. Darcy-t teszi felelőssé. Ám ez a könyv a szerelmek és félreértések regénye, így hősnőnk hamarosan ráébred, hogy balul ítélte meg a férfit. Talán nem túl nagy spoiler – hiszen a boldog vég előre megjósolható -, hogy a két szereplőnek végre sikerül túllépnie önmagán és egymás karjaiba omlanak.

.

.

1796-97-ben First Impressions (Első benyomások) címen jelent meg elsőként a regény, amely az írónő életpályájának második darabja. Jane álnéven írta regényeit, amellyel elsősorban önmagát és családját védte. Hiába ugyanis regényeinek jó fogadtatása és sikere, a kor társadalma ferde szemmel tekintett volna egy művészi ambíciókkal bíró nőre, aki ráadásul ilyen szemtelenül bűbájos módon mond ellent kora társadalmi kötöttségeire. Az írónő ráadásul kifejezetten tapasztalatlan volt az üzleti ügyekben, amit a dörzsölt szerkesztők nem voltak restek kihasználni: Jane-nek szinte egész életében spórolnia kellett az akkoriban meglehetősen borsos árú papírra, amelyre történeteit varázsolta.

A főkötős-love story szinte kínálta magát, hogy képernyőre kerüljön, amely több ízben meg is történt. Őszintén szólva, én ezt nem is bánom, és töredelmesen bevallom, hogy akárhányszor adják a tévében, én bizony kocsányon lógó szemekkel figyelem. A regény kétségkívül legnépszerűbb feldolgozása a körülrajongott, hatrészes, 1995-ös kultsorozat, ahol a morcos Darcy szerepében Colin Firth-t láthatjuk.  Mellesleg megjegyezném, hogy Colin Firth vízből kijövős, tapadó-inges jelenete mai napig az egyik legnépszerűbb romantikus filmes-mozzanatok között szerepel. Olyannyira népszerű, hogy egy három méteres szobrot állítottak a romantikus jelenet emlékére az Egyesült Királyságban.

A Mr. Darcy-szobor (Forrás: femina.hu)

A Mr. Darcy-szobor (Forrás: femina.hu)

Az írónő és a szerelem

 Az írónő élete és ő maga szüntelen vizsgálódás tárgyát képezi az irodalmárok berkeiben. A képeken legtöbbször egy magányos és intelligens nő illúzióját kelti bennünk, amely tulajdonképpen nem is illúzió. Jane már egész fiatalon írni kezdett, korai történetei sok mindennek nevezhetőek, csak illendőnek nem. Ezek az írások persze tele vannak kifinomult hölgyekkel, de főszereplői teljesen mások. Olyan tinédzser lányokról olvashatunk bennük, akik túl sokat isznak, sőt még verekedésbe is keverednek.

Jane Austen regényei mélyrehatóan foglalkoznak a szerelem és a házasság témaköreivel, így nem ördögtől való gondolat elmorfondíroznunk, hogy vajon az írónő ismerte-e a szerelmet. Írásait olvasva nehéz lenne elhinnünk, hogy valaki így tudjon írni a szív harcairól, úgy hogy ő maga nem élte át őket. Bár kevés tárgyi bizonyíték maradt fenn erre vonatkozóan (testvére, Cassandra, ugyanis féltve őrizte Jane magánéletének titkait, kölcsönös levelezéseinek nagy részét cenzúrázta), azt azonban teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy szerzőnk ismerte a szerelem érzését, sőt a viszonzatlan szerelemét is.

Jogos hát a kérdés, hogy ki volt Austen életének Mr. Darcy-ja? Bár erről megoszló vélemények láttak napvilágot, az írónő első (és talán legnagyobb szerelme) a család jóbarátja, Thomas Lefroy volt. Annyi bizonyos, hogy az írónő és Lefroy kapcsolata végül nem teljesült be, (minden bizonnyal ismét a kor társadalmi szabályai szóltak közbe) ugyanis a férfi hamarosan visszatért Írországba, ahol egészen a legfelsőbb bíróság vezető tisztségéig vitte.

A 27 éves írónő már vénlánynak számított, amikor megkapta házassági ajánlatát, az akkor 6 évvel fiatalabb Harris Bigg-Wither-től. Bár igent mondott a férfi kérésére, végül egy napra rá visszalépett. Az eljegyzés felbontásának oka egyelőre nem megalapozott, bár egyes feltételezések szerint Jane nem akart szerelem nélküli házasságban élni. Az írónő feltételezhetően nem akart megfelelni az elvárásoknak, ha nem mehetett férjhez szívből, akkor inkább sehogy sem tette.

Jane Austen (Forrás: theatlantic.com)

Jane Austen (Forrás: theatlantic.com)

Jane Austen és a „házassági piac”

Bár az első fejezetben megkapirgáltam Jane Austen korának házassági szokásait, nem árt, ha tisztába tesszük a korabeli hagyományokat. Az írónő regényeiben visszatérő elem a „házassági piac”, ahol bizony-bizony nem az érzelmek játszották a döntő szerepet. Bár manapság is akadnak érdekből köttetett fogadalmak, akkoriban a házasságok világában a legnagyobb szerepet az anyagi megfontolás töltötte be, és nem a szerelem. Hogy hogyan is nézett ki ez pontosan? Mindjárt elmesélem!

Egy korabeli „jó házasságot” ma leginkább egy win-win típusú szerződéshez tudnánk hasonlítani, amelyben mindkét fél jól jár. A férfi azért, mert elvesz egy olyan nőt, aki biztosítja vagyonát és politikai ambícióit, míg a nő azért, mert megőrzi vagy javítja társadalmi helyzetét. Az tehát, hogy a család vagyona gyarapodjon, a jóhírnév pedig fennmaradjon minden házasság alapjának kellett, hogy legyen. Így a házasság egyben dinasztikus „probléma” is, ezért bevett szokás volt, hogy a családtagok a lehető legjobb parti irányába terelték a házasulni vágyókat. Nehéz dolga volt az olyan „merész és lázadó” embereknek, akik szerelemből akartak házasodni, mert általában csalódás lett a vége vagy egy kényszerházasság egy másik férfival.

Rögös út vezetett el azonban a házasság intézményéhez, a tánc egyike volt az olyan alkalmaknak, amikor a fiatalok kettesben tudtak maradni vagy meg tudták egymást érinteni. Az érintés a társasági életben ugyanis nem volt megengedett, az egyetlen alkalom, amikor erre lehetőség nyílt, az a tánc volt. A tánc egyébként fontos részese volt a társasági életnek, a vagyonosabb emberek magánórákat vettek, hogy tökélyre fejleszthessék légiességüket.

Jane Austen sosem állt be a sorba igazán, ahogy történetbéli karaktere, Elizabeth sem. Regényeinek főszereplői többnyire mindig olyan nők, akik erősek, okosak, és szembe mernek, sőt akarnak menni a kor korlátaival. “Egy nő ne menjen férjez csak azért, mert megkérik, vagy mert az illetőnek nagyon tetszik, és meg tud írni egy tűrhető levelet.” – bátor gondolat volt ez XVIII. századi Angliában, ahogy az a fentebb írtakból ki is derül. Míg a korabeli Anglia hamvas kisasszonyai engedelmesen házasodtak, jövőt alapoztak és gyereket neveltek, addig Austen igyekezett kitörni az illem szabta élet kereteiből, és nyugodtan mondhatjuk, hogy egy feminista dacával indított irodalmi forradalmat. Ennyi, így kell ezt csinálni. Tetszett ez egykoron is, nekünk, lányoknak, és tetszik ez ma is…

A házassági piac (Forrás: newswhistle.com)

A házassági piac (Forrás: newswhistle.com)

És amitől mindez működik

Önmagában – ha csak a sztorit hallanánk – talán kevésbé lennénk meggyőzve a Büszkeség és balítélet című regény nagyszerűségéről. Mégis azon kapja magát az olvasó, hogy nagyokat bólogat (legyen az férfi vagy nő), és sokszor elmosolyodik. Adott hát a kérdés: mégis mitől lett Elizabeth és Darcy párosa az irodalomtörténet egyik legközkedveltebb szerelmespárja?

A kulcs pedig nem más, mint az írónő maga. Jane Austen éppen olyan intelligens, mint ahogy történetbéli karaktere, Elizabeth Bennet. Az amúgy jómódú családból származó Jane élete hasonlóképpen telhetett, mint hősnőinek: a finom nevelésű kisasszonyoknak a zongorán, a varráson, a bálokon és az olvasáson kívül nem sok alternatívája maradt a hétköznapokban.  Nehéz elképzelnünk, hogy ez az okos és intelligens nő megelégedett volna ennyivel, és végül nem is így lett: a maga finom, mégis kaján módján mondott véleményt kora sekélyes, rangon és vagyonon alapuló társadalmáról. Hiába a mesébe illő – egyesek szerint talán cukormázas – vég, ahogy Austen képes felfedni az igazságot az emberi értékekről az valóban példaértékű és tanítani való. Mindent észrevett és megörökített, és mégis olyan elegáns maradt, amilyen csak egy úrihölgy maradhat.

Több, mint két évszázada már, hogy a regény napvilágot látott, Jane Austen népszerűsége pedig szinte azóta is töretlen. Az írónő megszállott rajongói évente összejöveteleket tartanak, ahol korabeli ruhákba öltözve alternatív folytatásokat eszelnek ki az Austen-regényeknek. Talán egy önálló cikket is megérne, hogy az Austen-jelenség okát felgöngyölítsük, egy azonban biztos: a könyveiből áradó, letűnt elegancia bármilyen zord angol időjárásért kárpótol.

Túl kora társadalmi kritikáján, nagyon is emberi húrokat pendít meg a regény: sebezhetőség, fájdalom, előítélet és büszkeség. Mégsem maradt egy főkötős, napernyős nőkkel és fehér harisnyás, cilinderes férfiakkal teletűzdelt idejétmúlt poros regény, ugyanis van benne valami nagyon is mai. Hiába a regényben egy-két jelenet erejéig megjelenő naivák szerepe, a regény főhősnője, Elizabeth ízig, vérig mai nő: okos, szellemes, és megmondja a véleményét, pont, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

.

.

Kapcsolódó cikkek

Az irodalom vámpírmítosza számtalan változáson esett át

2020. február 18.

Irodalom

Dracula gróf és társai öröksége – Evolúció, vagy recesszió?

Változott-a a horrorirodalom, és ha igen, szűkebb, vagy épp szélesebb lett?

A Nyúl-sorozat első három része

2020. február 17.

Hírek

Gyönyörű kiadásban folytatódik idén John Updike Nyúl-sorozata

Az első három epizód után most a Pulitzer-díjas negyedik kötet is érkezik hamarosan.

Fayer Sándor: Ördögi kör

2020. február 17.

Hírek

Egy magyar katona a halálközelség hedonizmusában – Könyvkritika

Egy igazi év eleji könyvritkaság az afganisztáni háborús mindennapokról.

François Baranger művészete

2020. február 17.

Képzőművészet

H. P. Lovecraft szörnyetegei a képzőművészet nyelvén – François Baranger művészete

A Cthulhu-kultusz a popkultúra és a művészetek újabb rétegét vett birtokba.

Legutóbbi cikkek

Az irodalom vámpírmítosza számtalan változáson esett át

2020. február 18.

Irodalom

Dracula gróf és társai öröksége – Evolúció, vagy recesszió?

Változott-a a horrorirodalom, és ha igen, szűkebb, vagy épp szélesebb lett?

Botrányok az irodalmi Nobel-díj körül

2020. február 14.

Irodalom

7 visszhangos botrány az irodalmi Nobel-díj díjazottjai közül

A teljes titoktartásban hozott döntés olykor visszhangos tiltakozásokat vált ki.

A két pápa

2020. február 13.

Irodalom

A tévedhetetlen eltévelyedettek – Egyházfők, popkultúra, blaszfémia

Pápai ábrázolások az irodalomban, és filmen, visszhangok a Vatikánban.

Semmi sincs ingyen (Forrás: lucidbee4.com)

2020. február 12.

Irodalom

Semmi sincs ingyen, avagy 5 irodalmi karakter, akik lepaktáltak az ördöggel

Életre szóló üzlet a világmindenség legravaszabb üzletemberével.

George Orwell a BBC stúdiójában

2020. február 10.

Irodalom

Egy nemzedék fagyos lelkiismerete – 70 éve hunyt el George Orwell

Az író, aki bepillantott a megvalósulni készülő jövőbe.

Facebook közösség