Kövess minket a Facebookon! Kövess minket az Instagramon! Kövess minket a YouTube-on! Iratkozz fel az Ectopolis hírlevelére!

2019. november 21., csütörtök

Irodalom

Irodalmi évtizedelő I. – 10 kiváló regény az 1950-es évekből

2019. július 29.
Becsült olvasási idő: 6,5 perc

Irodalmi évtizedelő címmel új sorozatot indítunk, mellyel heti-kétheti rendszerességgel igyekszünk jelentkezni majd, és melynek keretében minden egyes évtizedből tíz kiváló regényt ajánlunk majd a figyelmetekbe, melyek egy része abszolút egyértelmű klasszikus, míg mások a szerkesztőség személyes kedvencei, de egytől-egyik olyan olvasmányok, melyek egyértelműen meghatározták irodalmi ízlésvilágunkat, és a mai napig rendre előkerülnek egy-egy jóízű újraolvasásra.

Az 1950-es évek a talpraállásról szólt, a világ épp csak kikecmergett a második világháború pusztításából, a hatalmi egyensúly kereste a megfelelő nyugvópontot, bizonyos iparágak erőre kaptak, elkezdődtek a polgárjogi mozgalmak, és kiéleződött a hidegháború. McCarthy szenátor megkezdte híres kommunistaellenes harcát, Edmund Hillary és Tendzing Norgaj meghódította a Mount Everest csúcsát, létrejött a Varsói szerződés, a szovjetek fellőtték az űrbe Lajka kutyát, kitört a szuezi válság, hatalomra került Fidel Castro, a magyarok fellázadtak az elnyomó szovjet hatalom ellen, és megjelent a Playboy első száma, borítóján Marilyn Monroe-val. A világirodalom pedig közben termelte a maga remekeit.

Kiváló regények az 1950-es évekből

Kiváló regények az 1950-es évekből

William Golding: A legyek ura (1954)

A regény, melyet még Stephen King is irigyelt a később irodalmi Nobel-díjban részesült angol írótól. A különös, társas robinzonád egy csapat gyerekről szól, akik egy lakatlan szigeten szenvednek hajótörést, felnőttek hiányában pedig ők maguk alakítják ki saját szabályrendszerüket, teret engedve alantas ösztöneiknek. A Legyek Urát nem véletlenül tartják a XX. század egyik legfontosabb regényének, kíméletlen őszinteséggel vall az ember állatias mivoltáról, elvetve a civilizáció, és a társadalom által gyakorolt hatásokat, az élmény és a sokk növeléseképpen pedig egy olyan, általánosságban ártatlanságáról azonosított korosztályt áldoz fel, mint a gyerekek. Olyan pesszimista vízió ez, mely teljes mértékben megbotránkoztatta az irodalmi közéletet, és megmutatta, hogy csupa antihős szerepeltetésétől is képes kiváló lenni egy regény.

William Golding: A legyek ura

William Golding: A legyek ura

John Steinbeck: Édentől keletre (1958)

A részben önéletrajzi ihletésű, nagyszabású családregény Steinbeck kétségkívül egyik legjobbja, talán rajta kívül senki nem interpretálta ennyire kiválóan a Bibliai Káin és Ábel történetét egy közel hatvan évet felölelő monumentális történetbe. Egyértelműen a családregény, mint irodalmi műfaj csúcsalkotása, a realizmus egyik legfontosabb regénye, melyben ugyanúgy szerepet kap a politika, a pszichológia, mint a történelem. Bár Steinbeck megítélése életében meglehetősen kettős volt – egyesek zseninek, mások középszerű írónak tartották – manapság legtöbb regénye kötelező olvasmány az amerikai középiskolákban, és ahogy Golding, úgy ő is megkapta az irodalmi Nobel-díjat 1962-ben. Az Édentől keletre, akárcsak az Érik a gyümölcs, művészetének esszenciája, mely humorával, bölcsességével, emberségével ugyanúgy megnevettet, ahogy el is szomorít.

John Steinbeck: Édentől keletre

John Steinbeck: Édentől keletre

William S. Burroughs: Meztelen ebéd (1959)

Burroughs Jack Kerouac mellett egyértelműen a beatnemzedék legtöbbre tartott alakja, aki saját ópiumfüggőségének hatásait látomásszerű regényeiben adta közre, ezáltal óriási hatást gyakorolva a későbbi posztmodern irodalmi irányzatokra, és a popkultúrára egyaránt. A Meztelen ebéd első olvasásra egy meglehetősen logikátlan, összefüggéstelen katyvasznak tűnik, ami Burroughs esetében abszolút direkt formája az elbeszélésnek, melyet áthat a morbid humor, és az irónia, így egészen biztos, hogy egyesek számára egyenesen élvezhetetlen. Mégis, aki türelmes, előbb-utóbb látni véli kirajzolódni az csapkodó epizódok mögött megbúvó sötét mondanivalót. Olykor kegyetlen, máskor elbűvölő, aztán megbotránkoztató olvasmány, ahány töredékes epizód, annyi lelkiállapot, épp, mint egy drogos látomásban, melyben írója papírra vetette.

William S. Burroughs: Meztelen ebéd

William S. Burroughs: Meztelen ebéd

Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger (1952)

Santiago, a halász története, aki 84 napnyi sikertelenség után is nekivág egyedül a tengernek, és eközben minden egyszerűségével együtt is megtestesíti az ember hőssé válásának globális és eszményi képét. Hemingway szikár, sallangoktól mentes stílusa, és örök hite az ember legyőzhetetlenségében – mely minden egyes művét meghatározta korábban is – itt alkot igazán tökéletes elegyet. A kisregény meghozta szerzőjének a Pulitzer-díjat, majd nem sokkal később lényegében szintén az öreg halásznak köszönhetően neki ítélték az irodalmi Nobel-díjat is. Csodálatos és egyben rendkívül fájdalmas hangvételű mű, mely nem csupán az emberi kitartásról, és bátorságról mesél, hanem az ember viszonyáról a természet és állatvilág erőihez, üzenete pedig a mai napig érvényes, és elgondolkodtató a saját céljainkhoz való viszonyulás kérdésében.

Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger

Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger

Ray Bradbury: Marsbéli krónikák (1950)

A valaha volt egyik leginkább tisztelt sci-fi író páratlanul hosszú és sikeres karrierjének egyik első és legfontosabb állomása volt az 1950-ben, egy kötetben megjelent novella-ciklusa. Hiába telt el közel 70 év a megjelenése óta, Bradbury mindig olyan kiváló témaválasztásokkal dolgozott, hogy nem fogott rajta az idő; ahogy bemutatja, és körüljárja az emberi természetet az abszolút időtálló, és éppen ezért teljesen felesleges rajta számon kérni a Mars meglehetősen naiv (bár a tudomány akkori állásának megfelelő) ábrázolását, hiszen az igazi fókusz a sci-fi jelleg ellenére sem a környezeten van. Nem hiába vált a sci-fi irodalom megkerülhetetlen klasszikusává, rendkívül rétegelt, mély és emberi történetek ezek, melyek egyszerűen, és kellően szimbolikusan mesélnek mindennapi gyarlóságokról, hogy a kötet végére szinte már kényelmetlenül is érezzük magunkat tőle.

Ray Bradbury: Marsbéli krónikák

Ray Bradbury: Marsbéli krónikák

Richard Matheson: Legenda vagyok (1954)

Matheson az az író, akitől a popkultúra számtalan, általunk is körberajongott írója merítette az ihletet, aki gyakorlatilag a horrortól, a thilleren és sci-fin át a krimiig minden műfajban képes volt maradandót alkotni, és akitől ennek ellenére magyarul mindössze két mű olvasható. Ezek egyike a méltán kultikus státuszt kivívott kisregény, a Legenda vagyok, mely túl van közel féltucat mozis, vagy televíziós adaptáción, és a megjelenése óta eltelt ugyan 65 év, mégis kevés mű nyúlt kreatívabban a posztapokaliptikus zsánerhez, és a vámpírok toposzához. A Legenda vagyok volt az első mű, mely tudományos magyarázatát és megközelítését adta a vámpírizmus kialakulásának, mindemellett pedig egészen sikeresen adja vissza az 1950-es évek Amerikájának hangulatát a kommunista boszorkányüldözésektől a hidegháború fenyegetéséig.

Richard Matheson: Legenda vagyok

Richard Matheson: Legenda vagyok

Jack Kerouac: Úton (1957)

Ha Burroughs a beat nemzedék hercege, akkor kétségtelenül Kerouac a királya, leghíresebb, Úton című regénye, mely gyakorlatilag egy szabadulástörténet az 50-es évek embereket gúzsba kötő értékei és társadalmi normái elől, és Kerouac teljes életművével együtt gyakorlatilag a kialakulóban lévő, és majd a 60-as években virágkorát élő ellenkultúra katalizátora is volt egyben, annak ellenére, hogy ő maga megvetéssel tekintett a hippimozgalom résztvevőire. Bármit is mondunk, lecsupaszítva kijelenthető, hogy az Úton egyetlen érzelemről vall, a szabadságról, és ez mozgatja benne a húrokat, ugyanakkor érthető, hogy a drog-, és alkoholmámorban eltöltött, látszólag tökéletesen céltalan utazás sokak szemében semmiféle irodalmiságot, vagy követendő magatartást nem mutatnak, mára azonban így is a beatirodalom legnagyobb klasszikusává érett.

Jack Kerouac: Úton

Jack Kerouac: Úton

J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura (1954-1955)

Mit mondhatnánk egy történetről, melyet gyakorlatilag, hacsak névről is, de a világon mindenhol ismernek, és ami több mint 150 millió példányban kelt el megjelenése óta? A nyelvészprofesszor, Tolkien három vaskos kötetben, közel 1800 oldalon írta meg a definitív tündérmesét a sötét nagyúrról, Sauronról, és a hobbitok, tündék és emberek szövetségéről, mely szembeszáll vele. Nehéz bármi is írni A Gyűrűk Uráról, olyannyira fogalommá vált – különösen Peter Jackson összesen 16 Oscar-díjjal jutalmazott adaptációjának hála – hogy minden egyéb üres szócséplésnek hat. Tolkien gyönyörű, és izgalmas történetet írt, melyben minden ott van, ami emberré tesz minket, a barátság, a szerelem, a bátorság, a kitartás, a kétségek, a harag, a szenvedély, tündérmese ez a javából, mely gyakorlatilag korosztálytól függetlenül mindenkinek és bárkinek ajánlható.

J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura

J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura

Borisz Paszternak: Zsivágó Doktor (1957)

Egy orosz író, akit művéért – mely 26 hétig vezette a New York Times bestsellerlistáját – kiátkoztak saját hazájából, és mely aztán a Szovjetunió felbomlását követően Oroszország egyik legfontosabb kötelező olvasmánya lett. A Zsivágó Doktor valódi történelmi nagyregény, mely hősünk sorsát számtalan önéletrajzi utalással átszőve 1903-tól egészen a második világháború végéig követi, legtöbbször megrázó realizmussal és őszintességgel mesélve el saját rendszerének visszaéléseit, mellyel az egyik leghatásosabb regénnyé válik, mely valaha is született a szovjet rendszerről, karöltve Alexandr Szolzsenyicin monumentális Gulag-szigetcsoportjával. 1960-ban Stockholm oda is ítélte az irodalmi Nobel-díjat Paszternaknak, ám a hazai propaganda válaszút elé állította, vagy elfogadja, és száműzik az országból, vagy lemond róla, és orosz állampolgár maradhat. Végül utóbbit választotta, a díjat pedig fia vette át posztumusz 1989-ben.

Borisz Paszternak: Zsivágó Doktor

Borisz Paszternak: Zsivágó Doktor

J. D. Salinger: Zabhegyező (1951)

Tekintve, hogy idén ünnepeltük Jerome David Salinger születésének 100. évfordulóját, külön cikkben emlékeztünk meg a Zabhegyező írójáról, így aztán nehéz is bármit mondani róla, amit nem mondtak el számtalanszor korábban. A Zabhegyező a háború utáni amerikai nemzedék Bibliája lett, melyben minden fiatal megtalált egy darabot saját magából, és melyet úgy átkozott sokáig az irodalmi közeg, és a társadalmi közbeszéd, hogy mindeközben tucatjával fogyott a boltok polcairól. Manapság 65 millió eladott példánynál tart, és Magyarországon is a legtöbb háztartás alighanem rendelkezik egy-egy példánnyal belőle. A Zabhegyező iszonyatos sikere volt végül az, ami arra késztette Salingert, hogy örökre elbújjon a világ elől, és az 50-es évek közepétől, 2010-es haláláig alig 1-2 fotó látott napvilágot róla, 1965 után egyetlen írását sem adta ki a kezéből, 1980-tól pedig már interjút sem volt hajlandó vállalni. Tipikus példája ez annak, mikor a mű túl nő alkotóján.

J. D. Salinger: Zabhegyező

J. D. Salinger: Zabhegyező

Tetszett a cikk? Akkor olvasd el ezeket is, és nyomj egy LIKE-ot, hogy ne maradj le a legújabb írásokról!

8+1 kiváló regény, mely felrázta az irodalmi világot

6 regény, mely a hardcore könyvmolyoknak is feladja a leckét

Az amerikai posztmodern irodalom 10 óriása

Kapcsolódó cikkek

John Turturro bújik Baskerville-i Vilmos karakterébe

2019. november 20.

Hírek

Sorozat készült Umberto Eco leghíresebb regényéből

A Sean Connery nevével fémjelzett klasszikus új köntösben kerül bemutatásra.

December elején jön Murakami új regénye

2019. november 20.

Hírek

Háborúról és gyászról mesél Haruki Murakami új regénye

A Geopen Kiadó ráadásul különleges programmal készül a kötet premierjére.

Az irodalom őrült tudósai

2019. november 19.

Irodalom

7 hátborzongatóan őrült tudós a szórakoztatóirodalom berkeiből

Vékony a határvonal a zseni és az őrült közt, és nagy az átjárás.

Krimi a könnyűzenében

2019. november 18.

Zene

Krimi a könnyűzenében – 5 album, mely egyben bűnügyi történet is

Bűnügyi történetek az elmúlt 40 évből gitáron és dobon.

Legutóbbi cikkek

Az irodalom őrült tudósai

2019. november 19.

Irodalom

7 hátborzongatóan őrült tudós a szórakoztatóirodalom berkeiből

Vékony a határvonal a zseni és az őrült közt, és nagy az átjárás.

Világhírű tényirodalmi remekek

2019. november 14.

Irodalom

7 tényirodalmi könyv, mely a leghíresebb regények népszerűségével vetekszik

Avagy nem kell feltétlenül magasirodalomnak lenni a világhírnévhez.

Robur magazinok licit alatt

2019. november 11.

Irodalom

A Galaktika kistestvére – 35 éve indult a Robur magazin

A Galaktika, és a Kockás után ismét nosztalgiázunk egyet.

A népszerű regénynek magyarul is legalább három kiadása létezik

2019. november 7.

Irodalom

Világirodalmi krónikák 5. – Michael Crichton: Az Androméda-törzs

Egy műfajteremtő regény, mely új utakat nyitott a sci-fiben.

"Világ"-irodalom

2019. november 4.

Irodalom

9 regény, melyet szívből gyűlöltek kedvenc íróink

Avagy az irodalmi közélet csörtéi az irodalom nagyágyúi közt.

Facebook közösség