A rothadó kozmosz, a Planetárium 2018-ban

Szerző Kovács Krisztián
Dátum 2018. június 18.

Rovat Satöbbi

Hozzászólás Nincs

Címkék

Ugyan 2017. novemberétől tudjuk, hogy a TIT Planetárium felújítása előbb, vagy utóbb megindul, és immár egyértelmű enerre utaló jelek is akadnak, a dolog mégis borzalmasan döcögősnek tűnik, ráadásul a felújítási munkálatok továbbra is csak a tetőszerkezet beázásának elhárításáról szólnak, infrastrukturális fejlesztésekről én nem tudok, de ez persze nem jelent semmit. Vagyis, hiába nyílik meg újra a Planetárium, jó esetben 1-2 éven belül, vélhetően ugyanaz a szocialista időkből megmaradt technika fogad majd minket egy-egy előadáson.

Ez egyébként meglehetősen kétélű dolog. Egyrészt bennem épp ez a felszereltség, a műanyagpadló, a nehézkes bőrszékek, az igazi kövületnek számító vetítő, vagy az erősen túlméretezett körfolyosó képes kellemes nosztalgiát ébreszteni, eszembe juttat többek közt egy budapesti osztálykirándulást az okostelefonok előtti korból, amire jó érzésekkel gondol vissza az ember. A Planetárium jelenleg egyébként is afféle nosztalgiafaktor, nem egy és nem két ismerősöm számolt be róla, hogy kifejezetten azért vitte el a gyerekeit egy-egy előadásra, mert ez számára is jóleső időutazást jelentett.

TIT Planetárium 2018.

TIT Planetárium 2018.

Másrészt viszont tagadhatatlan, hogy a Planetárium felett eljárt az idő, ami a technikai felszereltségét illeti. A világ eljutott egy olyan pontra, amikor egy dél-afrikai születésű milliárdos képes az űrbe küldeni a saját Roadsterét, és amikor többek közt az ehhez hasonló akciók, és nagyratörő jövőbeli tervek miatt a közfigyelem ismét a csillagászat és az űrkutatás felé fordulhat. Éppen ezért érzem óriási kihagyott ziccernek a tényt, hogy a Planetárium felújítása kapcsán semmiféle technológiai fejlesztésről nem esik szó, pedig alighanem lenne benne potenciál.

Képzeljétek el, hogy egy mesterséges intelligenciákról, terraformálásról, vagy a Mars kolonizációjáról szóló előadás után a kupolára vetítve nézhetnénk meg, ahogy Elon Musk Teslája elindul a vörös bolygó felé, a Falcon rakéták pedig, mint egy sci-fiben, visszatérnek a Földre. Igazi ünnepe lenne ez a tudományos ismeretterjesztésnek, melyre tulajdonképpen akkor, 1975 és 77 közt létrejött az intézmény. Az, hogy egy alapjaiban megváltozott és igencsak sekélyes társadalomban élünk, még nem ad apropót arra, hogy a Planetárium az enyészeté legyen, az ismeretterjesztésnek nagyon is megvan a piaca, meg lehetne a piaca, amennyiben nem dilettáns módon közelítünk hozzá, megfelelő kreativitás birtokában temérdek lehetőség állna előttünk, melyeknek színtere lehetne ez a nagy tradícióval bíró épület.

Addig viszont marad az, ami van, a koszos, és töredezett falak, melyekből csak úgy szaglik a múlt, no meg a várakozás, hogy egyszer majd talán még visszatérünk az üvegajtón túlra, a puszta nosztalgiánk pedig találkozik csillapíthatatlan tudásvágyunkkal. A hozzám hasonló érdeklődőknek, és a Planetárium kitartó munkatársainak is ezt kívánom.

TIT Planetárium 2018.

TIT Planetárium 2018.

TIT Planetárium 2018.

TIT Planetárium 2018.

TIT Planetárium 2018.

TIT Planetárium 2018.

TIT Planetárium 2018.

TIT Planetárium 2018.

TIT Planetárium 2018.

TIT Planetárium 2018.

TIT Planetárium 2018.

TIT Planetárium 2018.

TIT Planetárium 2018.

TIT Planetárium 2018.

TIT Planetárium 2018.

TIT Planetárium 2018.

TIT Planetárium 2018.

TIT Planetárium 2018.

TIT Planetárium 2018.

TIT Planetárium 2018.

TIT Planetárium 2018.

TIT Planetárium 2018.

Vélemény, hozzászólás?

Legutóbbi cikkeink a témában