A XX. század Kolumbusz Kristófjai – 9 nagy felfedező

// Szerző Kovács Krisztián
// Dátum 2018. augusztus 24.

// Kategória Satöbbi

// Hozzászólás Nincs

// Címkék

Ha azt mondom, híres felfedezők, általános iskolai tanulmányaira támaszkodva a legtöbben bizonyára sorolni kezdik James Cook, Kolumbusz Kristóf, Magellán, vagy Amerigo Vespucci nevét, talán említik Kopernikuszt, James Watt-ot, vagy azt az éles eszű sumer polgárt, aki feltalálta a kereket, esetleg előember ősünket, aki rájött, hogy két kő pattintásával tűz csiholható.

Elsőre valahogy sosem azok a XX. századi felfedezők jutnak eszünkbe, akiknek a tudomány mai állásának kialakításában van elévülhetetlen érdemük, akik feltérképezték a bolygó utolsó olyan eldugott zugait, melyet korábban még senki, vagy épp olyan tudományos összefüggésekre jöttek rá, melyek jelenleg is kihatással vannak élettereinkre, vagy kultúránkra. Csokorba gyűjtöttem most kilenc, immáron történelmi személyt, akik pályáját ideje megismerned, ha eddig még nem tetted.

Tenzing Norgay és Edmund Hillary

A dátum 1953. május 29-e, a helyszín pedig a Föld legmagasabb pontja, a Mount Everest. Az új-zélandi születésű Edmund Hillary-t mindig is érdekelte a hegymászás, és már egészen korán, a II. világháború előtt eldöntötte, hogy meg fogja mászni a Mount Everestet. 1953-ban csatlakozott John Hunt közel 400 fős csapatához, ahol társul a nepáli születési egykori serpát, akkorra már gyakorlott hegymászót, Tenzing Norgay-t kapta. Az első sikertelen kísérlet után ők ketten indultak csúcstámadásra, és május 29-én a világon elsőként elérték a 8848 méter magas pontot. Az újságírók sokat firtatták, egészen pontosan melyikük lépett a csúcsra először, de mindketten leginkább a közös erőfeszítést és bátorságot méltatták egymásban, míg végül Norgay elismerte, hogy Hillary volt az első, hozzátéve, hogy: „Ha szégyen, hogy én voltam a második ember a Mount Everest tetején, akkor együtt fogok élni ezzel a szégyennel.” Jól jelezve ezzel, mennyire nem lényeges, ki is volt valójában az első, hiszen mindketten igazi hősként tértek vissza a Mount Everestről, a világ számos városában megünnepelték őket, Norgay-ről egyenesen azt híresztelték nepáli körökben, hogy egyfajta istenség, akiben egyesül Buddha és Síva ereje, míg Hillary-t a királynő lovaggá ütötte. Hillary az expedíció után is Nepálban maradt, minden erejével a nép megsegítésén munkálkodott, egészen 2008-as haláláig, míg Norgay céget alapított, hogy himalájai túrákat szervezzen külföldiek számára. Ő 1986-ban hunyt el Dardzsilingben.

Hillary és Norgay visszatérve a csúcsról

Hillary és Norgay visszatérve a csúcsról Forrás: www.nationalgeographic.com

Jacques-Yves Cousteau

Kétlem, hogy bárkinek is be kellene mutatni a híres francia kapitányt, és neves oceanográfust, akit a víz alatti merülés, és búvárkodás egyik atyjaként tartanak számon Auguste Piccarddal együtt. Cousteau kapitány, ahogy az utókor is emlékszik rá, nem feltétlenül egyetlen felfedezése, mind inkább teljes pályafutása miatt került a listánkra. Bár üdvözölhetjük, mint a Titanic testvérhajójának, a Britannic roncsának felfedezőjét, vagy azt az embert, aki az elsők közt merült le a Föld legmélyebb pontjához, a Marianna-árokhoz, mégsem ezek az epizódok meghatározóak, ha az utókorra, és autodidakta módon kitanult szakmai pályájára gondolunk. Cousteau kapitány egy sor tudományos és technikai előrelépés katalizátora volt, úgy, mint az automata légzőkészülékek kifejlesztése, a mélytengeri búvárkodás fiziológiájának megismerése, víz és nyomásálló fényképezőgépekhez és kamerákat kifejlesztett tokokat alkotott. Ezen felül megalapította a Francia Oceonográfiai Társaságot, melynek finanszírozásával számtalan mélytengeri expedíciót vezetett, mára már emblematikussá vált természetfilmeket készített, mint amilyen a Csend világa, számos ismeretterjesztő kötet szerzője volt, mint Az élő tenger, vagy A nap nélküli világ, és az egyetlen ember, akit nem tanult szakemberként is soraiba választott a Francia Tudományos Akadémia. Ahogy ő fogalmazott, és ez alighanem mindent elmond róla: „A víz alatt az volt az érzésem, mintha minden pillantásommal egy tiltott világot loptam volna meg.”

Kennedy elnök kitüntetést ad át Cousteau kapitánynak

Kennedy elnök kitüntetést ad át Cousteau kapitánynak Forrás: www.jfklibrary.org

Neumann János

Azt alighanem kijelenthetjük, hogyha nincsenek olyan nagy formátumú egyének, mint Alan Turing, Charles Babbage, vagy Neumann János, akkor a számítógép feltalálása talán még váratott volna magára. A Lipótvárosban született, és matematikát az ELTE-n tanult Neumann vitathatatlanul a legnagyobbaktól tanulhatott, mint amilyen Fritz Haber, vagy épp Albert Einstein, ráadásul inspiráló kortársak közt nőhetett fel, mint amilyen Szilárd Leó. Bár érdeklődésének középpontja a matematika volt, Zürichben vegyészetet is tanult, és vegyészmérnöki diplomát szerzett, egy évvel később pedig matematikából doktorált. Ahogy fogalmazott: „A matematikában az ember nem megérti a dolgokat, csupán megszokja őket.” 1930-ban meghívták Princetonba vendégprofesszornak, végül a tengerentúlon maradt, és kortársaihoz hasonlóan beszállt a haditechnikai kutatásokba, többek közt a Manhattan-tervbe is. A háború után érdeklődése mindinkább a kvantummechanika felé fordult, és e tudományterület elméletével foglalkozott, többek közt olyan neves tudósok kutatásai felhasználva, mint Werner Heisenberg, vagy Erwin Shrödinger. 1952-ben, a később saját magáról elnevezett Neumann-elven alapuló számítógépet helyeztek üzembe, az elmélet teljes kidolgozása az ő személyéhez fűződik, tartalmazza többek közt a kettes számrendszer használatát, az utasításokon alapuló programokat, és a memóriában tárolt adatokat, melyek lényegében manapság is alapját képzik a személyi számítógépeknek. Sajnos elméleti találmánya felemelkedését már nem érte meg, előbb 1954-ben prosztatarákot, egy évvel később pedig csontrákot diagnosztizáltak nála. 1957-ben hunyt el Washingtonban.

Albert Einsteinnel egyeztetésen

Albert Einsteinnel egyeztetésen Forrás: www.eltelegrafo.com.ec

Roald Amundsen

A már egészen fiatalon felfedezőnek állt, norvég sarkkutató élete során két rendkívüli felfedezést is tett. Ő volt az első, aki áthajózott az Északnyugati átjárón, és ő érte el először a Déli sarkot is. Előbbire 1906-ban került sor, és nem véletlen, hogy életrajzából nem ezt az epizódot emeli ki az utókor, amire ugyanis 1911-ben sor került, sokkal inkább leküzdhetetlen feladatnak tűnt korábban, és Amundsen volt az, aki megtörte az Antarktisz meghódíthatatlanságáról szőtt legendákat. Pedig már északon, a Franklin-expedíció eredeti nyomvonalát követő úton is végeztek különböző megfigyeléseket, többek közt a szélsőséges időjárási körülmények közt élő népek életmódját, és a mágneses pólusok elvándorlását. Végül neve mégis a Déli-sark kapcsán maradt fenn. Bár először kizárólag az Északi-sarkkal akart foglalkozni, végül megtudta, hogy Robert Falcon Scott expedíciót szervez az Antarktiszra, így ő is változtatott a tervein, mert nem akart második lenni. Végül közel egy évnyi, a végtelen hó és jég birodalmában tett vándorlás után 1911. december 14-én elérte a Déli-sarkot, bár törekvése végül kiváltotta a szakma rosszallását, és felrótták neki, hogy nem tudományos célzattal indult neki a felfedezésnek, hanem pusztán egy versenynek tekintette azt. Többek közt ennek, és az Északi-sark iránti vonzalmának is köszönhetően nem is igazán törődött ezzel a hihetetlen eredménnyel. Végül a végzet is kedvenc helyén, az Északi-sarkon érte, mikor barátja léghajójának lezuhanása után a felkutatására indult. 1928 júniusa volt, holttestét sosem találták meg.

Amundsen, aki nem tartotta eredménynek a Déli-sark meghódítását

Amundsen, aki nem tartotta eredménynek a Déli-sark meghódítását Forrás: explore.quarkexpeditions.com

Howard Carter

Elsőre talán listánk leginkább ismeretlen neve, ha azonban azt mondom, hogy ez a brit amatőr régész fedezte és tárta fel az egyiptológia leghíresebb leletét, Tutanhamon fáraó sírját, mindjárt nem fér kétség a cikkben való jogos szerepléséhez. A sokáig az „évszázad felfedezéseként” emlegetett feltárás azért különösen fontos, mert bár a fáraó Egyiptom ókori történetének szempontjából nem túlságosan fontos alak, a jelenkornak mégis, hiszen sírhelye az egyetlen érintetlen fáraó temetkezési hely a Királyok völgyében, ráadásul a leghíresebb egyiptológiai lelet, Tutanhamon aranymaszkja is innen került elő. Carter egyébként hatalmas családba született, festő apjától pedig leginkább a rajzolás szeretetét örökölte, és tanulta el, és lényegében ennek köszönheti, hogy Egyiptomba mehetett. A British Museum egyik régésze keresett valakit, aki legmásolná a korabeli sírokon látható feliratokat, és Cartert beajánlották, így jutott el Afrikába, ahol aztán világhírnévre tett szert. A felfedezés persze nem egyik pillanatról a másikra jött, Carter nyolc kemény évet ölt bele, és a végén már csak ő hitt a sírkamra létezésében, végül egy egykori munkáskunyhó helyén, VI. Ramszesz sírjának közelében akadt rá egy lépcsőre, mely Tutanhamonhoz vezette, és lényegében a sírt furfangos elrendezése mentette meg a rablóktól is. A végleges feltárás 1922. november 24-én vette kezdetét. Bár Carter nem kapott hivatalos elismerést felfedezéséért, az egyiptológusok, történészek, és régészek egy emberként hálásak neki, amiért Tuhanhamonnak hála Egyiptom történetének egy kevésbé ismert fejezetét is feltárhatták. Végül azért megkapta a Yale Egyetem díszdoktori címét, mielőtt 1939 márciusában nyirokcsomódaganatban elhunyt Londonban.

Carter vizsgálja Tutanhamon szarkofágját nem sokkal a feltárás után

Carter vizsgálja Tutanhamon szarkofágját nem sokkal a feltárás után Forrás: spiegel.de

Robert Ballard

Az egykori amerikai tengerészparancsnok felfedezése talán nem akkora horderejű, mint Tutanhamon sírja, vagy a Déli-sark, de kétségtelenül visszaadott valamit a világnak, melyet az hetven évvel korábban elveszített, és ami az óceán fenekén pihent, 4000 méteres mélységben. Igen, a világ valószínűleg leghíresebb hajójáról, a már Southamptonból való kifutása előtt legendás Titanicról van szó. Ballard a Kaliforniai Egyetemre járt, kémiát és geológiát tanult, majd utóbbiból, valamint geofizikából doktorált, a Titanic iránti rajongása pedig már egyetemi évei alatt is megvolt. Miután elhelyezkedett a Woods Hole Tengerkutatási Intézetben, ahol egyébként később a Mélymerülési Laboratórium igazgatója is lett, Ballard megszállottan kutatni kezdte az akkor már több mint hatvan éves roncs helyét az Atlanti-óceánban. Bár sokan úgy vélik, hogy tengeralattjárókon dolgozó tisztek már korábban is ismerték a roncs helyét, hivatalosan Ballard talált rá egy expedíció keretében 1985. szeptember 1-én. Ballardnak szerencséje is volt, mert intézete kapta az USS Scorpion elsüllyedt amerikai atomtengeralattjáró utáni kutatás feladatát. A sejtések alapján a tengeralattjáró nagyjából azon a sávon feküdt az óceán fenekén, ahol a Titanicot sejtették, így Ballard összekötötte a kellemest a hasznossal, kieszközölt egy alkut az amerikai haditengerészettel arról, hogy az általuk nyújtott anyagi támogatás egy részét a Titanic keresésére fordíthatja, és felhasználhatja az általuk biztosított mélytengeri merüléshez szükséges legkorszerűbb technikákat is. Az eredményt ismerjük, Ballardot világhírűvé tette a lelet, nagyjából húsz könyvet írt, és több tucat filmet forgatott a roncsról, és bár ma már 76 éves, még mindig gyakran jár előadásokat tartani felfedezéséről.

Ballard sokadik előadása élete témájáról

Ballard sokadik előadása élete témájáról Forrás: www.everystockphoto.com

Steve Jobs

Kétlem, hogy bárkinek különösebben be kellene mutatni az egyébként tragikusan korán eltávozott tervezőzsenit, akinek a kezei közt az Apple a világ egyik vezető számítástechnikai nagyhatalmává vált. Jobs az Atari cégnél kezdte pályafutását technikusként, majd Steve Wozniakkal együtt megalapította az Apple-t. A Wozniak által Jobs felügyelete alatt tervezett, és 1977 júniusában piacra dobott Apple II-es 8 bites személyi számítógép megteremtette a PC fogalmát, mert egy olyan konzolt kínált, mely kimondottan a hétköznapok emberének otthonába hozta el a legújabb informatikai technológiát. A korabeli beszámolók szerint Jobs nem volt épp könnyű ember, sem jó vezető, és gyakran ment szembe a mérnökök döntéseivel. Nem mindenki tudja például azt sem, hogy Jobs kérte fel Bill Gates-t, hogy készítsen egy táblázatkezelő alkalmazást a Macintosh gépre, melyből végül megszületett az Excell, noha a szabadalom Gates kezében maradt. A személyi konfliktusoknak köszönhetően Jobs 1985-ben szakított az Apple-lel,  ám  1997-ben visszatért, onnantól pedig nem volt megállás. Jobs életének legkreatívabb időszakát élte, felügyelete alatt fejlesztette ki a cég az iMac-et, az iTunes alkalmazást, az iPod-ot, az iPad-et, aztán pedig a világ talán legnépszerűbb mobiltelefonját, az iPhone-t, mely forradalmasította az érintőképernyő használatát, és melyet aztán minden telefongyártó leutánzott az elkövetkező években. “A munka tölti ki az élet jelentős részét, ezért hogy elégedett legyél, jó munkát kell végezned. Az egyetlen esély, hogy jó munkát végezz, ha szereted, amit csinálsz”, vallotta saját munkamániájáról, és tartotta is magát hozzá, aminek köszönhetően az Apple már a 2010-es évek elején évi 70 milliárd dolláros bevételt produkált. Jobs-szal 2011. októberében hasnyálmirigyrák végzett, a PC-k, laptopok és mobilok piacához köthető öröksége azonban vélhetően még sokáig élni fog.

Jobs, akinek élő prezentációi és előadási stílusa legendássá vált

Jobs, akinek élő prezentációi és előadási stílusa legendássá vált Forrás: cnbc.com

Neil Armstrong

A végére hagytam azt az embert, aki valóban Kolumbusz Kristóffal említhető egy lapon, hisz a spanyol hajóshoz hasonlóan szintén egy új világot fedezett fel. „Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek”, mondta Armstrong, mikor 1969. július 20-án első emberként egy idegen égitest, a Hold felszínére tette a lábát. Armstrong már 19 éves korában a haditengerészet pilótája volt, harcolt a koreai háborúban, aztán hazatérése után 1955-ben megszerezte repülőmérnöki diplomáját, mindössze hét évvel később pedig már a NASA kötelékében szolgált, és megkezdte az űrhajósok első generációjának kiképzését. Kortársai már ekkor a Jégparancsnok becenévvel illették, mert szorult helyzetekben is hihetetlenül higgadt tudott maradni, és jó döntéseket hozott, mely képességét egyébként már az első Hold-expedíció alatt is kamatoztatnia kellett. 1966-ban járt először az űrben a Gemini-program keretében, melyet néhány hónappal később újabb repülés követett. Azt tartották róla, hogy egy repülő ágykerettel is képes lenne bárhol leszállni, és ennek is köszönhető, hogy végül 1969. januárjában a NASA bejelentette, hogy őt teszi meg az Apollo 11 parancsokának, így ő lehet az első ember, aki a Holdra lép. Az indításra július 16-án került sor, Buzz Aldrin és Michael Collins társaságában, három és fél nap múlva pedig pályára álltak a Hold körül. Aldrin és Armstrong legkapcsolódtak a Holdkomppal, és elindultak a felszín felé, ahogy pedig közeledtek, Armstrong kiszúrta, hogy a kijelölt leszállóhely csupa szikla, így óvatosan odébb kormányozta a hajót, és le is tette biztonságban. Összesen közel 22 órát tartózkodtak a felszínen. Armstrong úgy vélte, ennél nincs tovább, így egy évvel később visszavonult, majd a Cincinnati Egyetemen kezdett oktatni, később pedig vásárolt egy farmot, és gazdálkodásba kezdett. Hírnevéhez képest meglehetősen szerény életet élt. Az első ember a Holdon 2012. augusztusában hunyt el egy korábbi szívműtét miatt fellépő szövődmény miatt.

Neil Armstrong a szimulátorban, a landolást gyakorolva

Neil Armstrong a szimulátorban, a landolást gyakorolva Forrás: www.history.com

 

Tetszett a cikk? Akkor olvasd el ezeket is, és nyomj egy LIKE-ot, hogy értesülhess a legújabb írásokról!

Rejtélyes írók a XX. századból

Titkos projektek a hidegháborúból

6 rejtélyes tárgy 6 lehetséges megfejtés

Vélemény, hozzászólás?

Legutóbbi cikkeink a témában