A zsoldos felfedező rejtélyes élete – Henry Morton Stanley kalandjai

Szerző Kovács Krisztián
Dátum 2018. november 22.

Becsült olvasási idő 8 perc

Adott egy ember, akinek nevét hallva a földrajzot és történelmet kedvelő azonnal rávágja, hogy igen, ő az a rendkívüli felfedező, aki Afrika felderítetlen vadonjában megtalálta az évek óta eltűntnek hitt David Livingstone-t, és akinek expedíciói nagyban hozzájárultak a fekete kontinens természet- és vízrajzának megismeréséhez. Stanley élete azonban jóval több ellentmondást, rejtélyt, és érdekességet tartogat, minthogy sem egyszerű felfedezőként hivatkozhatnánk rá.

Ha gonosz akarnék lenni, azt mondanám, Stanley-t tiszteletbeli magyarnak is nevezhetnénk. Mi magyarok tudunk olyan hihetetlenül furfangosak és élelmesek lenni, mint amivel Afrika kalandora küzdötte egyre feljebb és feljebb magát, hogy ma már történelemkönyvek is tagadhatatlan érdemeket tulajdonítanak neki Afrika ismeretlen vadonjának megismerésében, holott történetében a véletlennek és a fent említett leleményességnek legalább akkora szerepe volt, mint vakmerőségből adódó érdemeinek.

Fegyverhordozójával, a 12 éves Kaluluval, aki a Livingstone-vízeséseknél vesztette életét Forrás: wikipedia.org

Egy szegény fiú hosszú útja

Kezdjük a legelején, mert Stanley életének minden szakaszára jut egy érdekesség. Ez a fiú ugyanis John Rowland néven született 1841-ben, és 18 éves koráig ezen a néven is élt. Törvénytelen gyermekként fogant, szülei nem voltak házasok, így ezt a bélyeget a bigott wales-i társadalomban egész életében viselte, a helyzetet pedig csak fokozta, hogy apja nem sokkal születése után meghalt, anyja pedig elhagyta, és minden vele való kommunikációt megszakított, így jogosan érezhette magát afféle örök kitaszítottnak.

Gyerekkorát jobbára unokatestvéreinél töltötte, akik szintén nem igazán tudtak gondoskodni róla, így végül egy lelencházba került, több száz szegény és elhagyott gyerek közé. Miután a korabeli leírások csenevész gyereknek írják le, a nagyobbak folyton bántalmazták, és állítólag a szegényház igazgatója többször megerőszakolta ott tartózkodása alatt. Stanley, vagyis ekkor még Rowlands 18 évesen döntött úgy, hogy elege van ebből az életből, ennyi idősen egyébként is túlkoros volt az intézethez, így felszállt az első Egyesült Államokba tartó hajóra, hogy ott kezdjen új életet.

Az idős Stanley, hazatérése után

Az idős Stanley, hazatérése után Forrás: specialcollections-blog.lib.cam.ac.uk

Új név, új identitás

Rowlands New Orleans-ban kötött ki, állítólag egy bolt előtt ücsörgött nincstelenül, amikor a boltból egy Henry Hope Stanley nevű kereskedő lépett ki, látva a magányos fiút, és megkérdezte akar-e neki dolgozni. Rowlands persze igennel felelt, és nagy szerencséjére egy olyan férfi szólította le, aki világ életében arra vágyott, hogy fia szülessen, és akinek ez sosem adatott meg, a rendkívül szorgalmasan dolgozó Rowlandsben pedig meg nem született fiára ismert, így nemsokára a nevére vette. Így született meg Henry Morton Stanley.

Persze, Stanley esetében ez sem ilyen egyértelmű, ugyanis több életrajzírója, többek közt John Bierman és Tim Jeal azt jegyzi meg, hogy egyáltalán nem történt örökbefogadás, utóbbi még azt is kétségbe vonja, hogy Stanley valóban ismerte-e személyesen Hope Stanley-t. Szerinte a nincstelen fiú csak a lehetőséget kereste, szabadulni akart wales-i identitásától, és ezt neve végleges elhagyásával akarta betetőzni, miután pedig meglátta a Stanley nevet a férfi boltjának kirakatüvegén, egész egyszerű használni kezdte.

"Ugye dr. Livingstone-hoz van szerencsém?”

“Ugye dr. Livingstone-hoz van szerencsém?” Forrás: www.missedinhistory.com

Kétarcú katonaként a háborúban

Időközben kitört és elharapódzott az amerikai polgárháború, és hadra fogható déli fiatalként természetesen besorozták a Konföderáció hadseregébe, részt is vett a hírhedt shiloh-i csatában 1862. április 6-án, és rögtön fogságba is esett. Életrajzának ezen része nem egészen világos és kibogozható, de annyi biztos, hogy alig két hónappal később már a Konföderációval szembenálló fél, az északi államok alkotta Unió hadseregének tagja volt, egy hónappal később pedig a csatákból való szabadulás ígéretével csatlakozott az Unió haditengerészetéhez.

Több forrás is megemlíti, hogy vélhetően Stanley lehet az egyetlen ember, aki mind a Konföderáció, mind az Unió seregeiben harcolt, és a haditengerészetnek is tagja volt. A USS Minnesota gőzös fedélzetére került, és egy társa unszolására írni kezdett az utazásról. Naplója pedig olyan jól sikerült, hogy úgy döntött, ebből talán meg is tudna élni, így hirtelen indíttatásból felcsapott szabadúszónak, és mikor a polgárháború véget ért, már mindenkinek újságíróként mutatkozott be, holott semmiféle képesítése és tapasztalata nem volt e téren.

Emin pasa megtalálása 1888-ban

Emin pasa megtalálása 1888-ban Forrás: www.history.com

Az dilettáns felfedező

Nem lebecsülve Stanley felfedezői és expedícióvezetői érdemeit, mindenképpen meg kell emlékeznünk arról, mennyire tapasztalat híján vágott bele egy számára tökéletesen ismeretlen területbe, és vélhetően az alakja körül kibontakozó viták egy része is ide vezethető vissza. Az Oszmán Birodalom területére, majd később Etiópiába és Spanyolországba vezetett expedíciói is rendre kegyetlen emberáldozatokat követeltek, ám Stanley alakja iránt töretlen volt a lelkesedés, mert ő maga a veszteségekkel mit sem törődve tört előre.

Céltudatosságának is köszönhette, hogy szerkesztője megbízta az évek óta eltűntnek hitt David Livingstone megtalálásával, amit Stanley egy közel 1100 kilométeres expedíció során meg is tett. A csak fekete őslakosok lakta Ujijban állítólag így üdvözölte a neves missziós orvost: „Ugye dr. Livingstone-hoz van szerencsém?”. A mondat szállóige lett, annak ellenére, hogy a találkozást részleteiben sem Livingstone, sem Stanley nem említi a naplójában, utóbbi egyenesen kitépte azokat a lapokat, melyeket abban a pár napban írt, és ez azóta is megannyi találgatásra adott okot a történészeknek.

Ami kétségtelen, és vitathatatlan, hogy akár a Livingstone-nal közös utazások a találkozásuk után, akár az önálló expedíciók, mind hozzájárultak Afrika középső, őserdő borította rengetegének, természet- és vízrajzának megismeréséhez. Bizonyították, hogy a Viktória-tónak és a Tanganyika-tónak nincs kapcsolata a Kongó-folyóval, ugyanúgy, ahogy nincs kapcsolat a Tanganyika-tó és a Nílus közt, valamint végigkövették a Kongó-folyó útját egész a torkolatig, melynek keretében keletről nyugatra átszeltél a kontinenst.

Stanley Londonban dolgozik az emlékiratain

Stanley Londonban dolgozik az emlékiratain Forrás: commons.wikimedia.org

Viták és ellentmondások Stanley alakja körül

Livingstone élből elutasította, hogy expedíciói során rabszolgálat foglalkoztasson teherhordóként, és a rabszolgaság elleni küzdelem élharcosává lépett elő, talán ezért sem kereste a közösséget Stanley-vel, aki ebben a kérdésben már közel sem mutatkozott ennyire válogatósnak. Második kongói expedíciója során közel 1000 emberrel vágott neki a dzsungelnek, melyből összesen 114-en tértek vissza élve. Stanley körül hullottak az emberek, de mivel jobbára névtelen őslakosokról volt szó, ez nem különösebben érdekelte főnökeit a New York Heraldnál.

Stanley mindemellett többször ütközött meg a bennszülött törzsekkel, a felkészültebb nyugati eszközökkel nem kevés pusztítást végezve azok falvaiban. Mindent és mindenkit alárendelt az út céljának, és nem volt ez másképp akkor sem, mikor II. Lipót belga király úgy döntött, ráteszi a kezét Kongóra, és gyarmattá alakítja, ehhez pedig a térség legpontosabb ismerőjét, Stanley-t kérte fel, aki rövid vonakodás után igent mondott. Ehhez bizonyára nagyban hozzájárult az igencsak bőkezű királyi támogatás, állítólag Stanley öt évre írt alá szerződést, amiért 1000 font ütötte a markát, ráadásul minden felmerülő költséget az udvari kincstárból fizettek.

Az akció teljes titokban zajlott, Stanley belga titkosügynökként közvetlenül nem is léphetett kapcsolatba az uralkodóval, az ellátmányt és a felszerelést pedig több különböző útvonalon szállították az országba, hogy ne keltsen feltűnést. Stanley mellett szóljon, a krónikák szerint nem volt tisztában a feladat pontos miértjeivel, Lipóz nagyratörő tervével, ám mikor megtudta, megpróbált kihátrálni a szerződésből. Lipót cserébe minden jogot megvont tőle, és semmisnek vette a szerződéseket, ám Stanley addigra már keresztülhúzta a tervét.

Lipót azt kívánta, hogy Stanley némi pénzért és leginkább értéktelen csecsebecsékért cserébe vegye meg a földet a törzsek elöljáróitól, ő azonban mindössze kereskedelmi jogot vásárolt, azonban hiába állították félre a szerződés megszűnte után Stanley-t, Leopold az eddig a törzsekkel megkötött szerződésekkel megbízva Maximilien Strauch ezredest, szabad kereskedelmet hirdetett, felhívva a lehetőségre a nagyhatalmak, többek közt az Egyesült Államok figyelmét.

Stanley (középen) az Advance Column képviselőivel Kairóban 1890-ben

Stanley (középen) az Advance Column képviselőivel Kairóban 1890-ben Forrás: httpmilitary.wikia.com

Stanley jelentősége

Stanley rendkívül mélyről rendkívül magasra jutott, a szintén hatalmas emberáldozattal járó Emin pasa-expedíció után végleg hazatért Angliába, és politikusnak állt az Egyesült Királyság parlamenti képviselőjeként. Idős korára megházasodott, ám többek közt saját korábbi mentalitásának hála nem jutott ki neki a békés aggastyánkor. Alakját temérdek ellentmondás lengte körül, kortársai zsarnoknak, zsoldosnak, ügynöknek, rabszolgakereskedőnek bélyegezték, éppen ezért utolsó éveit azzal töltötte, hogy megpróbálta lemosni magáról ezeket a vádakat.

Többek közt talán ennek, alacsony származásának, tanulatlanságának, vagy épp bizonyos szempontból dilettáns személyiségének hála nem is igazán emlegetik a nagy felfedezők közt, pedig jelentősége semmiben sem marad el Magellán, vagy James Cook alakjától. Stanley fekete Afrika sűrű vadonját szelte keresztül nem egyszer, erőfeszítései kétségtelenül emberfelettiek voltak, és ne feledjük, mindez egy olyan korban történt, ahol semmi sem állt Stanley és emberei, és a vadon ragadozói közt, nem volt korszerű felszerelés, sem kimenekítés, sem GPS.

Ha belegondolunk, a történelem folyamán egyetlen expedíció sem követelt kevesebb áldozatot, egyetlen nagy felfedező sem úszta meg kétes alkuk nélkül, és egyikük alakja sem makulátlan, egy valami azonban még inkább közös bennük: ha ők nincsenek, a világ sokkal kisebb lenne, ők voltak azok, akik kitágították a határokat, és közülük Stanley, aki többszörösen is bebizonyította, hogy senki sorsa sincs előre eldöntve, mi alakítjuk az életünket jó és rossz döntések sorozatán át.

 

Tetszett a cikk? Akkor olvasd el ezeket is, és nyomj egy LIKE-ot, hogy ne maradj le a legújabb írásokról!

6 rettegett ember, akik papíron mégsem bűnözők

Titkos projektek a hidegháborúból

A XX. század Kolumbusz Kristófjai – 9 nagy felfedező

Címkék

Legutóbbi cikkeink a témában

Néhány perccel a végzetes lövések előtt

Satöbbi Történelem

2018. október 12.

A politikai merényletek évszázada

Fanatizmus, és politikai ideológiák a történelmi események alakítóinak szerepében.

Alighanem sokunk polca nézett így ki a 90-es és 2000-es évek fordulóján

Satöbbi Történelem

2018. október 4.

Geeknosztalgia – A 90-es évek kultikus PC-játékai

Ha a 90-es években voltál gyerek, ezeknek a megjelenését vártad tűkön ülve.

A Deepwater Horizon nem sokkal azelőtt, hogy elmerült az öböl vizében

Satöbbi Történelem

2018. szeptember 25.

Emberi katasztrófák az óceánon

Avagy legyen egy hajó bármilyen nagy és biztonságos, mindig a víz az úr.

Facebook