Elnöki botrányok reflektorfényben – Szoknyák, pénz, és korrupció

// Szerző Kovács Krisztián
// Dátum 2018. szeptember 13.

// Kategória Satöbbi

// Hozzászólás Nincs

// Címkék

(becsült olvasási idő: 6 perc)

Ha kimondjuk, ha nem, a pszichológia már számtalanszor bebizonyította nekünk – pl. a legutóbb a kétségbevont, de továbbra is érvényes teóriaként kezelendő – Philip Zimbardo-féle Stanfordi börtönkísérlet példáján, hogy milyen hatást vált ki az emberekből a hirtelen jött hatalom, és miféle torzulást mutat akár viszonylag rövid idő alatt is a személyiség ennek súlya alatt.

Ha nem közvetlenül a pszichológia tudományát hívjuk segítségül ennek bizonyításához, akkor még mindig ott van a történelem, mely számos példával szolgál arra, hogyan felejtették el szuverén államok, vagy nemzetközi intézmények vezetői, hol a határ a hatalom birtoklásában, és mit is jelent a hatalommal való visszaélés. Akadt köztük olyan, aki egyenesen kijelentette, hogy egy a legmagasabb tisztségekben helyet foglaló államférfinak joga van úgy értelmezni a saját kormánya által hozott törvényeket, ahogy csak akarja. A jutalma a bukás lett.

A XX. második fele hemzseg a politikai botrányoktól, elsősorban a média oknyomozásainak hála

A XX. második fele hemzseg a politikai botrányoktól, elsősorban a média oknyomozásainak hála Forrás: apessay.com

Egy valamit biztosan kijelenthetünk, ezek az emberek mind elfeledkeztek arról, hogy tetteikről számot adjanak, és bíztak annyira a saját irányításuk alatt álló rendszerben, hogy az megfelelően képes lesz eltusolni a kétes történeteket. Az a titok azonban, amit egynél több ember ismer, már nem titok, és ezt jelen cikk alanyai mind a saját bőrükön tapasztalták meg. A probléma az, hogy mire az igazság kipattant, a polgárok rendszerbe vetett bizalma minden esetben megingott, és egy kollektív hitet és bizalmat visszaszerezni csaknem reménytelen feladat.

A Monica Lewinsky-botrány

Az Egyesült Államok elnöki hivatalának egyik legutóbbi botrányát egy mindössze 25 éves hölgy robbantotta ki, aki egyébként hamarosan Magyarországon is látogatást tesz. Lewinsky 1995-ben, családi kapcsolatait kihasználva kezdett dolgozni a Fehér Házban, az akkori elnök, az épp az újraválasztási kampányra készülő Bill Clinton közvetlen közelében. Lewinsky későbbi vallomása szerint viszonyuk 1995 novemberétől 1997 márciusáig tartott, de, hogy valami van a levegőben, az nyílt titok volt, mert a nőt indokolatlannak tűnő időpontokban is látták az elnök társaságában, aminek hatására 1996 közepén át is helyezték a Pentagonban, de hiába, a viszony nem szakadt meg. Lewinsky – ki tudja, készakarva-e – 1997-ben mesélt Linda Tripp nevű kolléganőjének az esetről, aki később beszélgetéseiket hangszalagra rögzítette. Az eset persze kiszivárgott, és a botrány egy 1998. januári Washington Post cikk miatt pattant ki, immáron évekkel Clinton újraválasztása után. Az elnök először mindent tagadott, a First Lady, Hillary Clinton felső kormánykörök összeesküvését sejtette a rágalmak mögött. Clinton végül 1998 augusztusában ismerte el a viszonyt, híres vallomásában „helytelen fizikai kapcsolatnak” nevezve azt. Bár Clinton a törvények szerint egyébként sem jelöltethette volna magát újra, népszerűségét alaposan aláásta a botrány, miután az Egyesült Államok első számú embereként házasságtörést követett el.

Lewinsky és az elnök a Fehér Házban 1996-ban

Lewinsky és az elnök a Fehér Házban 1996-ban Forrás: newyorkpost.com

A Berlusconi-ügy

Az egyedülálló módon háromszor újraválasztott, és a II. világháború utáni időszak leghosszabb ideig hivatalban lévő olasz miniszterelnöke életmódját tekintve igazi rocksztárnak számított. Partik, drog és prostitúció, és végül ez utóbbi vezetett a politikusként és üzletemberként is rengeteget bírált államférfi bukásához. Az ún. Ruby-per hét év börtönre ítélte az elnököt, és örökre eltiltotta közhivatal viselésétől. A vád rettenetes, kiskorú prostitúcióra kényszerítése, ám itt még nem volt vége Berlusconi 2013-as évének. Alig másfél hónappal az első ítélet után következett egy újabb vád, és a Mediaset-per, melyben adócsalás bűntette miatt bűnösnek találták, és további négy év letöltendő börtönre ítélték, ám előrehaladott kora miatt elkerülte a valódi bevonulást. Ebben a perben merültek fel olyan aggasztó gyanúk is személye felé, miszerint hivatali ideje alatt a Cosa Nostrának, vagyis a leghírhedtebb, és legnagyobb hagyományokkal bíró olasz maffiacsoportnak fizetett védelmi ki védelmi pénzeket. Jelenleg is több per van érvényben ellene, miközben volt partereire, vagy üzlettársaira folyamatosan bizonyítják rá bűnösségüket, testvére, Paulo pedig korrupciós ügyekben közel 60 millió eurónyi kártérítést fizetett már ki.

Berlusconi és a Cosa Nostra kapcsolatáról régóta suttogtak

Berlusconi és a Cosa Nostra kapcsolatáról régóta suttogtak Forrás: www.modernhandreadingforum.com

A New York vs. Strauss-Kahn-ügy

Dominique Strauss-Kahn francia közgazdász, 2007 és 2011 között elsőszámú embere, vezérigazgatója volt az IMF-nek, vagyis a Nemzetközi Valutaalapnak. 2012-ben tervezte, hogy latba vetve hírnevét és politikai befolyását, elindul az elnökválasztáson Franciaországban, ahol előzetes közvéleménykutatások eredményeire alapozva kijelenthető, hogy a legnépszerűbb jelöltnek számított. Azonban egy évvel korábban, 2011 májusában bilincsbe verve vitte el a rendőrség egy New yorki szállodából. A vád nemi erőszak és törvénytelen fogva tartás, melyhez később, egy másik perben hozzátették az üzletszerű kerítést is. Bár a felek végül tárgyaláson kívül megegyeztek, és Strauss-Kahn másfél millió dollárt fizetett a feljelentést tevő szobalánynak (aki a pénzből éttermet nyitott), kénytelen volt lemondani az IMF vezérigazgató posztjáról, a botrány tönkretette több mint húsz éves házasságát, és természetesen az elnökválasztáson sem indulhatott. Pár évre rá újra gyanúba keveredett, ekkor merült fel, hogy részt vett egy prostituáltakat közvetítő hálózat fenntartásában, és bár beismerte, hogy olykor stresszoldásképpen részt vett különböző orgiákon, nem tudta, hogy a lányok közt prostituáltak is vannak. A bíróság végül itt is felmentette.

Strauss-Kahn, New yorki letartóztatásakor

Strauss-Kahn, New yorki letartóztatásakor Forrás: www.thestar.com

Az Irán-contra-ügy

Az egykori tévésztárból lett politikust, majd elnököt, Ronald Reagant, manapság az amerikai közvélemény a legjobb elnökök listáján tartja számon, de kétciklusos mandátuma mégsem volt mentes a botrányoktól. Túl azon, hogy hivatalba lépése után kis híján merénylet áldozata lett, és a történészek is megerősítik, hogy komoly része volt annak a folyamatnak az elindításában, mely a Berlini Fal leomlásához vezetett, hírneve mégsem volt makulátlan. Az Irán-contra-ügy 1986-ban pattant ki egy kongresszusi vizsgálat hatására, mely szerint az amerikai kormány Izraelen keresztül fegyvert adott el Iránnak, és a Khomeini-rezsimnek. Az üzletet bonyolító CIA saját befolyása közel-keleti növelését, és Irán közreműködését remélte Libanon erejének csökkentésében. Az ötlet állítólag Oliver North ezredestől származott, aki pénzbüntetést és felfüggesztett börtönt kapott tettéért, néhány évvel később pedig igazi médiasztár lett. A bírósági vizsgálat végül sem az elnök, Ronald Reagan, sem az alelnök, idősebb George Bush nevét nem érintette, nem találtak bizonyítékot rá, hogy részük lett volna az akciókban, vagy akárcsak tudtak volna róla, azonban a kabinet beáldozta John Poindexter nemzetbiztonsági tanácsadót (ami azért beszédes húzás), akit szintén perbe fogtak, és lemondattak. Sokak szerint Reagan szerencséje, hogy az ügy részletei, és a vizsgálat eredményei túl későn kerültek nyilvánosságra ahhoz, hogy elnöki székét megingassák.

Reagan és tanácsadói tárgyalják az Iran-contra-ügyet

Reagan és tanácsadói tárgyalják az Iran-contra-ügyet Forrás: www.thenation.com

A Watergate-botrány

A végére hagytam a politikai botrányok alfáját és omegáját, melyet lényegében kipattanása óta minden egyes korrupcióval és illegális visszaélésekkel foglalkozó cikk kötelezően megemlít. Nem csoda, a Richard Nixont bukásra ítélő lehallgatási botrány végleg leszámolt az amerikai álommal, a tény, hogy az ország első embere vezeti meg a választópolgárokat máig tartó bizalmatlanságot eredményezett. 1972-ben egy kisebb csoport betört a Demokrata Párt akkori elnökének irodájába, hogy poloskákat helyezzen el. Miután elfogták őket, és az újságírók elkezdték felgöngyölíteni az ügy szálait, egyre több kormányközeli ember bukkant fel a lehetséges gyanúsítottak listáján. Ott volt többek közt H. R. Haldeman, Nixon kabinetfőnöke, John Ehrlichmann, az elnök belügyi tanácsadója, és John Dean, a Fehér Ház jogi képviselője is. A botrány végül Nixon újraválasztása után pattant ki egy Washington Postban megjelent cikk miatt, melyet a nyomozásukért később Pulitzer-díjjal kitüntetett Carl Bernstein és Bob Woodward írt. A két riporter a tippeket egy magát Mélytoroknak nevező informátortól kapta, akiről később kiderült, hogy nem más volt, mint Mark Felt, az FBI akkori harmadik embere. Legközelebbi munkatársai lemondása után Nixon még tartotta magát, kiállt amellett, hogy nem tudott a lehallgatásokról, holott már mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy ő maga rendelte el őket. Végül politikai nyomásra két évvel a Watergate-hotelbe történt betörés után egyetlen amerikai elnökként lemondott a tisztségéről, a frissen felesketett Gerald Ford pedig amnesztiában részesítette.

Nixon legendás jelenete, az elköszönés lemondása után a Fehér Ház kertjében

Nixon legendás jelenete, az elköszönés lemondása után a Fehér Ház kertjében Forrás: cnn.com

 

Tetszett a cikk? Akkor olvasd el ezeket is, és nyomj egy LIKE-ot, hogy ne maradj le a legújabb írásainkról!

6 rettegett ember, akik papíron mégsem bűnözők

Titkos projektek a hidegháborúból

A XX. század Kolumbusz Kristófjai – 9 nagy felfedező

Vélemény, hozzászólás?

Legutóbbi cikkeink a témában