2019. június 16., vasárnap

6 regény, mely a hardcore könyvmolyoknak is feladja a leckét

Kovcs Krisztin
Kovács Krisztián
2019. február 5.

Olvasni jó. Ez kétségtelen, mégis kizárólag az érzi át, aki szeret olvasni, és aki ezáltal nap mint nap képes kilépni saját világából, be egy egészen másik, egzotikus, vagy veszélyes, ismeretlen, vagy épp ismerős helyre. Hiába a változó társadalmi és szociális tendenciák, én a mai napig hiszek benne, hogy az olvasás jelensége sosem fog kihalni, abban pedig egészen biztos vagyok, hogy a könyv, egy jó könyv mindig is értéket fog képezni, efelől nem is vagyok hajlandó vitát nyitni.

Az olvasás olykor nehéz. Akadnak teremtett világok, melyek nehézkesebben engednek belépni saját közegükbe, írók, akik alaposan megdolgoztatnak minket saját szórakozásunkért, és akik kimagasló nehézségű, vagy épp dagályosan sűrű prózája előbb barátságtalanul hat ránk, aztán mégis közel férkőzik a szívünkhöz. Vagy épp ellenkezőleg, többet hallani sem akarunk róla. Az alábbi könyvek mind-mind kifejezetten nehéz olvasmányok, a maga módján mind a világirodalom örökérvényű remeke, kultikus státuszú alkotás, melyekben közös vonás, hogy kizárólag a leginkább kitartó olvasóknak adják csak meg magukat.

Roberto Bolano: 2666

A 2003-ban, mindössze 50 évesen eltávozott zseniális chilei író kétségtelenül a dél-amerikai posztmodern irodalom egyik legfontosabb alakja, stílusában és jelentőségében olyan kiválóságokkal említhető egy lapon, mint Jorge Luis Borges és Julio Cortazar. A magam részéről az eredetileg 1998-ban megjelent Vad nyomozók című hihetetlenül egyedi és különös szerkezetű regényével ismertem meg, így nagyon megörültem, mikor 2016-ban megjelent az író főműve is magyarul, az eredetileg csak a halála után egy évvel napvilágot látott 2666. Igazi, több mint 800 oldalon át lassan hömpölygő kísérleti próza, nem is egységes regény, hanem öt kisregény, melyek közt hol lazább, hol erősebb a kohézió, és mely egyszerre képes az emberi lét viszontagságaira és ellentmondásaira, és a XX. század történelmi válságaira reflektálni. Sok kritikus valódi rejtvénynek titulálta a művet, nem csoda, ép ésszel gyakorlatilag felfoghatatlan számú utalás, kikacsintás tárháza ez, hű lenyomat az ember brutális természetéről. Hogy mennyire, nos arra kiváló példa, hogy a negyedi kisregény egy 112 gyilkosságot sokkoló realitással felsoroló afféle bő szószedet, fizikálisan, és lelkileg is megterhelő olvasmány. Bolano-t szerencsére a magyar olvasók is felfedezték, és magukévá tették, így 2019 sem múlik majd el Bolano-regény nélkül, az emberben pedig felötlik a kérdés, mit vihetett volna még véghez ez a fantasztikus író, ha nem veszíti el harcát a rákkal folytatott küzdelemben.

Roberto Bolano: 2666

Roberto Bolano: 2666 Forrás: www.goodreads.com

David Foster Wallace: Végtelen tréfa

Az idén végre magyarul is olvasható kultikus könyv kétségtelenül a posztmodern próza csúcsalkotása, és egy, legalább Bolano-hoz mérhetően zaklatott életpálya csúcsa. David Foster Wallace regényét némely fórumon egyszerűen szövegdzsungelnek nevezték, és valóban, a több mint ezer oldalas monstrum közel 21 ezer darabos szókinccsel dolgozik, olvasása igazi megterhelés az agytekervényekre nézve. A regény a nem túl távoli jövőben a Mexikó, USA és Kanada összeolvadásából létrejött O.N.A.N. nevű szuperállamban játszódik, mely afféle hiperrealista lenyomata az ezredfordulós Amerikának. A Végtelen tréfát nyugodtan nevezhetjük a XXI. század Ulyssesének, megjelenésekor pedig hasonló szenvedélyes és elvakult reakciókat kapott, mint annak idején J. D. Salinger Zabhegyezője, melyben szintén egy egész generáció érezte meg saját hangját. Az egyébként tehetséges teniszjátékos, ám gyakorlatilag gimnazista évei óta antidepresszánsokon élő Wallace féktelen, ám közel sem hivalkodó intellektusa tökéletesen megnyilvánul fő művében, nem hiába reklámozta kiadója az eredeti, 1996-os megjelenéskor a következő szöveggel: „Elég vagy ehhez, olvasó?”. Wallace maga sem élte meg egyértelmű sikerként a regényt, a tömjénező szavak mögött messze nem magának a regénynek az értékét sejtette, sokkal inkább a rajongást a rajongásért. Súlyosbodó depressziója miatt végül 2008-ban felakasztotta magát saját lakásában, így a Végtelen tréfát követő regénye már csak évekkel halála után jelenhetett meg.

David Foster Wallace: Végtelen tréfa

David Foster Wallace: Végtelen tréfa Forrás: www.goodreads.com

James Joyce: Ulysses

Ha már említettük az Ulysses-t, a népszerű ír származású író, James Joyce remekét, érdemes megemlékezni róla, hisz legalább annyira helye van a listán, mint a Végtelen tréfának. Az 1922-es regény 1936-ig mind az Egyesült Királyság, mind az Egyesült Államok területén tiltott olvasmánynak számított. A főszereplő Leopold Bloom egyetlen napba sűrített története egy modernkori Odüsszeia-történet. Joyce regénye kísérleti próza jellege miatt is megterhelő olvasmány, közel 30 ezer szavas szókinccsel, számtalan utalással, hasonló értelmű és így a cselekmény szempontjából félreérthető szavakkal, és szándékos paródiajelenetekkel dolgozik. Az irodalmi nyelvezet változásainak hála alighanem ma még nehezebb lehet olvasni, mint a fenti két remeket, Szerb Antal, A Pendragon legenda írója pedig nemes egyszerűséggel úgy fogalmazott, a regény egy hatalmas blöff, amit igazából lehetetlen pontosan és minden aspektusában megérteni, és ez gyakorlatilag a mai napig afféle általános vélemény róla, sokan pedig egyenesen pocséknak, és a kultúrsznobizmus fellegvárának tartják. Ugyanakkor természetesen irodalomtörténeti mérföldkő, irodalmi kurzusok állandó témája és tananyaga, egy regény, melyben a mai napig találni újabb értelmezési rétegeket.

James Joyce: Ulysses

James Joyce: Ulysses Forrás: www.goodreads.com

Thomas Pynchon: Súlyszivárvány

Az örökké rejtőzködő íróval többször is foglalkoztunk már korábban, igazi jelenség a maga nemében, egy szerző, aki saját inkognitóját még J. D. Salingernél is jobban őrzi, és akinek legújabb regényeire mindig felkapja fejét az irodalmi sajtó. Fő műve, az 1973-as Súlyszivárvány megjelenésének évében elhozta a Nemzeti Könyvdíjat, sűrű és lírai prózája, több száz szereplőt mozgató rendkívül összetett szövege és cselekménye, gyakorlatilag a posztmodern ifjúkorának összefoglaló tanulmánya, egy regény, melyben az ellentmondásos kettősség tudatos narratíva, és melyben tudományos témák egész garmadáját tekinthetjük át meglepő szakmaisággal a pszichológiától kezdve az összeesküvés-elméleteken át a ballisztikáig. Akárcsak Bolano esetében, itt sem találkozhatunk konzisztens módon felépített cselekménnyel, a regény nem is annyira regény, mind inkább irodalmi szöveg, tele hajmeresztő ötletekkel, látszólag tökéletesen oda nem illő momentumokkal és karakterekkel, több oldalt kitevő tudományos és spirituális fejtegetésekkel, mindez nyakon öntve egy jó adag hidegháborús paranoiával. Nem nehezebb olvasmány, mint az Ulysses, amivel gyakran emlegetik párban, inkább csak másként megerőltető, és komoly olvasói kitartást igénylő szórakozás.

Thomas Pynchon: Súlyszivárvány

Thomas Pynchon: Súlyszivárvány Forrás: www.goodreads.com

Herman Melville: Moby Dick

Az egyik leginkább tisztelt amerikai regényről ma már köztudott, hogy annak idején több tucat kiadó utasította vissza szerzőjét, míg végül egy elvállalta, és végül 1851-ben megjelenthetett. A történetet vélhetően mindenki ismeri, a nagy fehér bálna utáni hajtóvadászat sztoriját számtalanszor meg is filmesítették, az egyik leghíresebb adaptációban Gregory Peck bújt Ahab kapitány bőrébe 1956-ban. A Moby Dick olvasása alighanem másért nehézkes, mint a korábban említett műveké, bár bizonyos momentumaiban kétségtelenül hasonlítanak. Melville-nél nincs szó kísérleti prózáról, gyakorlatilag ifjúsági regényként vezeti fel nekünk a sztorit, hogy aztán a történetszálat a csúcspont környékén elvágva bálnavadászati szakkönyvbe forduljunk át, a végére pedig szenvtelenül odabiggyeszti a sokáig várt katartikus finálét. Mindazonáltal Melville olyan szűk közönséget célzott meg a témaválasztással, melyben valóban csak kevesek rendelkeznek kézzelfogható ismeretekkel, éppen ezért a regény inkább addig működik valódi regényként, míg a cselekmény előrehalad, amikor aztán megtorpan, és átadja helyét az ismeretterjesztésnek, az egész mű különös ritmussal bicsaklik meg, és a tempót részemről a végén már nem képes újra felvenni. Mindazonáltal hihetetlenül érzékletes és gyönyörű leírásokkal teli mű, a finálé után az érzékeny gyomrú olvasó könnyedén tengeribeteg lehet orrában az óceán sós illatával.

Herman Melville: Moby Dick

Herman Melville: Moby Dick Forrás: www.goodreads.com

Alexandr Szolzsenyicin: A GULAG szigetvilág

A 2008-ban elhunyt Nobel-díjas orosz író korának egyik legfontosabb szerzője, és az orosz irodalom igazi nagyágyúja volt, 1973-as A GULAG szigetvilág című nagyregénye miatt megfosztották szovjet állampolgárságától, és a Legfelsőbb Tanács kiutasította az országból, művét pedig gyakorlatilag minden szovjet tagállamban, köztük Magyarországon is börtönbüntetés terhe mellett betiltották. A 2018-ban végre eredeti, közel 2000 oldalas formájában magyarul is újra megjelent regényfolyam a sztálini munkatáborok mindennapjairól szól, melyben maga a szerző is tizenegy kőkemény évet töltött el. Az önéletrajzi ihletettségű, olykor rendkívül tényszerű, máskor igen személyes hangvételű mű nem szerkezete, mégcsak nem is iszonyú terjedelme miatt embert próbáló feladat, sokkal inkább témájának, és naturális leírásainak köszönhetően. Szolzsenyicin leírásában feltárulnak a szovjet diktatúra legbelső bűnei kisemberek tragédiáin keresztül, a folyamatok, melyek során a propaganda olykor évtizedekkel vetette vissza a művészeteket, a kultúrát és a szociális fejlődés lehetőségét. Kevés regényt olvastam, melyben ennyi oldalt ennyi borzalom töltene meg, az olvasása kifejezetten erős gyomrúaknak, de még inkább kötélidegzetűeknek ajánlott, a lapokról áradó fojtott, baljós és kilátástalan hangulat pedig egészen biztosan a könyv elolvasása után is maradandó nyomot hagy az emberben.

Alexandr Szolzsenyicin: A GULAG szigetvilág

Alexandr Szolzsenyicin: A GULAG szigetvilág Forrás: www.goodreads.com

Tetszett a cikk? Akkor olvasd el ezeket is, és nyomj egy LIKE-ot, hogy ne maradj le a legújabb írásokról!

Az amerikai posztmodern irodalom 10 óriása

A magyar szórakoztatóirodalom nagyágyúja – 75 éve hunyt el Rejtő Jenő

Az elveszett nemzedék fia – Ernest Hemingway mítosza mai szemmel

Címkék

Legutóbbi cikkeink a témában

Simon Stalenhag: Elektronikus állam

Irodalom Tárlat

2019. június 11.

10 könyv, melyet érdemes beszerezned a csütörtökön rajtoló Ünnepi Könyvhéten

90. Ünnepi Könyvhét, ezúttal a Duna-Korzón június 13. és 17 között.

A rettenthetetlen

Film, mozi Tárlat

2019. május 27.

8 történelmi film, mely csúnyán elferdítette a valóságot

Avagy, amikor az „igaz történet alapján” merő túlzás.

7+1 kiváló horroríró

Irodalom Tárlat

2019. május 20.

7+1 kiváló horroríró Stephen Kingen túl

A borzongás mesterei, ha egy kis jeges rettegésre vágysz.

Facebook