A francia képregénybirodalom császára – 80 éve született Moebius

Szerző Kovács Krisztián
Dátum 2018. november 26.

Becsült olvasási idő 6,5 perc

A 2008 óta tartó képregényadaptáció-láz, mind a DC, mind a Marvel részéről kissé torzítja véleményem szerint a képregényekről alkotott képet, és olyan szinten a modern, amerikai szuperhőskalandok felé tolja a fókuszt, hogy a nagyközönség lemarad az ezeknél jóval izgalmasabb darabokról. Mert igen, én is imádom az amerikai képregényeket is, de számomra az igazán gyönyörű, egyedi és testhezálló darabok Franciaországból érkeztek, és akár közvetve, akár közvetlenül érintkeztek a cikkben tárgyalt császár alakjával.

Jean Giraud, azaz bizonyos munkáihoz használt és jól ismert művésznevén Moebius immáron hat éve nincs köztünk, alakjáról és jelentőségéről sokat elárul, hogy olyan kiválóságok emlegetik a francia képregényirodalom trónján, mint Federico Fellini vagy épp a nemrég elhunyt Stan Lee. Ő az, aki a francia képregény szárnyalásának egyik legfontosabb elősegítője volt, hatásáról és stílusáról generációk emlékeznek meg, így mi is úgy döntöttünk, 80 évvel a születése után túlságosan snassz lenne életrajzi adatokkal emlékeznünk rá, így inkább az általunk legjobbnak tartott művein át tesszük meg mindezt.

Jean Henri Gaston Giraud (1938-2012)

Jean Henri Gaston Giraud (1938-2012) Forrás: pinterest.com

Blueberry

Mindjárt egyik személyes kedvencemmel nyitunk, melyet változatlanul a valaha volt egyik legszebben és legrészletesebben megrajzolt francia képregénynek tartok. Giraud itt még eredeti nevét használva alkotta meg 1963-ban Jean-Michel Charlier íróval együtt az iszákos Mike Blueberry hadnagy alakját, akit valahogy mindig megtalál a baj, akkor is, ha nem keresi. Blueberry alakja az egyik első antihős, aki megjelenik a képregények oldalain, aki megkérdőjelezhető viselkedésén túl is mindig a jó ügyért harcol a maga nem túl népszerű eszközeivel. A sorozatot Giraud kétszer is elhagyta, és más alkotókra bízta, az első alkalommal az eredeti író, Charlier halála miatt kanyarodott vissza egyik leghíresebb hőséhez. A Blueberry gyökerei Giraud fiatalon rajzolt western képregényeiben gyökereznek, de már ekkor is tudatosan odafigyelt az ábrázolásbeli fejlődésre, mely munkamódszerének is szerves része volt. Tudatosan igyekezett keverni Sergio Leone és Sam Peckinpah filmjeinek sötétebb atmoszféráját és tematikáját a sorozatban, ami oda vezetett, hogy a Blueberry a 4. résztől már egy kifejezetten felnőtteknek szóló képregénnyé alakult. Bár Blueberry hadnagy karaktere számtalan kiadót megjárt, végül 28 kötetet ért meg, és a Kockás szerkesztőségének hála idén végre magyarul is olvashattuk.

Blueberry

Blueberry Forrás: steppingoutsidetoobserve.wordpress.com

Arzach

Giraud egyik legérdekesebb és leginkább újító jellegű története 1975-ben született immáron Moebius álnév alatt, a kortárs Philippe Druillet-val együtt alapított Metal Hurlant antológiában. Az Arzach egy kellemes szürreális utazás, főhősünk egy pterodactylus-szerű lény hátán repülve egy félig fantasy, félig sci-fi világon át fedezi fel saját környezetét. Utazásának igen mély szimbolikája van, a képek álomvilágokat, hangulati elemeket és azok változásai mutatják be, az egész egy kicsit olyan, mintha a saját tudatalattinkat járnánk körbe, a szabad asszociációt pedig nagyban segíti, hogy a képregény nem tartalmaz szöveget, szövegbuborékot, semmit, ami alapján pontosan követnünk kellene a történetet. Ez alapján gondolhatnánk, hogy nem egy túlságosan közönségbarát alkotásról van szó, de az igazság az, hogy összességében is ez Moebius egyik leghíresebb alkotása. Alighanem ő maga is érezte ezt, és 2010 környékén el is kezdte tervezgetni a mű trilógiává való átdolgozását, de ebben sajnos 2012-es halála örökre megakadályozta.

Arzach

Arzach Forrás: www.theparisreview.org

Airtight Garage

A szintén a Metal Hurlant antológiában debütált sorozatért íróként és rajzolóként is Moebius felelt, minőségét jól jelzi, hogy 1987-ben még a Marvel Comics Epic című kiadvány is piacra dobta gyűjteményes kötetként. Ha az Arzachot történetvezetési bravúrnak neveztük, úgy ez itt is ugyanígy elmondható, Moebius ezen műve számtalanszor megkapta a túlzott szeszélyesség kritikáját, ami valahol igaz, a rövidke epizódok eklektikussága azonban itt nem eredmény, hanem eszköz. Érdekesség, hogy a széria egyik fő karakterét, Jerry Corneliust a neves fantasy és sci-fi író, Michael Morcock keltette életre, miután pedig a karakter felhasználhatósága kapcsán később vita alakult ki közte és Moebius közt, így a Marvel-féle amerikai kiadásban a karakter nem is szerepelhetett eredeti nevén, a szerkesztők egyszerűen Lewis Cornelianra változtatták. A szériát legtöbbször színezése miatt éri rengeteg dicséret, valóban, a korábbi – Blueberry-t kivéve – halványabb tónusú színek helyett itt a mester jóval teltebb árnyalatokat használt.

Artight Garage

Artight Garage Forrás: feedbagblog.blogspot.com

The Long Tomorrow

1975-ben Moebius együtt dolgozott a később a Star Wars-széria vizuális animációjához is segédkezet és tanácsokat nyújtó amerikai forgatókönyvíróval, Dan O’Bannonnal, aki ezen kívül még a Nyolcadik utas a halál forgatókönyvéért is felel majd a későbbiekben. Az együttműködés eredménye a The Long Tomorrow című képregény lett, mely már abból az időszakból származik, amikor Moebius Alejandro Jodorowsky nagyszabású Dűne-adaptációján dolgozott párhuzamosan. A The Long Tomorrow éppen emiatt sok szempontból tekinhető a később Incal-történetek előfutárának hangulatát és képi megjelenítését illetően, hiszen, mint tudjuk, minden, amit Jodorowskyval karöltve felhasználhatónak tartottak a Dűne-koncepciós vázlataiból, ott van az Incalban. A The Long Tomorrow-t cyberpunk műfaj atyja, William Gibson elsőszámú inspirációjának nevezte a Neurománc megírásánál, és valóban, ez a távoli jövőben játszódó történet egyesíti hatékonyan azt a sci-fis és noiros vonalat, ami aztán legszembetűnőbben az 1982-es Szárnyas fejvadász című kultikus film kapcsán kacsint vissza ránk.

The Long Tomorrow

The Long Tomorrow Forrás: nexuswookie.wordpress.com

Incal

Nekünk, magyaroknak talán a legismertebb történet, mely kikerült a francia legenda kezei alól, leginkább azért, mert a Pesti Könyv Kiadó jóvoltából tavaly óta már magyarul is olvasható az első 4 kötet, és látva a népszerűségét, nagyon remélem, hogy jön majd a többi is. Az Incal, ahogy fentebb is írtuk, felhasznál és átformál mindent, amit Jodorowsky és Moebius a soha el nem készült Dűne-filmhez felhalmozott, így átörökítve és újrahasznosítva annak örökségét. Talán a Moebius-műhely legkomplexebb története, hála a chilei írónak, politika, misztikum, technológia és tudomány összefonódása a főszereplő, John Difool magánnyomozó történetében. Akárcsak a korábbi műveiben, persze Moebius itt sem hazudtolta meg magát, a Dűne-ötletekből épülő új univerzum számtalan víziószerű, szürreális elemet tartalmaz, és eleve az egész sztori egyfajta spirituális út. Minőségére jellemző, hogy a Rolling Stone magazin az 50 legjobb nem-szuperhős képregény listájára is feltette, ami egy nem amerikai képregény esetében igencsak nagy szó, Mark Millar pedig, aki dolgozott Wanted, Kingsman és Spider-Man képregényeken is, azt mondta róla, hogy „ez a legszebb képregényes szakirodalom”.

Incal

Incal Forrás: nothingbutcomics.net

Az idő urai

A végére hagytam, hisz ezúttal nem képregényről, hanem rajzfilmről beszélünk, amit ugyan nem minden korabeli kritika magasztalt, sokan kifejezetten rossz filmnek minősítették, nekem gyermekkorom nagy kedvence annak ellenére, hogy messze nem gyermekeknek szól. A Perdide bolygón ragadt árva megmentésének krónikája azért is különleges, hiszen a film látványán nagyrészt magyar animátorok dolgoztak Moebius vázlatai és rajzai alapján, olyanok, mint Hernádi Tibor, vagy a Macskafogó későbbi rendezője, Ternovszky Béla. A René Laloux által rendezett film alapját teljes egészében Moebius látványtervei alkották, a háttereket és a karaktereket is ő tervezte meg, aki olvasott már Moebius képregényt, egyetlen filmkockából könnyedén megismeri a francia mester keze nyomát. A film elkészültének nagy része egyébként a Pannónia Filmstúdióban zajlott, ahová maga Moebius is ellátogatott, hogy felügyelje a gyártást, és állítólag szó szerint leesett az álla attól, ahogy a magyarok életre keltették az általa felskiccelt figurákat. Az idő urai mára, Moebius képregényeihez hasonlóan a sci-fi műfaj kultikus és időtálló darabjává vált.

Az idő urai

Az idő urai Forrás: imdb.com

 

Tetszett a cikk? Akkor olvasd el ezeket is, és nyomj egy LIKE-ot, hogy ne maradj le a legújabb írásokról!

Amikor a régi jó dolgok még mindig jók – Az újraindult Kockás magazin

Képregények képregénye – A Watchmen-sztori

Aki csapattá formálta a Bosszúállókat – Jack Kirby művészete

Címkék

Legutóbbi cikkeink a témában

Steve Lukather zenekarvezető (balra), és Joseph Williams énekes

Tárlat Zene

2018. december 4.

A dallamos rockfúzió 40 éve – A Toto legjobbjai

Egy fülbeszámóan ragadós világ a világslágereken túlról.

Ne várd a csodát!

Film, mozi Tárlat

2018. november 30.

Filléres fantasztikum – 7 zseniális kis költségvetésű sci-fi

Az Avatar filmes reciprokai, avagy kis pénzből kimagaslót.

Jean Henri Gaston Giraud (1938-2012)

Képregény Tárlat

2018. november 26.

A francia képregénybirodalom császára – 80 éve született Moebius

Sokoldalú zseni, aki kizárólag a legendás Hergé-vel említhető egy lapon.

Facebook