Aki inni adott Jézusnak – 10 éve hunyt el Charlton Heston

Szerző Kovács Krisztián
Dátum 2018. október 26.

Becsült olvasási idő 7 perc

2008-ban, John Charles Carter búcsúsztatója előtt egy újság azt írta, elment Hollywood utolsó igazi legendája. Eltöprengtem, és lehet benne valami, hisz az álomgyár hőskorából, azon színészóriások generációjából, akiktől az én korosztályom által tisztelt és szeretett Al Pacino, Robert de Niro, vagy Meryl Streep is tanult, lényegében ma már csak Kirk Douglas és az Elfújta a szélből is ismert Olivia da Havilland van életben. Marlon Brando, Paul Newman, Gregory Peck, hogy csak néhányat említsek, már a 2000-es években hagytak itt bennünket, az egyik legfájóbb dátum mégis 2008. április 5-e.

Ezen a napon Ben-Hur, Mózes, Taylor parancsnok, El Cid és Richelieu bíboros legendás megformálója 84 évesen csatlakozott odafönt egy különleges és színes társulathoz. Charlton Heston nem pusztán filmsztár volt, nevét és alakját egy sor társadalmi szerepvállaláshoz köthetjük a faji egyenjogúságtól kezdve a fegyverviselés legalizálásáig. Makacsnak tűnő rendkívüli következetessége, céltudatos figurája már aktív korában is kiemelte társai tömegéből, Hollywood pedig valaha volt egyik legnagyobb sztárjának tekintette lényegében haláláig. De nézzük meg közelebbről ezt az embert, aki idén már tíz éve nincs köztünk, és vizsgáljuk meg, miért is szedik arannyal a nevét a filmtörténet nagykönyvében.

Heston az egyik leginkább tisztelt színésze volt Hollywood aranykorának

Heston az egyik leginkább tisztelt színésze volt Hollywood aranykorának Forrás: www.doctormacro.com

Színésznek születve

Az 1924. október 4-én született Heston saját elmondása szerint az utat önmagához legelőször az iskolai színjátszó társulatban találta meg, ahol tanárai is hamar kiszúrták rendkívül intuitív jellemét, szorgalmát, mely hamar a drámatagozat oszlopos tagjává tette, és nyilvánvalóan ez a korán megmutatkozó elhivatottság hozta el számára első filmszerepét és még gimnazista korában, ez volt a Peer Gynt című film.

A Northwestern Egyetem ösztöndíja, és leginkább az Egyesült Államok belépése a második világháborúba a szövetségesek oldalán, arra kényszerítette a feltörekvő tehetséget, hogy egyelőre nálánál magasabb rendű és rangú dolgok felé forduljon. Három évet töltött el az amerikai légierőnél, és mikor hazajött, immáron házas emberként ott folytatta, ahol korábban a világtörténelem eseményei félbeszakították törekvéseit. Vidéken egy aprócska színházat vezetett feleségével együtt, és leginkább hangjának, és férfias alakjának köszönhetően viszonylag hamar megtalálták kisebb színházi és filmszerepek is.

Pályáját látva mindenképpen érdekes, hogy Heston először szívesebben játszott volna kizárólag színházban, és esetleg sorozatokban a televízió képernyőjén, ám szerencséjére a Casablanca rendezője, Hal B. Wallis egy meghallgatás után valósággal követelte a stúdiótól, hogy a tökéletesen ismeretlen Hestont válasszák A sötét város főszerepére, innentől pedig a leginkább történelmi produkciókban dagonyázó Hollywood egyik legnépszerűbb színészévé emelkedhetett.

A Ben-Hur címszerepéért kapott Oscar-díjjal

A Ben-Hur címszerepéért kapott Oscar-díjjal Forrás: oscars.org

Az ember, aki minden műfajban bevethető

Bár Heston nevét leginkább monumentális történelmi ihletésű alkotások miatt emlegetik mintaként a mai napig, gyakorlatilag minden műfajban kipróbálta magát, és egyikben sem éreztük, hogy kilógna a vászonról. A Tízparancsolat, az El Cid és természetesen a 11 Oscar-díjjal jutalmazott Ben-Hur persze kiemelkedik a nevével fémjelzett történelmi eposzok közül, de nem feledkezhetünk meg a Khartoum – A Nílus városa, az 55 nap Pekinben, a Julius Ceasar, vagy A szigetek ura című filmekről sem, és akkor még el sem kezdtük sorolni, hány műfajban alkotott maradandót.

Szikár alakja, és megjelenése szinte predesztinálta a westernfilmek főszerepére, az Idegen a cowboyok között, A magányos cowboy, vagy a Dundee őrnagy mind kiváló darabjai a szegmens történetének. A korszak még mindig népszerű háborús mozijainak is állandó szereplője volt, neve ott díszeleg a Midway-i csata, vagy a Mélytengeri jelentés stáblistáján, számtalan divatos katasztrófafilm főszereplője, mint az Airport ’75, vagy a Földrengés, aztán ott vannak krimijei és thrillerjei, mint a legendás noirnak számító A gonosz érintése, vagy épp a Rémület a stadionban és az Ötös szövetség. Mai napig kultikusnak számító sci-fikben nyújtott maradandót, mint amilyen A majmok bolygója és a Zöld szója, és horrorfilmek főszerepeit is kitűnően hozta, ilyen volt az Omega ember, és az Ébredés.

Míg azt látjuk, hogy kortársai közül sokan beérték egy-egy adott téma, vagy stílus szerepeivel, addig Heston bátran kísérletezett saját határaival, de amiben kollégái is egyetértettek, minden egyes karakter megformálásába elképesztő lendülettel, hittel és szorgalommal vetette bele magát, többek közt ennek is köszönhető, hogyha épp a vásznon volt, egyszerűen betöltötte azt, és elhalványított maga körül mindenkit.

De persze előbb Jézus adott inni neki

De persze előbb Jézus adott inni neki Forrás: imdb.com

Egy hely a vásznon túl

Ha Hestonra azt mondtuk, elhivatottsága és szorgalma jól láthatóan kiütközött alakításaiban, akkor hozzátehetjük azt is, hogy akad terület, amelyen még ennél is nagyobb erőbedobással dolgozott, tudatosan felhasználva az általa támogatott ügyek érdekében saját, egyre terebélyesedő hírnevét. Ez pedig a társadalmi szerepvállalás. Ha Heston hitt valamiben, gondolkodás nélkül, teljes mellszélességgel és bátorsággal állt mellé.

Pályafutása során elnöke volt a Színészek Céhének és az Amerikai Filmintézetnek, az 1960-as évek polgárjogi mozgalmainak tevékeny részese volt Martin Luther King, Marlon Brando, vagy épp Sidney Poitier oldalán, volt vezetője a Nemzeti Lövészegyletnek, elutasította a rasszizmust, az abortuszt, és hirdette az emberek fegyverviseléshez való jogát, mely elsősorban a család biztonságát kellett, hogy szolgálja. Talán nem minden vezérelve olyasmi, mellyel egyetérthetünk, de mindenképpen tisztelendő saját következetessége, és akarása, amivel támogatta a közügyeket. Nem fordította el a fejét, nem hunyta le a szemét, és bátran viselte az ezekből fakadó támadásokat is, talán éppen ennek köszönhetően a filmesek körében mindig is a megingathatatlan, eszményi amerikai férfi prototípusának tűnt.

A Washingtoni menetben többek közt balról Sidney Poitier-val

A Washingtoni menetben többek közt balról Sidney Poitier-val Forrás: outtake.tribecashortlist.com

A legenda

Heston hosszú élete, és hosszú pályafutása során mindent elért, amit csak lehetett, és a Ben-Hur főszerepéért kapott legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díj talán így is az egyik legcsekélyebb elismerés, amit átvehetett munkáiért. Humanitárius törekvéseiért minden létező díjat odaítéltek neki, 2003-ban pedig George W. Bush elnöktől a legmagasabb polgári kitüntetést, a Szabadság emlékérmet is átvehette.

Heston túlélt egy prosztatarákot, élete vége felé Alzheimer-kórt diagnosztizáltak nála, melynek kapcsán, rá jellemző fanyar és kedves humorával azt mondta: “Ha úgy látjátok, hogy kevésbé ruganyosak a lépteim, tudjátok, miért. És ha véletlenül kétszer mondanék el egy viccet, kérlek, azért nevessetek rajta.” Heston 2008. április 5-én intett végső búcsút a kamerának és a színpadnak, az idős művésszel tüdőgyulladás végzett, hagyatékát jól jelzi, hogy olyan jelenkori, még élő nagyságok nevezték fő inspirációs forrásuknak, mint Warren Beatty, Dustin Hoffman, Jack Nicholson, vagy Robert Redford.

Egy újabb kultikus film, A majmok bolygója

Egy újabb kultikus film, A majmok bolygója Forrás: mentalfloss.com

És nem csak színészként tisztelték, hanem egyszerű magánemberi mivolta miatt is. Heston kollégái, barátai és kortársai szerint is egész életében egyetlen nőt szeretett, Lydiát, a feleségét, akit még tizenkilenc évesen a második világháború alatt vett el. tisztelték érte, hogy mindig az elesettek és mellőzöttek mellé állt, hogy következetesen támogatója volt polgári ügyeknek, hogy vakmerően és bátran felvállalta saját véleményét, még akkor is, ha Michael Moore-hoz hasonló provokátorok cincálták a szavait idős korában.

De a legfontosabb, amiért a mai napig emlékszünk rá, és elő-elővesszük a filmjeit, hogy Charlton Heston egy jelenség volt. Jelenség, mert az a jó értelemben vett bátorság és egyszerűség, mely magánemberként jellemezte, valahogy átszűrődött a filmvásznon, így sosem tűnt sztárnak. Átlagember volt, aki közel fél évszázadon át szórakoztatta a születő generációkat, így aztán, ha emlékezni akartok rá, vagy felelevenítenétek nagyszerű alakításait, tegyétek be valamelyik filmjét a következő hosszú hétvégén.

 

Tetszett a cikk? Akkor olvasd el ezeket is, és nyomj egy LIKE-ot, hogy ne maradj le a legújabb írásokról!

A nyugdíjas színészóriás – Búcsú Daniel Day-Lewis-tól

Hidegháborús paranoia a mozivásznon – Szörnyek, ufók, vörösök

Világhírű filmrendezők kedvenc filmjei, avagy az inspiráció eredője

Címkék

Legutóbbi cikkeink a témában