2019. április 23., kedd

Alejandro Jodorowsky megcsonkolt álmai – Az Incal képregénysorozat

Kovcs Krisztin
Kovács Krisztián
2019. január 28.

Aki hallotta már a kiváló chilei szerző nevét, egészen biztos, hogy tud arról a bizonyos meg nem valósult Dűne-filmadaptációról, mely mögé felsorakozott a mű eredeti szerzője Frank Herbert, de ott volt Salvador Dalí, Mick Jagger, H. R. Giger, Moebius és a Pink Floyd, aztán Jodorowsky monumentális elképzelései végül meghátrálásra késztették a támogatókat és producereket, a film pedig végül még a forgatás megkezdésééig sem jutott el, és minden idők leghíresebb el nem készült mozijává vált.

Jodorowsky, ahogy a meg nem valósult Dűne filmről készült dokumentumfilmben is látható, meglehetősen egyéni szemléletű, és kissé megszállott figura, aki nem szívesen hagyja veszni a saját ötleteit. Így tett a Dűne esetében is, és amit lehetett, megmentett hőn áhított projektjéből, és ezek egy része a zseniális francia képregényíró- és rajzoló Moebiussal kiegészülve végül az Incal című egyedi sci-fi képregénybe került, melyet szerencsére 2017-től a Pest Könyv Kiadó jóvoltából már magyarul is olvashatunk.

Alejandro Jodorowsky idén már 90. évét tölti majd be.

Alejandro Jodorowsky idén már 90. évét tölti majd be. Forrás: www.latimes.com

A mű visszatükröz

Alighanem ahhoz, hogy megértsük az Incal beteg világát, meg kell értenünk magát Alejandro Jodorowsky-t. A chilei író fiatalkori hatásai tökéletesen megmutatkoznak fő művében, képregényes eszközök találkozása ez a hatvanas évek szürrealista mozgalmi iskolájával, és az avantgárd hátszelével, melyek két, általa írt és rendezett filmalkotásban öltöttek testek legelőször, ezek voltak az El Topo és a The Holy Mountain. Mindkét mozi már ekkor bővelkedett azokban a metafikciós eszközökben, melyek később olyannyira kiemelték generációjából az Incalt.

Ugyanakkor a mű nem kizárólag az ő munkája, mert bár a francia Jean Giraud, vagyis Moebius igen részletes és konkrét forgatókönyv alapján dolgozott a képregénysorozat rajzain, az ő stílusa az, ami komplex és egyedi elegyet alkot, és mintegy kiegészíti Jodorowsky szürreális ötleteit. Egy francia szaklap egyszer azt írta Moebius sci-fi munkáiról, különösképp az Incalról, hogy ez valami olyasmi zsigeri improvizáció, mint amilyen egy virtuóz jazzdal, amit újra és újra meg kell hallgatnod, hogy felfogd minden egyes hangjegyét. Kettejük kombinációja nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az Incalnak köszönhetően a modern képregény végre valóban belépett a felnőttkorba.

Az eredeti Incal-sorozat angol kiadása

Az eredeti Incal-sorozat angol kiadása Forrás: humanoids.com

Mitől olyan különleges az Incal?

John Difool, az elfuserált magánkopó tipikus film noir szereplő, a lecsúszott, függőségekkel élő pitiáner senki fejlődéstörténete Jodorowsky sokat boncolgatott problémakörének, az emberi gyarlóságnak állít emléket. A szuperképességekre szert tevő, és ezáltal a társadalom legmélyebb bugyraiból gyakorlatilag egy messiás szintjére jutó antihős egészen váratlan fordulat a képregényvilágban, és a hőssé válás egy egészen új dimenzióját nyitotta meg, jelentőségében e téren bőven hasonlítható egy másik kultikus klasszikushoz, az Alan Moore által jegyzett, és Dave Gibbons által rajzolt Watchmen-hez.

Az Incal a központi történetszálon kívül igazi mindfuck ötletparádé. Felsorolni is nehéz, hány egyedi és addig sosem látott, egészen bizarr elem jelenik meg a kötetekben. Eleve adott egy ember által benépesített univerzum egy iszonyatosnak tűnő disztópikus jövőben, melyben a galaxison egy androgün sziámi ikerpár uralkodik, technopapok imádják vallási buzgalommal a legújabb technológiákat, az emberek földbe vájt kútvárosokban élnek, melyek legalján halálos savtó fortyog, a vörös lámpás negyedben az szórakozni vágyók saját kívánságaikból homeprostikat állíthatnak össze, az alvilágot emberfarkasok tartják befolyásuk alatt, a precízen hierarchizált társadalomban a rendet pedig különálló személyiségekkel rendelkező robotrendőrség tartja fenn. És ez még mindig csak egy szelete az Incal szerteágazó világának.

Incal

Incal Forrás: comicsalliance.com

Az életre kapó Jodoverzum

Az Incal gyakorlatilag megfelel annak, amit Jodorowskyról tudunk, egy férfiről, aki sosem a könnyebb utat választotta, aki kitartott elképzelései mellett, és aki száműzte az addigi sablonokat saját művészetéből. Tegyük hozzá azt is, hogy az Incal minden ereje és eredetisége ellenére sem tökéletes. A chilei mester olykor érezhetően túlságosan is elveszett a saját maga által kreált világ építésének folyamatában, így főműve is bizonyos pontokon hiányosságokat mutat. Ez jól megfigyelhető a párbeszédek olykor kezdetleges, és gyerekes voltán, illetve annak jelenségén, hogy nincsenek igazi, összetett jellemek a szériában, holott érdekes karakterek akadnak, elég csak a főszereplőre, vagy még inkább a Metabáróra gondolni, akik alighanem többet érdemeltek volna.

És bizonyos szempontból az alapszérián kívül meg is kapták ezt. Az eredeti, hat kötetes sorozat 1981 és 1988 közt jelent meg, ám Jodorowsky pontosan tudta, hogy világában számtalan lehetőség áll még fent a keretek bővítésére, így sorra jöttek az Incal franchise következő epizódjai. 1988-tól indult a Before the Incal, 2000-ben megjelent az After the Incal, majd 2008 és 2014 között a Final Incal, és akkor még nem beszéltünk a spin-offokról, mint amilyen az Az Öngyilkosok Sétánya, a Metabárók kasztja, a Technopapok, vagy a Megalex.

Incal

Incal Forrás: comicsalliance.com

Mi a helyzet a magyar kiadással?

A Pesti Könyv Kiadó szerencsére igen megbízhatóan teljesít a képregények terén, már a Blacksadnél is kiváló munkát végeztek, a nagyalakos, keménykötésű, szemkápráztató színekkel szedett, kiváló papírminőséggel nyomott kötetekkel Jodorowsky zseniálisan beteg és pszichedelikusan elrugaszkodott műve megkapta a méltó formát arra, hogy a magyar olvasók is megismerhessék.

Már csak egy dolgot remélek, tudva, hogy már javában készül Denis Villeneuve rendezésében a legújabb Dűne adaptáció, mégpedig azt, hogy soha, senki sem lesz elég merész, hogy hozzányúljon az Incalhoz, és megkísérelje filmre adaptálni, erre ugyanis egyetlen ember lenne képes, a februárban már 90. évét betöltő Alejandro Jodorowsky. Így aztán csak annyit mondhatok, hogyha érdekel, mit jelent a meta-fiction kifejezés, tudni akarod, miként tágította ki egyetlen képregény a képregényekről szőtt sztereotípiákat, és tágította a science fiction kereteit, akkor ne várj, szerezd be az Incal köteteket, mert ez az a mindfuck sztori, ami semmit sem veszített fényéből, hiába nőtt meg jócskán az ingerküszöb 1981 óta.

Incal

Incal Forrás: comicsalliance.com

 

Tetszett a cikk? Akkor olvasd el ezeket is, és nyomj egy LIKE-ot, hogy ne maradj le a legújabb írásokról!

A francia képregénybirodalom császára – 80 éve született Moebius

Amikor a régi jó dolgok még mindig jók – Az újraindult Kockás magazin

Képregények képregénye – A Watchmen-sztori

Címkék

Legutóbbi cikkeink a témában

8 agyas sci-fi, amit látnod kell

Film, mozi Tárlat

2019. április 12.

8 igazán intelligens sci-fi, amit látnod kell

Okos mozik, melyek kidomborítják a sci-fi tudományos oldalát is.

Edgar Allan Poe (1809-1849)

Irodalom Tárlat

2019. április 11.

Eltökélt élet, rejtélyes halál – 210 éve született a műfajmágus Edgar Allan Poe

Aki író akart lenni, és akit senki sem ismert el annak, míg élt.

Hard Boiled

Képregény Tárlat

2019. április 9.

A hibrid-noir képregény úttörője – Frank Miller művészete

A kultikus képregényíró, aki immár negyven éve sikert sikerre halmoz.

Facebook