Filléres fantasztikum – 7 zseniális kis költségvetésű sci-fi

Szerző Kovács Krisztián
Dátum 2018. november 30.

Becsült olvasási idő 5 perc

Emlékszem 2009 végén mennyire tűkön ült a sci-fi szerető közeg, mert már csak pár hét, talán pár nap volt hátra az évszázad legnagyobb és legprecízebben előkészített sci-fi blöffjéhez, melyet James Cameron saját zsenialitásának hála kis híján lenyomott a torkunkon, de mi, akik igazán szeretjük a műfajt, ellenálltunk, a világ másik fele meg elesett, mert annyira beleszeretett a látványba, hogy nem érdekelte a történet és a karakterek sablonossága és üressége. Bizony, ez volt az Avatar.

Az a film, ami korszakalkotó technikai háttérrel, meseszerű megvalósítással, szemkápráztató módon tárt elénk egy világot, ami sajnos a történet ötlettelensége, és a karakterek semmilyensége miatt hamar érdektelenné vált a számomra. Akkor is tudtam azt, amit most is tudok. Hogy egy jó sci-fit nem a látványra költött pénz tesz kimagaslóvá, hanem az ötletek, a sztori és a karakterek, ehhez pedig nem kell más, mint egy jó forgatókönyv, és egy tehetséges rendező, aki ezt a víziót valósággá tudja gyúrni. Ezek az alkotások emlékeztetnek rá, hogy egy jó filmhez még a XXI. században sem kell több, mint egy kiváló forgatókönyv. Íme akkor hét példa, amikor ez teljesült.

Az őslakó

Említettük már a filmet korábban egy kiváló kamaradrámákat összegző listánkon, de itt is itt a helye. Avagy miként forgass kiváló sci-fit úgy, hogy az egész film egyetlen szobában játszódjon, egyetlen, ám annál tartalmasabb beszélgetésben csúcsosodjon ki. John Oldman professzornak munkatársai afféle búcsúztató szerveznek, ami közben a fiatalember úgy dönt, megoszt egy titkot a társasággal, akik persze kétkedéssel, sőt, nevetgélve fogadják a teljesen abszurdnak tűnő információt, ám tudósokról beszélünk, így megpróbálják a józan ész és a tudomány eszközeivel bizonyítani az állítás ellenkezőjét. Hihetetlen, hogy mennyire intelligens ez a film, és mindössze egyetlen társalgáson belül szenvtelenül mennyire érzékeny témákat feszeget a saját hitünkbe vetett bizalomtól kezdve a saját meghasonulásunkig a tudományok erejében. Korábban ezt írtam róla: „A film igazi erőssége az, hogy a szereplők érvelésein keresztül logikusan próbál reflektálni egy egyébként sci-fibe hajló problémára, jelenségre, és ez teszi kiemelkedővé.” És ehhez tartom magam.

Az őslakó

Az őslakó Forrás: imdb.com

A Moebius-metró

A. J. Deutsch novelláját még a legelső Kuczka Péter-féle Metagalaktikában olvastam, és már akkor is nagyon szerettem, pedig egy sci-fiben milliószor látott és olvasott témát vesz elő, de valahogy jóleső karaktert ad a történetnek. Ezt a hangulatot Gustavo Mosquera sikerrel mentette át a vászonra, noha a cselekményt Bostonból Buenos Aires metróalagútjaiba helyezte, de az egzotikus környezet, és a város szélsőségeinek ábrázolása még hozzá is ad az atmoszféra kiteljesedéséhez. Iskolapéldája, hogyan kell kis pénzből minőséget alkotni, ami köszönhető a feszes rendezésnek, a kiváló operatőri munkának és vágásnak, és alighanem ez egy olyan különleges példa a filmtörténelemben, amikor az adaptáció jobban sikerült, mint az irodalmi alapanyag. Mosquera az alagutakban köddé váló metrókocsi történetéhez ugyanis megírta azokat a karaktereket, akik a novellából hiányoztak, és hozzáadott egy egészen jellemző dél-amerikai ízt, kiegészülve némi társadalomkritikus felhanggal, az eltűnő metró és az eltűnés okainak allegorikus megközelítését pedig kidomborította, így egy hihetetlenül komplex filmet alkotott.

A Moebius-metro

A Moebius-metro Forrás: imdb.com

Monsters

A 2010-es alkotás olyannyira kis költségvetésű, hogy az író, a rendező és a speciális effektekért felelős szakember egy és ugyanaz, egy bizonyos Gareth Edwards nevű illető, aki többek közt ennek a filmnek köszönhetően kapta meg a Godzilla rendezésének jogát. Bár a címből egyszerű szörnyfilmre következtethetünk, itt megint jóval többről van szó. A Monsters igazi csendes karakterdráma, melyben egy fotós feladatául kapja, hogy főnöke lányát az idegen lények lakta Zónából kijuttatva visszavigye Mexikóból az Egyesült Államok területére. Hangulatában leginkább Sofia Coppola Elveszett jelentés című filmjéhez tudnám hasonlítani, egy olyan film, melynek a csendje is nagyon beszédes, sőt, ez maga egy eszköz arra, hogy megértsük, egy ilyen szélsőséges szituációban miként tud egymáshoz közelebb kerülni egy férfi és egy nő. Szokatlan film, mely bátran megy szembe az elvárásokkal, ennek köszönhetően nem kevés kritika is érte, de én éppen ezt értékelem benne olyan nagyra, hogy nem törődik a konvenciókkal.

Monsters

Monsters Forrás: imdb.com

Éjféli látomás

Egészen meglepődtem, amikor megláttam a film színészgárdájának névsorát, benne Michael Shannon, Joel Edgerton, és az akkor már a Star Wars VII. epizódban is látott Adam Driver. Meglepődésem oka a kis költségvetés, és a rendező, a meglehetősen egyéni hangú Jeff Nichols volt. A filmben egy apa elrabolja saját fiát egy vallás szektától, egy fiút, akinek földönkívüli képességei vannak, és egy adott időpontra egy adott helyre kell eljutnia. Hogy miért, kiderül a filmből, mely tökéletesen arcátlan módon rúgja fel a sci-fi zsáner kereteit, és egészen érzékeny történetet mutat be bizalomról, családi kötelékekről, elköteleződés és hit viszonyáról. Nem tökéletes film, számtalan kérdést nyitva hagy a lezárással, ami valahogy mégsem válik hátrányára, hála a fantasztikus színészi játéknak, a karakterkapcsolatok és dinamika olajozott működésének.

Éjféli látomás

Éjféli látomás Forrás: imdb.com

Coherence

Ez a 2013-as film tökéletes példa a sci-fi egyik legnagyobb célkitűzésére. Mert mit is várunk ettől a zsánertől? Hogy dobjon fel, és válaszoljon meg kérdéseket felhasználva a tudomány ismereteit, és következtetéseit. Itt ez történik, pedig az egész sztori egy rémesen egyszerű és halálosan elkoptatott kliséből indul. Egy nyolcfős társaság együtt vacsorázik, miközben aznap éjszaka a Föld mellett elhalad egy meteor, mely alaposan megkeveri az életüket, minden lehetséges és lehetetlennek tűnő értelemben. A film kicsit rokon Az őslakóval, alapvetően dialógusokra épül, és ez azért nagy szó, mert mindössze öt nap alatt forgatták le, és állítólag kész forgatókönyv sem volt, inkább csak vázlat, a színészek pedig nagyrészt improvizáltak. Ezt azért nehezen hiszem el, mert a központi probléma olyannyira bonyolult, mégis precízen kidolgozottnak és logikusnak tűnik, hogy azt tessék-lássék módon nem lehetett volna elkészíteni. Okos és meglepő film, ambíciózus vállalkozás.

Coherence

Coherence Forrás: imdb.com

Az Európa-rejtély

A NASA olyan régen szemez már a Jupiter Europa nevű sokszáz kilométer vastag jégborította holdjával, hogy illett már neki egy önálló filmet szentelni, ám ez a kézikamerás megoldással készült alkotás, akárcsak a Monsters, szembeköpi az elvárásokat. Sebastian Cordero filmje egy expedíciót mutat be, mely idegen létformák megtalálásának reményében látogat az Europára, de, hogy ott, illetve az oda vezető úton milyen viszontagságokkal kell megbirkózniuk, arra vélhetően ők sem számítanak. Furcsa egy sci-fire azt mondani, hogy életszagú, de ebben az esetben ez megállja a helyét, hihetetlenül realista alkotás, mind a karakterek hozzáállását, mind magát az expedíciót, az űrhajón eltelő mindennapokat, vagy a rejtélyre való reagálást tekintve, és nyilván ezt az érzetet erősíti, hogy sokszor úgy éreztem, mintha egy dokumentumfilmet néznék, ez pedig abszolúte dicséret.

Az Európa-rejtély

Az Európa-rejtély Forrás: imdb.com

Ne várd a csodát!

Valamikor a 90-es években a frissen bevezetett HBO éjszakai műsorsávjában kaptam el az akkor már a Michael Crichton-féle Vészhelyzet Green dokijaként domborító Anthony Edwards egyik korai filmjét. A Miracle Mile-ban a főszereplőnk lekésik egy randit álmai asszonyával, mikor megcsörren mellette egy köztéri telefon, és egy hisztérikus hang azt üvölti, hogy kilőtték a rakétákat, itt a világvége. Hősünk bár elsőre nem veszi komolyan, aztán mégis megpróbálja kideríti, igaz-e a hír, miközben elindul, hogy megkeresse és megmentse a lányt, akivel összesen egyszer találkozott. Ez a film a mai napig friss, és különleges élményt nyújt leginkább utánozhatatlan hangulatával, frappáns alapötletével, és egy egészen kiváló Anthony Edwards-al. Ha ismeretlenül kezded el nézni, garantálom, hogy odaszögez a képernyő elé, és az első öt perc után el sem tudod képzelni, milyen izgalmas lejtmenet következik, és hova fut ki végül a történet.

Ne várd a csodát!

Ne várd a csodát! Forrás: imdb.com

 

Tetszett a cikk? Akkor olvasd el ezeket is, és nyomj egy LIKE-ot, hogy ne maradj le a legújabb írásokról!

Rejtély-mánia, avagy 9 csavaros krimi a filmtörténelemből

A VHS-korszak 10 kultikus filmes csodája

A film, amely újra menővé tette a T-Rexet – 25 éves a Jurassic Park

Címkék

Legutóbbi cikkeink a témában

Steve Lukather zenekarvezető (balra), és Joseph Williams énekes

Tárlat Zene

2018. december 4.

A dallamos rockfúzió 40 éve – A Toto legjobbjai

Egy fülbeszámóan ragadós világ a világslágereken túlról.

Ne várd a csodát!

Film, mozi Tárlat

2018. november 30.

Filléres fantasztikum – 7 zseniális kis költségvetésű sci-fi

Az Avatar filmes reciprokai, avagy kis pénzből kimagaslót.

Jean Henri Gaston Giraud (1938-2012)

Képregény Tárlat

2018. november 26.

A francia képregénybirodalom császára – 80 éve született Moebius

Sokoldalú zseni, aki kizárólag a legendás Hergé-vel említhető egy lapon.

Facebook