Hugo-díjas remekek – Walter M. Miller: Hozsánna néked, Leibowitz // Ecto:[Polis]

Hugo-díjas remekek – Walter M. Miller: Hozsánna néked, Leibowitz

// Szerző Kovács Krisztián
// Dátum 2018. június 11.

// Kategória Tárlat

// Hozzászólás Nincs

// Címkék

A Hugo-díj a legendás Hugo Gernsbeckről, az általa alapított, nem kevésbé legendás Amazing Stories szerkesztőjéről kapta a nevét. 1953, vagyis a XI. Wordcon találkozó óta osztják ki évről-évre a legjobb regénynek,és persze, ahogy díjaknál lenni szokott, még tucatnyi egyéb kategóriában, melyek listája sokat változott az elmúlt több mint fél évszázad során.

Az 1965-ös alapítású Nebula-díj mellett bátran kijelenthető, hogy a legrangosabb SF díjról beszélünk, még akkor is, ha az utóbbi időben a díj odaítélése vagy jelölése körüli kálváriákat is viták övezik, melyeknek köszönhetően megkérdőjelezhető, vajon ahhoz a szerzőhöz kerül-e adott évben a díj, aki akkor a leginkább érdemesnek mutatkozik rá. Nem vagyok benne biztos, hogy ez régen más volt, de egyelőre a képletnek ezzel az oldalával nem foglalkozunk, helyette új sorozatunkban szemügyre veszünk néhány művet, melyek elnyerték a kitüntetést az elmúlt 65 év során.

A Móra Kiadó által gondozott első magyar kiadás

A Móra Kiadó által gondozott első magyar kiadás

Elsőként a második világháborús veterán, az amerikai – és e regénye megjelenésekor már novella kategóriában Hugo-díjas – Walter M. Millerre esett a választásom, egész egyszerűen azért, mert Hozsánna Néked, Leibowitz című remeke néhány évente előkerül újraolvasásra, ráadásul a Miller műve jövőre ünnepli első amerikai megjelenésének 60. évfordulóját.

Most, amikor csak fél év telt el azóta, hogy a világsajtó Észak-Korea 250 kilotonnás nukleáris, föld alatti kísérleti robbantásától volt hangos, és mely a kínai és amerikai földrengéstani intézetek szerint 6,3-as erősségű rengést vont maga után, nem is lehetne aktuálisabb egy regény, mely több mint fél évszázada íródott, és melynek kiindulópontja egy nukleáris holokauszt által kietlen pusztasággá változott bolygón játszódik. Ebben a világban él ugyanis Francis Gerard testvér, a texarcanai Leibowitz-apátság kolostorában, ahol a szerzetesek az ún. Memorabíliák – a Tűzözön, vagyis az atomháború előttről származó írásos töredékek – másolásával és emlékük ápolásával foglalatoskodnak. A XXVI. században járunk ekkor, Gerard testvér pedig, akinek minden vágya, hogy végre letehesse fogadalmát, épp kötelező sivatagi böjtjét tartja, mikor merő véletlenségből (szándékosan nem lövöm le a poént, kinek, vagy minek a sugallatára) rátalál egy elhagyott, romos atombunkerre, benne a 600 éve halott Isaac Edward Leibowitz kézírását őrző dokumentumokkal, valamint egy levéllel szeretett feleségéhez.

Gerard testvér, bár hányatott sorsa még hosszú évekig kitart a szigorú apát irányítása alatt mindennapjait élő kolostorban, végül elévülhetetlen érdemeket szerez abban, hogy Új-Róma Boldog Leibowitzot szentté avatja.

Jobbra az első amerikai kiadás

Jobbra az első amerikai kiadás Forrás: www.raptisrarebooks.com

Ez a kiindulópont, ám a regény teljes ideje közel 1800 évet ölel át, három nagyobb részen keresztül, ahogy a sötét középkorba önmagát letaszító emberiség újjáéled, és a Memorabíliák nyújtotta tudásanyag révén ismét eljut arra a pontra, ahol a XX. században végzett önmagával. És éppen ez az, ami miatt manapság Miller műve aktuálisabb, mint valaha, hiszen lassan harminc év telik el a hidegháború vége óta, mikor ismét minden héten téma a Végzet Órájának átállítása, ami egyébként a kubai rakétaválság óta nem állt még ilyen közel az éjfélhez. Az Észak-koreai leszerelési műveletek, és a folyamatosan szerveződő Trump-Kim Dzsongil találkozó szerencsére optimizmusra adhatnak okot, de ha ez a válsághelyzet meg is oldódik, még mindig ott a Közel-Kelet, ahol szintén fel-felbukkannak urándúsítással kapcsolatos hírek, amíg pedig ez napirenden van, addig Miller regénye sem veszít aktualitásából.

Az egyébként hihetetlenül intelligens és összetett regényt meglehetős kettősség lengi be. Egyfelől félelmetes a tematika, kíméletlenül logikus és hihetetlenül érzékeny annak ábrázolása, megannyi teológiai, filozófiai, és kultúrtörténeti témát érint, mégis teszi mindezt elképesztően finom fekete humorral, és épp ez az, ami a művet egyensúlyban tartja. A kietlen vidékek és a rajtuk portyázó nomádok leírásai, a hideg folyosókon korzózó, a könyvmásolástól lassan megvakuló szerzetesek alakja, a középső részben az elkerülhetetlen háború réme mind-mind ólomsúllyal nehezedne az olvasó vállára, de Miller mindig épp a legjobbkor ellensúlyozza komikába hajló vitákkal a tudós és az apát eszmecseréjében, vagy épp Francis Gerard atya botlásaival. Persze, senki se várjon Douglas Adamst, Robert Sheckley-t, vagy Kurt Vonnegutot, ez a humor nem az a humor, ez inkább valamiféle érzékenység, egyfajta huncut reakció a helyzetre, mely felé gőzerővel robog a cselekmény.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy bár lassan hatvan év telik el a megjelenés óta, a regény sem nyelvezetében, sem eszköztárában nem hat elavultnak, Miller jól ír, a leírásai pontosak, a képei tűélesek, az ábrázolt világ tűző napsütését, bűzét, és fenyegetését pedig szinte a bőrünkön érezzük. Karakterábrázolásban persze ne várjuk a XX. század végének jellemző fogásait, habár Francis igazi jelenség a maga megkérdőjelezhetetlen elhivatottságával, de a legtöbb szereplő csupán nagyvonalúan megrajzolt karikatúra, akik ennek ellenére tökéletesen illeszkednek a történetbe, és szolgálnak egy nagyobb célt, hiszen ebben a 400 oldalban az igazi főszereplő egyébként is maga az emberiség.

A mű ihlette festmény

A mű ihlette festmény Forrás: crypticcorridor.blogspot.hu

A hányatott sorsú Miller ugyan elkezdett dolgozni a folytatáson, ám 1996-os öngyilkossága megakadályozta a mű elkészültét, mely aztán végül Terry Bissonnak köszönhetően Saint Leibowitz and the Wild Horse Woman címmel került a boltok polcaira. Utóbbi regény esetében sajnos még várnunk kell a magyar megjelenésre, amit viszont annak ellenére sem tartok valószínűnek, hogy az eredeti 1988-as puhakötéses kiadás után (mely még a Galaktika Fantasztikus Könyvek égisze alatt jelent meg) a Maecenas Kiadó tetszetős kiadásban újból piacra dobta, ám azóta is lassan már tíz év telt el.

Mindenesetre Miller regényéről elmondható, hogy a mai napig friss, és hogy örök témát boncolgat, egy önhibájából sosem tanuló emberiségről, mely már puszta létével és törekvéseivel jó előre determinálja saját sorsát.  Aktualitása megkérdőjelezhetetlen, olyan görbe tükör, melyet sokadjára is magával ragadó élmény kézbe venni, leginkább azért, mert az író nem foglal állást, nem ítél el, pusztán csak bemutat, és minden egyéb következtetést az olvasóra bíz.

Vélemény, hozzászólás?

Legutóbbi cikkeink a témában