• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!

Film

5 katasztrófafilm, mely látványosan semmibe vette a tudományt

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Hogy Hollywood mennyire szabadon bánik a rendelkezésére álló tengernyi alapanyaggal, azt alighanem felesleges ecsetelni, több cikkben is foglalkoztunk már vele, mennyire képes kiforgatni az álomgyár az igaz történeten alapuló, az élet által írt sztorikat, milyen hatásvadász eszközöket épít bele az egyes momentumokba, miként szabja át a dramaturgiát, és vajon ez előnyére, vagy hátrányára válik-e a történetnek. Azonban messze nem csupán az igaz történetek sínylik meg a hollywood-i nagyvonalúságot, de olykor bizony a tudomány egyes szegmensei is csapdába esnek a producerek, rendezők, és forgatókönyvírók markában.

Gyerekként imádtam a Poseidon-katasztrófát, az Airport sorozatot, vagy a Pokoli tornyot, esetleg a Charlton Heston főszereplésével készült Földrengést, és a Sean Connery nevétől hangos, meglehetősen középszerű Meteort. Felnőve persze egészen másként gondolok már ezekre, a 2000-es évek környékén, és utána keletkezett filmeket pedig – bár a téma szeretete miatt megnézem – de erős fenntartásokkal kezelem, és erre meg is van minden okom. Hollywood ugyanis mesterien veszi semmibe a tudomány jelenlegi állásának megfelelő tényeket, most pedig hoztunk Nektek 5 filmet, melyek milliókat termeltek a pénztáraknál úgy, hogy totálisan semmibe vették a tudományt.

Klasszikus katasztrófafilmek

Klasszikus katasztrófafilmek

Holnapután

Roland Emmerich 2004-es, rendkívül látványos filmje a kissé félresikerült, CGI-farkasokkal az első szélesvászonra szánt mozi volt, mely direktben foglalkozott a klímaváltozás és a globális felmelegedés hatásaival, ezért különösen fájó, hogy teljesen fals információkat adagolt a jelenség kapcsán, és az egészet egy hirtelen jött természeti csapás szintjére redukálta. Számtalan szakember rámutatott, hogy a filmben, a tudományos tanácsadók közt egyetlen klimatológus sem látható, holott vészhelyzetben még a politikai tanácsadók, és a lapok is rájuk támaszkodnának elsősorban. A Holnapután mindezek mellett valós, és sokat dokumentált természettudományos alapokra épített egy tökéletes fals következményekkel felgyorsított globális folyamatot a látvány és a dramaturgia kedvéért, aminek kapcsán dr. Gavin Schmidt, a NASA egyik fő klimatológusa úgy fogalmazott, hogy a film még „instant tudománynak” is gyenge, és csak momentumaiban idézi meg a valós természeti törvényeket.

Holnapután

Holnapután

A mag

A sztárokkal teletűzdelt katasztrófafilm érdekes, ugyanakkor elsőre is nevetségesnek ható alaphelyzettel indul. A Föld magja leáll, amit egy sor természeti csapás jelez, mígnem egy tudósokból álló csapat egy különleges járműnek hála leutazik a bolygó közepéig, hogy ott egy nukleáris töltet felrobbantásával kvázi bebikázza a Föld magját. A film számtalan ponton áll gyenge lábakon, egyrészt a Föld magja olyan elképesztő mennyiségű energiával bír, melyet nem késztet mozgásra néhány atomtöltet robbantása által keltett hullám, ahogy szintén nem is állíthatja le egy ember által működtetett gépi tevékenység. Egy alkalommal a Föld középpontja felé tartva a tudóscsapat megáll egy alagútban, ahol az elmondásaik alapján 9000 Celsius-fok a hőmérséklet. A tudomány jelenlegi állása szerint nincs olyan védőruha, mely képes lenne kibírni ilyen extrém hőmérsékleti értékeket, és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a karakterek még közel 5000 kilométer mélységben is tökéletes rádiókapcsolatban állnak a földfelszíni irányítóközponttal.

A mag

A mag

Törésvonal

A film, melyben a Szikla igyekszik megmenteni amúgy is csonka családját az Egyesült Államok nyugati partvidékének összeomlása közepette, melyet a Szent-András törésvonal mentén elmozduló kőzetlemezek váltanak ki. Sokszor láthattuk, hogy az amerikai filmek a földrengések egyértelmű jeleként a talajban nyílt hatalmas, hosszanti repedéseket ábrázolják. Amerikai geológusok egy csoportja rámutatott, hogyha így lenne, vélhetően véget is érne a film, mert ez a jelenség azt mutatja, hogy a két tektonikus lemez már nem érintkezik egymással. A földrengést ezzel szemben épp a találkozásuk, és egymáson való elcsúszásuk okozza, vagyis ez nem okozhat több száz méter széles szakadékokat. A buzzfeed.com továbbment, annak járt utána, vajon mi értelme Paul Giamatti karaktere által a Hoover-gáton elvégzett földrengés előrejelzésnek. A szakemberek beszámolója szerint egyrészt a földrengéseket nem lehetséges úgy előrejelezni, mint az időjárást, másrészt, ha mégis megpróbálják, és mindezt egy mágneses mezőn alapuló műszerrel teszik, arra a legkevésbé ideális helyszín egy erőmű csúcsa.

Törésvonal

Törésvonal

Armageddon

A film, melyről maga az egyik főszereplő, Ben Affleck mondta el, mekkora marhaság, amikor felvetette, miért volt könnyebb két hét alatt olajfúrókból asztonautákat képezni, mint fordítva. Az egésznek gyakorlatilag semmi értelme, a drámai hatáson (család szétszakítása, hőssé válás, stb.) semmiféle logikus célt nem szolgál. Tudományos szempontból mégsem ez a legnagyobb probléma a filmmel. A NASA, az aszteroida észlelése után (alig három héttel a becsapódás előtt: szintén nevetséges) egy nagyjából Texas méretű sziklát jósol, mely minden életet kiírtana a Földről, ám azt javasolja, fúrják meg a meteort, és belülről robbantsák fel egy nukleáris töltettel. Phil Plait csillagász eljátszadozott a gondolattal, vajon mekkora erőre lenne szüksége, hogy egy Texas méretű szikla úgy váljon ketté egy irányított robbantás hatására, hogy a megmaradt darabok lehetőleg elkerüljék a bolygónkat. Súllyal, mérettel, sebességgel, és a jelenlegi földi csúcstechnológia lehetőségeivel is számolva arra jutott, hogy nagyjából akkora energiára lenne szükség, mint amennyit a Nap termel, vagyis, ha korábban nem bukott volna meg számtalan tényezőn Michael Bay filmje tudományos alapjait tekintve, akkor a végkifejleten egészen biztosan.

Armageddon

Armageddon

2012

Roland Emmerich odáig van érte, hogy filmről-filmre elpusztítsa a világot, de mindezt igazán stílusosan egyetlen egyszer sikerült végrehajtania, méghozzá az 1996-os A függetlenség napjában, mely ugyan szintén égbekiáltó ostobaságokkal volt tele, de a szereplők, és a jópofa cselekmény, no meg a tény, hogy nem vette magát túl komolyan, elvitte a hátán az egészet. Nem úgy a 2009-es, 2012, mely sokat akart markolni, aztán egy rémesen öncélú, tudománytalan, irritálóan fontoskodó szereplőkkel teli, ész nélküli rombolás lett. Sik András geográfus és a bolygókutató a magyarországi premiert követően számos ponton kifogásolta a film alapötletét, és már a neutrínókhoz kapcsolódó bomlási folyamatokat is nevetségesnek és irreálisnak nevezte, leginkább azért, mert szerinte a neutrínók éppen hogy nem lépnek kölcsönhatásba a bolygó elemeivel, ha mégis, arról tudnánk, mert időről-időre temérdek neutrínó halad át bolygónkon. Sik kiemeli azt is, hogy a filmben ábrázolt méretű katasztrófát a tudomány jelenlegi állása szerint kizárólag egy több kilométer átmérőjű kisbolygó, vagy aszteroida becsapódása válthatná ki.

2012

2012

Kapcsolódó cikkek

Hollywood-i akták 49. – Hivatali patkányok (1999)

Vérbeli kapitalizmuskritika a Beavis & Butt-head alkotójától.

Space Jam: Új kezdet (2021)

Az új kezdet az új végzet, avagy egy igazán felesleges folytatás – Filmkritika

Gyerekkorunk egyik kedvenc filmjének folytatásában valami félrement.

Kate (2021)

Tökös-csajos arcletépés, avagy könnyű Katát harcba vinni – Filmkritika

Netflixen debütált az év akciófilmes meglepetése?

Kulisszatitkokat feltáró dokumentumsorozat készül George Lucas életművéről

A széria többek közt az Industrial Light & Magic születését is körbejárja.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Járványok a szórakoztatóirodalomból

    10 regény, 10 pusztító járvány a szórakoztatóirodalom berkeiből

    A szórakoztatóirodalom egyik legtöbbet használt toposza a XX. század második feléből.

    Legutóbbi cikkek

    • 2021. szeptember 23.

    Hollywood-i akták 49. – Hivatali patkányok (1999)

    Vérbeli kapitalizmuskritika a Beavis & Butt-head alkotójától.

    • 2021. szeptember 21.

    A legfontosabb Krisztusi tan – Avagy Robert de Niro, Jeremy Irons és a zsidó-keresztény motívumok

    Roland Joffé talán legjobb filmje számos finom szimbolikát használ.

    • 2021. szeptember 16.

    9 kultikus horrorfilm, mely több, mint olcsó rémisztgetés

    Hollywood és a horror fénykora, hatásvadászattól mentesen.

    • 2021. szeptember 14.

    9 színész, aki nem kímélte testi épségét, ha hiteles szerepformálásról volt szó

    Legendás átalakulások, és színészek, akik nem kímélték önmagukat.

    • 2021. szeptember 8.

    Hollywoodba születve – A 10 kedvenc Jake Gyllenhaal-filmünk

    Generációja egyik legtehetségesebb színésze még vár az Oscar-díjra.