Film

5 szuperhősfilm, ami valójában nem is az, mégis több annál

Hirdetés

A Marvel és a DC túlságosan nagy gazdasági gépezet ahhoz, hogy figyelembe véve a negatívabb hangvételű kritikákat, esetlegesen eltérjen a bevált recepttől, én pedig tökéletesen meg tudom érteni őket. Ha a filmjeik után fanyalognak is a népek, ez egyáltalán nem mutatkozik meg a mozipénztáraknál, az újabbnál újabb alkotások jól hoznak a konyhára, de nézzünk a szívünk mélyére, és úgy mondjuk azt, hogy nem érzünk esetükben önismétlést, és megfáradást.

Bevallom a Bosszúállók 3-4. része visszahozott némi izgalmas, persze, nem merészkedett el a Watchmen, vagy a Sötét lovag szintjéig, nem is tudna, de végre úgy izgulhattam a hősökért, hogy tudtam, ezúttal nem biztos, hogy legyőzik a világ elpusztítására törő zsarnokot. Mindazonáltal, miután alapvetően kedvelem a szuperhős tematikát, ha annak értelme és mélysége is van, az egy kaptafára készülő képregénymozik miatt kezdtem el a zsáner rétegfilmjeinek felkutatásába. Ebből kaptok most ízelítőt, avagy íme 5 szuperhősfilm, mely valójában nem az, de ha mégis, akkor is túlmutat Vasemberen, és Amerika kapitányon.

A szuperhősfilmek reneszánszának 10. évében ideje megemlékezni a zsáner rétegfilmjeiről

A szuperhősfilmek reneszánszának 10. évében ideje megemlékezni a zsáner rétegfilmjeiről Forrás: pinterest.com

Az erő krónikája

Egy film, melyet nem igazán kedvelt a korabeli kritika, és mely már címében felvázolta, miről is szól majd pontosan. Klasszikus ébredéstörténetről beszélünk, három tinédzser jóbarát egy véletlennek köszönhetően emberfeletti képességekre tesz szert, a film pedig afféle áldokumentarista megközelítéssel (értsd: kézi kamerás felvételekkel) mutatja be számunkra, miként küzdenek meg ezzel. A film ezzel együtt korrekt allegóriaként is működik, a szuperhősképességekre történő ráébredés szoros párhuzamba állítható a felnőtté válással, a szereplők pedig ezt kitűnő érzékenységgel képesek átadni a nézőnek.

Megjelenésekor megjegyezték a kritikák, hogy a film megszokott szuperhőspaneleket rendez újra, és kerekít ki azokból új történetet, ami mondjuk ki, igaz is, azonban éppen ez a mutatvány szükségeltetik ahhoz, hogy ne egy újabb színes kezeslábasba bújt hős szülessen a forgatókönyvírói műhelyben. Kevés film képes ilyen jól bemutatni, milyen hihetetlen terhet jelent az erő, és mennyire komplex lélektani folyamat megbirkózni egy ilyen félelmetes adománnyal. Az alkotás végső üzenete egyfajta áthallás Katsuhiro Otomo legendás Akirájával is, nem hiába a szerintem szándékos kikacsintás a film nagyot dörrenő fináléjával.

Az erő krónikája

Az erő krónikája Forrás: deviantart.com

A sebezhetetlen

Ez még abból az időből származik, mikor M. Night Shyamalan megfelelően volt képes szortírozni a saját ötleteit, Bruce Willis pedig nem mondott igent minden szembejövő ajánlatra. A végeredmény az egyik legjobb szuperhősfilm, persze megintcsak nem a tipikus módon. Shyamalan filmje tökéletesen eltolja a fókuszt a képregényfilmeknél megszokott pontokról, ezzel mintegy közelebb is hozva szereplőit, és a szuperhősvilágot a nézőhöz. A hosszú, kimért snittek, a türelmes történetvezetés, a két kiváló központi karakter ellentéte, látszólagos éledő barátsága, és párosuk kibontakozó drámája valami egészen érzékeny kompozíciót kölcsönöz a filmnek.

Végre egy mozi, ahol a saját erejére ráébredő 30-40 éves ember számára nem logikus cselekmény a páncélba, és gumibugyiba bújás, ahol ez a férfi először saját és családja épségére gondol, és megrémül attól, ami a megváltozott körülmények közt rá várhat. Hihetetlenül árnyalt, mind a főhős, mind a gonosz alakja, a kettejük közti dinamika, a feszült beszélgetések önmagában is elvinnék hátán a filmet, pedig nem robban, és nem dől össze semmi (jó, azért mégis, de nem úgy), és nem záporoznak idegenek az égbolton nyílt fekete lyukból, a film és annak üzenete mégis hibátlanul működik.

A sebezhetetlen

A sebezhetetlen Forrás: www.bustle.com

Defendor – A véderő

Ismét egy igazán érzékeny alkotás. Peter Stebbings rendezése a mindig kiváló Woody Harrelsonnal a főszerepben ráadásul iskolapéldája annak, hogyha valaki komolyan gondolná, hogy szupererő nélkül hősködni próbál, miként tudna boldogulni ebben a szürke és kegyetlen világban. Főszereplőnk Arthur Poppington gyermekkori traumái hatására lényegében egy infantilis, 80-as IQ-val bíró felnőtt, aki elhiszi azt, amit a képregény lapjain látott, hogy elhivatottsággal, kitartással és bátorsággal meggyógyítható a világ, és kiölhető belőle a rossz.

Arthur úgy működik, mint a szegény ember Batmanje, úgy küzd a bűn ellen, ahogy csak tud, bár a történet elsőre talán komédiának tűnik, valójában egy rendkívül keserédes és szomorkás dráma, mely ismételten képes teljesen új oldalakról is bemutatni a szuperhősléttel járó érzéseket és viszontagságokat. A nincstelen, és magányos Arthur számára egyszerre jelent terápiát, és menekülési utat saját kietlen valóságából, és mintegy metaforaként képes működni életünk függőségeivel kapcsolatban is. A film sajnos tudtommal el sem jutott a magyar mozikba, pedig egy ilyen rétegelt alkotás ennél nagyobb figyelmet érdemelne, ha másért nem, hát Woody Harrelson zsigerien tökéletes, és magával ragadó alakítása miatt mindenképpen.

Defendor - A véderő

Defendor – A véderő Forrás: imdb.com

Special

Nem csodálom, ha nem ismered ezt a kisköltségvetésű remeket, nekem is sok célzott böngészésbe került, míg ráakadtam. A leginkább sorozatokból (pl. Jóbarátok, Nevem Earl) ismert Michael Rapaport egy képregénykedvelő parkolóőr bőrébe bújik, aki gyógyszerkísérletre adja a fejét. A gyógyszert kifejezetten önbizalomhiány kezelésére fejlesztették ki, ám egy kellemetlen mellékhatásként a főszereplő Les esetében mindez olyan jól sül el, hogy emberünkből szuperhős válik. Persze, ezt csak Les hiszi, a gyógyszer ugyanis nem ad neki különleges képességeket, ám az ép eszét elveszi, ez viszont nem tartja vissza attól, hogy kedvenc olvasmányainak megfelelve kivegye a részét a bűn hajhászásából.

A film e tekintve párhuzamban állítható a Defendorral, kiegészülve egy sor megkapó belső monológgal, emberközeli konfliktusokkal, és a kisember kilátástalan harcával, akit a világ újra és újra pofon vág, ő mégis megingathatatlanul megy tovább. Bizonyos jelenetek olykor megmosolyogtatók, de a finom humor mögött egy sokkal mélyebb mondanivaló lapul, valódi elgondolkodtató dráma egy végtelenül emberi történetbe ágyaza. Ebből a nézőpontból még biztosan nem láttad a szuperhősöket.

Special

Special Forrás: imdb.com

Thelma

A végére hagytam egy igazi skandináv remeket. A tetovált lány óta tudjuk, hogy az északiak nagyon értenek a hangulatteremtéshez, de ezt eddig jobbára vérfagyasztó krimikben mutatták meg. A Thelma tökéletesen kilóg ebből a sormintából, ismét egy klasszikus felnövés- és ébredéstörténet, ha párhuzamot akarok vonni, talán az X-Ment kellene idecitálnom. A rendkívül komor és baljós atmoszféra mögött láthatjuk, ahogy főszereplőnk időről-időre, külső ingerek hatására eszmél rá saját különleges képességeire, mely végeláthatatlan belső vívódásra kárhoztatja.

Az erő krónikájához hasonlóan kitűnően működik a tinédzserek problémáinak allegóriájaként, ezúttal azonban egy másik oldalról, a szexualitás megismerése és kiteljesedése felől közelíti meg a problémát, de ennél több mindenről is beszél. A szülői elfogadásról és szigorról, szülő és gyermek kapcsolatáról, a hit mindent behálózó erejéről olyan feszült karakterkapcsolatokkal, hogyha megnézed Joachim Trier remekét, alighanem többet nem lesz kedved még játékból sem szuperhősgúnyát húzni.

Thelma

Thelma Forrás: theverge.com

Kapcsolódó cikkek

Bret Easton Ellis és Irvine Welsh közös sorozaton dolgozik

Az Amerikai psycho és a Trainspotting írói közös sorozaton dolgoznak

Bret Easton Ellis és Irvine Welsh igazán különleges projektbe fogtak American tabloid cím alatt.

Hírek

2020. 10. 25.

Crichton dedikáláson

Nyughatatlan úttörő volt a popkultúra polihisztora – Michael Crichton-portré

Vészhelyzet, Jurassic Park, Wesworld. Íme az ember és az örökség a címek mögött.

Irodalom

2020. 10. 23.

Mel Gibson dirigálja Jim Caviezelt A passió forgatásán

15 ambiciózus színész, aki kipróbálta magát a kamera másik oldalán

Avagy tehetségek, akik a kamera mindkét oldalán sikerrel állták meg a helyüket.

Film

2020. 10. 22.

Laurence Olivier után Armie Hammer a főszerepben

Újabb feldolgozás készült Daphne du Maurier világhírű pszichológiai thrilleréből

Kérdés, az új változat fel tud-e nőni 1940-es Alfred Hitchcock adaptációjához.

Hírek

2020. 10. 22.

Hirdetés

Legutóbbi cikkek

Mel Gibson dirigálja Jim Caviezelt A passió forgatásán

15 ambiciózus színész, aki kipróbálta magát a kamera másik oldalán

Avagy tehetségek, akik a kamera mindkét oldalán sikerrel állták meg a helyüket.

Film

2020. 10. 22.

Nulladik óra

Hollywood-i akták 28. – Nulladik óra (1985)

Egy mára uralkodóvá váló műfaj alapköve.

Film

2020. 10. 14.

Elsikkadt kiválóságok

Mesterművek árnyékában – 9 világhírű rendező 9 alulértékelt filmje

Avagy remekművek, melyek elsikkadtak az életműben.

Film

2020. 10. 12.

Dűne

Hollywood-i akták 27. – Dűne (1984)

Egy megfilmesíthetetlen regény vitatott filmadaptációja a Twin Peaks rendezőjétől.

Film

2020. 09. 30.

Filléres fantasztikum

Filléres fantasztikum – 7 fordulatos, vagy épp meglepő kis költségvetésű sci-fi

Az Avatar filmes reciprokai, avagy kis pénzből kimagaslót.

Film

2020. 09. 25.

Facebook közösség