Kovács Krisztián
2020. december 17. | Becsült olvasási idő: 7 perc

7 film, mely egy másik film születéséről mesél

Hollywood telis-tele van történetekkel, hiszen maga a filmkészítés folyamata olykor legalább olyan izgalmas, vagy épp fordulatos és viszontagságos, mint az elkészült alkotás, az álomgyár pedig olykor nem rest filmet készíteni arról, mások, hogyan készítettek filmet. Ez egy sok szempontból józan formula, hiszen így a filmgyártás központja némileg önkritikát is gyakorol, miközben görbe tükrön át bemutatja saját működését, az egyes filmgyártási metódusok folyamatát, és a stúdiók és rendezők mindennapjainak nehézségeit.

És van is miről beszélni, hiszen a filmkészítés elmúlt több mint száz éve alatt számtalan olyan alkotás látott napvilágot, melyről legendák keringnek, ehhez képest meglehetősen kevés film készült, mely ezeket a titkokat kívánta volna feltárni, ha mégis, akkor vagy fikcióba ágyazta, esetleg szatírába, melyek mögött, valahol rejtve bújik meg maga az igazság, de ettől még fontos epizódokat elevenítenek fel egy olyan folyamatból, melyeknek mi nézők általában csupán a végeredményét láthatjuk. Íme tehát most hét filmalkotás, mely más filmek születéséről mesél.

Filmek filmekről

Curtiz

Ha nem hallottál erről a filmről, az nem a te hibád, ugyanakkor érdemes pótolni. Toplánszky Tamás Yvan tavaly ősszel bemutatott tévéfilmje Hollywood Lugosi Béla mellett valaha volt leghíresebb magyar szereplőjéről Kertész Mihályról, vagy, ahogy odakint ismerték, Michael Curtizről szól, pontosabban a saját, és a filmtörténet egyik leghíresebb filmjének, a Casablancának a forgatásáról. A Curtiz azért is egyedi, mert az autentikus hatás kedvéért hiába magyar film, gyakorlatilag 90%-ban angolul beszél, magyar és amerikai szereplőkkel egyaránt dolgozik, miközben tökéletes korrajzzal és díszletekkel, fekete-fehérben eleveníti fel a Casablanca forgatásának nehézségeit úgy, hogy közben sokkal inkább a meglehetősen öntörvényű, és ezért a stúdióval is számtalan vitába keveredő, Kertész Mihály lélekrajzáról mesél elsősorban. Kertész szerepében Lengyel Ferenc kiváló alakítást nyújt, de ugyanígy emlékezetesek a mellékszereplők is, akárcsak a film felvetett kérdései, vagyis miként tud segíteni az Amerikába szakadt emigráns a holokauszt árnyékában senyvedő családján, hogy birkózunk meg az elvárások adta feszítő nyomással, és miként törjünk ki bátor döntésekkel az önként választott skatulyánkból.

Curtiz

Hitchcock

Ha a Casablanca minden idők egyik leghíresebb filmje, úgy erre a titulusra Alfred Hitchcock 1960-as remeke is áhítozhat. A Psycho a horror, és thriller filmek megkerülhetetlen klasszikusa, kétségtelenül nem a rendező legjobb, de legemblematikusabb alkotása, melynek személyes maximalizmusa és munkamódszerei miatti káoszba tartó forgatása máig legendás. A feszültségkeltés nagymesterének bőrében az erőteljesen elmaszkírozott Sir Anthony Hopkinst láthatjuk, akinek meg sem kottyan a maszk, magabiztosan teszi magáévá a kultikus rendező személyiségét, aki egyszerre hideg profi, céltudatos törtető, kreatív lángész, ugyanakkor a sikertelenségtől és a negatív kritikáktól messzemenőkig rettegő érzékeny művész is. A Hitchcock, köszönhetően többek közt Hopkins, és a feleségét, és múzsáját alakít Helen Mirren önfeledt párosának még úgy is egy kellemes, és mosolygásra késztető mozi, hogy egyrészt a kor legrémisztőbb filmjének forgatásáról mesél, és gyakorlatilag erkölcsi tanulságok levonása nélkül csupán felvillant nekünk néhány kulisszatitkot.

Hitchcock

Ed Wood

A minden idők legrosszabb rendezőjének kikiáltott Ed Wood története is mozivászonért kiáltott, és alighanem ez esetben nem is lehetett volna elképzelni megfelelőbb rendezőt a feladatra, mint az egyedi, és groteszk hangulatú filmjeiről ismert Tim Burtont, aki bár alapvető hangulati jegyeit megtartja, de mégis valami új színt hoz saját karrierjébe is az Ed Wooddal. A film az igazi szakbarbárnak elkönyvelt, ám önmagát csupán meg nem értett zseninek definiáló rendező leghírhedtebb filmjének, A 9-es terv a világűrből című kriminálisan sikerült alkotásnak az elkészültéről szól, legalábbis a felszínen, alatta viszont ott bújik meg egy önmaga megszállottságában vergődő fiatalember alakja, aki gyakorlatilag bármit feladna a sikerért. Johnny Depp kiváló az izgága, és tehetségtelen rendező szerepében, de az igazi sztár mégis a Lugosi Béla szerepében brillírozó Martin Landau, aki 67 évesen végre ezzel az alakításával elnyerte az Oscar-díjat is. Burton filmje azért is kiváló, mert nem mond ítéletet Wood felett, ugyanakkor nem esik abba a hibába sem, hogy valamiféle félkegyelműnek ábrázolja, ráadásul igen érzékenyen emlékezik meg Wood és Lugosi Béla barátságáról is.

Ed Wood

Áve, Cézár

Az első film a listánkon, mely nem egy valós film forgatásáról mesél, bár a felszín alatt azért sejteni, hogy a Coen-testvérek leginkább a legendás Ben-Hur című klasszikusra igyekeztek utalni benne, ugyanakkor persze a történet egésze fikció. A középpontban a Josh Brolin által életre keltett Eddie Mannix áll, aki egyébként valós filmtörténelmi figura, 1924 és 1962 közt az MGM stúdió vezérigazgatói székéig vitte. Ő felügyeli egy kitalált Jézus-történet, az Áve, Cézár forgatását, mikor eltűnik a George Clooney által alakított főszereplő. A Coen-fivérek filmje bár kétségtelenül nem pályafutásuk legjobb alkotása, ugyanakkor egyrészt kiválóan idézi meg az 1950-es évek kosztümös filmjeinek és musicaljeinek korszellemét, mondhatni a mozi hőskorát, és emlékeztet egyben arra, hogy a hidegháborús politikai, valamint vallási ideológiák miként kúsztak be látszólag észrevétlenül Hollywood kulisszái közé is, és nem rest bevezetni minket a stúdiók álságos mindennapi praktikáiba sem. Mindezt ráadásul igazi sztárparádéval fűszerezve, hiszen Brolin és Clooney mellett feltűnik még a filmben Jonah Hill, Scarlett Johansson, Channing Tatum, Christopher Lambert, Ralph Fiennes, Tilda Swinton, sőt még egy nyúlfarknyi szerepben Dolph Lundgren is.

Áve, Cézár

Trópusi vihar

Már többször említettük az oldalon, hogy a 2008-as Ben Stiller által írt és rendezett Trópusi vihar minden idők egyik legjobb vígjátéka, és közös kedvencünk a szerkesztőségben, leginkább azért, mert úgy figurázza ki gyakorlatilag egész Hollywoodot, hogy karakterei mégsem egyszerű karikatúrák, hanem élettel teli hús-vér emberek, az álomgyár iparának áldozatai, akik ráadásul egy hihetetlenül jól megírt, bátor és szókimondó, aranyköpésektől hemzsegő, intelligens forgatókönyv szerint játszanak. Természetesen ezúttal is egy fiktív film forgatásán járunk, ami egyébként valahol A szakasz, és az Apokalipszis most! posztvietnám motívumait igyekszik egybegyúrni, de még ezeket is kiforgatja, és tulajdonképpen mindenkinek feltartott középső ujjal int be, legyen az producer, rendező, technikus, filmügynök, jó vagy rossz színész, nem tisztel sem bőrszínt, sem származást, és alighanem éppen ez a fajta jó értelemben vett kötetlen szabadságérzet tett olyan jót az egész mozinak. És akkor még nem érintettük a forgatókönyvet, mely parázs párbeszédeket ad a sztárok szájába, hiszen a filmben ott van Stiller mellett Robert Downey Jr., Jack Black, Nick Nolte, Matthew McConaughey, és a közönségkedvenc médiamogul szerepében totálisan elmaszkírozva brillírozó Tom Cruise is.

Trópusi vihar

Banks úr megmentése

John Lee Hancock 2013-as drámája szintén a filmtörténet egy fontos epizódjához nyúl, és igyekszik bemutatni Pamela Lyndon Travers életét, valamint az általa írt, A csudálatos Mary című regényből készülő 1964-es Mary Poppins-film megvalósulását. Manapság talán már köztudott, hogy a Tom Hanks által alakított Walt Disney személyesen már évek óta nyaggatta az írónőt, hogy adja el neki regénye megfilmesítési jogait, ám Travers végül csak akkor adta be a derekát, mikor pénzszűkében élt Londonban. A szerző tartott tőle, hogy Disney és a szakemberei úgy formálják majd a történetet, ahogy kedvük tartja, amitől az elveszíti valódi mondanivalóját, így teljes felügyelet intézett magának a kreatív munkák felett, aminek a Walt Disney-filmek történetének egyik legdöcögősebb forgatása lett az eredménye. Hancock filmjét sokat kritizálták, hogy sok helyütt hiteltelenül megy szembe a Travers 1999-ben megjelent önéletrajzában olvasható tényekkel, és magát Disney-t is jobb színben tünteti fel, ugyanakkor fontos erénye, hogy két kiváló színész (különösen a Travers szerepében lubickló Emma Thompson) segítségével nem csupán egy világhírű film forgatási titkait, de egy írónő tragikus gyermekkori élményeit is feltárja.

Banks úr megmentése

Egy hét Marilynnel

Simon Curtis 2012-ben készítette el az Egy hét Marilynnel című filmet, melyben új megközelítésből kívánta láttatni minden idők egyik legikonikusabb színésznőjét. A film azt az egy hetet idézi fel Colin Clark, a legendás Laurence Olivier asszisztensének szemszögéből, melyben a színészkirály A herceg és a színésznő című, később mérsékelt sikert arató filmet forgatta a szexszimbólummal. Miután a film szűk időtartamot ölel fel, így kiváló jellemábrázolásokban gazdag, és bepillantást enged Marilyn Monroe munkamódszerébe, és személyiségébe is, kidomborítva azon tényeket, melyeket vélhetően mindenki ismer a színésznővel kapcsolatban. Monroe itt egyszerre törékeny nő, tehetséges fiatal lány, a végzet asszonya, az olykor szeszélyes sztár, vagy épp a világ legmagányosabb embere, aki úgy érzi, őt igazán senki nem érti meg, ugyanakkor nem is mindig hagyná, hogy ezt bárki is megtegye. Michelle Williams kiváló Marilyn Monroe, az ember szinte sajnálja, hogy csak egy szeletet kap az életéből, és kiemelendő a Laurence Olivier szerepében zseniális Kenneth Brannagh is, a film már csak kettejük miatt is kötelező látnivaló.