- Kovács Krisztián
- 2019. február 7. | Becsült olvasási idő: 7 perc
Egészen biztos vagyok benne, hogy a filmtörténelem vitathatatlanul legnagyobb űreposzának előkészületi fázisában George Lucas nem gondolt arra, hogy ezt az egyébként lebutítva a jó és a rossz küzdelmét bemutató gigantikus mesét egykor majd szociológusok, politológusok és pszichológusok elemzik szakmájuk szűrőjén át, és az is biztos, hogy a szakállas alkotó nem is feltétlenül látott bele annyi mélységet karaktereibe és történetébe, mint amivel az utókor megtöltötte.
A rajongók lélektana is megérne egy komolyabb elemzést, leginkább az a vágy, mellyel újabbnál újabb teóriákat gyártunk kedvenc történeteink megválaszolatlan, vagy éppen soha fel sem tett kérdései köré, de gyakorlatilag éppen ez jelenti magát a rajongást, vagy még inkább a fanatizmust. A Star Wars pedig ékes példája, és igazi, feneketlen tárháza a rajongói elméleteknek, úgyhogy most vizsgáljuk meg kicsit a lélektan oldaláról, vajon minden idők leghíresebb űroperája ad-e nekünk lehetőséget új rétegek értelmezésére?
Oké-oké, erre azért gyanítom, mindenki számított, hiszen gyakorlatilag ez képezi az egész Star Wars-mítosz narratívájának alapját. Lucas bevallottan tudatosan olyan univerzumot képzelt el, melyből legenda válhat, így olyan motívumokkal népesítette be azt, ami gyakorlatilag minden egyes legenda alapját képezi. Hősiesség, önfeláldozás, barátság, szerelem, bátorság, kudarc, újrakezdés, mindeközben folyamatosan igen magasan tartva a tétet. Igen ám, de ahogy minden legendában, úgy itt is megjelenik a főhősökben a kétely, a bizonytalanság saját elhatározásukat tekintve, így Lucas gyakorlatilag újabb réteget ad a jó és a rossz párharcának, mely nem kizárólag kéken és vörösen izzó fénykardokat jelent majd. Az igazi párharc, ahogy látjuk a filmekben, a főszereplőink lelkében tombol, ami megfigyelhető a széria három generációjának alakjai közt is, legyen szó Anakinról, Luke-ról, vagy épp Kylo Renről, vagyis polgári nevén Ben Solo-ról. Az igazi kérdés nem az, ki bánik ügyesebben a jedik ősi fegyverével, hanem, hogy ki tud felülemelkedni a lelkében újra és újra erőre kapó démoni hangokkal. Ahogy velünk, átlagemberekkel is előfordul a mindennapjainkban, hogy megszólít az odabent bujkáló kisördög, de szilárd önismerettel, és erkölcsiséggel ezen alapvetően felül tudunk emelkedni.
Jung óta tudunk a kollektív tudattalan fogalmáról, mely egy velünk született terület, ahol a legfontosabb archetípusok rejtőznek, az emberiség közös tapasztalatai halálról, életről, jóságról és gonoszságról. Minden archetípusnak jó és rossz megnyilvánulása is lehet, párhuzamot vonva a mítoszban a fény és a sötétség szembenállásával. A Star Wars világában, különösen Darth Vader karakterén keresztül mind az Árnyék, mind a Persona jungi archetípusát megfigyelhetjük. A Persona-t álarcnak is nevezik, Vadernek pedig fizikai szükséglete az álarc, ám valójában énjének jobbik felét is ugyanígy rejtegeti, amíg fia, Luke gondoskodása azt fel nem fedi végleg. Az Árnyék archetípus leginkább még Darth Vaderré válása előtt igen hangsúlyos, és ez megfigyelhető később Kylo Ren esetében is. Ez az a részünk, melyet a személyiségünk visszautasít, amit nem akarunk beismerni magunknak, ahogy Anakin sokáig ellenáll a sötét oldal csábításának, vagy, ahogy Kylo küzd, hogy a sötét oldal szolgálatában maradjon, és ehhez akár saját apját is képes megölni, hogy bizonyítson önmagának. A mindenkiben ott lappangó sötétség még Luke Skywalkert is megérinti, hiába próbálja tagadni, hogy ő más, mint az apja, abban a jellegzetes barlangi jelenetben, ahol látomásként csap össze Vaderrel, még ő is megremeg egy pillanatra.
Darth Vader nem hiába pszichológiai dolgozatok és elemzések alanya már közel negyven éve, karaktere hihetetlen rétegzettséggel bír, és még Lucas is bevallottan meghajol néhány rajongói elmélet előtt, melyekre ő maga sem gondolt, mikor kiötölte a sötét nagyúr alakját. Egyik legjellemzőbb, és sokat emlegetett vonása egyfajta negatív apakomplexus. Anakint a midikloriánok nemzették, apa nélkül, mindössze egy anyaképpel nőtt fel, de korán elszakították egyetlen családtagjától is, akit legközelebb már csak haláltusájában látott újra. Anakin előtt sosem volt szilárd apakép, némileg olyan a helyzete, mint egy nevelőszülőkhöz került rossz gyereknek, akit senki sem fogad el igazán, és emiatt kötődni sem tud. Qui-Gon Jinn egyfajta apapótléknak tűnt számára, de a jedi mestert hamar elragadta tőle a halál, Obi-Wannal pedig mindig is egyfajta haver-barát kapcsolat látszatát keltették. Az első, igazi apakép, és mentor, aki megjelenik előtte, épp az a Palpatine kancellár, aki, mint tudjuk, maga a Sith mester. Mindezeknek köszönhetően Anakin önmaga sem képes apává válni egészen a Jedi visszatér utolsó percéig, azzal pedig, hogy a sötét oldalra való átállásával gyakorlatilag megszűnik Anakin Skywalkernek lenni, minden hozott családi kötelékét is levetkőzi magáról, így később Luke és Leia elfogására is teljesítendő feladatként, semmint személyes, atyai kötelezettségként tekint.
A gyász az élet velejárója, nem kell okleveles pszichológusnak lennünk, hogy ez kiderüljön a számunkra. Gyakorlatilag minden egyes veszteséget, legyen az párkapcsolati szakítás, munkahelyvesztés, vagy épp haláleset, ezzel reagálunk le. Komplex, több fázisból összetevődő folyamatról beszélünk, melynek „ideális” lejátszódásához némi irányítást kell adnunk az életünknek, de bármennyire is tudatosan törekszünk a gyász feldolgozására, az időre nincs kihatásunk. És nekem úgy fest, hogy a Star Wars világában egész egyszerűen nincs idő a gyászra. Pedig gondoljatok bele, hogy csak a Skywalker vérvonalnak hány különböző esetben kellett volna időt hagyni a sebek begyógyulására. Anakin esetében az anyja, Qui-Gon, Amidala, Luke esetében a nagybátyja és annak családja, Obi-Wan, majd az apja, aztán még később Han Solo. Luke Anakinnal szemben annyi előnyt élvezett, hogy mindig volt mellette valaki, akibe az adott traumák megtörténtekor kapaszkodni tudott, ez némileg oldotta a folyamatot, Anakin azonban bezárkózott, és a rengeteg feldolgozatlan gyász, illetve szerettei elkövetkező halálától való félelme végül felemésztette, hogy aztán a sötét oldal magához hívja.
Elcsépeltnek tartom a második esély fogalmát. Az én olvasatomban az embernek akárhány esélye lehet, hiszen éppen ez az önmagunk hibáiból való tanuláshoz vezető út, mely rögös ugyan, de kellő felismeréssel kitűnő önismereti munka. És tulajdonképpen ez egy olyan lélektani pont a Star Wars univerzumban, mely kifejezetten jól megfigyelhető, és jól is működik a szereplők közt. Gondoljatok bele, Luke eleve óvatosabban, és felkészültebben közelít Darth Vaderhez a Jedi visszatérben, miután A Birodalom visszavágban pórul járt, Yoda sokkal bölcsebben és türelmesebben áll Luke tanításához, mint az előzménytrilógiában Anakinéhoz, Luke Az utolsó Jedikben el akarja pusztítani a szent Jedi iratokat, felismerve azok elavultságát és hasznavehetetlenségét, míg Kylo Ren le akar számolni a Sithek és Jedik évezredes szembenállásával, mely megmérgezte, és a káosz szélére taszította az egész galaxist. Számtalan apró momentum, mely azt mutatja, hogy kimondatlanul is, de a Star Wars univerzumban kitűnően működik az önkritika, mely nagyban hozzájárul a karakterek jellemfejlődéséhez, élővé és lélegzővé varázsolja kedvenc űrbéli mítoszunk szereplőit.
A Skywalker vérvonalba tartozók számára – különösen, ha tagjai a filmekben ábrázolt érzékeny lelkű és a változásokra érzékenyen reagáló fiatalok lennének – az élet gyakorlatilag élhetetlen lenne a mázsás felelősség súlya alatt. Gondoljatok bele, Anakinba Qui-Gon kezdeményezésére gyerekkorától egyfajta messiástudatot táplálnak, ő a kiválasztott, akinek egyensúlyt kell hoznia az erőbe. Hogy hat ez egy gyermek fejlődésére, tudván, hogy egy sok ezer éven át fennálló vitát az ő tetteinek kell majd egyszer lezárnia? Csoda, hogy Anakin A Sith-ek bosszújának végére maga is elhiszi saját mindenhatóságát, és úgy beszél a Galaktikus Birodalomról, mintha az a sajátja volna? Ha innen közelítjük meg a kérdést, Anakin Sith-é válása legalább annyira a Jediknek, mint Palpatine kancellárnak köszönhető. Leszármazottai pedig ugyanúgy cipelik ezt a terhet, Obi-Wan Yodával karöltve hamar elülteti a gondolatot Luke-ban, hogy ő az, aki az galaxis új reményét jelentheti, egy fiúban, aki a történet szerint még húsz éves sincs. Kylo Ren, vagyis Ben Solo pedig Luke-tól kapja meg ugyanezt a terhet, hiszen az új Jedi iskola jeles képviselőjeként, és a Skywalker vérvonal tagjaként neki kellene megtestesítenie az új kezdetet az erőhasználók fiatal generációja számára. Csodálkozunk, hogy minden élet félresiklik a mázsás súly terhe alatt?
Bár a Jedik képviselik a fényt, a Sith-ek pedig a sötét oldalt, józanul szemlélve elmondható, hogy gyakorlatilag nincs nagy különbség a két irányvonal közt, mindkettő a vakbuzgó, és minden logikát nélkülöző vallási fanatizmus negatív visszhangjait hivatott bemutatni. A Jedik hihetetlen szenvtelenséggel viszonyulnak a szüleiktől elválasztott tanoncokhoz, köztük Anakinhoz, a megértés szikrája nélkül, és bár elvileg ők őrzik a békét, mindezt iszonyú következetlenséggel és rugalmatlansággal teszik, aminek meg is lesz az eredménye, hisz a középkori lovagerényekre épülő taníttatással és nevelési módszerekkel gyakorlatilag ugyanolyan embertelenné válnak, mint a Sithek. Utóbbi vallás egyértelműen a vágyak és élvezetek megélésére buzdít, ezzel rokon egyébként a sátánizmus törekvéseivel, és tagjai pontosan ugyanannyira egyoldalúak, mint a Jedik, az énközpontúságuk ráadásul hosszútávon céltalan, és nem is alkalmas arra, hogy egy egész galaxist uraljanak. Összességében tehát elmondható, hogy mindkét ideológiai irányvonal alapvetően tökéletesen alkalmas a lélek megnyomorítására, ahogy azt kitűnően látjuk is a filmekben, és éppen ezért is lehet az – és ez a legújabb filmek egyik nagy történetvezetési bravúrja – hogy Kylo Ren már azon munkálkodik, hogy mind a Jedi, mind a Sith renden kívül maradjon, mert felismerte azok káros mivoltát, és egyetlen szándéka leszámolni a múlttal, hogy felépíthesse a jövőt.
Olvastad volna tovább? Gyere el inkább Te is június 7-én este a Lurdy Moziba, ahol Markovics Botond sci-fi íróval, és Lázár Gergely pszichológussal A Star Wars univerzum pszichológiája című rendezvényen boncolgatjuk a legendás saga lélektani vonatkozásait! Jegyek a Ticketportal hálózatában IDE kattintva!
A Macskafogó 6 értelmezési rétege
A filmtörténelem legnagyobb gonosztevői és a pszichológia
Összeesküvés-elméletek Hollywood boszorkánykonyhájából
A Star Wars: Andor előzménysorozata a Zsivány egyes előzményfilmnek, és nem biztos, hogy indokolt volt a Disney-nek ennyire a távolba révednie.
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán
A csendes kitartás szobra megküzdött minden sikeréért.
Akikről ritkán emlékszünk meg, pedig a filmek lelkét hozzák létre.
Okos mozik, melyek kidomborítják a sci-fi tudományos oldalát is.
Mennyire hiteles, és vajon miért rajongunk úgy a szériáért?