Film

7+1 legendás film, mely a hardcore filmőrülteknek is feladja a leckét

Hirdetés

Alig néhány hete, hogy felújított változatban az amerikai mozik előbb egy fesztivál keretében, majd azon túl is újra vászonra tűzték Tarr Béla legendás Sátántangóját, melyet a Nemzeti Könyvdíjra is jelölt Krasznahorkai László regénye alapján készített, és ennek, no meg a nemrégiben, a 2001 Űrodüsszeia című filmről íródott cikkünk miatt is úgy gondoltuk, érdemes lenne ezúttal néhány olyan alkotást listázni, melyekbe alkalomadtán még az igazán keményvonalas filmőrültek bicskája is beletörhet.

Merthogy szerencsére a filmművészet a maga végtelen változatosságában igazán elkényeztet minket, és ez olyasvalami – a legtöbb művészeti ággal együtt – melyben ízléstől függően mindenki megtalálhatja a maga számítását. Aki azonban ki akarja próbálni, hogy mit bírnak el az agytekervényei, vagy épp a türelme a mozgókép terén, azoknak most íme egy lista néhány olyan alkotással, melyek bár szerintünk egytől-egyik fantasztikusak, nézőknek, kritikusoknak, de még a szakmának is alaposan feladták a leckét.

Legendás filmek, melyek a hardcore filmőrülteknek is feladják a leckét

Legendás filmek, melyek a hardcore filmőrülteknek is feladják a leckét

Mullholland Drive – A sötétség útja

David Lynch nem a könnyen érthető, és könnyed hangvételű filmek mestere, aki látott akár csak egyetlen epizódot is a Twin Peaks-ből, pontosan tudja, miről beszélek. Véleményem szerint a Kék bársonnyal együtt a Mulholland Drive a legkiérleltebb Lynch-munka az összes közül, kiváló zenével és mindent átható neo-noir hangulattal, minden ízében tipikus Lynch, a színésznő, és amnéziás barátnője közt kibontakozó furcsa románcról. A Mullholland Drive nehézségeit nézői oldalról a fojtott hangulaton túl a film nehéz története és szerteágazó értelmezési lehetőségei adják, amivel Lynch is tökéletesen tisztában volt, nem hiába, a bemutató idején több „házi feladatot” is adott a nézőknek, többek közt szerinte, ha mindenki erősen figyel az első perctől fogva, akkor már a kezdő stáblista előtt kiderül két fontos dolog is, melynek később jelentősége lesz.

Mullholland Drive – A sötétség útja

Mullholland Drive – A sötétség útja

2001 Űrodüsszeia

Stanley Kubrick és Arthur C. Clarke közös vállalkozásával terjedelmes cikkben foglalkoztunk néhány hete, de okvetlenül idekívánkozik erre a listára is. Tulajdonképpen megértem azokat, akik nem értékelik a filmet, eleve meglehetősen lassú, szimbolikák egész során át kommunikál csak a nézővel, az első és az utolsó 20 perc narráció nélkül telik, a snittek hosszúak, ráadásul a konfliktust nyitó monolit rejtélyére sem kapunk egyértelmű válaszokat. Ugyanakkor ez itt messze nem hiba, sokkal inkább dramaturgiai bravúr, ahogy pedig Clarke fogalmazott néhány évtizeddel a bemutató után: ha a néző úgy érzi, hogy mindent megért a 2001 történetéből, akkor a film megbukott. Kubrickkal ugyanis szándékosan arra törekedtek, hogy több kérdést tegyenek fel, mint ahány választ adni tudnak, és éppen ez a hozzáállás emeli ki annyira a filmet a tömegből, és teszi kultikussá, ugyanakkor nem egyszerű néznivalóvá is.

2001 Űrodüsszeia

2001 Űrodüsszeia

A forrás

Darren Arronofsky filmje megjelenésekor alapos fejvakarást okozott a nézőseregnek. Az egyként is meglehetősen egyedi hangulatú, és nyomasztó filmjeiről ismert rendező viszontagságos úton jutott el oda, hogy saját szerelemprojektjét tető alá hozhatta, és beleadott bizony apait-anyait. A forrás, ha nagyon lecsupaszítjuk, a szerelem és halál több idősíkon játszódó meséje, egy rendkívül furcsa, olykor kifejezetten zavaró történetszövésű darab, szerkezetileg kicsit hasonló a Felhőatlaszhoz, de annál jóval súlyosabb, és emiatt még műfaji besorolása sem tisztázott. Sci-fi, mágikus realizmus, szürreális dráma? Akárhogy is, szemet gyönyörködtető operatőri munka, fantasztikus vágásokkal, és gondoltátok volna, hogy a harmadik idősíkon bonyolódó történetszál, mely 2500 környékén játszódik a távoli jövőben, teljes egészében CGI-mentesen készült? Hiperérzékeny film, egészen megterhelő moziélmény.

A forrás

A forrás

Sztalker

A film, aminek legalább a címét alighanem mindenki ismeri, ám rendkívül kevesen vannak, akik valóban értő módon képesek végignézni. A legendás orosz rendező, Andrej Tarkovszkij kultikus alkotása a Solarissal együtt, ezúttal az Arkagyij és Borisz Sztrugackij írópáros egyik regényét használja alapanyagnak, amit aztán némileg átértelmez. A Sztalker általában ott van minden idők legjobb sci-fijeit összesítő listák élbolyában a 2001 Űrodüsszeia, vagy épp a Szárnyas fejvadász társaságában, ugyanakkor mindkettőnél nehezebben befogadható darab. Az ún. Zónába tett kirándulás lényegében egy óriási metafora az önmagunkban való utazásra, emiatt sokszor úgy érezhetjük, amit látunk, nem is a valóság, csupán főszereplőnk képzelgéseinek tárgya, míg a halál közelsége olybá tűnik, egyfajta őszinte feloldozást ad az embernek. Monumentális alkotás Tarkovszkij remek, rendkívül lassú rendezésével, telis-tele szimbólumokkal, de aki egyszer végigrágja magát rajta, garantáltan nem felejti el a hangulatát.

Sztalker

Sztalker

Alphaville

A valaha volt egyik legnagyobb francia rendezőnek tartott Jean-Luc Godard egyik kimagasló alkotása ugyan nem egy tökéletesen érthetetlen darab, ellenben filmművészeti értelemben rendkívül „szürke”, képi világánál, hangulatánál fogva, mely leginkább a 60-as évek szocreál díszleteire emlékeztet minket, ráadásul alig-alig találkozunk nappal játszódó jelenettel. Ebben a disztópiában, a háttérben egy rettenetes gépi hang narrálja nekünk a történetet, és rág a szánkba rövid, de egyetemes igazságokat, egy a saját valóságunkkal többé-kevésbé megegyező idegen bolygón, Alphaville-ben, a galaxis fővárosában. Az egész filmen egy furcsa, és olykor egészen képtelen kettősség vonul végig, a nagy igazságok állnak szemben a képtelen humorral, és olykor nem igazán tudjuk, melyikkel is szembesülünk éppen, ráadásul az komplett filmet a kezdő képsorok egyik mondata tökéletesen össze is foglalja: néha a valóság túlságosan összetett ahhoz, hogy szóban kifejezhető legyen.

Alphaville

Alphaville

Sátántangó

Ha nehéz filmekről beszélünk, alighanem megkerülhetetlen a bevezetőben is említett Tarr Béla-alkotás, egy rendhagyó munka, melyet többek közt még New Yorkban a Museum of Modern Art is speciális vetítéseken mutatott be a közönségnek. A Krasznahorkai László regénye alapján készült film már hosszával is kihívás elé állítja a nézőjét, ahogy egy kritikus fogalmazott a bemutató után nem sokkal: „ezért a filmért mindenki áldozatot hoz. A néző is.” És valóban így van, a hagyományos változat is közel 450 perces, olykor 10-11 perc hosszúságú snittekkel, és meditatív lassúságú cselekménnyel, melynek köszönhetően számtalan párhuzam fedezhető fel Tarr Béla és Andrej Tarkovszkij stílusa közt is. Bár a film a rendszerváltás előtti időszakban egy mezőgazdasági kollektíva széthullásáról beszél elsősorban, Tarr megjegyezte, hogy olyan világot ábrázol, ami mindig volt, és mindenhol létezik, talán éppen ez adja a Sátántangó időtállóságát.

Sátántangó

Sátántangó

A felszín alatt

A listán szereplők közül a legfiatalabb alkotás Jonathan Glazer műve, akiben első filmjei alapján Stanley Kubrick megtestesülését emlegették, és kétségtelen, hogy hangulat tekintetében van benne némi igazság. A felszín alattban Scarlett Johansson bújik egy idegen lény bőrébe, aki a szexualitást felhasználva vadászik férfiakra az olykor kihalt, de mindenképpen szürke skót tájakon. Különleges technikával készült független alkotás, ahol mindent eredeti környezetben vettek fel, és ahol még a statiszták sem tudtak róla, hogy ők valójában azok, Johansson pedig kitűnően hozza ezt az egyébként eszköztelen, ám mégis szuggesztív játékot. Ugyanakkor persze maga a szürreális elemekkel dolgozó történet, mely sokszor zene és szöveg nélkül, egyszerűen a képek erejével kommunikál rendkívül nehéz, és még műfajilag is borzalmasan problémás behatárolni, mindenesetre végső formájában egy nagy utazás a nőiség, és az emberség egyes szakaszain át.

A felszín alatt

A felszín alatt

+ 1 Andalúziai kutya

Okvetlenül idekívánkozik Salvador Dalí és Luis Bunuel 1929-es alkotása is, mely az első szürrealista filmalkotás is egyben, egy rémálomszerű vízió, mely valóban a két alkotó álmaiból táplálkozik. Bár a mindössze két hét alatt elkészült alkotás összesen 16 perces, mégis olyan erőteljes jelenetekkel dolgozik, melyek alaposan megterhelik a nézőt, és megnehezítik a film befogadását, hiszen elsőre blikkre még a képsorok egymáshoz való viszonya sem igazán mutatja a legcsekélyebb kohéziót sem. Ennek oka egyértelműen az alkotók célja is volt egyben, hiszen Bunuel később az önéletrajzában meg is fogalmazza, hogy a forgatókönyvet annak szellemében írták, hogy semmi sem kerülhet a filmbe, amit – ahogy fogalmazott – „racionális, pszichológiai vagy kulturális alapon meg lehet magyarázni”. Ennek fényében még maguk a színészek sem voltak tisztában vele, miben is vállaltak szerepet, alakításukat Bunuel ködös, metaforikus megjegyzéseihez kellett igazítaniuk. Mindezek fényében az Andalúziai kutya a filmtörténelem egyik legfurcsább alkotásává vált.

Andalúziai kutya

Andalúziai kutya

Kapcsolódó cikkek

Kevin Smith befejezte a Shop-show 2 forgatókönyvét

Kevin Smith az ünnepek alatt befejezte a Shop-Stop 3 forgatókönyvét

A Shop-show után a Shop-stop is folytatást kaphat a függetlenfilmes rendező jóvoltából.

Hírek

2021. 01. 20.

Rekordszámú mezőnyben mérettetheti meg magát Horváth Lili filmje

Rekordszámú mezőnyben versenyez Horváth Lili filmje az Oscar-díjért

A magyar film legnagyobb ellenfelei közt dán, román, cseh, és orosz alkotások is akadnak.

Hírek

2021. 01. 19.

Az Office a 2000-es évek egyik legsikeresebb sorozata volt

A Jóbarátok után az Office kulisszatitkaiba is a készítők engednek bepillantást

A 2000-es évek egyik legsikeresebb sorozatát a készítők, írók, és maguk a színészek kommentálják.

Hírek

2021. 01. 19.

Clint Eastwood 90 évesen sem áll le

Clint Eastwood közel 91 évesen befejezte legújabb filmje munkálatait

Az egykori pisztolyhős legalább olyan kemény, mint Piszkos Harry, és reméljük az is marad.

Hírek

2021. 01. 19.

Hirdetés

Legutóbbi cikkek

Filmre álmodott írói életek

Eleven zseniportrék – 10 kiváló film 10 legendás íróról

Az emberek, az irodalmi remekek mögött, sorsok a hírnéven túl.

Film

2021. 01. 18.

Az utánozhatatlan kalap és kabát

Későn érő típus – Humphrey Bogart, a film noir koronázatlan királya

Énazonosság és karakterazonosság mellébeszélés nélkül.

Film

2021. 01. 14.

Cate Blanchett

Csendes tehetség lett Katharine Hepburn művészi örököse – A Cate Blanchett-portré

Csend, fegyelem, szorgalom és tehetség káprázatos kombinációja.

Film

2021. 01. 13.

Harmadik típusú találkozások

Hollywood-i akták 34. – Harmadik típusú találkozások (1977)

Az UFO-tematika alapvetése a legendává érő hollywoodi aranyifjútól.

Film

2021. 01. 05.

Filmek filmekről

7 film, mely egy másik film születéséről mesél

Avagy filmek, melyek megszületésének történetét is érdemes feldolgozni.

Film

2020. 12. 17.

Hirdetés