- Kovács Krisztián
- 2020. szeptember 4. | Becsült olvasási idő: 6 perc
Az 1980-as évek számtalan ragyogó horrorklasszikust adott a filmtörténelemnek, köztük olyan remekekkel, mint John Carpentertől A dolog, David Cronenberg műve A légy, vagy épp a James Cameron által új szintre emelt Alien-film, A bolygó neve: halál, és a listát még hosszan sorolhatnánk. Akadtak persze a divatba illeszkedni igyekvő, ám minőségében a fentiektől bőven elmaradó, és olykor jogosan elfelejtett művek is, melyek manapság igazi kuriózumnak számítanak egy-egy filmklub alkalmával.
Az én gyerekkorom meghatározó élménye volt a videotéka, és a szűk polcok közt eltöltött órák, amíg az ember azon töprengett, a megspórolt zsebpénzét melyik filmre áldozza be. Körültekintően kellett dönteni, hiszen az általunk látogatott tékában számtalan remek megtalálható volt a 80-as évek olykor kifejezetten silány horrorterméséből, így aztán több jóbaráttal együtt szépen egyesével egytől-egyig kivettük mindet. Íme, akkor most 8 manapság már keveset emlegetett, sőt, néhány kifejezetten elfeledett horrorfilm a 80-as évekből, mely kellemes nosztalgiát ébreszt bennem a mai napig. Akkor is, ha ez furcsán is hangzik néhány olykor gyomorforgató mozira vonatkoztatva.
A tenger mélyéről is láttunk épp 30 évvel ezelőtt kiváló filmet, James Cameron és A mélység titka képében, és nem ez volt az egyetlen, de ennél jobban egyik sem sikerült, pedig próbálkozás akadt bőven. Az egyik ilyen 1989-ből a magyarul a rendkívül szerencsétlen Mélytengeri szörnyeteg címet kapta. A történet szerint az amerikai haditengerészet pénzel egy víz alatti kutatólabort, mellyel párhuzamosan mélytengeri rakétabázis építésébe fog. Az építkezés idején egy hatalmas barlangra bukkannak, melyet a tudóscsapat a haditengerészet utasítására felrobbant. A robbanás azonban elszabadítja a barlang lakóját, a különös és sosem látott lény pedig mindent megtesz, hogy senki se láthassa többé a napfényt.
Ted Nicolaou 1986-os filmje igazi B-kategóriás sci-fi-horror-komédia, mely le sem tagadhatná a kort, amiben készült, ráadásul olyan rendkívül bárgyú történettel operál, hogy tulajdonképpen nem is csodálkozunk, amiért manapság alig-alig emlékeznek rá. A történet szerint egy távoli bolygó lakóinak sikerült megoldani a hulladéktárolás problémáit: az egészet energiává alakítva kisugározzák a világűrbe. A rendszerbe hiba csúszik és az egész szállítmányt véletlenül a Putterman család parabola antennája veszi a Földön. Azonban ez még nem okozna gondot, hiszen a szállítmányok általában csak szemetet tartalmaznak, ebben azonban egy hulladékevő szörny is lapul, ami, hogy a hatalmas étvágyát csillapítsa, elkezdi felfalni a Putterman család tagjait.
A Robotzsaruból ismert Peter Weller tér vissza ebben a filmben, mely sztoriját, sőt vizuális effektjeit tekintve is tökéletes mása a Mélytengeri szörnyetegnek, ugyanakkor némileg gyengébb változat is, hiába a nevesebb rendező, a többek közt a Rambo második részét is jegyző George P. Cosmatos. A történet szerint ezúttal egy hét tagú amerikai bányászcsoporttal tartunk, akik értékes ércek mélytengeri bányászata közben ráakadnak egy elsüllyedt orosz tengeralattjáróra, melyen, mint kiderül, bizarr genetikai kísérletek egész sora zajlott, a mutációk pedig a bányászok életére törnek. Hiába azonban a látványtervekért felelő Stan Winston, Cosmatos filmje így is meglehetősen B-kategória szagú, különösen összelopkodott történetének köszönhetően.
Alighanem ezúttal már a cím is sugallja, hogy milyen fergeteges filmre készülhetünk, de legalább nem árul zsákbamacskát, egy ízig-vérig tipikus 80-as évekbeli horror-komédiát takar. A rendkívül primitív film, egy rendkívül primitív sztorival dolgozik. A történet szerint az űrből különös, idegen lények érkeznek a Földre, és egy kiváros lakóit kezdik terrorizálni, méghozzá bohócok alakjába bújva. A közel két millió dollárból készült alkotás a 80-as évek horrortermésének egyik mélypontja, rettenetes szereplőkkel, bárgyú történettel, de egészen tűrhető maszkokkal, az a típusú film, amit egy baráti sörözés közben érdemes a leginkább műsorra tűzni.
James Cameron, igaz, még legnagyobb sikerei, többek közt a Terminátor előtt, segédrendezőként működött közre ebben a filmben, melyben még a fiatal, és szintén Freddy Krueger szerepe előtt álló Robert Englund is feltűnik. A film lényegében nem több, mint egy kisköltségvetésű Alien-koppintás. A történet szerint a Remus nevű űrhajóval a Morganthus bolygó közelében megszakadt a kapcsolat, és egy mentőalakulat érkezik a helyszínre, hogy kiderítse, mi történt. A bolygón azonban vérszomjas, és iszonyatos szörnyek egész hada várja őket, no meg persze saját félelmeikkel is szembetalálják magukat. Minden hibája ellenére Cameron maga is bevallotta, ha ez a film nincs, talán A bolygó neve: halála sem úgy sikerül, ahogy.
Stuart Gordon filmje manapság is az egyik legjobbnak tartott H. P. Lovecraft-adaptáció, ami azért is nagy dicséret, mert a kultikus horrornovellistát köztudottan nehéz adaptálni. A történet szerint Herbert West megtalálta az örök élet titkát. Friss tetemekre van szüksége, hogy folytathassa kísérleteit a halott szövetek újraélesztésével. Az összes baljós jelzés és sikertelenség ellenére a különc West egy ifjú orvostanhallgatót segítségül hívva folytatja kutatásait. Az eredmény azonban továbbra sem valami biztató: őrülten röhejes zombik, akik az utcákon kóborolnak, „sikertelenül” levágott fejek, melyek beszélnek.
Tobe Hooper, a Poltergeist, és a Texasi láncfűrészes mészárlás kultikus rendezőjének egyik kevésbé sikerült alkotása, ahol az effektekért a Csillagok háborújáért Oscarral jutalmazott John Dykstra felelt. A történet szerint a Halley üstökös csóvájának rejtekében egy űrhajót fedeznek fel. Tom Carlsen vezette asztronauták kiszáradt, denevérszerű lényeket, valamint három üvegkoporsóban tökéletes állapotban lévő humanoidot találnak, melyeket átszállítanak űrsiklójukra, a Churchillre. A legénység később már csak holtan kerül elő, viszont az idegeneket leviszik vizsgálatra a londoni űrközpontba. Természetesen nem kell sok és az egyikük, egy ellenállhatatlan erővel bíró nő megszökik és, akivel csak kapcsolatba kerül, annak elszívja az életenergiáját.
Meglehetősen tetszetős névsor jelenik meg az Álomküzdők stáblistáján, Dennis Quaid, Max von Sydow és Christopher Plummer is feltűnik Joseph Ruben filmjében. A történet szerint az agykutató központ tudósai computer-technikával próbálják megszabadítani az embereket rossz álmaiktól. Eközben derül ki, hogy lehetséges belépni egymás álmába, átélhetőek aktívan közös élmények. A kutatás vezetője Dr. Paul Novotny felsőbb utasításra felkutatja egykori tesztalanyát, Alex Gardnert, és mint barátot, kötelezi, hogy legyen a csoport segítségére. Hamarosan újabb dolog derül ki: ha valakit álmában megölnek, meghal a valóságban is. Ekkor megérkezik az intézetbe az amerikai elnök, akit szörnyű rémálmok kínoznak.
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
A Warner döntése értelmében nem annyira biztos.
5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán
A csendes kitartás szobra megküzdött minden sikeréért.
Akikről ritkán emlékszünk meg, pedig a filmek lelkét hozzák létre.
Okos mozik, melyek kidomborítják a sci-fi tudományos oldalát is.
Mennyire hiteles, és vajon miért rajongunk úgy a szériáért?