- Kovács Krisztián
- 2020. április 3. | Becsült olvasási idő: 5,5 perc
Amennyiben visszautasított szerepekről van szó, Hollywoodban általában Al Pacino jut az emberek eszébe, a színészlegenda ugyanis mindazok mellett, ahogy és amilyen szerepeket eljátszott, bizony nem ritkán utasított vissza ajánlatokat később kultikussá váló alkotásokban. Hozzáteszem, Pacino ösztönei kétségtelenül a helyükön vannak, mert bár akadnak olyan filmek, ahol bevallottan hibának tartja, hogy olykor még a forgatókönyvet sem olvasta el, a legtöbb karaktert meglehetősen nehéz az ő arcával, hanghordozásával, vagy gesztusaival elképzelni.
Pacino alighanem így sem szégyenkezhet, kortársai közt is az egyik legsokoldalúbb, legmagávalragadóbb figura, szerepeiben végtelenül hiteles, jelenléte mindig betölti a vásznat, filmográfiájában egymást érik a legendás szerepek, és filmek, melyek bevésték a nevét Hollywood nagykönyvébe, így pl. A sebhelyesarcú, a Serpico, Keresztapa, Carlito útja, Minden héten háború, Kánikulai délután, Egy asszony illata, Glengarry Glen Ross, Szemtől szemben, Fedőneve: Donnie Brasco, A bennfentes, vagy épp Az ördög ügyvédje, és akkor még nem is beszéltünk a november végén debütáló The Irishman című filmről, ahol ismét együtt a Robert de Niro-Al Pacino-Martin Sorsese-Joe Pesci négyes.
Az egyik legkedveltebb romantikus film férfi főszereplőjének nehéz bárki mást elképzelni Richard Gere-n kívül, de tegyük hozzá, hogy a forgatókönyv eredeti formájában a film egy meglehetősen sötét tónusú mese lett volna, mely a prostituáltak világát, és a droghasználatot mutatta volna be, mielőtt a Walt Disney megvásárolta volna a jogokat. Al Pacino ebben a korai szakaszban kapta a felkérést, de, ahogy 2010-ben egy Larry Kingnek adott interjúban megfogalmazta, egyszerűen érezte, hogy ez így sem neki való szerep. Végül előbb Charles Grodin lett a kiszemelt, és aztán kapta meg Gere a szerepet.
Al Pacino korábban a két Keresztapa filmen dolgozott együtt Francis Ford Coppolával, aki szereplőket válogatott Joseph Conrad A sötétség mélyén című regényének Vietnámi-háborúra konvertált változatához. Pacino-t a rendező eredetileg Willard szerepére nézte ki, de állítólag a legenda annyit mondott erre: „Ismerem a módszereit. Odajön, elmondja, mit kell tennem, ledobnak egy helikopterről, aztán 5 hónapot kuksolok majd a mocsárban.” Pacino még alul is kalkulálta a dolgot, a forgatás ugyanis összesen 16 hónapot vett igénybe a Fülöp-szigeteki dzsungelben.
Ez az a visszautasított szerep, melynek legendája körbejárta a világot. Köztudott, hogy George Lucas mindenképpen szeretett volna egy híres színészt a filmjébe, így került be Alec Guiness, de eredetileg Han Solo szerepét Al Pacinónak szánta. Olyannyira, hogy az Oscar-díjas színész később egy interjúban arról beszélt, gyakorlatilag övé volt a szerep, és a forgatókönyvet tanulmányozta épp, amikor rájött, hogy abszolút nem érti az egész koncepciót, így végül közös megegyezéssel kiszállt a filmből. Ekkor jött a képbe Harrison Ford.
Bár itt konkrétan senki sem beszélt róla, hogy Pacino lett volna az elsőszámú favorit John McClane szerepére, de 2013-ban egy interjúban, mikor szóba került a Die Hard-franchise, Pacino annyit mondott Bruce Willisről: „Karriert adtam ennek a srácnak.” Tekintve, hogy ők ketten soha nem dolgoztak együtt, ebből persze mindenki arra következtetett, hogy a Nakatomi Plázában rekedt zsaru szerepére eredetileg Pacinot nézték ki. Tekintve, hogy nem egyszer játszott rendőrt, elképzelhető, hogy így történt, és az is tény, hogy a Die Hard sikere végleg meghatározta Willis pályáját is.
Manapság úgy tekintünk erre a filmre, illetve folytatásaira, hogy ez legalább annyira Eddie Murphy szólóprojektje, mint amennyire a Mission: Impossible-széria Tom Cruise-é. Valóban, nemrég jött a hír, hogy Murphy aláírt a 4. részre, amivel vélhetően befejezi filmes pályafutását is. Igen ám, de a Beverly Hills-i zsaru eredetileg nem egy könnyed akcióvígjátéknak indult, hanem kőkemény bűnügyi thriller lett volna, Axel Foley szerepére pedig az akkor már a Sebhelyesarcúval és a Serpicoval is bizonyított Pacino-t képzelték el.
Az Avery Corman novellája alapján készült többszörös Oscar-díjas alkotás az egyik legszívszorítóbb családi dráma, amit valaha készítettek, Dustin Hoffmannak pedig meghozta karrierje első aranyszobrát. Ugyanakkor a családfő, Ted Kramer szerepét eredetileg Al Pacino kapta volna, a rendező-forgatókönyvíró Robert Benton személyesen adta át neki a szövegkönyvet, ám Pacino visszautasította: „Voltak idők, amikor nem olvastam végig a forgatókönyveket. Egyszerűen éreztem, hogy nem nekem való, hogy az a figura nem én vagyok.”
William Friedkin, Az ördögűző rendezője már az 1970-es évek végén filmre akarta vinni a Született július 4-én történetét, akkor még Al Pacino-val a főszerepben. Pacino a Portyán című filmben dolgozott együtt Friedkinnel, és nagyon kedvelte a rendező módszereit. A terv végül kútba hullott, ám, amikor a 80-as évek második felében Oliver Stone újra elővette a tervet, és nekiállt az előkészületeknek, továbbra is Pacinóban gondolkodott Ron Kovic szerepére, ő azonban csupán ennyit mondott: „Billy nélkül nem” – utalván William Friedkinre, így végül Tom Cruise kapta a főszerepet.
Steven Spielberg is szeretett volna Al Pacinóval dolgozni, fel is ajánlotta neki az egyszerű, kétkezi munkás Roy Neary szerepét, Pacino azonban semmiféle érdeklődést nem mutatott a film iránt. A forgatókönyv egyébként később megfordult Steve McQueen, Dustin Hoffman, Jack Nicholson, Gene Hackman, és James Caan asztalán is, de egyiküket sem igazán kötötte le, más pedig egyéb filmes elfoglaltságai miatt mondta le. Spielberg választása végül a megbízható Richard Dreyfuss-ra esett, akivel már jó viszonyt ápolt a Cápa első része óta.
A Star Wars: Andor előzménysorozata a Zsivány egyes előzményfilmnek, és nem biztos, hogy indokolt volt a Disney-nek ennyire a távolba révednie.
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán
A csendes kitartás szobra megküzdött minden sikeréért.
Akikről ritkán emlékszünk meg, pedig a filmek lelkét hozzák létre.
Okos mozik, melyek kidomborítják a sci-fi tudományos oldalát is.
Mennyire hiteles, és vajon miért rajongunk úgy a szériáért?