Kovács Krisztián
2020. március 27. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc

8 történelmi film, mely csúnyán elferdítette a valóságot

Szeretjük, ha egy film igaz történeten alapszik, nem csak azért, mert létezik egy kollektív hitünk, mely szerint az élet a legjobb forgatókönyvíró, hanem mert egy-egy felemelő, és megtörtént sztori visszaadja némileg az emberekbe, vagy a világba vetett bizalmunkat. A legtöbb ehhez hasonló történet önmagában megállna a lábán, Hollywood valamiért mégis szükségét érzi, hogy olykor jól indokolható dramaturgiai, máskor a tökéletesen érthetetlen élményfokozás kedvéért belenyúljon az élet által írt kiváló alapanyagba.

Hozzáteszem, szerencsére viszonylag ritkán követik el azt a hibát, mely már-már botrányossá tesz egy megtörtént eseményeken alapuló filmet, és addig, amíg a történet alapértékei nem sérülnek, gyakorlatilag mindegy, hogy élnek-e apró módosításokkal. Amikor azonban ezek a módosítások alapjában határozzák meg, vagy csúnyán elferdítik a tényeket, az már egy olyan pont, amit egyetlen mozinéző, kritikus, és élesszemű történész sem hagyhat figyelmen kívül. Ez utóbbiakból szedtünk most össze egy csokorra valót.

Bohém rapszódia

Gyakorlatilag ez az a film, mely az egész cikket indokolta. A Queen még élő két tagja, az általunk is mélyen tisztelt Brian May és Roger Taylor producerkedésével készült alkotással a legnagyobb gond az, hogy egy olyan történetet akart túldramatizálni, ami meglehetősen jól dokumentált, amit a célközönség szinte tökéletesen ismer, és ami egyébként is igen drámaian alakult a valóságban is. Mindemellett viszont elkövette azt a hibát, hogy felesleges módon írta át a zenekar történetének kronológiáját, és minden létező hibát az érzelmi töltöttség fokozásáért és a finálé katarzisáért Freddie Mercury nyakába varrt. Még szerencse, hogy a Queen dalai, és Rami Malek Oscar-díjas alakítása némelyest elhomályosította ezt az élményt.

Bohém rapszódia Forrás: imdb.com

Hajsza a győzelemért

Egy film a száguldó cirkusz hőskorából a napokban elhunyt Niki Lauda és James Hunt 1976-os szezonban zajlott vérre menő csatájáról. Ron Howard filmje kitűnően ragadta meg a Forma 1 életveszélyes hangulatát, Chris Hemsworth kiváló, és Daniel Brühl egészen zseniális alakításával. Lauda és Hunt rivalizálása, a majdnem végzetes nürburgringi baleset, és az utolsó futam utolsó köreiben eldőlt világbajnoki hajrá mind-mind a valóság közel valós lenyomata, azonban maga Lauda is megfogalmazta a bemutató után, hogy a film némileg eltorzítja a Hunt és az ő személyisége közti meglehetősen éles különbségeket, és úgy mutatja be kettejüket, mint akik utálták egymást. Lauda szerint ez nem is állhatna távolabb a valóságtól, hiszen nem csak jóban voltak, de egy időben még közösen is béreltek lakást.

Hajsza a győzelemért Forrás: imdb.com

Phillips kapitány

Az utóbbi évtizedben némileg elkényelmesedett Tom Hanks itt mutatta meg újra, mennyi erő lakozik még mindig az alakításaiban. A film erőteljes történet egy teherhajó kapitányáról, aki hatalmas önfeláldozásról téve tanúbizonyságot, megmentette legénységét a szomáliai partvidék legrettegettebb kalózaitól. A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb, és mondhatni szomorúbb, a hősként ábrázolt kapitányt ugyanis saját legénysége feljelentette a támadás leverését követően, és a legtöbben a mai napig meglehetősen dühödten nyilatkoznak róla, hiszen többek közt nem tartotta a kijelölt hajózási útvonalat, és figyelmen kívül hagyta a hatóságok kalóztámadásokra való figyelmeztetését, pedig 2-3 nappal Phillips hajójának megtámadását megelőzően is sor került egy hasonlóra.

Phillips kapitány Forrás: imdb.com

Eddie, a sas

Egy egészen és meglepően kiváló film az olimpiák történetének egyik legkedvesebb lúzeréről, aki bizonyította Coubertin báró örökbecsű gondolatát, miszerint nem a győzelem, hanem a küzdelem a legfontosabb a sportban. Michael Edwards története is megkapta a maga kis színesítő elemeit, többek közt egy öntörvényű, szeszkazán edzőt, az egykori siugró kiválóságot, Bronson Peary-t, akit Hugh Jackman kelt életre. A valóságban Peary egyáltalán nem létezett, Eddie tökéletesen egymaga készült fel az olimpiára, és az azt megelőző kvalifikációra. Ugyanígy a film nem szól arról sem, hogy a sajtó miként forgatta ki Eddie nyilatkozatait, és miként terjesztett róla pletykákat, ahogy nem került ábrázolásra az sem, pontosan milyen intenzitással készült a megmérettetésre. Eddie ugyanis akkoriban naponta hatvan ugrást is teljesített.

Eddie, a sas Forrás: imdb.com

A rettenthetetlen

Mel Gibson világhírű, 5 Oscar-díjjal kitüntetett hőseposza a történészek rémálma, nem véletlenül, sőt, némelyek minden idők leghiteltelenebb történelmi filmjének tartják. A skótokat felszabadító William Wallace története számos ponton különbözik attól, amit a filmvásznon látunk, kezdve azzal, hogy eleve nem őt illették a rettenthetetlen jelzővel, hanem a filmben is megjelenő Robert of Bruce-t. Ugyanakkor a film által ábrázolt korban már rég nem használták a kék arcfestést, ellenben a skót népviselet csak később vált hétköznapivá. Gibson maga is elismerte a számos csúsztatást, és azzal magyarázta, hogy dramaturgiai okok indokolták a megtörtént események átírását, ellenben számtalan skót hazafi felháborodott az eltorzított történeten, és azon, hogy szerintük egyik legnagyobb nemzeti hősük ilyen gyengén lett megörökítve a filmvásznon.

A rettenthetetlen Forrás: imdb.com

Egy csodálatos elme

John Forbes Nash Jr. igazi lángelme volt, Russel Crowe megformálásában pedig egy mára legendássá érett film címszereplője is egyben. Ron Howard filmje a kiváló, Nobel-díjas matematikus életének legfontosabb negatív vonatkozásait gyakorlatilag tökéletesen figyelmen kívül hagyja. Nash számtalan elrugaszkodott elméletet közölt a nyilvánossággal, többek közt az antiszemitizmus természetéről, melyek megbotránkoztatták a környezetét. Állítása szerint ennek hátterében a 70-es években diagnosztizált szkizofréniája állt, de a film ugyanígy nem beszél Nash egy korábbi kapcsolatából született törvénytelen fiáról, akit látni sem akart, ahogy arról sem, hogy a média gyakran homoszexuálisnak titulálta, amit ő nyíltan sosem tagadott le.

Egy csodálatos elme Forrás: imdb.com

Az Argo-akció

Abban egyetérthetünk, hogy Ben Affleck amilyen csapnivaló színész, olyan kiváló rendező, 2012-es filmjét, az Argo-akciót 7 Oscarra jelölték, amiből 3-at meg is nyert. A hidegháború egyik legismertebb és legkreatívabb iráni túszmentő akcióját feldolgozó alkotás, az akció vezetője, Tony Mendez CIA-ügynök szerint is alkalmaz néhány torzítást. Egyrészt a filmben kulcsszereplőként ábrázolt, Alan Arkin által életre keltett hollywoodi producer a valóságban egyáltalán nem létezett, és az kimentési művelet fináléjának nagy üldözéses jelenete is pusztán fikció, a legfontosabb módosítás mégsem ez, hanem Kanada szerepének gyakorlatilag teljes figyelmen kívül hagyása, pedig nélkülük az akció meg sem valósult volna. Az észak-amerikai ország adta ugyanis az eredeti kanadai útleveleket, dokumentumokat és vízumokat az amerikai álforgatócsoport tagjainak, és a túszoknak is, melyek hiányában nem is működhetett volna a kimenekítés.

Az Argo-akció Forrás: imdb.com

300

Képregényfilmen hitelességet számon kérni nem szép dolog, nyilván a zombikat, és a torz, természetfelettinek tűnő perzsa harcosokat, vagy Xerxész rettenetesen eltúlzott ábrázolását nem is illendő említeni, ami azonban fontos, az maga a létszám, melyre a film címe is kitér. Xerxész seregét több milliós nagyságrendűnek emlegetik, holott mára nagyjából történészek is egyetértenek benne, hogy megközelítőleg kétszázezer harcosról lehetett szó, akikkel szemben nagyjából 4 ezer görög állt, és ebben a 4 ezres seregben volt 300 spártai katona. Ők azonban nem Leonidász kedvenc harcosai voltak, a létszám mindössze azért alakult így, mert a csata előestéjén ünnepelték a spártaiak legnagyobb vallási ünnepüket, a Karneia-t. A kis létszámú sereg helytállásának sem feltétlenül azért volt jelentősége, mert így időt nyertek egy nagyobb sereg verbuválására a perzsák ellen, sokkal inkább azért, mert áldozatukkal reményt adtak egész göröghonnak.