Kovács Krisztián
2019. augusztus 1. | Becsült olvasási idő: 6 perc

9 film újságírókról, ha érteni akarod, hogy működik a média

Újságírónak lenni egykor kitüntető feladat volt, akik ezt a pályát választották, az igazság és a pártatlanság elkötelezett élharcosai voltak, akik mindenféle pátoszos él nélkül állíthatták, valóban a tények minél szélesebb körben vett ismertetése a hivatásuk. A média sem mindig úgy működött, ahogy azt jelenlegi formájában ismerjük, egykor az olyan nagyságok, mint a riporteri körökben manapság is sokat hivatkozott, Edward R. Murrow, a televíziós aranykorában azért éltek és léteztek, hogy közelebb hozzák nézőikhez a világot, és megmutassák annak valódi arcát.

Ha korábban volt is magasztosság a szakmában, annak nagy része, a tömegmédia terjeszkedésével, a nézői igények megváltozásával, az ingerküszöb szintjének radikális csökkenésével, és persze a politika mindent átható manipulatív erejével végleg elvették ezt tőle. A média manapság már csupán a szórakoztatás mindennapos eszköze, de szerencsére akadnak olyan remekek még Hollywoodból, melyek részleteiben képesek feltárni nekünk ennek a soha meg nem álló, és nem pihenő gépezetnek a működését.

A Pentagon-titkai

„Spielberg filmje többek között éppen azért annyira erős, mert nem csak a sajtó szerepét hangoztatja, az ilyenkor szokásos „le kell hoznunk, az igazság nevében!” frázisokat puffogtatja (noha Mr. Hanks azért elsüt párat), hanem tényleg körbejárja annak minden lépését: a kényszerű hírversenyt, az üzleti és hatalmi érdekeknek való megfelelést és behódolást, az oknyomozói munkát, a jogi következményeket. Szerencsére viszont mentes attól a szárazságtól is, ami a Lincolnt jellemezte, lévén nem tisztes távolból figyeli az eseményeket.” (Tovább a teljes cikkre >>>)

A Pentagon titkai

Spotlight – Egy nyomozás részletei

„Ez is jól példázza, hogy a sajtó rendre a hatalom képviselői szemében jelent szálkát. A Spotlight és az író-rendező Thomas McCarthy érdeme azonban mégis az, hogy a hivatás nemességét a didaktikusság, a pátosz legkisebb jele nélkül érzékelteti, ahogy az ellenoldal – ez esetben történetesen az egyház – démonizálását is ügyesen kikerüli. McCarthy az a folyamatot meséli el részletekbe menően, hogy a Boston Globe oknyomozó újságírói hogyan jártak a végére az egyház gyermekmolesztálási ügyeinek, és kezdték el azokat publikálni 2002 januárjától.” (Tovább a teljes cikkre >>>)

Spotlight – Egy nyomozás részletei

Az elnök emberei

„Watergate. Ez volt az a botrány, amibe belebukott Nixon elnök, ezt tudjuk, de vajon azt is, hogyan fajultak a lemondásig az események, hiszen alapvetően egy jelentéktelennek tűnő betörésről volt szó? Alan J. Pakula négy Oscar-díjjal kitüntetett filmjében ennek járt utána, és olyan kiváló politikai krimit rendezett a botrányt kirobbantó két újságíró, Carl Bernstein és Bob Woodward könyve alapján készült alkotásában, hogy sok – sok évvel a bemutató után is mindvégig izgalmas tud maradni, dacára annak, hogy tudjuk, mi lesz a végkifejlet.” (Tovább a teljes cikkre >>>)

Az elnök emberei

A dolgok állása

„Az alaptörténet szerint gyanús körülmények között meghal egy, a kormány alkalmazásában álló nő, és amikor Stephen Collins (Ben Affleck) képviselő nyilvánosság elé hozza a hírt, váratlanul elsírja magát. Az esetből hatalmas botrány keveredik, a nős politikusnak menekülnie kell a hölgyhöz fűződő afférjáról szóló hírek elől, és csak régi barátjához, Cal-hez (Russell Crowe) fordulhat, aki újságíróként keresi kenyerét, és pont annyira szeretné kideríteni, hogy mi történt valójában a lánnyal, mint Stephen. Cal öncélú nyomozásba kezd hát, és, mint minden jobb krimiben megszokhattuk, furcsa és szövevényes szálakra talál.” (Tovább a teljes cikkre >>>)

A dolgok állása

Frost/Nixon

„Nixon természetének köszönhetően világ életében bajban volt a médiával, az újságírók és riporterek folyamatosan kiforgatták szavait, csámcsogtak botlásain. Az egykori elnök nem találta meg a hangot a sajtóval, még csak egy baráti gesztust sem tudott színlelni, nem csoda, hogy szinte teljesen elzárkózott a nyilvánosság elől. Nincs mit tenni, ő egy ilyen alkat volt, nem úgy, mint az angol showman, David Frost, aki a partikon érezte igazán otthon magát, imádta a közönséget, ahogy azok is őt, és mindemellett piszok mód értett a tévézéshez.” (Tovább a teljes cikkre >>>)

Frost/Nixon

Éjjeli féreg

„Gyllenhaal talán még soha nem volt ilyen jó, mint az Éjjeli féregben, a tekintete rémisztő, mintha pislogni luxus lenne, a modora pedig valahol félúton egy bekávézott sajtós, prédikátor és politikus keveréke, akinek mindig van mindenre egy jó szólása vagy statisztikája, még ha azok semmitmondóak is. Gyllenhaal tényleg úgy viselkedik a filmben, mint egy vámpír, amikor nappal látjuk Los Angelesben, én csodálkoztam, hogy nem perzselődik a bőre a napfényben.” (Tovább a teljes cikkre >>>)

Éjjeli féreg

A Pelikán-ügyirat

„A tehetséges New Orleans-i joghallgató szemináriumi dolgozatot ír a Legfelsőbb Bíróság két tagja meggyilkolásának feltételezett összefüggéseiről. A következtetés merész: egy olajmágnást kever gyanúba, aki az USA elnökének egyik legjelentősebb kampánytámogatója… A dosszié kikerül az egyetemről, útra kél, és pusztítani kezd. Darby Shaw rádöbben, hogy bárki, akivel a dolgozat folytán kapcsolatba kerül, gyilkosság áldozata lesz. Az ismeretlen veszély elől menekülő lány csak egy emberben bízik, Gray Grahamben, egy újságíróban. Kettőjüknek csak ellenfelei vannak: profi gyilkosok, titkosszolgálati szervezetek üldözik őket a törvénytelenség minden eszközével.” (Tovább a teljes cikkre >>>)

A Pelikán-ügyirat

Hálózat

„Sidney Lumet filmjeiben legyen szó akármilyen közegről, legyen az bíróság, vonat, bank vagy rendőrség, szinte biztosak lehetünk benne, hogy egy hajszálpontos Amerika-korrajzzal találkozunk. Nincs ez másképp a 76-os Hálózattal sem, ami a televízió hírszerkesztőinek életébe nyújt apró betekintést. Miután a tévé világa Lumettől sem állt túl messze, joggal feltételezhetjük, hogy ez az egyik legszemélyesebb alkotása.” (Tovább a teljes cikkre >>>)

Hálózat

A bennfentes

„Jeffrey Wigand (Russell Crow) kutatási és fejlesztési vezetőként dolgozik az egyik legnagyobb dohányipari cégnél. Mikor a vezetés olyan kísérletekbe kezd, amely a nikotinfüggés felgyorsítását célozza, Wigand tiltakozik, amiért kirúgják. Mivel elismert tudósnak és abszolút bennfentesnek számít, tanúvallomása felbecsülhetetlen jelentőséggel bír az évszázad legnagyobb perében, amit a dohánygyárak ellen indítottak. Lowell Bergman (Al Pacino) dörzsölt tévés riporternek sikerül rávennie a megtört embert, hogy álljon a nyilvánosság elé, a dohánygyárak könyörtelen támadására azonban már nem tudja felkészíteni.” (Tovább a teljes cikkre >>>)