- Kovács Krisztián
- 2021. szeptember 14. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc
Hol a különbség a lelkiismeretes hozzáállás, és a munkaalkoholizmus közt? Hol van az a határ, amikor túlságosan messzire megyünk el ahhoz, hogy megfeleljünk a felénk irányuló elvárásoknak? Biztos vagyok benne, hogy veletek is előfordult már, hogy munka terén némileg elszaladt a ló, aminek stressz, fásultság, vagy idegesség lett a vége. Egy színész esetében sincs ez másként, ez is egy munka, egy hivatás, amit sokan csak ellébecolnak, ám mások akár ön- és közveszélyes tettekre is hajlamosak, hogy még közelebb kerüljenek a választott szerephez.
Fájdalom, fáradtság, elszigeteltség, csupa olyasmi, ami a listán szereplő színészeket hozzásegítette, hogy teljesen alámerüljenek az általuk játszott szerepekbe, hogy megmártózzanak egy fiktív, vagy épp történelmi alak lelkében. Hollywood mindig is szerette a nagy átalakulásokat, szerette látni, hogy egy művész túlságosan messzire megy, hogy elérje a célját, és az olyan kiválóságok, mint Marlon Brando, vagy épp Jason Robards kikövezték az utat az ún. method acting, vagyis a teljes átlényegülés felé. Nézzünk most 9 színészt, akik olykor saját testi épségüket sem kímélték egy hiteles alakítás érdekében.
Kivel is kezdhetnénk a listát, ha nem a tragikusan fiatalon, immáron 13 évvel ezelőtt elhunyt Heath Ledgerrel, aki jelen alakításáért posztumusz Oscar-díjjal jutalmaztak. Az anarchista gondolkodású, többszörös személyiségzavarral küzdő Joker szerepe korai távozásától függetlenül is legendát csinált belőle. Ledger a felkészülés időszakában több hétre bezárkózott egy motelszobába, hogy elmerüljön a karakterben, ő maga dolgozta ki a beszédstílust, a megjelenést, a gesztusokat, egyszóval ott, abban a magányosan töltött időszakban valóan Jokerré vált. Később alvászavarokra panaszkodott, és arra, hogy képtelen gondolatainak megálljt parancsolni. 2008. január 22-én holtak találták manhattani lakásán, a vizsgálatok szerint halálát gyógyszertúladagolás okozta.
Egy újabb Oscar-díjas szerep Roman Polanski filmjében ezúttal az akkor még csak 29 éves Adrien Brodytól. Brody, akinek vérvonala magyarországi zsidó gyökerekhez vezethető vissza, hogy átélhesse a mindenét elveszített zsidó zongorista figuráját, ő maga is nincstelenné vált. Eladta házát, autóját, telefonját, és még barátnőjével is megszakította kapcsolatot az elveszettség érzésének átélése érdekében. Mindeközben hat hét alatt leadott 13 kilót a filmvégi gettó-jelenetekhez, ahhoz pedig, hogy ujjai ne csupán üresen mozogjanak a zongorabillentyűk felett, néhány darabot kívülről megtanult, többek közt Chopintől. De ez még mind semmi ahhoz a tényhez képest, hogy Brody a forgatás kezdetére megtanult lengyelül, ennyi átalakulás után pedig nem csoda, hogy neki ítélték a legjobb férfi főszereplő Oscar-díját.
A nagy átalakulások általában aranyszobrot hoznak, ahogy a bevezetőben is írtam, Hollywood imádja ezt. Natalie Portman 2011-ben vitte haza az Oscart a Fekete hattyú című film balett-táncosának szerepéért. Nyilatkozata szerint ez a film, és a rá való felkészülés egészen új szintet képviselt az életében, hiszen a hitelesség kedvéért a forgatás kezdetét megelőző hat hónapban, naponta 8 órán keresztül megállás nélkül táncolt, miközben szigorú diétára fogta magát, és így az amúgy is madárcsontú színésznő még tíz kilótól szabadult meg. Portman szerint minden korábbi filmjénél igyekezett saját életének tapasztalatait is beleadni a szerepformálásba, de a Fekete hattyú volt az első, ahol mindentől igyekezett függetleníteni magát, és gyakorlatilag a nulláról, kizárólag a színészetről tanultak szerint építeni a szerepet. Mindez végül jó választásnak bizonyult.
Bár LaBeouf a Transformers első három részével szerzett magának nemzetközi hírnevet, azóta pedig legtöbbször botrányaival hívja csak fel magára a figyelmet, valójában, ha akar, nagyon tud színészkedni. Jó példa erre a 2014-es Harag című film, ahol Brad Pittel együtt egy harckocsi legénységének tagját alakítja, egy egyszerű alulszocializált vidéki fickót. A filmben LaBeouf arcán látható sebhelyet ő maga ejtette egy pengével, és a forgatás alatt nem engedte bekötni, valamint kihúzta az egyik fogát is, hogy megviseltebbnek tűnjön az arca, mint aki valódi háborús borzalmakat élt át. A legmerészebb húzása mégis az volt, hogy a forgatás alatt 30 teljes napig nem fürdött meg, ahogy erre a fronton harcoló katonáknak sem volt lehetősége, és a vége felé már állítólag annyira büdös volt, hogy külön szobát kellett nyitni neki.
Robert de Niro a valaha volt egyik legnagyobb színész, ezen kár is vitatkozni, elképesztően sokrétű egyéniség, a 80-as, 90-es években pedig folyamatosan pályája csúcsán járt. 1981-ben már a második Oscar-díját zsebelte be, ezúttal mint a legjobb férfi főszereplő, amiért rendkívül hitelesen keltette életre Jake La Motta bokszolót. Átalakulását a method acting egyik legtökéletesebb példájaként emlegetik, nem hiába, hiszen de Niro 30 kiló izmot pakolt magára rendkívül fárasztó, sőt, olykor kíméletlen több órás napi edzésekkel, melyek során több fogát is elveszítette, számtalan zúzódást, és bordatörést szenvedett. Ha ez még nem volna elég, de Niro a felkészülés időszakában jegyzet bokszolóként több hivatalos mérkőzést is lejátszott, és még a rendező, Martin Scorsese is megszállottságnak titulálta fantasztikus átalakulását.
Bár Kilmer, ha épp nem sajnálatos betegségéről érkeznek hírek, akkor B-kategóriás filmekkel hívja fel magára a figyelmet manapság, a 80-as évek végétől egészen a 90-es évek közepéig Hollywood egyik legnagyobb reménységének számított. Ezt többek közt Oliver Stone The Doors című filmjében is bizonyította, ahol a legendás költő-dalszerző-énekes, Jim Morrison bőrébe bújt. Átalakulása még Ray Manzarek, Morrison egykori zenekarbeli társa számára is megdöbbentő volt, a gesztusok, a mimika valósággal életre keltették a zenei ikonná váló, akkor már húsz éve halott énekest. Kilmertől azt kérte Stone, hogy legalább öt The Doors-dalt tanuljon meg kívülről, ehelyett azonban Kilmer a zenekar teljes diszkográfiájának összes dalát a magáévá tette, és a forgatási szünetekben is ezeket dúdolta, így a még kamerán kívül is a stáb egy idő után egyszerűen Jimnek kezdte szólítani.
Ha valakit a method acting királyának nevezhetünk, akkor az kétségtelenül Day-Lewis, aki 2017-ben alig húsz filmmel a háta mögött, és 3 Oscar-díjjal a tarsolyában vonult vissza. Első aranyszobrát 1989-ben, A bal lábam fogyatékkal élő főszereplőjének eljátszásáért kapta. Day-Lewis hónapokat töltött a felkészüléssel, majd a teljes forgatási idő alatt szerepben maradt, azaz egy tolószékben ült, látszólag magatehetetlenül, így végül a stábtagoknak kellett kiskanállal etetni, mert semmi olyasmit nem volt hajlandó megcsinálni, amire az általa életre keltett Christy Brown se lett volna képest. A görnyedt üléstől, és a mozgáshiánytól végül két bordája egyszerűen elroppant, de az egészségügyi ellátását is úgy kellett végrehajtani, mintha egy valóban fogyatékkal élő embert kezelnének.
Ha valaki követte McConaughey karrierjét a romantikus vígjátékok előtt is, pontosan tudhatta, milyen tehetség lakozik benne, az Amistad, vagy még inkább a Ha ölni kell tökéletes példák erre, ám végül csak a 2013-as Mielőtt meghaltam című megrázó drámában eszmélt rá az egész világ. McConaughey egy AIDS-ben haldokló cowboyt alakít, aki gyógyszereket csempész át a határon, és hozzá hasonlóan beteg emberek közt kezdi árulni őket. A színész a szerep kedvéért közel húsz kilót fogyott, és csontsoványan jelent meg a forgatáson, a koplalásban pedig egészen odáig ment, hogy azt nyilatkozta, az energiaszegény életmód és alultápláltság miatt kezdte elveszíteni a látását, és tíz-tizenöt méter gyaloglás után úgy érezte, összecsuklanak alatta a lábai.
A Stieg Larsson által A tetovált lány című regényben megteremtett lázadó hacker, Lisbeth Salander az egyik legösszetettebb figura, aki az utóbbi húsz évben megjelent bármely krimiben is. Az őt életre keltő Rooney Mara sem habozott, mikor megkapta a szerepet. A rendezővel, David Fincherrel, valamint a sminkmesterrel 48 órára bezárkóztak egy szobába, és 26 különböző változatát készítették el Salander figurájának, melyből végül kiválasztották a filmben használtat is. Mara lenyírta a haját, kiszőkítette a szemöldökét, valamint fogyott is a szerep kedvéért, ám az igazi érdekesség inkább az, hogy minden egyes piercing, amit Salander viselt a könyv szerint, valódi volt. Mara kilyukasztatta a száját, a szemöldökét, az orrát, valamint a mellbimbóját is, amiről később csak annyit mondott, egyszerűen a szerepe megkövetelte, és különben is, majd összeforr.
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
A Warner döntése értelmében nem annyira biztos.
5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán
A csendes kitartás szobra megküzdött minden sikeréért.
Akikről ritkán emlékszünk meg, pedig a filmek lelkét hozzák létre.
Okos mozik, melyek kidomborítják a sci-fi tudományos oldalát is.
Mennyire hiteles, és vajon miért rajongunk úgy a szériáért?