Szabó Fruzsina
2021. május 17. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc

A dadaista humorista, aki ledöntötte a lábukról a nőket… a ringben – Andy Kaufman-ra emlékezünk

Ez a cikk nem sikerült valami jól. Nem elég hiteles, és hiányoznak belőle fontos életrajzi adatok. Jelenleg súlyos válságban vagyok, és most nem megy túl jól az írás. Elfogyott a pénzem, meghíztam és a férjem is elhagyott. A gyerekeket is elvitte… Ne nevessenek, nem viccelődöm!

Nem tudom, mihez kezdjek. Le vagyok égve. Nem tudnának esetleg pénzt küldeni nekem? A szerkesztőségtől megkapják a bankszámlaszámomat… Most miért nevetnek? Milyen emberek maguk!?

Szóval, hát… akkor várom a jelentkezésüket.

Igazából ennyi volt a cikk. Viszlát!

Elizabeth Wolynski fotója Andy Kaufmanról

…Még itt vannak?

Rendben. Megpróbálom összeszedni magam.

Andy Kaufman 1949-ben érkezett közénk, és mindössze harmincöt évet élt ezen a földön. Pontosan harminchét évvel ezelőtt a tegnapi napon történt, hogy Elvis Presley eljött érte és hazavitte magával a szülőbolygójára. Persze lehet, hogy csak hétköznapi földlakó volt ő is, aki 1984-ben megrendezte a saját halálát, élete utolsó, nagy átveréseként, és visszavonult egy trópusi kis szigetre néhány birkózó bajnok, kongás és prostituált társaságában, ahol aztán közösen elmélyedtek a transzcendentális meditációban és az evilági örömökben.

Vagy talán Andy Kaufman, a különc New York-i zsidó srác, az éneklős-táncos fickó, tragikus módon nem-dohányos életmódja ellenére tüdőrákban meghalt a harmincas évei közepén. Én nem tudom, döntsék el maguk.

Kaufman a Saturday Night Live színpadán 1982-ben

Közben a behajtók verik az ajtót. Nagyon nehéz így koncentrálni. Szóval Andy művészete, vagy minek nevezzem, leginkább az akcióművészettel és a happeningekkel állt rokonságban. Célja az volt, hogy felrázza a hétköznapok szürkeségétől eltompult embereket, és ráébressze őket, hogy ez az egész nem komoly, nem kell úgy mellre szívni. Vagy csak az, hogy egy jót röhögjön. Vagy nem is volt célja. Igazából számít ez? Az egész világ csupán múló illúzió. A világ dolgai pillanatról pillanatra keletkeznek, és múlnak el. Ideigenesek. Mi is ideiglenesek vagyunk. Így az, amit Andy-ről gondolunk is ideiglenes. Biztos nem akarnak inkább sétálni egyet? Vagy elmehetnének squasholni. Bánom is én.

Szóval Andy nagyon hitt benne, hogy a világ csak illúzió. Talán ez okozta, hogy kamaszkorában olyan félszeg és bizonytalan volt. Aztán rátalált a transzcendentális meditációra. Ezt a dolgot Maharisi Mahes jógi kezdte, akihez olyan sztárok jártak tudatot tágítani, akik megengedhették volna maguknak az LSD-t is, mégis inkább a földön ültek törökülésben egy szakállas indiai pofával révedezve.

A Beatles tagjaitól kezdve David Lynch-ig számos művészt segített ez a módszer a kreativitása kibontakoztatásában. Andy számára ez kiút volt a káoszból, ami a fejében lakozott, és minden fellépés előtt 90 perc meditációra volt szüksége, hogy megszabaduljon a lámpalázától.

Azt hiszem a behajtók elmentek, de becsúsztattak egy levelet az ajtó alatt. Nem merem kinyitni. Na, szóval Andy leghíresebb alakítása a Taxiban volt, ahol a többszörös személyiségzavarban szenvedő, erős külföldi akcentussal beszélő Latka Gravast alakította. A karaktert még korábban az Improv névre hallgató New York-i bárban mutatta be először, akkor még név nélkül.

A műsorszám lényege abból állt, hogy ez a külföldi humorista felment a színpadra, végtelenül feszengve közölte a nézőkkel, hogy pár paródiát fog bemutatni, majd miután teljesen egyforma stílusban és hangon utánozva néhány híres embert meggyőzte a közönséget róla, hogy abszolút tehetségtelen, bejelentette, hogy még Elvis Presley-t is szeretné imitálni. Ekkor jött a csattanó, a fura Kaszpi-tengerről jött pofa egy teljesen hiteles Elvis paródiát adott elő, még az énekhangja is kiköpött a királyé volt. De ezt látni kell, leírni nem lehet. Amúgy is sietek, jobb lenne átcuccolni anyámhoz, mielőtt visszajönnek a behajtók.

Andy Kaufman

Carl Reiner mondta egyszer Andy-ről: „Befolyásolta-e Andy a humor világát? Nem, mert senki nem csinálja azóta sem, amit ő csinált. Jim Carrey-t inspirálta, de nem abban, hogy azt tegye, amit ő, hanem hogy merjen önmaga lenni. Sok embernek segített ebben Andy. Nem kell a színpadon régi, elcsépelt poénokat puffogtatni. Bármit megtehetsz, amit szórakoztatónak érzel. Ez az üzenet felszabadítóan hatott sok emberre.”

Nem véletlen, hogy Jim Carrey alakította Andy-t a róla szóló, Milos Forman által rendezett életrajzi filmben, az Ember a holdon-ban.

Jim Carrey az Ember a holdon c filmben

Andy olykor a színpadon csinálta meg a heti mosást, máskor műsor helyett felolvasott egy egész könyvet, és ha megzavarták, elölről kezdte. Volt, hogy csak tátogott egy lemezre, de akkor sem az egész dalra, csak a refrénre; a többi sort kínos csendben, feszengve várta ki. És rendkívül büszke volt arra, hogy egész életében egyetlen poént sem mondott színpadon. Egyesek dadaista humoristának, mások autistának tartották. Pedig ő csak Andy Kaufman volt. Anyám nem veszi fel.

Azt hiszem, kinyomott. Andy nem volt magányos, volt egy cinkostársa, Bob Zmuda, az író. Sok ötletet tőle kapott, sőt többször be is szállt a show-ba beépített emberként. Olykor az egyik leghírhedtebb, leggyűlöltebb karakterének, Tony Cliftonnak is a bőrébe bújt.

Tony egy kövérkés, kappanhangú, lepukkant vegas-i bárénekes. Olyan eredeti, hogy ha nem lenne, ki kéne találni. Ha véletlenül Vegasba tévednek, a nyakamat teszem rá, hogy ha elég szerencsések, láthatják fellépni. Ebben egészen biztos vagyok. Ámbár, ha jobban meggondolom, talán Vegas is csak illúzió… de Tony Clifton biztosan létezik.

Az igazi Tony Clifton

Ahogy az adósságaim is. Anyám visszahívott, és azt mondta, oda ne toljam a képem azok után, hogy ezt a házasságom is elcsesztem. Most már tényleg jól jönne az a pénz…

Nem tett jót Andy népszerűségének, amikor felcsapott a Nemek Közötti Birkózás Bajnokának. Kisgyermek kora óta rajongott a pankrátorokért, de tudta jól, az alkata nem teszi lehetővé, hogy maga is bajnok legyen. De mi lenne, ha nőkkel birkózna? A személyiség, amit ehhez a hecchez megtestesített, túl agresszív, túl nőgyűlölő és túl hiteles volt ahhoz, hogy ne ássa alá Andy népszerűségét. Noha a megrendezett balhéjuk Jerry Lawlerrel egészen hatásos volt, ezt az ámokfutás megsínylette Andy karrierje. Ennek ellenére nem fedte fel, hogy az incidens megrendezett volt – ami azt illeti, csak a halála után tíz évvel került nyilvánosságra a titok.

Andy Kaufman és Jerry “The King” Lawler David Letterman műsorában

A csúcspont természetesen a Carnegie Hall volt számára 1979-ben. A műsor egészen extravagáns volt, rengeteg háttértáncossal, a Mikulással és egy idős hölggyel, aki a színpadon szívinfarktust kapott, de mégsem. A showt Andy nagymamája megható módon a színpad szélén ülve nézhette meg, hogy a végén kiderüljön, Robin Williams volt az végig álruhában. Majd Andy meghívott mindenkit tejre és sütire, és aki ennyi átverés után még hitt neki és elment a megadott helyre,

kellemeset csalódva találkozhatott az érkezőket valóban tejjel és sütivel kínáló Andy-vel, aki bejelentette, hogy a műsor másnap délután 1-kor Coney Islanden folytatódik. Az a mintegy 350 ember, aki még ezt is elhitte neki, Andy kontójára utazhatott egyet a Staten Island kompon, és természetesen birkózhatott is az antihumoristával.

Andy Kaufman 1978-ban

Nézzék, sietnem kell. Amúgy sem volt kedvem megírni ezt. Meg a vége úgyis szomorú. Vagy nem, attól függ, mi a valóság. De akár él, akár meghalt, Andy ott van minden csalódott közönségben, minden kínosan feszengő stand-up humorista tekintetében, minden áprilisi tréfában. Ott van Jim Carrey bátorságában, Sacha Baron Cohen – Borat, Who is America? – pofátlanságában, minden pillanatban, amikor azt kérdezzük – ez a valóság? Ez komoly?

Kinyitottam a borítékot. Most már biztos, hogy tönkrementem. Kérem, küldjenek pénzt. Kérem, ez komoly. Remélem, ha a szívükbe néznek, találnak némi megértést irántam. Köszönöm szépen.