Koczó Olivér
2021. szeptember 21. | Becsült olvasási idő: 6 perc

A legfontosabb Krisztusi tan – Avagy Robert de Niro, Jeremy Irons és a zsidó-keresztény motívumok

Az 1986-os A misszió egy történelmi film hitről, megváltásról és politikáról, a főszerepben, olyan kiváló színészekkel, mint Jeremy Irons, Robert de Niro, Aidan Quinn vagy éppen Liam Neeson. A hét Oscar díjra jelölt film, – amiből egyet, a legjobb operatőrnek járó arany szobrot megnyert – az egyik legfontosabb Krisztusi tanról, a szeretetről szól.

A misszió (1986)

Roland Joffé a Gyilkos mezőkkel vált világszerte ismert rendezővé. Második játékfilmjében Pol Pot Kambodzsáját lecserélte a XVIII. századi dél-Amerikára. Az amerikai újságírót pedig egy jezsuita misszionáriusra, aki a helyi guaran indián törzshöz érkezik, Európából, a Szent hitet terjeszteni. Gabriel (Jeremy Irons) az idealista szerzetes, szelídségével hamar elnyeri az indiánok bizalmát, együtt él az őslakosokkal, a bibliából olvas nekik, és segíti az életüket. Egy nap egy Rodrigo Mendosa (Robert de Niro) nevű zsoldos kapitány a törzsből elfog egy tucat embert és a közeli városban húrcolja rabszolgának őket. Mendosa szinte mindenben a szöges ellentéte Gabrielnek, de mégis miután fivérét megöli, lelkiismeretével küszködve, a szerzeteshez fordul segítségért, így lesz végül belőle is szerzetes. A két jezsuita, a hit embere Gabriel és a harc embere Mendosa, önfeláldozása a film végén a hollywoodi filmektől szokatlan lezárást eredményez, – nem adja meg a nézőnek a földi megváltás reményét, amit a hasonló filmektől várnak – s ennek köszönhetően válik még értékesebbé az alkotás.

Joffé filmje már történeténél fogva is számtalan vallási utalást tartalmaz, az olyan egyértelmű jelképektől elkezdve, mint a kereszt, az olyan átvitt, több rétegű jelképekig, mint a tűz és a víz. Nem meglepő hát, hogy a Vatikán is beválasztotta a 45 legjobb vallásos film elismerő listájára. Ám a filmet nem csupán vallási jelképei miatt érdemes megnézni, Chris Menges számtalan díjjal kitüntetett naturalista képi világa, és Ennio Morricone kritikusok által legsikerültebbnek tartott filmzenéje egyaránt klasszikusok közé emeli A misszió c. remekművet.

Nem mellesleg a film komoly politikatörténeti, erkölcsi dilemmákra is rávilágít, ugyanis az 1750-es madridi szerződést körülvevő eseményeken alapul, melyben Spanyolország átengedte Portugáliának a jezsuita Paraguay egy részét, a katolikus egyház szívélyes közreműködésével.

A misszió (1986)

Mint ahogy már említettem, a rendező számos vallási jelképet, utalást rejtett el a film képi és narratív világában. Az első jelkép maga a főszereplő Gabriel, akinek a neve összecseng Gábriel arkangyaléval, akit Lukács evangéliuma úgy említi, mint Isten hírvivőjét, küldöttjét. S ez a hírvivő szerep illik is a jezsuita szerzetesre, aki Isten igéjét érkezik tanítani a vadonban élő őslakosoknak.

Mendosa kapitány egy kapzsi Istentől elfordult karakter, aki miután megtudja, hogy testvére elszerette tőle szíve asszonyát, a féltékenységén nem képes uralkodni és megöli testvérét. A féltékenységből elkövetett testvérgyilkosság egy szintén ősi keresztény toposzra, Káin és Ábel esetére utal. Ez után az eset után ajánlja fel a szerzetes Mendosanak a reményt a bűnhődésre. Gabriel és a zsoldos együtt kerekednek fel, hogy a világtól elvonulva az őserdőben – újabb bibliai motívum, a békebeli paradicsomi világ idealizált elképzelése – éljenek, tanítsanak és vezekeljenek. Mendosa útja a hegyre Sziszüphoszt, az antik hőst és lehetetlen küldetését idézi, ahogy a rengeteg felesleges holmiját emberfeletti erővel próbálja felvinni a hegyre.

Ugyanez a jelenetsor Jézus passióját is feleleveníti, ahogy a Szent a vállán a keresztet cipelve, úgy a zsoldos kapitány a saját málhája alatt görnyedve, érik el a megváltást. Ahogy Mendosa a hegyre felér, válláról a terheket egy bennszülött vágja le, s veti a mélybe. Minek utána a törzs megbocsájt az ellene sokat ártó Mendosának, a kapitány a fizikai és a lelki terheitől is szabadulva hálás zokogásban tör ki. Robert de Niro karaktere, ezt a Krisztusi áthallást nem csak a szellemi síkon, de megjelenésében – hosszú haj, meggyötört arc a szakáll mögött és a végsőkig elfáradt testtartás – is erősíti.

A misszió (1986)

Pusztán érdekesség, de de Niro volt a stábból az egyetlen, aki nem kapott vérhas fertőzést a forgatás során. Ahogy az is a véletlen fintora, hogy Jeremy Irons 1998-an A vasálarcos című Dumas-adaptációban játszott szintén jezsuita szerzetest, Liam Neeson pedig Martin Scorsese 2016-os A némaság című drámájában.

Miután Mendosát felszentelik és az egykori rabszolga kereskedőből szerzetes válik, a film főleg a térségért zajló 1750-es spanyol-portugál politikai csatározásokra fókuszál. A két nagyhatalom, álszent módon az állami katolicizmus mögé bújva, önös gazdasági érdekeiket szem előtt tartva, a pápai állam követét próbálja meg rávenni, hogy az rendelje el a jezsuita missziók felszámolását. Ezáltal elérve a megtérés útjára tért indiánok százait, mint lehetséges rabszolgákat. A végső összecsapás előtt a két főszereplő, Mendosa és Gabriel párbeszédében, a volt zsoldos szerzetes társa áldását kéri, hogy sikerrel lépjen a harctérre.

Amit a jezsuita szerzetes a következő szavakkal utasít vissza, „nem áldalak meg, mert én a szeretetben és a hit erejében hiszek, ahol nincs helye az erőszaknak, ahol az erőszaknak helye van, ott a szeretet nem győzhet, s akkor egy ilyen világban én nem akarok létezni.”

Ezek után nem meglepő, hogy Gabriel szelíden krisztusi áhítattól fűtve, mondhatni földöntúli nyugalomtól fűtve gyalogol a halálba. Míg Mendosa élete utolsó pillanatáig küzd az indiánokkal váll-váll vetve, a rájuk rontó spanyolokkal. Ez jól érzékelteti a főszereplők habitusából fakadó szembenállást, ahogy a krisztusi tanítások értelmezésbeli lehetőségeiből fakadó különbséget. Amire a film számos plakátja is felhívta a moziba indulók figyelmét annak idején.

A misszió (1986)

A narrátor, vagyis a pápai követ személye megkerülhetetlen, hiszen az ő elmeséléséből – 236 évvel korábbi valós feljegyzésekből – ismerjük az eseményeket. Bibliai párhuzamot mégis nehéz rá találni, ugyanis a bíboros, aki maga is hajdan jezsuita volt, mindaddig, amíg a portugál követ meg nem zsarolja, régi rendje tagjait támogatja a vitában. De a zsarolás után akár Kajafással is lehetne hasonlítani. (bár az is igaz, hogy féltékenység helyett sokkal inkább a saját életben maradása és előmenetele izgatta)

A filmen végig vonul továbbá egy természeti motívumpár is, a tűz és a víz, amikben az érdekes, hogy mindkettő lehet a jó és a rossz motívuma is, s egymás ellentét elemeiként többször is ellenpontozzák egymást, akár csak a bibliában. Elég csak a csipkebokorra utalni, ami ég, de el nem emésztetik, ezek a lángnyelvek jelenítik meg az Ótestamentumban a Szentlélek erejét. Valamint a megváltás útján járó embert nem emészti el a tűz, hanem megtisztítja, mint a tűzben próbált aranyat. Ezt a tisztító próbát a film végén a leégett indián faluból menekülő gyermekek kiállják, egyrészt a gyermeki ártatlanságuknak köszönhetően, másrészt a két szerzetes önfeláldozásának is köszönhetően. S az életet jelképező folyón, meztelen valójukban – akár csak az első emberek a földön – a paradicsomi rengetegbe menekülnek.

Hasonlóan kétarcú a víz. Sötét arca a Bibliában a tenger, amely kaotikus, fenyegető formátlanságával, sötét áradatával mindig a káosz, az artikulálatlanság, a teremtés előtti ős-zűr megmutatkozása.

Ám ezzel szemben a víz életet, a megtisztulás is jelképezheti. Ahogy ezt a kétarcúságot az őslakókat őrző vízesések példázzák. Gabriel és társai a vízeséssel megküzdve jutnak el a faluba az Isteni tanokat hirdetni, a katonák jórészét a végső csatában pedig pont a vízesés habjai nyelik el végleg. De többször láttatja a rendező, ahogy a bennszülött pogány gyerekek – akik a film végén megmenekülésükkel, a reményt, a hit és a szeretet erejét jelentik – a tiszta vízben fürösztik egymást, ezzel akár az ókeresztény bemerítkezésekre is utalva.

A misszió (1986)

Végezetül még fontos megemlíteni Robert Bolt nevét, aki, mint a film forgatókönyv írója érdekes módon nem volt Oscar-ra még jelölve sem, sőt sajnos íróként sincs igazán jelen a kulturális panteonban.