- Kovács Krisztián
- 2021. június 3. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc
A diskurzus valahol a Gyűrűk Ura-trilógia 2003-as lezárása környékén kapott erőre, ám nagyjából A majmok bolygója újkori trilógiájának első része, a Lázadás kapcsán vált igazán aktuálissá, ahol a Ceasart CGI-burokban alakító Andy Serkis olyan érzékeny alakítást nyújtott, amivel méltó vetélytársává vált a főszereplő James Franco-nak. Többen emelték fel a szavukat, miszerint a filmes díjak közt érdemes lenne létrehozni egy új kategóriát azok számára, akik valódi arcuk megmutatása nélkül képesek komoly színészi teljesítményre, amióta pedig A víz érintése című Guillermo del Toro-film besöpörte a legjobb filmes Oscart 2018-ban egy halember különös történetével a vita csak még inkább aktuálisnak tűnik.
A magam részéről leborulok pl. Andy Serkis alakításai előtt, de azt hiszem, mint mindig, most is a kontextus a döntő ebben a vitában. Ugyanis, bár kizárólag mimikával, és hanggal játszani iszonyú nehéz feladat, miközben tudod, hogy a filmben egy vizuális trükk helyettesíti majd a gesztusaidat, addig, ha egymás mellé teszem Daniel Day-Lewis bármelyik alakítását, és mondjuk Doug Jones-t, a fentebb említett A víz érintésében, alighanem hamar megvilágosodunk, melyikőjük az igazi színész. Mindazonáltal érdemes vetnünk egy pillantást azokra, akik arcát vélhetően csupán kevesen ismerik közülünk, noha olyan kiváló filmeket határoztak meg, mint a Ragadozó, a Nyolcadik utas a halál, vagy épp a Faun labirintusa.
Nick Castle Michael Myersként Forrás: imdb.com
Bár a Predator szörnyének szerepére az eredeti koncepció szerint az akkor már sztárnak számító Jean-Claude van Damme került volna, sőt, az első jelmezbe valóban a belga származású harcművész bújt, ám nehezményezte, hogy túl nehéz és túl meleg a ruha, ráadásul nem látszik az arca. A kosztümöt újratervezték, a szerepre pedig új castingot írtak ki, amit a pittsburgh-i származású, 220 centiméter magasra nőtt Kevin Peter Hall kimagasló dinamikája határozott meg. A filmkészítők külön örültek neki, hogy egy valódi óriás kerül majd szembe az izomkolosszus, és élete csúcsformájában lévő Arnold Schwarzeneggerrel, kellően félelmetessé téve a Predatort, és felruházva a valódi legyőzhetetlenség illúziójával. Hallnak sajnos kevés szerep jutott Hollywoodban, bár eljátszotta még a vadászt a Ragadozó második részében, és Óriásláb szerepében is emlékezetes alakot teremtett, sajnos pályafutása tragikusan rövidnek bizonyult. Egy súlyos autóbaleset után AIDS-el fertőzött vért kapott, a betegség pedig 1991 áprilisában, mindössze 35 évesen végzett vele.
Kevin Peter Hall – Predator Forrás: imdb.com
Nem hiába hoztam fentebb is Serkist példaként, ő az, akinek a motion capture technikával készült alakításait komoly karakterábrázolásként ismeri el a szakma, de éppen ennek hála gyakorlatilag néhány évvel ezelőttig alig-alig ismerték a valódi arcát, pedig a neve már a Gyűrűk Ura Gollamjának alakítása óta közszájon forgott, ráadásul Serkisnek bőven akadt szerepe pl. Michael Caine, vagy Helen Mirren és Christian Bale mellett korábbról. Első „maszkos” alakítása volt Gollam, ami végül a világhírt is meghozta számára. Olyannyira, hogy Peter Jackson filmjének hatására szinte kizárólag ehhez hasonló szerepajánlatokkal halmozták el, így feltűnt a szintén az új-zélandi rendező dirigálta King Kongban 2005-ben, aztán jött a Tintaszív, a Hobbit, a Majmok bolygója, és ő bújt a Csillagok háborúja hetedik és nyolcadik részében feltűnt, és dicstelen véget ért Sith nagyúr, Snoke fővezér bőrébe is. Serkis az utóbbi időben egyre inkább igyekszik olyan szerepeket is vállalni, ahol nem kell maszkok, és vizuális effektek mögé bújnia, így került be a Marvel filmes univerzumába, és tűnt fel a Bosszúállók második részében, valamint az érthetetlenül a legjobb film Oscar-díjára is jelölt Fekete párducba is.
Andy Serkis – Gollam, Ceasar, Snoke Forrás: imdb.com
Az eredetileg kiváló súlyemelőként versenyző angol színész lényegében szintén testi adottságainak köszönhette, hogy George Lucas rá osztotta a filmtörténelem egyik legérdekesebb, és legfélelmetesebb gonoszának, Darth Vadernek a szerepét. A tavaly novemberben 85 évesen elhunyt Prowse ezen kívül alig kapott értékelhető szerepeket, filmográfiája is valamivel több, mint 10 filmet sorol csak fel a Csillagok háborúján kívül, és noha a filmekben sosem látszott az arca (azt a részt a V. epizód végén Sebastian Shaw játszotta), sőt a hangját sem lehetett hallani (azt James Earl Jones kölcsönözte neki), Prowse mégis nagy tiszteletnek örvendett a Star Wars rajongók közt, és egészen 2016-ig sűrűn eljárt a filmmel kapcsolatos közönségtalálkozókra is, míg súlyosbodó demenciája meg nem akadályozta benne. Érdekesség, hogy még a Csillagok háborúja széria előtt feltűnt a legendás Stanley Kubrick filmjében, a Mechanikus narancsban, ahol Julient alakította, Arnold Schwarzeneggerrel pedig haláláig jó barátságot ápolt.
David Prowse – Darth Vader Forrás: imdb.com
Jones az az ember, aki manapság egyre inkább képes megközelíteni a maszkos színészek közt Andy Serkis nagyságát, köszönhetően többek közt Guillermo del Toronak, aki 2004-ben ráosztotta a Pokolfajzat filmes adaptációjában Abe Sapien szerepét, ezt követően pedig feltűnt a széria második részében, valamint az egészen kiváló A Faun labirintusában is eljátszotta a címszereplőt, tavaly pedig, noha egyetlen hangot sem kellett kiadnia, ismét egy vízilény bőrébe bújt, ezúttal A víz érintésében. Az idén 61 éves Jones már 1992-ben feltűnt a filmvásznon egy rövidke mellékszerepben Tim Burton Batman visszatérjében, és tekintve, hogy Hollywoodban rendkívüli hajlékonysága és vékony testalkata miatt csak kígyóemberként hivatkoznak rá, általában minden egyes fantasyban megkapja az egyik leginkább groteszk figura szerepét. Ennek folyományaként szerepelt a Men in Black második részében, a Doom-ban, Az időgépben, valamint a Fantasztikus négyes és az Ezüst Utazó című filmben is. Jones az az ember, aki különösebben nem is vágyik rá, hogy megmutassa saját arcát, kiválóan érzi magát a különös figurák maszkjai mögött.
Doug Jones – Abe Sapien, a Faun Forrás: imdb.com
Igazán csodálkoznék, ha túlságosan sok mindenkinek mondana bármit is Nicholas Charles Castle neve, pedig egy Emmy-díjra is jelölt rendező-forgatókönyvírót takar a név, aki néha-néha színészként is kipróbálta magát. Leghíresebb alakítása kapcsán mégsem juthat eszünkbe a neve, hiszen barátja, John Carpenter legendás horrorremeekében, az 1978-as Halloween-ben ő bújt a bestiális sorozatgyilkos, Michael Myers maszkjába. Castle számára ez afféle szárnypróbálgatás volt, számításait végül inkább a kamera mögött találta meg, és ő dirigálta a 80-as évek VHS-korszakának egyik emblematikus filmjét, Az utolsó csillagharcost, de a Magyarországon is igen népszerű Dennis, a komisz című komédia rendezői széke is az övé volt. Bár a Halloween-sorozat jóval gyengébben sikerült folytatásaiban nem vett már részt, a tavaly megjelent folytatásban (mely semmisnek vette a közbülső filmeket, és az 1978-as filmet folytatta) újra visszatért Myers figurájához, ám tekintve, hogy Castle immár 71 éves, csak bizonyos, nyugodtabb jelentek felvételéhez asszisztált, a többit a kaszkadőre vitte el a hátán.
Nick Castle – Michael Myers Forrás: imdb.com
Ha Michael Myers emblematikus alakja a 80-as évek elején szárba szökő sorozatgyilkos-horror mániának, akkor Jason Vorhees is az. A hokimaszkos halálosztó álarca alatt Kane Hodder, egy egykori kaszkadőr bújik meg, aki egészen pontosa öt alkalommal bújt az elpusztíthatatlan Jason bőrébe, de ezen felül is igazi horrorspecialistának számít. Ő volt Victor Crowley a Hatchet-sorozatban, és felberregett a kezében a láncfűrész az 1990-es Bőrpofa című filmben is, mely a Texasi láncfűrészes mészárlás sorozat harmadik darabja volt. Sőt mi több, eredetileg őt szemelték ki Freddy Krueger szerepére is, amit végül legjobb barátja, Robert Englund kapott meg. Hodder ma már igazi legendának számít, önéletrajza bestseller lett 2011-ben, életéről és pályájáról pedig film is készült To Hell and Back: A Kane Hodder Story címmel. Akadt azért nem egy és nem két alkotás, melyben arcát is adta a szerepeihez, a leghíresebbek egyértelműen Az utolsó cserkész Bruce Willis oldalán, a Hetedik című David Fincher-film, valamint A rajongó 1996-ból Robert de Niróval, és Wesley Snipes-szal a főszerepben.
Kane Hodder – Jason Vorhees Forrás: imdb.com
Ahogy az eddigi filmeket, úgy Ridley Scott kultikus szörnyetegét, a H. R. Giger által megkreált xenomorphot sem kell bemutatni senkinek. Az életét parazitaként kezdő, majd féktelen halálosztóként folytató lényre komplett franchise épült, az eredeti, négy részes filmsorozatnak készült azóta előzménye, a világát pedig számtalan regény, és képregény fejlesztette tovább. Talán kevesen tudják, hogy az eredeti szörnyek nem egyszerű bábok voltak, ahogy a fentebbi alkotásoknál, itt is élő embert rejtett a kosztüm. A nigériai, egészen pontosan maasai származású Bolaji Badejo élete egyetlen szerepe volt a savköpő idegen, az eredetileg grafikusnak tanuló fiatal fiú gyakorlatilag elképesztő, 218 centiméteres magasságának hála kapta meg a szerepet, de nem igazán érezte jól magát a filmesek közt, és a film elkészülte után vissza is tért szülőföldjére, Afrikába, ahol 1983-ban megnyitotta saját művészeti galériáját. Akárcsak a Predatort életre keltő Kevin Peter Hall számára, úgy Badejo-nak is tragikusan rövid élet jutott, 1992-ben Lagosban halt meg sarlósejtes vérszegénységben. Mindössze 39 éves volt.
Bolaji Badejo – Xenomorph Forrás: imdb.com
A Star Wars: Andor előzménysorozata a Zsivány egyes előzményfilmnek, és nem biztos, hogy indokolt volt a Disney-nek ennyire a távolba révednie.
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán
A csendes kitartás szobra megküzdött minden sikeréért.
Akikről ritkán emlékszünk meg, pedig a filmek lelkét hozzák létre.
Okos mozik, melyek kidomborítják a sci-fi tudományos oldalát is.
Mennyire hiteles, és vajon miért rajongunk úgy a szériáért?
