Kovács Krisztián
2020. november 26. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc

A nagy svindlik Laurence Oliver-je – 10 éve hunyt el Leslie Nielsen

Sosem szerettem a skatulyákat, az álomgyár marketinggépezete azonban képtelen bármit is kezdeni azzal, ha valaki időről-időre elhagyja az általa – és a néző számára – is jól ismert mezsgyét, csak azért, mert izgatják a kihívások. A marketing, és az általa életrehívott skatulyák tehetnek arról, hogy manapság Leslie Nielsenre vígjátékszínészként, az esetlen, de jóindulatú Drebin hadnagyként, vagy az Airplane Rumnyak dokijaként emlékszünk, és bár ezek gyermekkorom kellemes emlékei, mégsem képesek teljes egészében bemutatni a legendát.

Éppen 10 évvel ezelőtt, 2010. november 28-án, 84 éves korában hunyt el Leslie Nielsen, akiről a Pulitzer-díjas filmkritikus, Roger Ebert azt írta a Chicago Sun-Times hasábjain, ő volt „a nagy svindlik Laurence Olivier-je”, amivel a legcsekélyebb mértékben sem lőtt mellé, noha Nielsen csak pályafutása kései szakaszában fordult valójában a vígjátékok világa felé, ám gyakorlatilag már debütálása elhomályosított mindent, amit 1980 előtt csinált.

Leslie Nielsen (1926-2010)

A nincstelen narrátor

Leslie William Nielsen 1926. február 11-én látta meg a napvilágot Kanadában egy walesi anya és dán származású édesapa házasságából. A fiatal fiú számtalan területen kipróbálta magát, aztán iskolái elvégzését követően belépett a Kanadai Légierőbe, és közel egy éven át szolgált a második világháború alatt, de végül éles küldetést nem kellett teljesítenie. A háború után kereste a helyét, számtalan terület érdekelte, de valahogy mindig vissza-visszakanyarodott a művészethez, és a kultúrához. Húsz éves volt, mikor New Yorkba költözött, nyaranta szabadtéri színházakban lépett fel, hogy pénzt gyűjtsön, mert bár ösztöndíjjal tanult zenét és színészetet a Neighborhood Playhouse-ban, így is nehezen tudta fenntartani magát.

Az egyébként kifejezetten jóképű Nielsenre érdekes, de mégsem külleme, vagy tehetsége, hanem hangja alapján figyeltek fel először. Azt követően, hogy 1948-ban elsőként tűnt fel a képernyőn a Studio One egyik epizódjában, több tucatnyi reklámfelkérést kapott, ahol nem volt más dolga, mint különleges hangjával játszva reklámszignálok szövegeit olvasni a mikrofon mögött. A reklámfelkérések magukkal hozták a dokumentumfilmes felkéréseket, ezt követően narrátorként természetfilmekhez adta a hangját, miközben a képernyőn leginkább kisebb szerepekben tűnt fel, amellyel átlagosan 75 dollárt keresett.

Kivétel nélkül mindent elvállalt, hogy némileg több pénzhez jusson, részletes filmográfiája szerint például csak az 1950-es évben 50 különböző szerepben volt látható, vagy hallható, ezek egy részében olykor megszólalnia sem kellett.

1956-ban a Tiltott bolygó főszerepében

Tiltott bolygó

Nielsen még nem volt 30 éves sem, amikor úgy döntött, elege van New Yorkból, a filléres munkákból, és gondolván egy merészet, átköltözött az ország túlsó felére, Los Angelesbe, hogy a háború után új erőre kapó amerikai filmkészítés fősodrából ő se maradjon ki. Korábbi referenciái és személyes ajánlásai révén szerződést köthetett a fiatal tehetségeket pártfogolni igyekvő Paramount Pictures-el. Néhány jelentéktelen, kisebb szerep, és hálátlan statisztálás után jelentkezett 1956 elején a készülő Tiltott bolygó című film főszerepére, ahol John Adams parancsokot kívánta eljátszani. A meghallgatás olyan jól sikerült, hogy a döntéshozók kérdés nélkül Nielsennek adták a szerepet. A kor hasonló filmjeihez képest a megszokottól eltérően nagyobb költségvetéssel készülő mozi kiugrási lehetőséget jelentett a számára, és végül a számításai bejöttek.

A Tiltott bolygó lényegében Shakespeare A vihar című darabjának allegóriája, filozofikus felütésével némileg szembement a hasonló sci-fi alkotásokkal, és tulajdonképpen a mai napig műfajának egyik nagy klasszikusaként ismerik el.

A siker Nielsen karrierjének legsűrűbb időszakát eredményezte, az elkövetkező 15 évben számos romantikus film, és dráma főszerepében tűnt fel, de továbbra is szívesen vállalt tévéfilmeket, sorozatokat, nem akart beleszürkülni egyetlen formába és egyetlen skatulyába. Ezidőtájt dolgozott együtt Alfred Hitchcockkal, de feltűnt Charlton Heston és Maximilian Schell oldalán is, ugyanakkor az igazi mozis áttörés továbbra is váratott magára.

Leghíresebb szerepében, Frank Drebin hadnagyként

A fordulópont

A fordulópontot az 1972-es és 1973-as év adta. Előbb kiválasztották A Poseidon-katasztrófa hajóskapitányának szerepére, ahol Gene Hackman, és Ernest Borgnine voltak a partnerei, aztán egy évre rá bekerült a M.A.S.H. című széria szereplői közé, ahol lényegében először csillogtathatta meg azt a hűvösen, kimérten humoros oldalát, mely később a védjegyévé vált. David és Jerry Zucker aztán 1979-ben kezdték el előkészíteni legújabb filmjüket, felbuzdulva az Airport-filmek sikerén. A Paramount nem hitt a tervükben, nem igazán volt világos a számukra, miért is érdekelné az embereket egy gegfilm, ami egy repülőgép fedélzetén játszódik, de a forgatókönyv zöld utat kapott, a két rendező pedig megkezdte a castingot. Nagy kérdés volt, hogy ki kapja Dr. Rumnyak karakterét, mert az írók érezték, hogy ő lehet a film egyensúlyi pontja, és az állandó humor forrása.

A Paramount Bill Murray-t, vagy Chevy Chase-t akarta, de Zuckerék egy ismeretlenebb arcot kerestek, akinek a személyisége és korábbi karakterei nem ülnek rá a szerepre. Miután utolsó lehetőségként a horrorfilmekből ismert Vincent Price is kikosarazta őket, megpillantották a M.A.S.H. egyik ismétlésében Nielsent, és azonnal behívták a castingra.

Nielsen ekkor már 54 éves volt, látszólag túl pályája zenitjén, és annak réme fenyegette, hogy már sosem válik A-listás sztárrá. A legfurcsább, hogy a színész kész volt ezzel megbarátkozni, amikor is az Airplane 1980. július 2-án bemutatkozott a mozikban, és zajos sikert aratott, köszönhetően éppen Nielsen fapofával előadott gegjeinek.

Közel harminc év munkája érett be akkor egy olyan típusú filmben, melyben korábban Nielsen sosem vállalt szerepet, Hollywood pedig felfedezte saját házi komikusát.

Az igazi áttörés 1980-ban, az Airplane

Az elkövetkező éveket alighanem a legtöbben ismerjük: az Airplane hozott még egy kevésbé sikeres folytatást, Nielsent pedig felkérték egy új széria, a Nagyon különleges ügyosztály főszerepére. Ekkor született meg leghíresebb karaktere, Frank Drebin hadnagy. Az 1982-ben mindössze 6 epizódot megélt széria elképesztő népszerűségre tett szert, Nielsen lubickolt a szerepben, törvényszerűnek tűnt, hogy érdemes egész estés filmmé bővíteni a történetet, így kerülhetett a mozikba 1988-ban az első Csupasz pisztoly-film, melyet aztán további két folytatás, és számos, a film stílusát és humorát másoló filmparódia (Drágám, add az életed!, Bújj, bújj, ördög, Dracula halott és élvezi, vagy a Sziki-szökevény) követett.

A pályafutása alatt négyszer nősült Leslie Nielsen összességében közel 250 különböző karaktert játszott el a vásznon, ám nyilván egyik sem volt olyan emlékezetes, mint Drebin hadnagy. Sikerének kulcsát nehéz megtalálni: adott egy sztereotipikus nyomozó, egy számtalan krimiből ismerős bűnügy, ám az egyébként borzalmas események, merényletek és gyilkosságok olyan mérhetetlenül eltúlzott karikatúrajelleggel történnek, hogy azon nem lehet nem nevetni. Ráadásul ott van a higgadt, kimért, szinte hűvös Drebin nyomozó, aki tudtán kívül alakítja, és kuszálja össze az eseményeket a legtipikusabb korabeli burleszkfilmek mintájára.

A Csupasz pisztoly nagy erénye az ellenállhatatlan hagyománytisztelet, mely Charlie Chaplin és Buster Keaton filmjeit juttatja eszünkbe, humora azonban mégis mai, és a helyzetkomikumokon túl még némileg az amerikai társadalom problémáira is képes reagálni („Na mi van? Idecsődültek szenzációra éhesen, mi? Hogy legyen mit szellőztetniük a szennylapokban” – mondja Drebin felügyelő.)

Mégis, ez a film alapvetően Leslie Nielsen miatt működőképes, és bár kétségtelen – és tisztában is vagyok vele – hogy sokan a falra másznak ettől a típusú humortól, mégis egy olyan dimenziót képvisel, amit számtalan utódja sikertelenül igyekszik másolni a mai napig. És persze, ahogy Bud Spencerhez hozzánőtt Bujtor István, Woody Allenhez pedig Kern András, nem feledkezhetünk meg Sinkovits Imre és Sztankay István kiváló szinkronmunkájáról sem, ez így egyben adja azt a komikus robbanóelegyet, amitől Leslie Nielsen Magyarországon is hatalmas népszerűségnek örvend. Így aztán az évforduló kapcsán mi sem tehetünk egyebet, mint újra végignézzük, miként igyekszik Drebin hadnagy megakadályozni a II. Erzsébet brit királynő elleni merényletet.