- Kovács Krisztián
- 2021. július 9. | Becsült olvasási idő: 7 perc
A sci-fi, akárcsak a fantasy, a lehetőségek zsánere. Gondolhatjátok, mennyire nehéz újítani egy olyan szűkre szabott keretrendszerrel bíró műfajban, mint például a krimi, mégis az elmúlt évtizedek alatt még a bűnügyi regények is elképesztő evolúción estek át, akkor a sci-fi, mely határtalan teret enged a fantáziának, borítékolható módon alzsánerek egész seregét termelte ki a XX. század második felében, sőt, az elmúlt két évtizedben is. Megjelent a soft sci-fi, a hard sci-fi, a cyberpunk, az űropera, a steampunk, és az alternatív történelmi sci-fi is, hogy csak a legnépszerűbbeket említsük.
A magam részéről azt látom, hogy a zsáneren belül az igazán maradandó alkotások nem azok, melyek a történetek tudománytechnológiai oldalát ragadják meg, hanem éppen azok, melyek az embert állítják a középpontba. Egy 1950-ben technológiai csodának számító újítás mára jó eséllyel megmosolyogtató retróvá vált, az embert azonban most is ugyanazok az alapvető érzelmek irányítják. Erre érzett rá Rod Serling is 1959-ben, mikor bemutatta mára a popkultúra szerves részévé váló szériáját, az Alkonyzónát, mely úttörő jelentőséggel bírt a sci-fi, a horror, vagy a fantasy tematika népszerűsítésében.
Rod Serling és az Alkonyzóna
Óriási sajnálatomra rendkívül kevés magyar szakirodalom foglalkozik Rod Serling nevével, életével, vagy művészetével, pedig az 1924-ben Syracuse-ban, zsidó családba született, és 50 évvel később tragikusan korán eltávozott férfi hihetetlenül izgalmas alakja az amerikai, és az egyetemes popkultúrának egyaránt. Serling mesélésre való hajlama már egészen kisgyermekkorában megmutatkozott, és szülei bátorították is, hogy igyekezzen ebbe az irányba mozdulni. Az osztály bohócaként már az iskolaújság szerkesztőjeként, és írójaként tevékenykedett, első forgatókönyv kezdeményeit már ekkoriban papírra vetette. A kissé balhés modorú fiú, amint lehetősége nyílt rá, jelentkezett a hadseregbe, ahol a Fülöp-szigetekre vezényelték.
Serling később elmondta, hogy háborús élményei örökre vele maradtak, és a célkitűzése, hogy minden szituációban az arra való emberi reakciót kutatta, lényegében ezekből a tapasztalatokból fakadtak. A Bíbor Szívvel és Bronz Csillaggal leszerelt Serling a háborút követően az egyetemen ismerkedett meg a rádiózással. Fiatalkora megközelítőleg párhuzamba állítható a televízió térhódításával, amiben a fiatalember meglátta saját jövőjét. Forgatókönyveivel kezdett házalni, de a stúdiók, és ügynökök nem láttak fantáziát bennük. Serlingnek azonban pénzre volt szüksége, ezért háborús ejtőernyős tapasztalatait bevetve jelentkezett a hadsereg éles tesztjeire.
Serling az Alkonyzóna forgatásán
Serling – felesége visszaemlékezése szerint – 1952 telén egyszer csak felállt, bejelentette, hogy otthagyja állását, hogy szabadúszó íróvá váljon. Ekkoriban már megtehette, hiszen korábban hat évet töltött el különböző rádióműsoroknál, és televízióknál, ahol gyakornokból vezető íróvá képezte magát, történeteit pedig egyre nagyobb lelkesedéssel fogadták a producerek, ám már ekkor szembesült azzal a ténnyel, melyet egész életében gyűlölt: a készítők keretek közé akarták szorítani mindazt, amit írt, kitételeket szabtak neki a változtatásokra. Lényegében ez a tény hozta magával az Alkonyzóna megszületését, Serling ugyanis, megelőzve, hogy a beleegyezése nélkül valamely csatorna felhigítva készítsen műsort az ötleteiből, inkább úgy döntött, elkészíti a saját szériáját.
Serling gyermekkorától rajongott a fantasztikus történetekért, és az olyan magazinokért, mint az Amazing Stories, a Weird Tales, vagy az Analog, ám sokszor úgy érezte, hogy az ezekben közölt sztorik jobbára csak a felszínt kapargatják, és nem feltétlenül adják hiteles megközelítését annak a koncepciónak, melyet ő maga a műfaj legfontosabbjának ítélt. Ez a vezérmotívum pedig maga az ember volt. Így aztán Serling 1958-ban megírt, és végül eladott egy pilot epizódra való anyagot a CBS-nek, kikötve, hogy nem enged beleszólást a széria megvalósításába.
Az elismert író és tévés
Serling az első epizód történetét tekintve visszanyúlt saját emlékeihez, és háborús tapasztalataihoz, és egy olyan férfiről mesélt, akinek visszatérő álma, hogy megpróbálja figyelmeztetni az embereket a japánok Pearl Harbor elleni támadásáról, de mindenki félkegyelműnek hiszi. Az alig huszonöt perces filmecske nem csak kiválóan mutatta be a poszttraumás stressz hatásait és megélését, de Serling is végre a művészet nyelvén fejthette ki az őt évek óta a háború borzalmai miatt gyötrő rémálmokat. Már ez az egy rész is alapvetően határozta meg a későbbi teljes széria alapelemeit: a nyitó és záró narrációt, a sci-fi, fantasy zsánerek működését, valamint az epizód végén elsütött váratlan csavart.
A sorozatgyártás elindult, méghozzá a Cayuga Productions által, mely céget Serling kifejezetten a széria kedvéért alapított, hogy minden egyes jog az övé maradjon, függetlenül a fogadtatástól, ami nem kis rizikót jelentett, hiszen ilyen jellegű széria nem futott korábban a televízióban, mind a téma, mind a megvalósítás újszerűnek hatott, és benne volt a lehetőség, hogy az egyre fagyosabbá váló hidegháborús, és kommunistaellenes, paranoid légkörben ellenszenvre talál majd.
Serling a következő epizód forgatókönyvén dolgozik
Serling kezdetektől a választott zsánerek legjobb neveinek segítségét vette igénybe. Megtehette, hiszen korábbi sikerei és munkái alatt a legtöbbjükkel személyesen is megismerkedett, és szinte kivétel nélkül tisztelték elhivatottságáért, és azért, hogy amit eltervezett, azért hajlandó volt tűzön-vízen át ragaszkodni.
Az Alkonyzóna az egyik legfontosabb szerzői szériává vált, nem volt olyan szórakoztatóirodalmi író, aki ne tisztelte, ne rajongott volna érte, mert mindannyian érezték, hogy Serling végre visszakanyarodott a tudományos-fantasztikus irodalom H. G. Wells-féle hagyományaihoz, a középpontba pedig ismét az ember került.
Arról nem beszélve, hogy soha korábban nem akadt olyan fórum, ahol a sci-fit ilyen nyíltan, és kötöttségek nélkül lehetett népszerűsíteni, így abban gyakorlatilag manapság is mindenki egyetért, hogyha nincs az Alkonyzóna, és nem jelöli ki az utat, akkor vélhetően talán a sci-fi sem lenne olyan népszerű mozgóképes műfaj manapság, mint amilyen. Serling persze bőven kapott elmarasztaló kritikákat is a sorozatért, a legtöbb kritikus úgy vélte, ez továbbra is egyszerű ponyva, és olcsó szórakoztatás gyerekeknek, nem látták be, miként szolgálhatná az Alkonyzóna a fantasztikum műfajának komolyanvehetőségét.
A popkultúra ikonja
Az Alkonyzóna – bár manapság legendák keringenek róla – meglehetősen rosszul nyitott a nézők körében. Az első adás 1959. október 2-án éjszaka került adásba kizárólag 21 éven felülieknek ajánlva. El kellett telnie két hónapnak, hogy a széria megtalálja a közönségét, a harmadik epizódnál pedig igencsak rezgett a léc, vajon egyáltalán adásban maradhat-e. Végül aztán pár hónap után saját műsorsávjában a CBS-en megelőzte nézettségben az ABC-t és az NBC-t is, ami meggyőzte a szponzorokat a további évadok berendeléséről. Az Alkonyzóna eredeti formájában végül összesen öt szezont élt meg, a negyedik kivételével ugyanebben a 25-30 perces formátumban, és végül a CBS 1964 januárjának végén döntött csak úgy, hogy leveszi a műsorról.
Serling egész életében napi 3-4 doboz cigarettát szívott, ami egészségére is erőteljesen rányomta a bélyegét. 1975 májusában szívrohamot kapott, és bár hazaengedték a kórházból, két héttel később egy újabb infarktus miatt nyitott szívműtétet hajtottak végre rajta. Az utolsó, harmadik szívrohamot a műtőasztalon kapta, mely sajnos végzett vele.
Nem hinném, hogy akad zsáneríró, vagy filmes a szakmában, aki ne tanulta volna meg a profizmus, az elkötelezettség, vagy a művészi koncepció fogalmát Serlingtől, és legendás sorozatától, mely még mai szemmel nézve is friss, és izgalmas, nem érződik rajta az idő múlása, mert olyan egyetemes emberi kérdéseket feszeget, melyek alapvetően a sci-fi, vagy a fantasy zsáner sajátosságai kellene, hogy legyenek. Jelentőségére jó példa, hogy a kor, vagy épp a későbbi évek legnagyobb hollywoodi sztárjai mesélték büszkén, hogy karrierjüket Rod Serling műsorában kezdték. Charles Bronson, Martin Landau, Martin Balsam, Robert Duvall, Peter Falk, Leonard Nimoy, William Shatner, Robert Redford, Burt Reynolds, George Takei, sőt, még a némafilmek korábbi királya, Buster Keaton is feltűnt a képernyőn, miután elhangzott a mára legendássá vált nyitány:
A Star Wars: Andor előzménysorozata a Zsivány egyes előzményfilmnek, és nem biztos, hogy indokolt volt a Disney-nek ennyire a távolba révednie.
A francia Harry Potter szériája magyarul is teljes.
5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán
A csendes kitartás szobra megküzdött minden sikeréért.
Akikről ritkán emlékszünk meg, pedig a filmek lelkét hozzák létre.
Okos mozik, melyek kidomborítják a sci-fi tudományos oldalát is.
Mennyire hiteles, és vajon miért rajongunk úgy a szériáért?
