A Disney meséktől megszokhattuk, hogy bár van bennük konfliktus és némi harc, összességében kedves kis történetek, ahol a jó mindig győzedelmeskedik, a rossz pedig elnyeri méltó büntetését. Ez tulajdonképpen igaz az eredeti Grimm mesékre is, ám a történet ennél sokkal, de sokkal véresebb!
Van itt mostohagyilkosság, szemkivájás, de nemi erőszak is, hogy csak pár borzalmat említsünk a sok közül. Tartsatok velünk, kalandozzunk el a régi tündérmesék véres valóságában, amelyeket akár Quentin Tarantino, vagy John Carpenter is megirigyelhetne!
A mese feltehetően egy Margaret von Waldeck nevezetű, a 15. században élt bajor nemesasszony történetén alapszik: a fehér bőrű és szépséges asszony testvére kisgyermekeket dolgoztatott a rézbányájában, ahol a nehéz fizikai munka eltorzította őket, ezért az emberek nemes egyszerűséggel csak törpéknek hívták a dolgozó lurkókat. Nemcsak ebben mutatkozik azonban hasonlóság Margaret és Hófehérke között, ugyanis Margaret mostoha anyja gyűlölte mostohalányát – ugyanúgy, ahogy a történetbéli mostoha Hófehérkét -, ezért elküldte a brüsszeli udvarba, hogy megszabaduljon tőle. A szépséges hölgy később a spanyol koronaherceg, II. Fülöp szeretője lett.
A Hófehérke és a hét törpe története európai tündérmesévé nőtte ki magát, amelynek legismertebb verziója a Grimm fivérek tollából maradt fenn. A két testvér 1854-ben publikálta a történetet, a Disney végül csak 1937-ben dobta piacra. Ebben a Disney változatban tulajdonképpen minden az eredeti történet szerint zajlik, kivéve a végkifejletet, ami azért mi tagadás, jóval horrorisztikusabb, mint a mesében. Itt ugyanis a gonosz boszorka egy pár felforrósított vascipőt kell viseljen, és abban kell táncoljon egészen addig, míg holtan össze nem esik. A mese brutalitását méltán tükrözi, hogy maga Hitler is nagy rajongója volt a sztorinak, sőt még rajzot is készített belőle. Azért szerintünk sem egy esti mese, nem igaz?
A Csipkerózsika az egyik legismertebb sztori a mesék világában (legalábbis a lányok között biztosan). Elsőként a híres francia meseíró, Charles Perrault jegyezte le és jelentette meg a Csipkerózsika addig csupán szájhagyomány útján élő történetét. Az 1800-as években a Grimm testvérek szintén egy ehhez nagyon hasonló mesét jegyeztek le. A Csipkerózsika egyik őstörténete azonban Giambattista Basile, 17. századi nápolyi udvarnok nevéhez köthető. Az eredeti történetek első néhány jelenete tulajdonképpen nagyon is hasonlít az 1959-es Disney adaptációhoz: tündérkeresztanyák, keresztelő és persze az elmaradhatatlan szülinapi átok. Aztán, ahogy a nagy könyvben megvan írva, jön a szőke herceg fehér lovon, és a Basile-féle sztoriból minden lesz, csak gyerekmese nem!
Amíg a Disney változatban a herceg szerelmes csókkal töri meg az átkot, addig az eredetiben konkrétan megerőszakolja az alvó Csipkerózsikát. Ám hősnőnk még ekkor sem ébred fel, ellenben teherbe esik. Megszüli két gyermekét (természetesen mindezt kómában), amikor is az egyik csecsemő végül kiszívja ujjából a szálkát, megtörve ezzel a szörnyű átkot. Csipkerózsika később fogja magát, és elmegy a királyi udvarba, ahol találkozik a királynéval, aki bődületes haragra gerjedve elevenen el akarja égetni a szépséges lányt. (Ezen a ponton mellesleg megjegyeznénk, hogy a szőke herceg nemcsak erőszaktevő, de nős is!) A herceg, alias a király azonban közbe lép, és végül feleségét, a királynét veti inkább máglyára. Ez sem túl barátságos végkifejlet.
A Hamupipőke-sztori motívumai már Charles Perrault 1697-es meséjében is megjelentek, olyan ikonikussá vált elemekről olvashatunk, mint a jótündér vagy az üvegcipő. Aztán jöttek a Grimm testvérek, és velük együtt egy-két morbid történetszál is. Mindjárt itt vannak a mostohanővérek, akiknek semmi nem szab határt, hogy a herceget megszerezzék. Talán még mindenki emlékszik arra az emblematikus jelentre, amikor a daliás herceg minden leányzóval felpróbáltatja az üvegcipellőt, hogy megtalálja elvesztett szerelmét, Hamupipőkét. Na, mármost a nővéreknek sokkal nagyobb lábuk van, mint ami beleférne a cipellőbe, így inkább az egyik levágja a nagylába ujját, a másik pedig a sarkát, majd vérző lábbal állnak a királyfi elé.
Ezután pedig, „mi sem természetesebb”, megjelennek Hamupipőke madárbarátai, akik kivájják a gonosz mostohanővérek szemét. Ez sem egy leányálom, ám a Hamupipőke verziók közül ezúttal nem a Grimm fivérek viszik el a pálmát. A legbrutálisabb változat kétségkívül Giambattista Basile Pentameron című gyűjteményében található. Összességében talán az ő sztorija hasonlít legjobban a Disney meséhez, ám egy jelenet sehova sem került bele. Eszerint Hamupipőkének van egy nevelő anyja, aki felbújtja hősnőnket, hogy gyilkolja meg mostohaanyát, méghozzá nem is akárhogyan: vágja oda egy faláda tetejét olyan erővel, hogy a nő nyaka azonnal kitörjön. Hát nem csoda, hogy ezzel a jelenettel sehol nem találkoztunk!
A történet legkorábbi változata szintén Basile Pentameron gyűjteményében jelenik meg, majd – amint már megszokhattuk – jöttek a Grimm testvérek és ismét formáltak egy keveset a tündérmesén. Bár a Rapunzel eredeti sztorija boldog véget ér, azért itt is akad horror, sőt 18-as karika is rendesen. A Grimm testvérek korábbi változatában a boszorkány azért zárja be Galambhegyet (ez ugyanis a Rapunzel magyar fordítása), hogy ne találkozhasson férfiakkal. Ám ez a húzása nem igazán jön be, hiszen Galambhegy hosszú haját ledobva segít felmászni a légyottok alkalmából hozzá feljáró hercegnek, akitől bizony-bizony még a házasság előtt teherbe esik.
A boszorkány megtudja ezt, bosszúból levágja Rapunzel haját, és elzavarja. Mikor legközelebb jön a herceg, már a boszorkánnyal találja szembe magát, aki gúnyos vigyorral közli, hogy többet nem találkozhat szerelmével. A herceg bánatában a mélybe veti magát, ám nem hal meg, de megvakul a szemébe fúródó tüskék miatt. Végül azért megvan a happy end, de azért ez a sztori sem egy leányálom. Az eredeti Rapunzel és a 2010-es Aranyhaj és a nagy gubanc között pedig ég és föld a különbség, talán itt változtattak a Disney készítői a legtöbbet. Látva a könnyűvérű Galambhegy és az öngyilkosjelölt királyfi történetét, talán érthető is, miért.
A békakirály egy 1812-ben a Grimm testvérek közreműködésével lejegyzett népmese, amelyből 2009-ben a Disney egész estés rajzfilmet készített A hercegnő és a béka címmel. Az eredeti népmese szerint a királylány kedvenc aranygolyójával játszik, amikor a golyó véletlenül beleesik a folyóba. Megjelenik ekkor egy rút béka, aki megígéri a szomorú királylánynak, hogy visszahozza kedvenc játékát, ám cserébe meg kell vele ossza saját poharát, tányérját, sőt mi több, az ágyát is (na, nem úgy, csak együtt akar vele aludni). A hercegnő elhamarkodott ígéretet tesz: amint a béka felhozza a golyót, gyorsan elszalad vele.
Este a béka felkeresi a lányt, aki továbbra sem akarja befogadni, ám apja, a király ekkor ráparancsol leányára: az ígéret szép szó….. A királylány kénytelen kelletlen megteszi, ám amikor az ágyába kellene invitálja segítőjét, inkább dühösen a falhoz vágja a békát, lefejezi, majd biztos, ami biztos alapon még fel is gyújtja brekegő segítőjét. Az erőszakos kirohanás megteszi hatását, (számunka teljesen illogikus módon) a béka végül daliás herceggé változik. A királylánynak azért nagy mázlija volt, lássuk be, mindenesetre a történet átírásra került (a csókmotívum például csak később került bele) egy jóval romantikusabb és gyermekbarátibb verzióra, amit mi annyira nem is bánunk.
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán
A csendes kitartás szobra megküzdött minden sikeréért.
Akikről ritkán emlékszünk meg, pedig a filmek lelkét hozzák létre.
Okos mozik, melyek kidomborítják a sci-fi tudományos oldalát is.
Mennyire hiteles, és vajon miért rajongunk úgy a szériáért?