• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
90 éves Clint Eastwood

Film

A zsaru, a cowboy, és a filmrendező – 90 éves Clint Eastwood

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Kirk Douglas februári eleji halálhíre óhatatlanul is eszünkbe juttatta az aranykor még életben lévő legendáit. Hollywood korelnökei jelenleg Norman Lloyd, Eva Marie Saint; az Elfújta a szél sztárja, Olivia de Havilland, vagy épp Sidney Poitier, de egyaránt idén ünnepli immáron 90. születésnapját Gene Hackman, és Sean Connery, valamint korának egyik legnagyobb rendezőegyénisége, Piszkos Harry megformálója, és Sergio Leone kedvenc színésze, Clint Eastwood is.

Clint Eastwood elképesztő pályát futott be, hihetetlenül sokrétű egyéniség, a B-kategóriás filmek karakterszínészéből a spagettiwestern pisztolyhősévé vált, majd keménykezű zsaruként láttuk viszont, hogy aztán idős korára kiderüljön, ő korának egyik legjobb, legérdekesebb, és legszínesebb rendezőegyénisége. Clint Eastwood Hollywood élő legendája, egy megfoghatatlan zseni, aki mindig konzekvensen ragaszkodik saját elképzeléseihez, és 90. életévéhez közeledve is tele van energiával, tervekkel, és fáradhatatlanul alkot, legutóbbi mesterművét, a Richard Jewell balladáját mi is imádtuk.

90 éves Clint Eastwood

90 éves Clint Eastwood

Sergio Leone felfedezettje

Clint Eastwood manapság már a mély mondanivalóval, kiváló lélekábrázolással bíró megkapó filmek rendezője, társadalmi tablók felvázolója, kollektív vagy egyéni traumák krónikásaként ismert. Egészen valószerűtlen út, amit bejárt az álomgyárban, és fiatalon semmi sem utalt arra, hogy egykor korának legnagyobb egyéniségei közt emlegetjük majd. A hadseregből való leszerelése után kis híján azelőtt tört derékba filmes karrierje, hogy egyáltalán elindult volna, ugyanis a legenda szerint túlságosan kitüremkedő ádámcsutkája miatt el akarták tanácsolni a pályától, ám végül egészen kis szerepeket magára ölthetett a korszak divatját képező, hidegháborús paranoiától szagló B-kategóriás filmekben.

Az első komolyabb szerepe aztán a Marhabőr című westernsorozat volt. Az 1959 és 1965 között futó széria a westernfilmek korszakának kellős közepén született, nem hiába tett szert elképesztő nézettségre országszerte, és persze feltette a térképre Eastwood nevét, akit ennek ellenére mégsem John Ford, vagy John Sturgess szerződtetett egy komolyabb alkotásra, hanem egy Hollywoodban relatíve ismeretlen olasz rendező, aki épp amerikai debütálására készült, és meglátta a lehetőséget a morózus arcú fiatalemberben.

Sergio Leone lecsapott Eastwoodra, első közös munkájuk, az 1964-es Egy maréknyi dollárért – bár alapvetően egy Akira Kurosawa-film rebootjaként is működött – egészen egyedi hangvételével, és karizmatikus főszereplőjével gyakorlatilag új zsánert alkotott.

Egyik emblematikus szerepe A jó, a rossz és a csúf című klasszikusban

Egyik emblematikus szerepe A jó, a rossz és a csúf című klasszikusban

A Magnum ereje

Leone a korszak divatos, némileg romantikus beütésű westernjeivel tökéletesen szembemenve még vadabbnak, még koszosabbnak, gátlástalanabbnak, és sivárabbnak ábrázolta a vadnyugatot, az újítás pedig valóban az újdonság varázsával hatott, az elkövetkező filmek alatt Eastwood egy ország kedvenc, szűkszavú pisztolyhősévé vált, melynek csúcsát egyértelműen minden idők egyik legjobb westernfilmje, A jó, a rossz és a csúf jelentette, ahol zseniális hármast alkotott partnereivel Eli Wallach-al, és Lee Van Cleeffel.

Eastwood törekvései már ekkoriban is megmutatkoztak, ő maga ugyanis kedvelte a változatosságot, és nem akart beszorulni egy-egy skatulyába, így aztán igyekezett szélesebb palettáról válogatni a szerepeit.

Így kerülhetett be többek közt a Kémek a sasfészekben, a Coogan blöffje, vagy épp a Kelly hősei című filmbe is, háborús film, dráma, vígjáték, alapvetően mind jól állt neki, ám az igazi kiugrás még hátravolt. Bár a nevét már mindenki jól ismerte, mégis az 1971-es Piszkos Harry volt az, ami valódi filmsztárt faragott belőle, holott, ha nagyon lecsupaszítjuk, a legendás Harry Callahan karaktere ugyanazon motívumokra épült, mint korábbi pisztolyhős szerepei, ám ahogy Eastwood megtöltötte élettel az elvetemült sorozatgyilkos után kajtató, és az igazságot és a törvényt sajátságos formában értelmező zsarut, az a filmet, és folytatásait is kiemelkedő krimikké tette. Használt persze hírnevének az is, hogy míg a hatóságok hiába üldözték a valóságban a Zodiákus néven elhíresült gyilkost, addig az ez alapján készült filmben Callahan nyomozó az ügy végére járt.

Piszkos Harry és a Magnum

Piszkos Harry és a Magnum

A filmrendező világa

Eastwood az 1970-es évek elején kóstolt bele a filmrendezés világába, ám onnantól – bár jobbára még mindig színészként jegyezték emblematikus karakterei miatt – a kedvenc helye már nem a kamera előtt, hanem mögött helyezkedett el. Az olyan filmek, mint az 1976-os A törvényenkívüli Josey Wales már egyértelműen előrevetítették azt a sikert, amit végül az 1992-es Nincs bocsánat című westernje tetőzött be az Oscar-díjjal, a westernt, mely komoly morális dilemmákat feszeget, és a karakterek lélektanának mélyére hatol, felelevenítve a Sergio Leone filmjeiből tanultakat, a vadnyugatot annak a sötét helynek ábrázolva, amilyen a valóságban is lehetett.

A realizmusra való törekvés Eastwood kései munkáit is meghatározta, és bár ez akkoriban már rég nem volt újdonság tőle – amit jól jelzett a Nincs bocsánat legjobb rendezés, és legjobb film Oscar-díja is – alapvetően a 2004-es Millió Dolláros Bébi című rendhagyó bokszfilm óta emlegeti a közvélemény is a kisember drámáinak legfontosabb krónikásaként.

A Hilary Swank, Morgan Freeman, és Eastwood főszereplésével készült alkotás egy valószínűtlen felemelkedés, és szívszorító bukás története, melyet a szakma és a nézők is imádtak, és ami a 2005-ös Oscar-gálán négy aranyszobrot vitt haza.

Egy nem mindennapi karrier

Egy nem mindennapi karrier

A kisember megszólaltatója

Eastwood esetében mindig párhuzamot érzek Bruce Springsteennel, ahogy a Főnököt az emberek a kisember kedvencének tartják, mert ellenállhatatlan módon mesél az átlagpolgárok mindennapi nehézségeiről, örömökről, és bánatról, úgy Eastwood ugyanezt teszi a filmművészet nyelvén. Mindegy, hogy egy átvert anya (Elcserélt életek), egy amerikai katona (Amerikai mesterlövész), egy magába forduló veterán (Gran Torino), egy hőssé váló pilóta (Sully – Csoda a Hudson-folyón), vagy meg meghurcolt biztonsági őr (Richard Jewell balladája) áll is a középpontban, a lényeg minden esetben a kisember szembenézése a nála gigászibb eseményekkel, vagy a felettes hatalommal, legyen az egy politikai rendszer, a közvélemény, vagy épp maga Isten.

A gyerekkorától jazzrajongó Eastwood ráadásul ennél is tovább ment, és több mint egy tucat filmjének zenéjét is saját maga szerezte. Akárcsak a filmek, úgy a zenék esetében is kiválóan találja el a megfelelő hangulatot, mindig ott és akkor, és olyan mennyiségű taktust épít a cselekmény alá, amennyit az feltétlenül indokol. Nem lehet szó nélkül elmenni munkamódszere mellett sem:

Eastwood az egyszerűség híve, kevés sminkkel szeret dolgozni, sokszor használ természetes fényt, és már az első beállításokat és felvételeket igyekszik olyan precízre faragni, hogy azt a végső változatban is fel tudja használni, így rendezői körökben az egyik legtakarékosabb szakemberként ismerik.

Eastwoodot a szakma is nagyra tartja, amit a karrierjét övező elképesztő díjözön is alátámaszt. A két Oscar-díjon kívül három Golden Globe-díj tulajdonosa, de elnyerte a Cecile B. DeMille-életműdíjat, a Cézár-és az Arany Oroszlán-díjat, valamint a francia Becsületrendet és az Amerikai Filmintézet életműdíját is. A leginkább lenyűgöző mégsem ez az ellenállhatatlan felsorolás, sokkal inkább a tény, hogy Eastwood 90 évesen is aktív, esze ágában sincs pihenni, és bár többször nyilatkozta (legutóbbi a Gran Torino című filmje után), hogy színészként már nem számít saját magára, szerencsére ezt is felülírják újabb és újabb filmtervei, mi pedig őszintén kívánjuk, hogy ez a lendület tartson ki még sokáig, mert amit ez az ember képvisel, az maga a minden lebíró akarat, és céltudatosság, melynek üzenete így is megkopóban van a világban.

A Nincs bocsánat Oscar-díjai

A Nincs bocsánat Oscar-díjai

Kapcsolódó cikkek

Bezárt az Ectopolis Magazin!

4,5 év működés után az oldal nem frissül tovább.

Wednesday, a sorozat /Forrás: https://www.euronews.com/culture/2022/11/30/wednesday-beats-stranger-things-to-become-netflixs-biggest-english-language-show/

Haláli hullák szerdája – Wednesday – Sorozatkritika

A rémesen vicces Addams-feldolgozás

Legendás állatok. 3. /Forrás: https://www.digitalspy.com/movies/a675773/fantastic-beasts-3-4-5-release-date-cast-plot-news-trailer/

Lesz-e folytatása a Legendás állatok és megfigyelésük-sorozatnak?

A Warner döntése értelmében nem annyira biztos.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Bezárt az Ectopolis Magazin!

    4,5 év működés után az oldal nem frissül tovább.

    Legutóbbi cikkek

    • 2022. szeptember 6.

    Középfölde kisokos – 5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán

    5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán

    • 2022. szeptember 1.

    Hollywood hercegnőjére egy igazi herceg is felfigyelt – 40 éve hunyt el Grace Kelly

    A csendes kitartás szobra megküzdött minden sikeréért.

    • 2022. augusztus 26.

    Betűkből filmet – Hollywood aranykorának 7 világhírű forgatókönyvírója

    Akikről ritkán emlékszünk meg, pedig a filmek lelkét hozzák létre.

    • 2022. július 19.

    Gondolatok a jövőből – 9 csavaros sci-fi, amit látnod kell

    Okos mozik, melyek kidomborítják a sci-fi tudományos oldalát is.

    • 2022. július 8.

    Öt órai tea és fényezett családi ezüst – A Downton Abbey világa

    Mennyire hiteles, és vajon miért rajongunk úgy a szériáért?