• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!

Film

Aki maga volt Hollywood aranykora – 115 éve született John Huston

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

És ezüstkora és bronzkora is tulajdonképpen, mert Huston számtalan kortársával szemben nem csupán azért kiemelkedő, mert több, mint ötvenéves pályafutása során végig egyenletes színvonalon alkotott, de ő maga számtalan műfajba belekóstolt, és mindegyikből kihozta a maximumot, pályája lényegében a némafilmes korszak lezárultától az 1980-as évek közepéig átszövi az amerikai filmkészítést, ráadásul nem csupán a kamera mögött, de előtte is páratlan tehetséggel nyúlt az éppen aktuális alapanyaghoz.

Ötven évig szerencse nélkül lehetetlen a csúcson lenni, ugyanakkor Hustonról sokszor és sokan elmondták, hogy ő maga kíméletlen munkával, látnoki precizitással tett azért, hogy mindig újat és jobbat alkosson, talán ezért is lehetséges az, hogy karrierje nem csupán párhuzamosan haladt Hollywood fejlődésével, de ő maga is tevékeny része volt a trendek, és tradíciók, módszerek és stílusok alakításának. Kimondani is hihetetlen, de közel 50 filmben jelent meg színészként, közel 50-et rendezett, nagyjából 40-nek írta a forgatókönyvét, begyűjtött 15 Oscar-díj jelölést, kettőt pedig díjra is váltott. Számokat tekintve talán nem ő a csúcstartó, de hogy nincs modern amerikai rendező, aki ne tanult volna tőle, az gyakorlatilag vitathatatlan.

John Huston (1906-1987)

John Huston (1906-1987)

Sokszínű eredet

Huston nagyszerűségére vélhetően már a gyermekkorában is kereshetjük a válaszokat, életrajzírói is megemlékeznek róla, hány különböző hobbiba kapott bele, hány különböző területen próbálta ki magát a már tinédzserként is nyughatatlan fiú, akit érdekelt a boksz, a lovaglás, az absztrakt festészet, az opera, ugyanakkor az angol és a francia irodalom megszállottja is volt. Utóbbiban érezte a legjobban magát, riporternek állt, megfordult Mexikóban, és egy tragikus, saját hibájából okozott baleset következtében (elgázolt egy nőt, aki belehalt a sérüléseibe) Európát is megjárta, hogy felejteni tudjon, vagy legalább megtalálja a saját számításait. Az írás iránti olthatatlan vágya volt az, ami sokadmagával együtt visszahozta az Egyesült Államokba.

Ekkoriban számtalan elismert író, Dalton Trumbo, Raymond Chandler, vagy William Faulkner fordult Hollywood felé, mert az igazi pénz nem a filléres ponyvákban, vagy a rossz minőségű papírra nyomott magazinokban megjelent írásokért termett, hanem a némafilmes korszakot maga mögött tudó, egy egészen új korszakba lépő filmforgatókönyvek világában.

Huston nem sokkal az Elfújta a szél sikere előtt próbálkozott bekerülni a bizniszbe, végül maga a nagy William Wyler karolta fel,

a Warner Bros-nál pedig viszonylag hamar felfigyeltek a fiatal tehetségre, akinek mind a párbeszédek ritmusában, mind a jelenetek megalkotásának aprólékosságában zsigeri, ám még kiforratlan profizmus volt felfedezhető.

Huston, és az Oscar-díj

Huston, és az Oscar-díj

Az újító Huston

Ha végignézzük Huston pályájának filmográfiáját, minőségben kiegyensúlyozottságot, témaválasztásban, műfajban pedig egészen meglepő eklektikusságot vehetünk észre. 1941-ben első rendezői munkájával, A máltai sólyom című Dashiell Hammett-adaptációval rögtön új műfajt teremtett, a film noirt, mely aztán nagyban meghatározta Hollywood elkövetkező 10-15 évét. Ritka az a pillanat, amikor ugyanaz a stílusteremtő rendező fejleszti tovább saját találmányát, de Huston ezt is megtette, hiszen az 1950-es Aszfaltdzsungelben lényegében felrúgta a film noirok korábbi leosztását, és az ún. heist-stílust emelte be a műfajba, ami szinte páratlan bravúr egy ilyen viszonylag rövidéletű zsáner, de alapvetően a filmgyártás történetében is.

Nem ez volt azonban az első és egyetlen újítás, ami Huston nevéhez fűződik.

Kétségtelenül pályafutása legnagyobb sikere, az 1948-as A Sierra Madre kincse, melyet a rejtőzködő író, B. Traven azonos című művéből forgatott saját apja, Walter Huston, valamint kedvenc színésze, és jóbarátja, Humphrey Bogart főszereplésével.

A Sierra Madre kincse korának talán legkevésbé nyilvánvaló filmsikere volt, mely hangulatában már bőven felidézte Sergio Leone későbbi spagettiwesternjeit, és azelőtt leszámolt a westernmítosszal, hogy az igazán épülni kezdett volna az 1950-es években. Huston egy kalandfilmbe oltott neo-westernt készített, egy olykor kifejezetten nyugtalanító hangulatú, érezhetően borús végkifejletbe tartó darabot, mely nélkülözött mindenféle romantikus felhangot.

Huston munka közben

Huston munka közben

A sokszínű Huston

Már csak ebből a néhány filmjéből kitűnhet, hogy Huston mennyire másképp közelítette meg a filmkészítést, és a forgatókönyvírást, mint elődei, és kortársai, és mindegy, hogy milyen műfajhoz nyúlt, saját művészetének központi motívumait megtartva gyakorlatilag saját világát és világképét szélesítette csupán. Pedig rengeteg műfajban kipróbálta magát. Rendezett romantikus kalandfilmet (Afrika királynője), krimit (Az iguána éjszakája), film noirt (A máltai sólyom, Aszfaltdzsungel), kalandfilmet (Aki király akart lenni), műfaj-paródiát (Casino Royale), drámát (Kallódó emberek), és bűnügyi vígjátékot is (A Prizzik becsülete). Huston mindig megtalálta a megfelelő alapanyagot, olyanok műveit dolgozta fel, mint Arthur Miller, Rudyard Kipling, az említett B. Traven, és Dashiell Hammett, Tennessee Williams vagy épp Herman Melville.

A választás nem véletlenül esett ezekre a szerzőkre, ők voltak többek közt azok, akik műveikben ugyanazokat az emberi és lélektani motívumokat ábrázolták, melyek Hustont is a leginkább foglalkoztatták. Ő, aki szintén számtalan akadályt kellett, hogy leküzdjön életében, mire visszatalált saját magához, leginkább műveiben is azzal foglalkozott, miként vívják meg az emberek saját harcaikat önmagukért, környezetükért, a céljaikért, és vajon ezek a felmerülő akadályok, miként változtatják meg őket az események közepette.

Egy olyan korban mert némileg pesszimista képet festeni az emberekről, amikor a stúdiók tűzzel-vassal igyekeztek minden alkotásból pozitív üzenetet kicsikarni.

Huston kétségtelenül korának egyik legőszintébb rendezőegyénisége volt, éppen ezért akadt is olyan filmje (az 1951-es A bátorság vörös jelvénye), melynek számtalan jelenete végezte a vágóasztalon a beleegyezése nélkül.

Orson Welles társaságában

Orson Welles társaságában

Huston, az ember

Huston konoksága abban is megmutatkozott, ahogy az életét élte. Az bizony nagybetűs élet vol:, imádott sportolni, a szabadban lenni, vadászni, talán ezért is tudhatta legjobb barátai közt Ernest Hemingway-t, aki hasonló hobbiknak hódolt, de Huston nem takargatta nőügyeit sem; öt házassága, a féktelen partik, ivászatok ugyanolyan szenvedéllyel teltek, ahogy a filmjein is dolgozott, mintha furcsa kettősséggel úgy szentelt volna mindent az örökkévalóságnak, hogy a lehető legteljesebb mértékben élte meg az élet apró örömeit is. És persze nem felejthetjük el azt sem, hogy Hustonnak nem csupán kiváló filmeket, de kiváló színészeket is köszönhetünk.

A máltai sólyommal ő indította be Humphrey Bogart karrierjét, az Aszfaltdzsungelben ő adta első szélesvásznú szerepét Marilyn Monroe-nak, az ő rendezésében nyert Oscar-díjat saját apja, Walter Huston (A Sierra Madre kincséért), valamint lánya, Angelica Huston is (A Prizzik becsületéért), de ő volt az, aki Gregory Peckre osztotta Ahab kapitány szerepét a Moby Dickben, aki ütőképes párossá kovácsolta a kor két világsztárját, Bogartot, és Katherine Hepburn-t az Afrika királynőjében, és aki ismét lendületet készült adni Clark Gable karrierjének a Kallódó emberekkel.

Huston, akit egyszer barátjának fogadott, amellett kitartott, legyen szó Orson Wellesről, vagy Hemingway-ről, sőt, Humphrey Bogart temetésén még a gyászbeszédet is ő mondta.

Jóbarátjával, Ernest Hemingway-jel

Jóbarátjával, Ernest Hemingway-jel

Huston, kora legendája

Nem hiába, már életében a filmművészet egyik legnagyobb alakjaként tisztelték, aki 1941-től, tehát A máltai sólyom forgatásától egészen az 1985-ös A Prizzik becsületéig konzekvensen megtartotta saját stílusát, mégis mindig képes volt valami újat nyújtani, műfajtól függetlenül. Lehetséges, hogy John Ford több Oscar-díjat kapott westernfilmjeiért, hogy Joseph L. Mankiewicz sokkal inkább eltalálta műveivel azt, amit a hollywoodi kritikusok szerettek volna látni a vásznon, hogy Orson Welles művészibb mozikat gyártott, hogy Billy Wilder mindig megbízhatóan hozta sajátságos humorát, de Huston volt az, akinél precízebben senki sem volt képes összefogni, és működőképes egésszé tenni a kalandot, a látványt, a párbeszédeket, a finom humort, és a kreatív történetmesélést, mindezt olyan mértékű bátorsággal előadva, ami azóta is párját ritkítja.

Hustonról és munkamódszeréről sok pletyka keringett, de abban minden valaha vele dolgozó színész, vagy stábtag egyetértett, hogy ő maga ugyanolyan szenvedélyes volt a munkában, mint az élet minden más területén is. Huston mindent a legapróbb részletekig megtervezett, ha kellett, saját kezűleg rajzolta le a jeleneteket, és egyetlen filmkockát sem pazarolt el. Annak idején, a modern film és Hollywood hőskorában nem volt ritka, hogy a rendezők az utómunkálatokra és a vágásra támaszkodtak, Huston viszont mindent igyekezett megközelítőleg végleges formában rögzíteni.

Talán Michael Caine fogalmazta meg a legtalálóbban, miért is volt különleges szakember Huston, és miért vihette ilyen sokra: „A legtöbb rendező úgy használja a kamerát, mint egy gépkarabélyt. John pedig úgy, mint egy mesterlövész puskát.”

Kapcsolódó cikkek

Nicolas Cage alakítja a főszerepet az amerikai kultíró, John Williams regényének adaptációjában

Cage saját bevallása szerint is ezt követően inkább független szerzői filmekben gondolkodna.

Sorra nyeri a díjakat a Gabriel García Márquez-ről szóló magyar dokumentumfilm

Ezúttal Peruból hozta el a legjobb dokumentumfilm díját.

Filléres kasszarobbantók

Filléres kasszarobbantók – A filmtörténelem 9 váratlan filmsikere

Minden film szíve a forgatókönyv, akkor is, ha erről lassan megfeledkezünk.

Dűne (2021)

Dűne körültáncoló, avagy végre nem kell homokba dugnunk a fejünket – Filmkritika

Avagy megérte-e ennyit várni egy méltó Frank Herbert-adaptációra?

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    A milicista halála

    Igazság vagy manipuláció? – Egy legendás Robert Capa-fotó születése és utóélete

    A világ leghíresebb háborús fotója, és megannyi kérdés.

    Legutóbbi cikkek

    • 2021. október 26.

    Filléres kasszarobbantók – A filmtörténelem 9 váratlan filmsikere

    Minden film szíve a forgatókönyv, akkor is, ha erről lassan megfeledkezünk.

    • 2021. október 25.

    Hollywood-i akták 51. – Manhattan (1979)

    Woody Allen mesteri kompozíciója a Nagy Almáról.

    • 2021. október 21.

    A Blockbuster és a videotékák aranykora – Egy letűnt korszak története

    Fiatalságunk és a film fanatikusok szentélyének emlékezete.

    • 2021. október 19.

    Filmkritika és filmrajongók – Avagy a közönségfilmek kétes viszonya a posztmodern fogalmával

    Manapság látszólag mindenre felelőtlenül ráaggatott jelző.

    • 2021. október 18.

    A filmtörténelem 5 elválaszthatatlan színészpárosa, akik valóban jóbarátok voltak

    Ismerősökből kollégák, kollégákból olykor életre szóló barátok.