- Kovács Krisztián
- 2020. április 28. | Becsült olvasási idő: 7,5 perc
Nehéz körülírni, mit is jelent manapság a kalandfilm fogalma, hiszen bár a hollywoodi hőskorban jobbára a kosztümös, történelmi filmeket azonosították vele, addig manapság önálló zsánerként már nehezen fellelhető, és jobbára a sci-fi, a fantasy, vagy épp a történelmi filmekkel keveredve fedezhető csak fel. Még a filmes terminológia is meglehetősen ködösen tudja csak definiálni, emiatt alaposan meg is oszlik, melyik filmet sorolhatjuk ide, és melyiket nem.
A Csillagok háborúja egyértelműen ide sorolható, ugyanakkor A Gyűrűk Ura, és A hobbit filmek is, sőt, Harry Potter történetei is, és ha okvetlenül bővíteni akarjuk a listát, és nem kezeljük külön zsánerként a képregényfilmeket, akkor a teljes Marvel és DC moziverzum is egy kalap alá sorolható a többi kalandfilmmel, ezek azonban mind-mind önálló franchise-ágazattá alakultak, így inkább kihagytuk őket a listából, és igyekeztünk olyan filmeket beválogatni, melyek önállóan is megállják a helyüket (hiába készült esetleg folytatásuk is). Íme tehát egy csokorra való esti unaloműző.
Richard Donner ifjúsági kalandfilmje 1985-ből Steven Spielberg ötlete alapján készült, erősen építve az első Indiana Jones-film hangulatára. Egy csapat gyerkőc egy rejtélyes kincses térképre bukkan egy elhagyott ház padlásán, és úgy döntenek, a nyomára járnak. Chris Columbus forgatókönyve meglepően izgalmas, fordulatos, a főszereplő gyermekszínészek pedig kiváló teljesítményt nyújtanak, köztük Sean Astin, és Josh Brolin, nem hiába a film nagy sikert aratott, és máig népszerű.
Bármit is kötöttünk ki a franchise-alapú kalandmozikról a bevezetőben, egyetlen kalandfilmes listáról sem hagyható le George Lucas és Spielberg zseniális teremtménye, a tudós régész, és annak legelső kalandja. A film számtalan hatást ötvöz magában Dagobert bácsitól kezdve H. Rider Haggard kalandregényeiig bezárólag, de kétségtelenül üde, és egyedi, sőt, alighanem a mai napig utánozhatatlan színfoltja a kalandfilmes zsánernek.
Felejtsük el a legutóbbi két, Jurassic World-filmet, sőt, a harmadik Jurassic Parkot is, és koncentráljunk a legelső részre, ami nem csupán egy fontos tanulsággal, összetett mondanivalóval operáló látványorgia, de ennek tetejében egy emlékezetes karaktereit számtalan veszélynek kitevő kalandmozi is, utánozhatatlan alkotás, mely mind történetét, mind technikai megvalósítását tekintve a mai napig megállja a helyét.
Itt bizony egybe vesszük a teljes trilógiát, hiszen bár az első rész önállóan is fogyasztható, a teljes élményhez kétségtelenül mindhárom epizód szükséges. Marty McFly és a Doki kalandjait alighanem mindenki ismeri, ami nem csoda, igazi, ezer fokon pörgő ötletparádé Robert Zemeckistől Michael J. Fox és Christopher Lloyd utánozhatatlan párosával a középpontban, amin ennél fogva senki sem kéri számon a tudományos megalapozatlanságot, vagy az esetleges logikai bakikat.
Gore Verbinski filmje a Disney egyik legjobb ötlete volt, holott papíron képtelenségnek tűnt blockbustert építeni egy játékparki látványosságra, ám a kiváló karakterek – leginkább a szerepében lubickoló Johnny Depp – a kiváló látványvilág, és a legszebb kalandfilmes hagyományokat felelevenítő történet kora kiemelkedő alkotásává tette A Fekete Gyöngy átkát, nem hiába a későbbi epizódok hiába emelték a tétet, és a fordulatszámot, nem tudtak már felnőni az első részhez.
Egész egyszerűen muszáj ide tenni George Miller filmjét, nem csupán bizarr karakterei, látványos, és életszagú vizuális megjelenítése, sötét jövőképe okán, hanem egész egyszerűen azért, mert mi a kalandfilm, ha nem egy kereken két órásra nyújtott gigászi autós üldözés, ami egyetlen percre sem válik unalmassá. Miller nem csupán a legendás Mad Maxet alkotta újra, de új életet lehelt formabontó művével az akció és kalandműfajba is, Tom Hardy és Charlize Theron párosa pedig csak hab volt a tortán.
Bár ma már talán megmosolyogtatóan hatnak bizonyos speciális effektjei, Stephen Sommers 1999-es filmje volt az első alkotás, mely több, mint tíz év után bátran vissza mert nyúlni Spielberg Indiana Jones-filmjeihez, valamint a klasszikus ponyvairodalom kalandregényeinek hatásaihoz. Brendan Fraser és Rachel Weisz párosa közel félmilliárdos bevételt termelt, sikerével pedig azonnal megágyazott a két év múlva bemutatásra került folytatásnak.
Egy újabb Robert Zemeckis film, ami igazán világsztárt csinált Michael Douglasból, és kiváló arányban keverte a klasszikus kalandfilmek és a romantikus filmek műfaji elemeit, nagy mértékben hajazva John Huston kultikus Afrika királynője című filmjére. A smaragd románca az év egyik legnagyobb sikere lett, meghétszerezte a gyártási költségét, és ennél fogva természetesen előkészítette a terepet a folytatásnak, mely azonban sem történetét, sem párbeszédeit tekintve nem tudta hozni az első film színvonalát.
A Disney nem is igazán akart titkot csinálni belőle, hogy Jon Turteltaub filmjében a régész és kincsvadász, Benjamin Gates alakja az ő saját, külön bejáratú Indiana Jones-uk. Nicolas Cage hajszája a Függetlenségi nyilatkozat megóvása, és a gigászi kincs után egy kellemes, áltörténelmi fejtörőkkel megbolondított kalandsztori, ami az év egyik legsikeresebb vállalkozása lett, és közel 400 millió dolláros hasznot hajtott a mozipénztáraknál.
Martin Campbell 1998-as filmje a hollywoodi aranykor kosztümös kalandfilmjeinek hagyományát elevenítette fel, a kellően érzelmes történetet azonban kétségtelenül a kiválóan megkoreografált kardpárbajok, valamint Anthony Hopkins, Antonio Banderas és Catherine Zeta-Jones hármasa vitte el a hátán, és a közönség szerette is, nem hiába, az egyik korabeli szuperhős és Robin Hood-történet egyvelege majdnem 300 millió dollárt termelt.
Szinte mindegy is, hány különböző feldolgozása készül, és mennyire hatnak manapság kezdetlegesnek a speciális effektjei, ha Jumanji, akkor egyértelműen a Robin Williams főszereplésével készült 1995-ös Joe Johnston rendezte film az igazi. A Chris Van Allsburg azonos című regénye alapján készült alkotás kiválóan ötvözte a kalandfilm izgalmát a vígjáték és a fantasy atmoszférájával, kiegészülve James Horner kiválóan megkomponált zenéjével.
Egy őrült dzsungelkaland a még bőven pályája elején járó egykori pankrátorral, Dwayne Johnsonnal, és az Amerikai pite Stifler-karakterét elhagyni készülő Sean William Scottal. Bár Az Amazonsas kincse hemzseg a totálisan irreális akcióbetétektől – bár melyik kalandfilm nem – Johnson és Scott párosának vitriolos évődése így is kiváló egy estés kikapcsolódássá teszi a filmet, és többek közt ennek kapcsán kezdték a Sziklát Arnold Schwarzenegger utódjaként emlegetni.
Mi történik, ha Michael Mann, a Szemtől szemben, és a Collateral rendezője, valamint Daniel Day-Lewis, generációjának legnagyobb férfi színésze egyesíti erőit James Fenimore Cooper legendás kalandregényének adaptációjában? Egy felejthetetlen történelmi kalandfilm, kiváló díszletekkel, jelmezekkel, emlékezetes mellékszereplőkkel, valamint Randy Edelman és Trevor Jones fülbemászó zenéjével. Bár Mann filmje csak lazán követi az eredeti regény cselekményét, így is a 90-es évek elejének egyik legfelemelőbb történetét produkálja.
Steven Spielberg filmjét nevezhetnénk a Vissza a jövőbe XXI. századi párjának is, ismét egy sci-fibe oltott ezer fokon izzó kalandtörténet, mely alighanem minden geek szívét megdobogtatja sokszínű popkultúrális utalásaival, ugyanakkor vizuális megjelenítésével, és gazdag ötletparádéjával egyetlen pillanatig sem hagyja, hogy ne drukkoljunk a főszereplőknek, és ne izguljunk mi magunk is az Oasis megmentéséért.
Ha létezik tipikus kalandfilm, akkor King Kong történetének bármely feldolgozása ide tartozik, és nem is volt egyszerű dönteni, melyik filmet említsük a listában, végül azért esett a legújabb alkotásra a választás, mert ez egészen kreatív és látványos formában igyekszik némiképp továbbfejleszteni az óriásgorilla korábbi megjelenéseit, ráadásul plusz ízekkel is bővíti a repertoárt, hogy ezáltal illessze majd be az összefonódó óriásszörnyek feléledő filmes univerzumába.
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
A Warner döntése értelmében nem annyira biztos.
5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán
A csendes kitartás szobra megküzdött minden sikeréért.
Akikről ritkán emlékszünk meg, pedig a filmek lelkét hozzák létre.
Okos mozik, melyek kidomborítják a sci-fi tudományos oldalát is.
Mennyire hiteles, és vajon miért rajongunk úgy a szériáért?