Hollywood története telis-tele van titkokkal, és Hollywood féltékenyen őrzi is őket. George Reeves neve már az 1939-es Elfújta a szél stáblistáján is felbukkant, melyben egy nyúlfarknyi szerepben Scarlett egyik udvarlóját alakította a film elején. A második világháború után aztán ügynöke nyomására elvállalta, hogy egy rövidfilmben belebújik Superman jelmezébe, ám a főleg gyerekeknek szóló képregényadaptációnak akkora sikere lett, hogy végül 24 részes sorozatot forgattak belőle.
Reeves országos hírű sztár lett, azonban a szerep, melyet sosem tartott sokra, teljesen felemésztette. 1959. június 16-án partit adott otthonában, ahol felment a hálószobába, majd egyetlen lövéssel végzett magával. Legalábbis a hivatalos jelentés szerint, ám halála azóta is Hollywood egyik legnagyobb rejtélye, akadnak ugyanis apróságok, melyek cáfolhatják az öngyilkosság tényét. De vajon kinek állt útjában, és mit követett el a pályáját amatőr zenészként és bokszolóként kezdő színész, aki látszólag épp karrierje csúcsán volt, anyagi helyzete és magánélete is rendeződni látszott, mikor elérkezett a végzetes éjszaka?
George Reeves (1914-1959)
George Keefer Brewer-ről, azaz George Reeves-ről sok mindent el lehetett mondani, de azt, hogy ne tett volna meg mindent a boldogulásért, és ne áldozta volna be idejét és tehetségét, hogy előrébb jusson a filmes ranglétrán, azt egészen biztosan nem. Az Elfújta a szél ugyan látszólag kitűnő lehetőség volt, a nyúlfarknyi szerep ugyanakkor kevés perspektívát kínált, miután ugyanakkor szerződést kötötte a Warner-hoz, ez meglehetősen leszűkítette a mozgásterét. Így aztán egyszerűen azért, hogy pénzt keressen, számos B-filmes produkcióban tűnt fel többek közt a később befutott James Cagney, és Ronald Reagan társaságában. Az 1940-es években – miután a Warner közös megegyezéssel szerződést bontott vele – kipróbálta magát a Twentieth Century-Fox és a Paramount égisze alatt is, azonban mikor már kezdett volna értékelhető forgatókönyveket kapni, 1943-ban megérkezett a behívója az amerikai hadseregbe.
A frontot nem járta meg végül, a hadsereg mozgóképes egységéhez osztották be hollywoodi tapasztalatai miatt, és kiképzést elősegítő filmek gyártásában kellett segédkeznie. A háborút követően nagy reményekkel tért vissza Hollywoodba, ekkora azonban a stúdiók kényszerű leállásai, a gyártási ütemek lassulásai miatt került perifériára, így elvállalt minden szerepet, ami az útjába került (játszott együtt többek közt Johnny Weissmüllerrel is), aztán 1950-ben annyira kiábrándult a nyugati partból, hogy New Yorkba költözött, és leginkább rádiójátékok felvételeiből tartotta el magát.
Reeves fiatalon
Reeves nem hitt a televízióban, olcsó szórakozásnak tartotta a szélesvászonnal szemben, de látva az elmúlt néhány év munkáit, nem igazán volt abban a helyzetben, hogy válogasson, ráadásul a stúdió addigi legborsosabb gázsiját ajánlotta neki. A szerződés eredetileg egy egy órás epizódra szólt, és Reeves úgy vélte, átmeneti megoldásnak megteszi, ám a film, különösen a gyerekek körében akkora nézőszámokat produkált, hogy azonnal berendeltek belőle egy 24 epizódos évadot, Reeves pedig egyszerűen nem mondhatott nemet rá. Az első szériát aztán öt további évad követte, a korábban főleg B-filmekben feltűnt színészből pedig Amerika kedvenc gyerekhőse vált, akit közönségtalálkozókon tömegek vártak, szüleik kezébe kapaszkodó gyerekek serege, akik egy pillanatra látni akarták kedvenc képregényhősüket teljes életnagyságban is. Reeves karrierje látszólag célba ért, ám ő maga nem így gondolkodott erről.
1953-ben ugyan kapott egy kisebb szerepet a Burt Lancaster és Frank Sinatra nevével fémjelzett Most és mindörökké című James Jones-adaptációban, de ez nem volt elég arra, hogy Superman szerepét maga mögött hagyja, mely aztán szépen-lassan felemésztette őt. Az első két évad után ugyanis Reeves-nek harcolnia kellett a magasabb fizetésért, és abban sem volt biztos, hogy 40 évesen valóban neki kellene játszania a szuperhőst, ugyanakkor nem feledkezhetett el róla, hogy anyagi helyzetének javulását a köpenyes igazságosztónak köszönhette. A férfi ekkoriban Leonore Lemmonnal járt, és tervezte az eljegyzést, azonban közben viszonyt folytatott Toni Mannix-szel is, az MGM stúdió vezérének, Eddie Mannix-nek a feleségével, melyet 1958-ban sikerült csak lezárnia.
George Reeves a csúcson
Az RKO aztán a segítségére sietett, és 1959-ben felkínált a számára egy szerződést, miután hiába várt más szerepajánlatokra, melyben feltámasztották, mintegy folytatták volna az Acélember történetét. Reeves aláírta tulajdonképpen mentőövként, és jegyese, Lemmon elmondásai alapján ettől kezdve mély depresszió jelei mutatkoztak rajta. Reeves a forgatásra készült 1959. július 16-án; egy étteremben eltöltött vacsora után hazatért új házába Lemmonnal és barátjával, Robert Condonnal, A mandzsúriai jelölt című regény írójával. Condon és Lemmon iszogattak, de Reeves fáradtságra panaszkodott, és éjfél előtt nem sokkal felment a szobájukba és lefeküdt aludni. Később befutott még néhány barát, William Bliss és Carol Van Ronkel, a társaság pedig masszív és mértéktelen italozásba fogott, és ahogy emelkedett a hangulat, úgy emelkedett a hangerő is.
Reeves éjjel fél kettő tájban jelent meg a lépcső tövében, karikás szemekkel, fáradtan, és dühösen kérte a társaságot, hogy legyenek tekintettel rá, és halkítsák le magukat. Miután visszatért a szobájába, pár perc elteltével lövés dörrent. Odafent Reeves meztelenül feküdt az ágyon, fejlövés végzett vele, melyet vélhetően ő maga adott le egy .30-as kaliberű Lugerből. Az öngyilkosság ténye látszólag kikezdhetetlen, ám a történet mégis itt kezd izgalmas, ugyanakkor szomorú lenni.
A nyomozók egyetértettek abban, hogy a vendégek tanúvallomásai nem felhasználhatóak, mert még a kihallgatás pillanatában is részegek voltak.
Burt Lancaster partnereként a Most és mindörökké forgatásán
Ugyanakkor nem csupán a töltényhüvelyek száma nem stimmelt. A Lugeren ugyanis nem voltak ott Reeves ujjlenyomatai, márpedig a férfi meztelenül halt meg, ugyanakkor a kezén nem találtak lőpornyomokat sem, ami bizonyítaná, hogy ő sütötte el a fegyvert. Erőszakos behatolásnak ezzel szemben nem lelték nyomát, semmi sem bizonyította, hogy a lövések eldördülésének pillanatában második személy is tartózkodott volna a szobában. Ahogy zajlott a nyomozás, a tanúk nyilatkozatai is mindinkább összekeveredtek. William Bliss azt állította, nem emlékszik rá, hogy Leonore Lemmon a nappaliban lett volna velük, mikor meghallották a lövést és azt is mondták, hogy miután Reeves tajtékozva közölte velük, hogy legyenek csendben, Lemmon azt mondta „na, most mindjárt főbe lövi magát”, aztán a lövés után csak annyit „na, ugye megmondtam?”
A vizsgálat további egy hónapon át zajlott, ám miután nem került elő újabb nyom, a bíróság helyben hagyta az öngyilkosság tényét. 1960-ban Reeves csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán, és nagyjából ekkoriban történt, hogy Rory Calhoun, Reeves jóbarátja, és kollégája azt nyilatkozta a sajtónak, hogy „Hollywoodban senki sem hiszi el, hogy öngyilkosság volt”, majd homályos utalást tett Eddie Mannix-re, és az MGM-vezér ködös és nyílt titoknak számító maffiakapcsolataira. Aki nem fogadja el az öngyilkosság tényét, manapság is jobbára abban hisz, hogy a felszarvazott, teljhatalmú úr egyszerűen parancsot adott Superman kiiktatására.
Az ABC promóciós fotóján
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
A Warner döntése értelmében nem annyira biztos.
5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán
A csendes kitartás szobra megküzdött minden sikeréért.
Akikről ritkán emlékszünk meg, pedig a filmek lelkét hozzák létre.
Okos mozik, melyek kidomborítják a sci-fi tudományos oldalát is.
Mennyire hiteles, és vajon miért rajongunk úgy a szériáért?
