2020. augusztus 6., csütörtök

Film

Az első realista, egy generáció kedvence – 120 éve született Spencer Tracy

2020. július 7.
Becsült olvasási idő: 7 perc

Hirdetés

Hollywood aranykora jelentőségteljes időszak az amerikai filmkészítés történetében, nem csupán azért, mert klasszikus filmek sora született ezekben az évtizedekben, hanem mert e filmekben olyanok álltak a kamera előtt és mögött is, akik hatása máig érződik a filmművészeti módszertan különleges fortélyai közt. Vivien Leigh, Joan Crawford, Judy Garland, Jean Simmons, Clark Gable, James Stewart, Gary Cooper, Gregory Peck, vagy épp a kamera mögül Stanley Kramer, Joseph L. Mankiewicz, John Ford, vagy Mervyn LeRoy mind iskolateremtő zsenik voltak, akikhez ma is ragaszkodik a szakma.

Ha a férfi színészek rangsorát vesszük, e korból általában három névvel találkozunk, akikre szinte bizonyosan hivatkozási alapként tekintenek a kritikák: ők Laurence Olivier, Marlon Brando, és az idén épp 120 évvel ezelőtt született Spencer Tracy. Mindhárman másként jártak élen a színészmesterség tehetségében, abban viszont a legtöbben egyetértenek, hogy közülük Tracy volt az, akit bátran nevezhetünk Hollywood első realista filmszínészének, aki zsigeri eszköztárával, és nagyfokú szorgalmával érdemelte ki minden idők egyik legnagyobb amerikai filmszínészének titulusát.

Egy sírig tartó szerelem, Tracy és Katharine Hepburn

Egy sírig tartó szerelem, Tracy és Katharine Hepburn

Egy robot a Broadway-n

A presbiteriánus családba született Tracy 1900. április 5-én látta meg a napvilágot. Az iskolában közismerten hiperaktív és meglehetősen balhés természetű fiú mindössze 16 évesen döntött úgy, hogy ott hagyja a gimnáziumot, és beáll a haditengerészethez, így aztán az első világháborúból hátralévő éveket végül a Norfolk Tengerészeti Hajógyárban töltötte, éles bevetésre nem vezényelték ki. Tracy ezt követően szülei vágyát követve végül visszaült az iskolapadba, ugyanakkor a némafilmek megszállottjaként később bevallotta, ha máshol is meg tudták volna tanítani a filmekben lévő feliratok elolvasására, sosem folytatja a tanulmányait. Diplomáját végül a Ripon Főiskolán vette át, ahová felvételét nagyban segítette a haditengerészeti szolgálat ténye, itt azonban hamar az egyik legnépszerűbb diákká vált, és először próbálkozott meg a színészettel, noha még mindig élt benne a vágy, hogy tanulmányait az orvostudományi egyetemen folytassa.

Tracy hivatalosan 1921-ben állt először színpadra, ami egy életre a művészet szerelmesévé tette. Kortársai szerint rögeszmés szenvedéllyé vált számára a színház, így végül előbb Cincinnati-be költözött egy magántársulathoz, később pedig New Yorkba, a Broadway közelsége miatt.

Az első igazi szerepe itt 1922-ben Karel Čapek R.U.R. című színdarabjában volt, melyben egy robotot kellett alakítania.

Hosszú-hosszú, többé-kevésbé mellőzéssel telt évek következtek, Tracy kétkezi munkát végzett a társulatokban való részvétele mellett, és többször is felmerült benne a gondolat, hogy a folyamatos visszhangtalanság miatt visszavonul a színészettől, és ahogy ő fogalmazott, normális foglalkozás után néz. Az utolsónak szánt kísérlete 1926-ban volt egy George M. Cohan által írt darabban, mely azonban váratlan sikert aratott, és végül 135 előadást ért meg, Tracyt pedig az egekig magasztalták a színi kritikusok.

Tracy és Vivien Leigh az Oscar-díjjal

Tracy és Vivien Leigh az Oscar-díjjal

A meghasonlott sztár

Az igazi áttörés 1930 januárjában következett be a The Last Mile című darabban, ahol leginkább Tracy miatt a darabot a premierkor 14-szer tapsolták vissza, és végül közel 300 előadást ért meg,

elősegítve, hogy szerződést kaphasson a Foxtól. Az 1933-as The Power and the Glory című film aztán végleg a legkeresettebb nevek köré katapultálta Tracy-t, aki aztán 1935-től kereken húsz esztendeig a Metro-Goldwyn-Mayer stúdió egyik vezető színésze lett. Persze az egzisztenciális siker sem homályosíthatta el a hívó katolikus, és a vallását időszakosan gyakorló Tracy magánéleti gondjait. Még 1923 májusában vette feleségül akkori kolléganőjét, Louise Treadwellt két előadás közt, John nevű fiúk pedig 1 évvel később született.

A kisfiúról 10 hónapos korában bizonyosodott be, hogy siket, ám Treadwell hónapokig titkolta az éjjel-nappal dolgozó Tracy elől, aki végül kis híján összeomlott a hír hallatára, fia betegségét saját isteni büntetésének vélte, ez pedig elidegenedést szült a családtól, akiket ettől függetlenül később is folyamatosan támogatott; a nő és a kisfiú (majd Tracy második gyermeke) semmiben sem szenvedett hiányt, ezt jól jelzi, hogy Treadwell a férfi haláláig Tracy felesége maradt, de apai teendői nem a szeretetteljes melegségről szóltak, hanem bizonyos tekintetben afféle ösztönszerű kötelességé és gondoskodássá váltak. Tracy élete végéig saját magát okolta fia fogyatékosságáért, és miután magának képtelen volt megbocsátani, fájdalmát egyre inkább az italba, majd álmatlansága elhatalmasodása után barbiturát-származékokba és a Dexedrinbe fojtotta.

Tracy és Frank Sinatra a Találkozás az ördöggel című filmben

Tracy és Frank Sinatra a Találkozás az ördöggel című filmben

Egy elsöprő szerelem

Tracy – akkoriban egyedülálló módon – a szakma csúcsán járt, 1937-ben, és 1938-ban is Oscar-díjat nyert, előbb A bátrak kapitánya, majd A fiúk városa főszerepéért, teljességgel természetes szerepformálása már ekkoriban egy új iskola nyitányát jelentette, azt pedig nem győzték kiemelni a kritikusok is, mennyire testhezállónak tűnik számára bármilyen karakter, legyen szó gonosztevőről, hősről, a törvény szolgájáról, átlagpolgárról, papról, vagy történelmi alakról, és mindegy, milyen műfajú filmről volt is szó, a kalandfilmben, drámában, komédiában, és történelmi filmben is ugyanúgy megállta a helyét. Az Ördög az emberben, az Olajváros, A hetedik kereszt vagy az Ádám bordája egytől-egyig hűen tanúskodik Tracy ösztönszerű zsenialitásáról.

Hollywood körülrajongott sztárja ekkoriban leginkább hotelekben lakott, a számlákat a stúdióval fizettetve, mert az érzelmeit egyébként is nehezen kimutató férfi képtelen volt szembenézni családjával, alkalmi kapcsolatokat tartott fent, míg végül 1941-ben meg nem ismerkedett Katharine Hepburnnel, aki végül haláláig a társa lett. Hepburn – aki saját állítása szerint is egyetlen férfit szeretett életében, Tracyt – valóban társa, barátja, szerelme, szeretője, és a férfi egészségének időskori megromlása után gondozója lett.

Hepburn volt az, aki segített Tracynek féken tartani időről-időre fellángoló függőségeit, aki a támasza volt családja támogatása iránti törekvéseinek, és aki nem kívánt a férfitől olyasmit, amit ő hű katolikusként egyébként sem teljesített volna (válás.)

Tracy és Ernest Hemingway Az öreg halász és a tenger forgatásán Peruban

Tracy és Ernest Hemingway Az öreg halász és a tenger forgatásán Peruban

Második reneszánsz

Kevés olyan színész van, akinek egész életét végigkísérik a szakmai sikerek, sőt, aki időskorában karrierjének második reneszánszát élheti át. Márpedig az évek során az öregedéstől egyre barázdáltabb arcúvá váló, hófehér hajú Tracy az 1950-es évek karaktereiben legalább, még inkább meggyőző volt, mint korábban. A Rossz nap Black Rocknál, az Aki szelet vet, az Ítélet Nürnbergben, vagy épp a saját maga által is karrierje legnagyobb kihívásának tekintett Hemingway-adaptáció, Az öreg halász és a tenger egy saját tehetségében tisztességesen megöregedett férfit mutat, akinek alakításai úgy értek, mint a jó bor, aki mindig képes volt olyan karaktert választani, mely szerepben testhezállósága miatt sosem tudott volna nevetségessé válni.

Idős korára Tracyben már kihunyt a színészet iránt érzett ifjúkori romantika, ha tehetségét, módszereit firtatták, vagy nem válaszolt, vagy mogorvának tűnve mindössze annyit ismételgetett, nem érti, miért tartják magukat olyan nagyra a színészek. Márpedig kvalitásait sokan próbálták megfejteni, hiszen alakításai természetes ösztönszerűséget mutattak, róla viszont pletykák keringtek, hogy emellett is milyen komolyan vette a szerepeit, mennyit készült rájuk az álmatlanul töltött éjszakáin.

Ez az egyensúly kétségkívül minden idők egyik legmagávalragadóbb pályafutását eredményezték, mely a kezdetektől a végig tökéletes egyensúlyát mutatta a tehetség és a szorgalom kombinációjának.

Tracy élete alkonyán már szinte kizárólag Stanley Kramerrel, jóbarátjával forgatott, ám az 1963-as Bolond, bolond, bolond világ után már nem kívánt többé kamera elé állni. Kramer és Hepburn együttes erővel bírták rá, hogy térjen vissza a Találd ki, ki jön ma vacsorára szerepére. Tracy, aki ekkoriban már alig 3 órát tudott talpon lenni a forgatáson egy-egy nap, vállalta a feladatot, mondván ez lesz karrierje utolsó filmje. Mindössze 17 nappal a forgatás befejezése és hónapokkal a premier előtt 1967. június 10-én éjszaka szívinfarktust kapott és meghalt. Az Akadémia egy évvel később posztumusz is jelölte az Oscar-díjra, a kritikák pedig bár a filmtől nem voltak elájulva, Tracy zsenialitását ünnepelték. Ez volt a kilencedik Oscar-jelölése a legjobb férfi főszereplő kategóriájában, mellyel Laurence Olivier-vel karöltve máig csúcstartónak számít.

Hepburn és Tracy 1967-ben

Hepburn és Tracy 1967-ben

Kapcsolódó cikkek

Sarah Paulson vette magára Louise Fletcher Oscar-díjas szerepét

Előzménysorozat készült a Száll a kakukk fészkére című klasszikushoz

Az American Horror Story készítője a második világháborúig nyúl vissza.

Hírek

2020. 08. 05.

Augusztus 26-tól válthatunk ismét jegyet Christopher Nolan filmjére

Augusztus közepétől visszatér a magyar mozikba az Eredet

Afféle felvezetésképpen az új filmre az Eredet 4DX változatban is megtekinthető lesz.

Hírek

2020. 08. 05.

Greenlights címmel jelent meg a tengerentúlon az Oscar-díjas színész memoárja

Saját személyes naplói alapján írta meg memoárját Matthew McConaughey

A tavaly 50. évét betöltött színész egész életében naplót vezetett, ennek summája lesz a kötet.

Hírek

2020. 08. 04.

Oscar-díjas dalok Grammy-díjas előadóktól

10 Oscar-díjas betétdal, Grammy-díjas előadóktól

Kiváló előadók, kiváló dalok, melyek csak emelték a filmek színvonalát.

Zene

2020. 08. 04.

Hirdetés

Legutóbbi cikkek

A szuperhősfilmek reneszánszának 10. évében ideje megemlékezni a zsáner rétegfilmjeiről

5 szuperhősfilm, ami valójában nem is az, mégis több annál

Ha a szuperhősfilm hallatán a Bosszúállókra gondolsz, mutatunk valami jobbat!

Film

2020. 08. 04.

Gregory Peck (1916-2003)

Sikerre ítélve – Gregory Peck, a hollywoodi példakép

Példaértékű életút a jogásztól, Ahab kapitányon át Josef Mengeléig.

Film

2020. 08. 03.

Ebert az 1970-es években

Az amerikai film lelkiismerete – Roger Ebert és a modern filmkritika

Egy Pulitzer-díjas ítész, a mainstream filmművészet szószólója.

Film

2020. 07. 28.

Vélhetően a valaha volt egyik legjobb filmrendező

Innováció őrület és a zsenialitás határán – Stanley Kubrick legjobb filmjei

Egy rejtőzködő zseni, akit még Orson Welles és Akira Kurosawa is dícsért.

Film

2020. 07. 24.

JFK - A nyitott dosszié

Hollywood-i akták 23. – JFK – A nyitott dosszié (1991)

Amerika politikai lelkiismeretének elfogult, de kiváló alkotása.

Film

2020. 07. 22.

Facebook közösség