Vitkolczi Ildikó
2021. április 6. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc

Az ember a párducmaszk mögött – Chadwick Boseman-portré

Chadwick Boseman, Heath Ledger és Anton Yelcin – három ragyogó tehetség a mozi világából, akit fájón korán vesztettünk el. Ledger huszonnyolc, Yelcin huszonhét, míg Boseman negyvenhárom éves volt, amikor meghalt, mégis úgy érzi az ember, ő is túl korán ment el, még számtalan filmet megnéztünk volna a főszereplésével. Boseman-re az Amerika Kapitány: Polgárháborúban figyeltem fel, azután már csak miatta néztem meg a Fekete Párducot, és már e két film miatt is kíváncsi lettem rá, az emberre, a tehetségre, és hogy milyen szerepben tudott volna még helytállni. Talán sokan vannak még így ezzel, de mire megkedveltük Bosemant, addigra el is veszítettük.

Életéről és a filmjeiről sokan sokfélét írtak már, így én azokat a tényeket és eseményeket – és Boseman néhány gondolatát – emeltem ki, melyek engem megérintettek. Az első színdarabját még gyerekkorában írta, miután egy osztálytársát, a baseballcsapat egyik tagját lelőtték, és a fiú meghalt. A darabot meg is rendezték az iskolában, a címe Crossroads volt. Filmrendezőként szerzett diplomát 2000-ben, és mindig is írni és rendezni akart, de színjátszást is tanult, hogy megtapasztalhassa, milyen színészként dolgozni, és hogy megtanulja, hogyan viszonyuljon majd rendezőként az általa vezetett színészekhez.

Chadwick Boseman-portré

Kezdetben színházban játszott, többek között Rómeót a Rómeó és Júliában, Malcolm szerepét a Machbethben. 2003-2011 között indult be filmes karrierje: olyan sorozatokban kapott epizódszerepeket, mint a Harmadik műszak, Vészhelyzet, Döglött akták, Hazudj, ha tudsz, Castle, A rejtély. Nagyjátékfilmes debütálása 2008-ban volt, A megállíthatatlan című filmben alakította Floyd Little focistát, mellékszereplőként.

Ami már igazán az ő filmje volt, az a 42-es, amit azzal a felirattal találtam meg netes adatbázisokban, hogy „Harrison Ford-film”. Nos, miután megnéztem a filmet, bátran jelenthetem: nem az, bár Harrison Ford nagyon jól alakítja benne Branch Rickeyt, a pénzéhes menedzsert, aki azzal akar minél több nézettséget – és persze pénzt – elérni, hogy leigazolja az első afroamerikai játékost a profi baseball ligába, 1945-ben. Őt, Jackie Robinsont alakította Boseman, kiválóan.

Chadwick Boseman-portré

Számomra a film legemlékezetesebb pillanata, amikor egy meccsen a Boseman alakította Robinson épp ütni készül, és az ellenfél edzője ordítva sértegeti a fiatal játékost (és a „nigger” volt a legenyhébb kifejezés), és a harmadik nagyfilmjében szereplő fiatal színész megmutatta, mire képes. Rezzenéstelen arccal levonul a pályáról – hogy aztán az alagsorban üvöltve szétverje az ütőjét a falon, utat engedve a dühének, majd térdre roskadva elsírja magát, és könyörög istennek, hogy segítsen rajta… Szóval ez már Boseman-film volt a javából, ami valós eseményeken alapult, hiszen valóban Jack Roosevelt (Jackie) Robinson volt az első olyan afroamerikai játékos, aki bekerülhetett a profi ligába, és szédületes karriert futott be. Robinson özvegye azt nyilatkozta a filmről, hogy olyan volt Boseman játékát nézni, mintha a férjét látta volna – hiszen Boseman, azért, hogy Robinson összes szokását, mozdulatát képes legyen életre kelteni a vásznon, öt hónapig gyakorolt profi edző segítségével a forgatás megkezdése előtt.

Boseman szívesen eljátszotta volna egyszer Jimi Hendrixet is, de erre már sosem kerül sor. Helyette 2014-ben eljátszhatta James Brownt – a XX. század egy legjelentősebb soul énekesét – A James Brown-sztori című filmben. A szerep megformálásához Boseman napi öt-nyolc órán át gyakorolta az éneklést és a táncot egy koreográfussal, két hónapon keresztül. Reálisan nézve talán már ezért a szerepformálásért is megérdemelte volna az Oscar-díjat.

Chadwick Boseman-portré

2016-ban III. stádiumú vastagbélrákot diagnosztizáltak nála, ami 2020 előtt végül IV. stádiumúvá vált. Sosem beszélt nyilvánosan a diagnózisról, csak a legszűkebb családja tudott róla. A kezelése alatt (többször műtötték, és kemoterápiás kezelést is kapott) tovább dolgozott, és több filmet is sikerült befejeznie. Ilyen volt a Marshall – Állj ki az igazságért!, Az 5 bajtárs, a 21 híd és a Ma Rainey: A blues nagyasszonya.

A 2017-es Marshall egy fiatal ügyvédről szól, aki az 1940-es években olyan feketék képviseletét vállalta el, akiket sokszor ártatlanul tartóztattak le, kizárólag a bőrszínük miatt. A sztori kezdetekor Marshall egy olyan színesbőrű férfi védelmét viszi, akit azzal vádolnak, hogy megerőszakolt egy fehér nőt, aztán, még élve egy víztározóba hajította. Az asszony, miután a partra kecmergett, feljelentette, a férfi viszont ártatlannak vallotta magát. (A film egyébként megtörtént esetet dolgoz fel, és Marshall is valós személy volt.) Érdemes odafigyelni például arra a jelenetre, amikor a cseppet sem szimpatikus bíró úgy dönt, mivel Marshall másik államban praktizál, nem szólalhat meg a bíróságon, csak csöndben figyelhet, és a védence életét egy olyan – fehér – ügyvédre kell bíznia, aki biztosítási ügyekre szakosodott, és még sosem dolgozott bűnügyi perben. Így kényszerülnek bizonyítani ügyfelük ártatlanságát… Boseman partnere itt a zsidó ügyvédet alakító Josh Gad, a kettejük közti kémia pedig szenzációsan működik a filmben, ami arányérzékkel mutatja be, hogy a kezdeti ellenségeskedés után hogyan válik a két ügyvéd harcostárssá a bíróságon, és azon kívül is.

Chadwick Boseman-portré

Még 2016-ban alakította először a Fekete Párduc karakterét az Amerika Kapitány: Polgárháború című filmben, majd 2018-ban karaktere, Wakanda újdonsült királya önálló filmet kapott. Boseman így nyilatkozott a Fekete Párduc című filmről: „Kijelentheted, hogy a filmben látható afrikai nép csak a fantázia szüleménye. De hogy meglegyen a lehetőségünk, hogy a valós elképzelésekből, helyszínekből és valós afrikai eszmékből meríthessünk, és mindezt beleszőhessük Wakanda világába – ez nagyszerű lehetőség arra, hogy kifejtsük, mi is az az identitástudat, különösen akkor, ha nem kapcsolódunk hozzá.”

Miközben az Amerika Kapitány: Polgárháborút forgatta, xhosza nyelvet tanult az apja karakterét megformáló John Kanitól, és használta is a megszerzett tudását a szerepe megformálásához. Kitalált egy wakandai akcentust is magának, és folyamatosan így beszélt a forgatás alatt, akkor is, ha épp nem volt szerepben.

Chadwick Boseman-portré

Ő lett volna a Yasuke című film főszereplője és társproducere is. A film az egyetlen nem ázsiai szamurájról, az első, Japánban megjelenő színesbőrű emberről szólt volna. Boseman azt nyilatkozta, ez nem csupán egy akciófilm, de egy olyan kihívás, mely egyértelmű kulturális tartalmat is magában foglal. A halálakor a film még csak előkészületi fázisban volt, és a producerek azóta sem döntötték el, másik főszereplővel tető alá hozzák-e végül.

2019-ben forgatta a Netflix számára Az 5 bajtárs című filmet Spike Lee rendezésében – amiről azt nyilatkozta, azért vállalta el, mert rajta volt a bakancslistáján, hogy dolgozhasson a rendezővel… ahogyan a Ma Rainey-t is azért, mert példaképe, Denzel Washington volt a film producere. Utóbbi alkotásban Boseman Levvet, a trombitást játssza, a főszerepet alakító Viola Davis mellett – megint csak lenyűgözően.

A Ma Raineyben nyújtott alakításáért posztumusz megkapta a Golden Globe-díjat, és esélyes az Oscarra is a legjobb férfi főszereplő kategóriában.

Chadwick Boseman-portré

Boseman 2020. augusztus 28-án, a felesége és családja körében hunyt el otthonában, a vastagbélrák súlyos szövődményei miatt. November 29-én lett volna 44 éves. A halála után a Marvel Stúdió hivatalosan közölte, hogy T’Challa szerepére nem keresnek másik színészt jövőbeni filmjeikhez. Boseman halála előtt még terveztek egy folytatást, T’Challa visszatérésével, amit végül mégsem forgatnak le, mert úgy gondolják, Boseman az egyetlen olyan színész, aki eljátszhatja a karaktert, így kizárták annak a lehetőségét is, hogy a Bosszúállók-franchise későbbi folytatásaiban visszatérhessen a Fekete Párduc.

Eddigi pályafutását látva elfog a veszteség érzése, a gondolatra, hogy mit érhetett volna még el, és milyen igazságtalanul távozott ilyen korán az élők sorából. Aztán belegondolok, hogy Boseman már negyvenhárom év alatt is mennyi mindent letett az asztalra… és ettől a gondolattól cseppet megnyugszom.