Az Oscar-díjas amerikai rendezőpáros 1984 óta 2-3 évente jelentkezik egy-egy filmmel, amelyek elsősorban a korai noir és a screwball comedy műfajokból táplálkoznak. Filmjeikre jellemző a fekete humor, a látványosan erőszakos jelenetek humoros elemekkel való vegyítése, és mindenekfelett az abszurd ábrázolása. A Coen univerzum középpontjában szinte mindig egy ágról szakadt, egyszerű alak áll, aki ki van téve a sors abszurd mivoltának, egyik slamasztikából a másikba kerül, és közben kétségbeesetten próbál valamiféle értelmet találni az egészben. Nem csoda, hogy sokszor olyan könnyű azonosulni velük.
A Coen testvérekről azt tartják, hogy egy sötétebb tónusú, moralizáló filmjüket mindig egy könnyedebb vígjáték követi. A Nem vénnek való vidék után jött például az Égető bizonyíték, majd az Egy komoly ember. Szándékosan nem legjobb filmet írtam a címben, mert ha az olvasó végig görgeti a listát, láthatja, hogy túlsúlyban vannak rajta a komorabb hangulatú művek, és ez ugyebár gusztus dolga. Ráadásul Coenéknek egyértelműen több mint hét kiváló filmjük van, így hullott is a forgács rendesen a válogatáskor.
Joel Coen és Ethan Coen 2013-ban egy Los Angeles-i fotózáson
A Coen testvérekről elmondható, hogy mesteri módon bánnak a színekkel. Humoros jelenetekhez erősen telített, míg tragédiához alul szaturált képeket választanak. Ebből is következtethetünk, hogy a fekete-fehér Az ember, aki ott se volt nem egy könnyed vígjáték. Szó sincs róla, hogy ne lenne benne humor, de ez a filmjük egy vérbeli noir annak minden stílusjegyével együtt. A történet egy melankolikus borbélyról szól, akit felesége megcsal, hiába borotválja annak lábát a fürdőkádban. Beleszeret egy fiatal nőbe, és elhatározza, hogy managerként a zongorázó kamasz bimbózó zenei karrierjét fogja egyengetni, de sajnos hamar fény derül rá – a lánynak semmi tehetsége nincs, és ami még ennél is szörnyűbb: már van barátja. Nincs mit tenni, ilyen az élet.
Az ember, aki ott se volt
Kézenfekvő megoldás, hogy ha nem lehet saját gyereked, rabolj el egyet. Vagy nem? Az Arizonai ördögfióka szereplői legalábbis így gondolják, és ha már a közismert milliomosnak ötösikrei születtek, csak nem fog hiányozni neki az az egy. Sok másik filmjükhöz hasonlóan (A félszemű, Nem vénnek való vidék) ez a történet is Amerika déli tájainak tikkasztó hőségében játszódik. A fivérek második filmjében az életmű további részére is jellemző, kétbalkezes, de annál ambiciózusabb bűnözőkkel találkozhatunk, akik azért nem olyan kegyetlenek, mint a Nem vénnek való vidék Anton Chigurh-ja, nagyon is szerethetőek, és Nicolas Cage-nek is esélyt adott rá, hogy kitörhessen a Coppola-kölyök skatulyából.
Arizonai ördögfióka
1984-ben a posztmodern zsánerbűvész író-rendezők ezzel a felcsigázóan izgalmas neo-noir thrillerrel robbantak be a köztudatba. Annak ellenére, hogy ez volt az első filmjük, itt a helye a legjobbak között. A noir elemei itt is jelen vannak természetesen: a hűtlen, és szexi feleség és a nyomozó szembenállása, az emberi romlottság, a macska-egér játék a szereplők között és a piszkos anyagiak. A nyomozó, akit a féltékeny férj bérelt fel a felesége meggyilkolására, még több pénzt szeretne kicsikarni az érintettekből, ami természetesen bonyodalomhoz vezet. Az erőszak értelmetlenségének véresen egyszerű, de annál hatásosabb bemutatása később is meghatározó lesz a munkásságukban.
Véresen egyszerű
A film forgatókönyvét a Coen testvérek a kortárs posztmodern író, Cormac McCarthy regénye alapján írták és ez hozta el számukra a legnagyobb elismerést. A négy Oscart is bezsebelt alkotás (Legjobb film, Legjobb adaptált forgatókönyv, Legjobb férfi mellékszereplő, Legjobb rendező) egy nyomasztó, modernkori western egy hidegvérű, szadista bérgyilkosról, aki többek között egy sűrített levegővel működtetett, vágóhidakon használatos pisztollyal öl és feltehetően maga vágja a haját. Ha egyszer egy táskányi pénzbe botlanánk, ez után a film után kétszer is meggondoljuk, hogy megtartsuk-e magunknak.
Nem vénnek való vidék
Töki, akinek a karrierje mostanában „kissé lelassult”, nem akar bajt. Leginkább csak két dolgot szeretne: a haverjaival bowlingozni, meg azt, hogy senki ne hugyozzon a szőnyegére. Ez szerintem valahol érthető, ahogy az is, hogy ha már megtörtént a kellemetlenség, az ember igyekszik némi kártérítéshez jutni. Csak a nihilisták ne tennének folyton keresztbe. „Számunkra a nihilisták a rossz fiúk” – mondta Joel Michael Cimentnek és Hubert Niogret-nek 1998-ban -, „és ha el kell foglalnunk egy erkölcsi álláspontot, akkor a Tökiét választanánk, bármilyen nehéz is meghatározni azt.” Lebowsky kitartásához, a Nem vénnek való vidék seriffjével ellentétben, akinek törekedni kell a gonoszság megértésére annak üldözéséhez, nem szükséges az erőszak világának a részévé válni, csak következetesen nemet kell mondani neki.
A nagy Lebowski
Ebből a filmből is visszaköszön a testvérek, elsősorban Ethan érzékenysége a filozófiára – Ethan Coen filozófiából diplomázott, szakdolgozatát Wittgensteinből írta. A filmet egy látszólag az egész történethez egyáltalán nem kapcsolódó rövid film vezeti be. Egy nőt látunk, aki annyira magabiztos abbéli hitében, hogy aki betért a házába, valójában nem hús-vér ember, hanem egy dybbuk – jiddis kísértet –, hogy mellkason szúrja. A filmben pedig Larry Gopnik fizikatanár életébe nyerünk bepillantást, aki viszont egyáltalán nem magabiztos semmiben. Talán ebben a filmben konfrontálódnak a szereplők a legnyíltabban a világ abszurditásával. A bizonytalanság borzalmának árnyéka vetül az egész cselekményre. Maga Larry állapítja meg a film elején, hogy noha nem érthetünk meg igazán semmit, de mégis felelősséggel tartozunk mindenért, közben kétségbeesetten próbál spirituális útmutatásért folyamodni. Kierkegaard nagy ugrásáról van itt szó, és hogy képesek vagyunk-e azt megtenni a ránk nehezedő felelősség és kétely súlya alatt.
Egy komoly ember
A Coen testvérek saját bevallásuk alapján azt szeretnék, ha filmjeik önmagukban is értelemmel bíró kis egységekként lényegében vákuumban létezhetnének anélkül, hogy a külső világra kéne hivatkozniuk. A Fargo, amiből később tévésorozat is készült, egy ilyen kis univerzum a nagy univerzumban, egy konzisztens kis világ, amiben a jólelkű, csodálkozó tekintetű, de rátermett Marge Gunderson seriff nyomoz egy félresikerült emberrablás elkövetői után, miközben arra készül, hogy gyermeket hozzon arra a világra, amelynek kegyetlenségét nem bírja józan ésszel felfogni. Közben terhessége miatt hol falási rohamok, hol reggeli rosszullétek törnek rá, és férjével, a jámborlelkű festővel, akivel harmonikus házasságban él, több jelenetben is jóízűzen falatoznak. A nőt az alakításáért Oscar-díjat nyert Frances McDormand alakítja, aki 1984 óta Joel Coen felesége és öt másik filmjükben is kiváló alakítást nyújtott.
Fargo
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
A Warner döntése értelmében nem annyira biztos.
5 érdekesség A gyűrűk ura: A hatalom gyűrűi kapcsán
A csendes kitartás szobra megküzdött minden sikeréért.
Akikről ritkán emlékszünk meg, pedig a filmek lelkét hozzák létre.
Okos mozik, melyek kidomborítják a sci-fi tudományos oldalát is.
Mennyire hiteles, és vajon miért rajongunk úgy a szériáért?
