Kovács Krisztián
2022. augusztus 26. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc

Betűkből filmet – Hollywood aranykorának 7 világhírű forgatókönyvírója

A forgatókönyv minden film lelke, a dobogó szív, mely ideális esetben ellátja vérrel a testet, snittekből történetet, figurákból személyiséggel bíró karaktereket teremt. Manapság Hollywood gyakran elfeledkezik róla, hogy bár a forgatókönyv egy film legolcsóbb része, mely nélkül az ötletek vagy a látvány képtelen működőképes egésszé összeállni, mégis furcsamód az álomgyár leggyakrabban ezen igyekszik spórolni, jóval kevesebb teret engedve az ún. szerzői filmeknek. Akadnak persze kivételek, ám a helyzet messze nem ugyanaz, mint Hollywood aranykorában, amikor a forgatókönyvírók igazi sztárnak számítottak.

És nem hiába, sokszorosan díjazott írók is Hollywood felé fordultak annak idején, a krimi legendája, Raymond Chandler, és az irodalmi Nobel-díjas William Faulkner is kipróbálta magát Los Angelesben, egyesek pedig – mint a jelenlegi listából is látszódni fog – maguk váltották valóra saját papírra vetett víziójukat, és nem ritkán olyan maradandó remekműveket alkottak így, melyekre manapság is példaként hivatkoznak a jelenkor rendezőegyéniségei.

Billy Wilder

A 2002-ben, 95 éves korában elhunyt legenda pályafutása során összesen hat Oscar-szobrot nyert, és már 1930-tól sikeres forgatókönyvírónak számított, holott pályafutását sportújságíróként kezdte Európában, és csak 1934-ben költözött az Egyesült Államokba, ahol viszont rögtön elkészítette első filmjét, Rosszcsont címmel. 1944-ben aztán saját maga adaptálta James M. Cain Dupla vagy semmi című regényét, a Gyilkos vagyok pedig mind a rendezői, mind a forgatókönyvírói Oscar-jelölést is meghozta a számára, amit aztán egy évvel később a Férfiszenvedély című alkotása hozott meg neki. A film először foglalkozott a függőségek árnyoldalaival, amivel sokan az akkori egyik legőszintébb alkotásnak nevezték, Wilder pedig lefektette saját realista művészetének alapjait. Hasonló stílusban fogant legendás filmjeit felsorolni is nehéz, de egytől egyig remekmű, akár A vád tanúja, az Alkony sugárút, a Legénylakás, akár a Van, aki forrón szereti kerül terítékre; mind magán viseli a realizmus kesernyés árnyoldalát, némi kizárólag Wilderre jellemző finom humorral átitatva.

Billy Wilder

Ernest Lehman

Lehman leginkább csavaros, vagy épp nagyívű forgatókönyveiről volt ismert, és bár hatszor jelölték Oscar-díjra, végül nem sikerült egyiket sem díjra váltania. Az 1929-es gazdasági válságban mindenét elvesztő Lehman-család segítségére sietve Ernest nagyon fiatalon reklámszövegírásba fogott, aztán novellákat és regényeket publikált olyan magazinokban, mint a Colliers és a Cosmopolitan. Ezek keltették fel a Paramount Pictures producereinek figyelmét, akik azonnal leszerződtették Lehmant. Egyik első filmje Billy Wilder alkotása volt, a Sabrina, Humphrey Bogart és Audrey Hepburn főszereplésével. Számos nagy nevű rendezővel folytatott gyümölcsöző munkakapcsolatot, de egyik legnagyobb sikérét Alfred Hitchcock Észak-északnyugat című filmjével aratta, melyért Edgar-díjjal is kitüntették. Nem elhanyagolható az sem, hogy Lehman számtalan műfajban megállta a helyét a krimitől, a thrilleren át a vígjátékig, de még korának két legkedveltebb musicalje, A muzsika hangja, és a West Side Story szövegkönyve is az ő nevéhez fűződik, és eredetileg őt kérték fel A bárányok hallgatnak, és a Mission Impossible adaptálására is, amiket tisztelettel visszautasított.

Ernest Lehman

Joseph L. Mankiewicz

Bár Mankiewicz nevét manapság inkább rendezőként emlegetik, valójában önmagát is inkább forgatókönyvírónak tartotta. Négy Oscar-díja közül kettőt e kategóriában nyert, és olyan filmeket dirigált, mint a Julius Ceasar, a Philadelphiai történet, a Mindent Éváról, vagy a kora botrányfilmjének számító Kleopátra. Mankiewicz gyakorlatilag minden esetben besegített a forgatókönyv megírásába is, vagy ő maga írta, vagy átdolgozta a korábbi változatokat, gyorsaságában és precizitásában sokat segített a Chicago Tribune berlini tudósítójaként végzett korábbi munkája. Karrierje a 60-as évek közepén lassulni látszott, amit sokan a három éven át készülő és számtalan visszhangos pénzügyi és személyes botránnyal övezett Kleopátrának, minden idők egyik legdrágább filmjének tulajdonítottak, elfelejtve, hogy eredetileg nem is Mankiewicz volt felkérve rendezőnek, csupán beugró volt, és végül ő rakta össze – mintegy megmentve – a közel négy órás alkotást. A kritikusok legsikerültebb filmjeként a Mindent Éváról című alkotást ismerik el, mely összességében hat Oscar-díjat nyert.

Joseph L. Mankiewicz

Orson Welles

Ha lehet, és érdemes olyan embert említeni, az ún. szerzői film egyik legkorábbi képviselője, akkor alighanem Orson Wellesnek okvetlenül helye van a listán. A korábbi színházi emberből és rádiósból lett író és rendező 1941-ben Aranypolgár című filmjével mutatkozott be a nagyközönség előtt, mely ugyan rajta kívülálló okok miatt megbukott, ám lényegében új stílust teremtett nem lineáris cselekményvezetésével, többrétegű mondanivalójával és merész képeivel, nem hiába a legtöbb lista, mely a legjobb amerikai filmeket tömöríti, legtöbbször vagy ezt, vagy Hitchcock Szédülését teszi az első helyre. Welles, társával Herman Mankiewicz-cel karöltve el is nyerte a legjobb eredeti forgatókönyvnek járó Oscar-díjat, és lényegében ezt a sikert a későbbiekben már nem is tudta megugrani, noha későbbi filmjei fikarcnyival sem gyengébbek, elég csak A gonosz érintésére, Az Ambersonok ragyogására, A sanghaji asszonyra, vagy épp a talán legnépszerűbb Franz Kafka-adaptációra, A perre gondolni.

Orson Welles

Dalton Trumbo

Trumbo a hollywoodi aranykor egyik forgatókönyvíró csillaga volt, olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint a Római vakáció, a Stanley Kubrick-féle Spartacus, az Exodus, vagy a Henry Charriére regényéből készült Pillangó. Trumbo története tökéletesen jeleníti meg az 1950-es évek hangulatát, Joseph McCarthy szenátor ugyanis híres kommunistaüldözésének idején Trumbo volt az egyik hollywoodi arc, akivel példát kívántak statuálni, így aztán hiába rendkívüli tehetsége, hosszú évekig csupán írói álnevein írhatott, sokszor honoráriumot sem kapva a művekért. A realista nézőpontú, de a szocialista eszmékkel szimpatizáló Trumbo-t ugyanakkor alkotás közben is folyamatosan megfigyelték, leginkább azért, mert az Amerikai Ellenes Tevékenységet Vizsgáló bizottság is előtt is elmondta, mennyire megveti a Kongresszust, és még évtizedekkel később több dokumentumfilmben is megerősítette a szavait. Trumbo-t ugyanakkor a kortársak továbbra is elismerték, Johnny háborúja című regénye a mai napig nagy népszerűségnek örvend, mint az egyik legerősebb háborúellenes mű, és ha nincs, Trumbo és törekvései, vélhetően az 1960-as évek elejére nem enyhülnek ilyen mértékben a feketelista korlátozásai sem.

Dalton Trumbo

John Huston

Hustonra egy korábbi portrécikkben úgy hivatkoztunk, mint Hollywood megtestesült aranykorára, és ez nem túlzás. Repertoárjában szerepelnek legendás film noirok (A máltai sólyom, Asztfaltdzsungel), legendás kalandfilmek (A Sierra Madre kincse, Afrika királynője, Aki király akart lenni), és még karrierje végén is fiatal kortársakat meghazudtoló produkciókat tett le az asztalra (A Prizzik becsülete). Huston 1930-ban került Hollywoodba, ahol először csupán párbeszédek írására szerződtette a Warner Stúdió, aztán egyre nagyobb teret engedtek neki, adaptálhatta többek közt Edgar Allan Poe A Morgue utcai gyilkosság című novelláját 1932-ben, aztán mindössze pár évvel később a York őrmesterért már Oscarra is jelölték. Ekkor a Warner alkut ajánlott neki: ha a következő forgatókönyve is siker lesz, megkapja a lehetőséget, hogy rendezzen. Így aztán megírta a Magas Sierra forgatókönyvét, a krimi pedig – a szövegkönyvnek, és Humphrey Bogart főszerepének köszönhetően – anyagilag is kritikailag is sikeres lett, Huston pedig a következő évben már a kamera mögött állt A máltai sólyom miatt.

John Huston

Leigh Brackett

Brackett-et a sci-fi irodalom az Űroperák Királynője címkével ruházta fel, számos regényt publikált, ami nőként ebben a műfajban sem volt egyszerű, ennek ellenére éppen ő volt az első nő, akit jelöltek a tudományos-fantasztikum legrangosabb díjára, a Hugo-ra. Brackett sok más kortársához hasonlóan Hollywoodban látta a könnyebb pénzkeresetet, első fontosabb projektjében pedig a néhány év múlva irodalmi Nobel-díjat nyert William Faulknerrel kellett együtt dolgoznia, akivel Raymond Chandler Hosszú álom című regényét adaptálták. A film sikere biztosította a folytatást Brackett számára, aki több westernt is írt aztán, többek közt a Rio Bravo-t, vagy a John Wayne és Robert Mitchum főszereplésével készült El Dorado-t, kései karrierje egyik csúcsa pedig az volt, mikor George Lucas felkérte, hogy segítsen neki, és Lawrence Kasdannak folytatást írni az 1977-es őrületes sikerű Csillagok háborújához. A sci-fi élő legendájaként a rajongók általános véleménye szerint az 1980-as A birodalom visszavág a Star Wars-franchise csúcsa, ami nagymértékben Brackettnek köszönhető.