Kovács Krisztián
2020. január 5. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc

Christopher Nolan, a hollywoodi látványmester – Zseni, vagy egyszerű iparos?

Tekintve, hogy idén végre új filmmel jelentkezik az álomgyár utóbbi két évtizedének egyik legmeghatározóbb rendezője, gondoltuk, itt az ideje, hogy megvizsgáljuk kicsit a látványmester pályáját, mely összességében közel 5 milliárd dollárnyi bevételt, és több tucat Oscar-jelölést termelt, ám így is heves viták központi témája, vajon Christopher Nolan valójában a jelenkor egyik legnagyobb rendezőzsenije, vagy csupán egy korrekt, és látványos filmeket kreáló iparos?

Nolan idén július 30-án tölti be 50. életévét, és jelenleg is Hollywood egyik legsikeresebb rendezőjének számít, ha csak szigorúan a számokat vesszük, eddigi 10 egész estés alkotása 4,7 milliárd dollárt fialt, és összességében 34 Oscar-jelölést gyűjtött be, a Time magazin beválasztotta a világ 100 legbefolyásosabb személyisége közé, kitüntették a Brit Birodalom Érdemrendjével, következő filmje pedig az adott év fontos és megkerülhetetlen premierjét jelenti, megítélése szakmai körökben mégis meglehetősen vegyes, most pedig megkísérlünk utánajárni, mi állhat ennek hátterében.

Christopher Nolan, a hollywoodi látványmester

Történet és hangulat alapvetése

Az már Nolan első komolyabb sikert elkönyvelt – összességében második – egész estés filmje, a Guy Pierce főszereplésével készült Memento kapcsán közel húsz évvel ezelőtt is világossá vált, hogy a rendező két tényezőre óriási hangsúlyt fektet, ez pedig nem más, mint a történet és a hangulat. E kettő kombinációján át ráadásul Nolan képes volt arra, hogy megtalálja a közérthetőség és az értékes tartalom közti rendkívül vékony határvonalat, melynek fókusza gyakorlatilag Steven Spielberg óta nem látott nyugvópontot mutat a mai napig az angol születésű rendező pályafutásában, és ehhez gyakorlatilag bármelyik filmjét megvizsgálhatjuk.

Nolan művészetének óriási erénye, hogy egy CGI-vezérelt korban képes volt életben tartani a hagyományos értelemben vett nagy költségvetésű történetmesélést, melyet ráadásul egy autentikus, a számítógépes látványtervezést csak minimális mértékben felhasználó vizuális világgal kombinált, mely által filmjeinek jó értelemben vett film hangulata van, ahol ez a látvány minden esetben a hangulatból, és a történetből fakad, annak eszköze, nem pedig célja, mellyel gyakorlatilag messzemenőkig szembe megy, például a teljes Marvel-filmuniverzum törekvéseivel.

A sötét lovag forgatásán

A Spielberg-párhuzam

Nem hiába hoztam a kétszeres Oscar-díjas Spielberg nevét példaként, gyakorlatilag a Schindler listája, illetve a Ryan közlegény megmentése megjelenéséig őt magát sem tartotta többnek a szakma, mint egy rendkívül precíz, és fantáziadús, ám alapvetően csupán korrekt és látványos alkotásokra képes iparost, pedig a háta mögött volt már ekkoriban a Cápa, a Harmadik típusú találkozások, az E. T. – A földönkívüli, a teljes Indiana Jones-trilógia, és persze a Jurassic Park. Nolan esetében a helyzet kísértetiesen hasonló, bár kettejük munkássága közt még így is Spielbergé a kommerszebb, ő ugyanis kevésbé mert olyan fontos, és főleg emberi kérdéseket érinteni a munkáiban, mint az Eredet és A sötét lovag rendezője.

Nolan témái legtöbbször mélyen emberiek, vagy épp az emberen is túlmutató metafizikai kérdésekben gyökereznek, mely törekvés gyakorlatilag az első bekezdésben taglalt egyensúlyt támasztja alá. Stílusosan járja körbe visszatérő témáit, az idő megfoghatatlanságát és felépítését, a személyes identitás válságát, az emlékezet olykor felemelő, máskor kínzó erejét, ráadásul mindezt ezer körül is felismerhető narratív technikákkal alkalmazza, amitől minden Nolan-produkció emlékezetes vizuális és érzelmi élménnyé válik a néző számára, ráadásul a konzekvensen végigvitt akciódús tempónak hála egyetlen percre sem válik unalmassá, látványelemeiben pedig mindenféle öncélúságtól tartózkodik.

Az Eredet egyik ikonikus jelenete

Fordulatos szájbarágás

Nolan sem mindenható, és bár kétségtelenül eltalált egy olyan szűk határmezsgyét, melyre teljes karrierjét építhette, bizony akadnak a filmjeiben elemek, melyek messze nem olyan kimunkáltak, mint a tempó, a fordulatok, az ötletek, vagy a látvány. Ezek egyike – mely meglehetősen szembeötlő, különösen egymás után fogyasztva a munkáit – hogy Nolan nem bízik túlzottan a nézőjében, emiatt a történéseket nem pusztán megmutatja, de azok magyarázatát töredezett infodump képében ki is mondatja szereplőivel. Erre különösen jó példa az Eredet, mely annak ellenére hagy kevés lehetőséget a nézőjének, hogy az álmok világával foglalkozik.

Hozzáteszem, előfordul, hogy Nolan filmjei esetében – különösen az ábrázolt történeti elemek tudományos vagy technológiai alapját figyelembe véve – valóban előfordul, hogy bizonyos részek nehezebben érthetőek, és talán éppen ezért a rendező nem bízza a véletlenre, vajon filmje pontos üzenete eljut-e a nézőihez. Azonban itt jön be a másik probléma, ugyanis Nolan párbeszédei nem mindig nevezhetőek túlságosan acélosnak, és ebből már több filmje kapcsán is születtek mémek. Kétségtelen, hogy a fordulatokhoz, ötletekhez, és az epikus látványhoz elképesztő érzéke van, de a párbeszédek – amikor épp nem magyaráznak – olykor elképesztően és túlontúl egyszerűek, különösen, ha átlagos emberi érzésekről mesélnek.

Forog a Csillagok között

Karakterek és karikatúrák

Nolan az a rendező, aki az olykor suta párbeszédek ellenére is képes a nézőt a székbe szögezni, de ez az élmény furcsamód nem azért kísért meg minket a filmjei közben, mert annyira izgulunk a karakterekért, sokkal inkább egyszerűen a látványvilág elképesztő kreativitása és innovációja kapcsán. Nolan filmjeiben meglehetősen kevés igazán jól megírt karakter kapott helyet. Persze akadnak ellenpéldák – és most nem A sötét lovag-trilógiára gondolok, hiszen ott nagyrészt már megírt alapanyagból dolgozott – de megint csak jó példa az Eredet, vagy épp a Csillagok között. Előbbiben egyedül Leonardo DiCaprio karakteréről tudunk meg többet, de az ő tragédiája sem válik igazán átélhetővé, a csapat többi tagja pedig nagyrészt karikatúra marad egészen a film zárásáig, hiszen mindenkiről csak a film szempontjából legfontosabb képességeit ismerjük, azon túl sem motiváció, sem háttér nem jelenik meg.

Ugyanez igaz a Csillagok közöttre, ahol Matthew McConaughey és családjának tragédiája mellé megint csupa kétdimenziós karakter sorakozik fel, Nolan pedig a jellemek mélységének hiányosságait az emberi érzésekről szóló okfejtésekkel kapcsolatos párbeszédekben igyekszik pótolni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Mindezeken túl pedig még nem említettük meg azt, amit szintén sűrűn felrónak a rendezőnek, méghozzá, hogy meglehetősen mostohán bánik a női karakterekkel. Nézzük meg A tökéletes trükk, az Eredet, a Csillagok között, vagy épp A sötét lovag-filmeket, a nők mindenhol csupán mellékszereplők, sokkal inkább a történet kellékei, mondhatni vizuális látványelemek.

A Dunkirk forgatásán

Akkor most Nolan zseni, vagy egyszerű iparos?

A zsenit meglehetősen nehéz kategorizálni, de ha már itt tartunk, én okvetlenül ide sorolnám Stanley Kubrick, Alfred Hitchcock, Akira Kurosawa, vagy David Lynch nevét, de Nolan esetében nem is feltétlenül fontos, hogy beszuszakoljuk valamely fiókba, mert filmjei úgy képesek egyensúlyban maradni, ahogy azt kevés mai rendező művei mondhatják el magukról. Nolan tökéletes szinkront teremt a zene, és a látvány közt, kreatívan használja fel a választott narratívákat, vizuális eszközökkel képes magával ragadó hangulatot teremteni, ráadásul mindegy, hogy a tudományos közbeszéd ténykérdéseihez, vagy a történelem ritkán emlegetett eseményeihez is nyúl, azokat minden esetben képes izgalmasan, didaktikus kinyilatkoztatásoktól mentesen bemutatni.

És ezek mellett akad még egy tulajdonsága, vagy sokkal inkább törekvése, melyet 2020-ban illik megbecsülni. Nolan amennyire lehet, igyekszik tartózkodni a CGI használatától, ezzel gyakorlatilag szembe menve a manapság megszokott divattal, és még egyetlen filmjénél sem áldozta fel a kézzel fogható látványvilágot az olcsó effektek kedvéért, amivel egyébként meglehetős kisebbségben van manapság Hollywoodban, és mindezek mellett ragaszkodik saját elképzeléseihez, ami a legjobb út ahhoz, hogy szerzői filmjein át örökre beírja nevét az álomgyár nagykönyvébe. Az már persze más kérdés, hogy vajon Nolan filmjei valóban ennyire egyediek, vagy csupán a XXI. század silány filmterméséből emelkednek ki ennyire – ennek eldöntését Rátok bízom – az viszont biztos, hogy ahogy eddig, úgy legújabb filmje, a Tenet is kötelező mozis programnak ígérkezik majd nyár derekán.