Kovács Krisztián
2022. február 15. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc

Éjszakai égbolt – Steven Spielberg bestiális sci-fi horrorja, mely sosem készült el

Hollywoodban az elkészült forgatókönyvek nagyjából 5-10%-a kap maximum zöld utat a forgatásra. Ez persze más országokban sincs másként – még idehaza se – de az álomgyárban nyilván nagyobb a lépték, ugyanakkor hiába a látszólag korlátlan lehetőségek, olyan rendezőegyéniségek álomprojektjei maradtak asztalfiókban, mint David Lynch, Stanley Kubrick, Sergio Leone, Martin Scorsese vagy Werner Herzog. Persze akad ötlet, mely végül megváltozott formában utat talál a vászonra: Kubrick nem tudta elkészíteni monumentális eposzát Napóleonról, de ötletei egy része végül a Barry Lyndon című filmjében végezték.

Steven Spielberg 1975-ben óriásit gurított a Cápa megjelenésével. A film, melyben már csak tematikájánál és műfajánál fogva sem igazán hitt a stúdió mindössze 12 millió dollárból rohamtempóban forgott, hogy aztán az év egyik legzajosabb sikere legyen, és közel 500 millió dollárt kaszáljon a nemzetközi mozipiacon. Spielberg épp e sikernek hála készíthette el egyik szerelemprojektjét a Harmadik típusú találkozások képében, melyben persze a stúdió legalább ennyire nem hitt, ám a gazdasági siker után szinte követelte rendezőjétől a folytatást, amihez persze Spielbergnek, aki mindig konzekvensen ragaszkodott saját elképzeléseihez, a legkevésbé sem volt kedve.

Night Skies

Spielberg annak idején rengeteg időt töltött J. Allen Hynek társaságában, aki még az 1950-es években vezette a hadsereg Kék Könyv-projektjét, és mely lehetséges UFO-észlelések kapcsán folytatott hatósági nyomozást. Hynek számos visszhangos sztorit elevenített fel a rendezőnek, aki később azt mondta: „Mélyen gyökerező meggyőződésem volt, hogy valamikor a XX. század folyamán valóban meglátogattak minket az idegenek. Az 1970-es években a téma megszállottjává váltam, számomra ez szenvedély volt és tudomány.”

Persze a gyártó és forgalmazó Columbia Pictures-t a legkevésbé sem érdekelte Spielberg személyes érdeklődése, ők csupán azt látták, hogy a Harmadik típusú találkozások 1977-ben 307 millió dollárt kaszált a mozipénztáraknál, és a stúdió vezetői, akik korábban nem láttak perspektívát Spielberg ötletében, egyik pillanatról a másikra a folytatást kezdték követelni rajta.

Spielberg korábban már a Cápa folytatásának elkészítésétől is elhatárolódott, egyszerűen úgy hivatkozott rá, mint „olcsó trükkre”, így esze ágában sem volt folytatni az UFO-találkozások krónikáját. A rendező szívesen maradt volna a tematikánál, de nem akart ugyanazon a nyomvonalon haladni, így felelevenítette az egyik történetet, melyet Hynek mesélt neki az 1955-ös ún. Kelly-Hopkinsville incidensről, melynek során állítólag egy farmon élő család tagjait és háziállatait inzultálták az idegenek. Spielberg ehhez dolgozott ki egy klasszikus horror-koncepciót, melynek ugyan rendezését nem vállalta volna magára – arra barátját, Tobe Hoopert jelölte – de producerként végig a film mellett maradt volna. A kezdetben Watch the Skies cím alatt futó projekt kapcsán Spielberg és a produkciós vezető, Ron Cobb felkeresték az érintett családot is Kentucky otthonukban, de ők elhatárolódtak attól, hogy filmet készítsenek róluk, és nem voltak hajlandóak részletesek mesélni a történtekről. Cobb és Spielberg így maguk alkották meg a történet gerincét.

A filmhez készült lények

A két vezető John Syles-t bízta meg az ötlet nyomán a forgatókönyv kidolgozásával, és az eredmény a végül 99 oldalasra hízott Night Skies című szkript lett, ami tartalmazott néhány bizarr horrorelemet, és alapvetően tért el a Harmadik típusú találkozások stílusától és hangulatától.

A vékony, három láb magasra tervezett idegenek állatokat csonkoltak a történetben, lovakat és szarvasmarhákat öltek azért, hogy megfejtsék, melyik faj lehet a Földön a leginkább intelligens. Syles forgatókönyve azonban vicces szituációkkal oldotta az olykor kifejezetten bestiális jeleneteket, amivel egy meglehetősen különös egyveleget hozott létre. Az Éjszakai égbolt javában fejlesztés alatt állt – tervezték a castingot, és helyszínt kerestek a forgatáshoz – amikor Spielberg még épp Az elveszett frigyláda fosztogatóin dolgozott, és kifejezetten várta, hogy újra elmerüljön az UFO-tematikában, leginkább azért, mert hihetetlen módon elfáradt Indiana Jones első kalandjának munkálataiban.

Tobe Hooper azonban közben kihátrált a produkcióból, mert nem érdekelte a földönkívüli vonal, és inkább természetfeletti horrort rendezett volna – így készült el később a Poltergeist, melynek rendezésébe nagyrészt Spielberg is besegített (egyes pletykák szerint sokkal inkább ő rendezte a filmet, mint Hooper.) Így aztán Spielberg felhívta végül Cobb-ot: „Hollywoodban mindenki a telefonhívást várja, ami megváltoztatja az életét. Spielberg azt akarja, hogy rendezzek neki filmet. Soha életemben nem rendeztem filmet, ő mégis azt akarja, hogy én csináljam. Azt feleltem, nem tudom, képes vagyok-e rá.” Spielberg válasza annyi volt: „szerezz egy ügynököt.” Mindezzel párhuzamosan Spielberg felkérte Rick Bakert, hogy készítsen koncepciós vázlatokat az idegenekre, és kezdje is el megtervezni őket. Baker 70 ezer dollárt költött el, maszkokat, animatronikus bábokat készített, miközben Spielberg felkérte a NASA-t, hogy hadd helyezzen el egy kamerát az első amerikai űrsikló rakterében, ugyanis ezzel szeretett volna autentikus felvételeket készíteni a film intrójához.

A filmhez készült lények

Hogy a projektből végül a komolynak ígérkező előkészületek dacára sem lett semmi, az nagyrészt furcsamód épp Spielberg hibája, ha hibának lehet nevezni azt, hogy Az elveszett frigyláda fosztogatóinak észak-afrikai forgatásán a végkimerülés határára hajszolta magát. Így aztán mire eljutottak odáig, hogy készen állt volna belevágni a Night Skies-ba, elbizonytalanodott, akar-e újabb hónapokat munkával tölteni. Az Indiana Jones-film forgatásán ugyanakkor részt vett Harrison Ford akkori barátnője, Melissa Mathison is, akinek egyik este Spielberg odaadta olvasásra a Night Skies forgatókönyvét, Mathison pedig azt mondta neki, hogy nem rossz a történet, de a legjobb és egyetlen igazán magával ragadó része az, amikor az inzultált család autista gyermeke összebarátkozik a bestiális idegenek egyik, az erőszakot elutasító tagjával.

Spielberg ott helyben megkérte Mathisont, hogy kezdje el kidolgozni ennek alapötletét egy családi film hangulati keretében. A rendező később elmondta, miért fogta meg mindaz, amit Mathison mondott: „Ez egy személyes történet a szüleim válásáról. Gyerekkoromban varázslatos lényegeket képzeltem el az ablakom előtt, várva, hogy belépjenek az életembe, és megváltoztassák az alapvetően rossz irányba tartó eseményeket.” Spielberg feldobta ötletét a Columbiának, őket azonban nem érdekelte a barátságos földönkívüli története, továbbra is ragaszkodtak a Night Skies elkészítéséhez, különösen, hogy addigra már közel egymillió dollárt költöttek a fejlesztésre.

Spielberg nem állt kötélnek, inkább elintézte, hogy a Universal vásárolja meg a kiadások fényében egymillió dollárért az ötletet a Columbiától, hogy a cég ne zárjon veszteséggel. Az üzlet megkötése után pedig a rendező szabad kezdet kapott a később E. T. – A földönkívüli címen világsikert aratott produkcióhoz.

A filmhez készült lények

Bár 2007-ben készült egy Éjszakai égbolt című B-kategóriás film többek közt Sean Connery fia, Jason Connery főszereplésével, szerencsére hamar elsikkadt a köztudatból, és lényegében semmi köze sem volt Spielberg eredeti ötletéhez. Azonban a Night Skies végeredményben mégsem ért véget mikor a Columbia-Universal szerződésre pont került. Bizonyos momentumai, hangulati és koncepcionális elemei felbukkantak Tobe Hooper Poltergeist-jében, később a Szörnyecskék című filmben, és persze Spielberg is felhasznált néhány motívumot az E. T. kapcsán, sőt. Később elmondta, hogy a Night Skies még a 2005-ben mozikba került és általa rendezett Világok harcát is meghatározta, ahogy M. Night Shyamalan is fő inspirációs forrásaként üdvözölte a Jelek című filmje kapcsán.

A Night Skies esetében az egyetlen, akinek végül meglehetősen keserű szájíze maradt, Ron Cobb volt, aki bár a 80-as években olyan kultikus sci-fiken és horrorokon dolgozott, mint Az utolsó csillagharcos vagy a Leviatán, egy 1988-ban a Los Angeles Times-nak adott interjúban arról beszélt, vélhetően élete legnagyobb lehetőségét hagyta ki azzal, hogy nem vállalta a film rendezői posztját, és talán éppen ez a csalódás az E. T. kapcsán is meglehetősen sarkos véleményt szült benne: „szentimentális és öntörvényű, szánalmas elveszett kölyökkutya-történet”.